Scott Dixon nyert Detroitban, Santino Ferrucci ijesztő balesettel debütált -

A Chevrolet pedig saját hazai pályáján szenvedett csúnya verést a rivális Hondától.

Az IndyCar naptárának egyetlen duplafordulós versenyhelyszínéül idén is a detroiti Belle Isle Park 2.35 mérföld hosszú, 14 kanyarból álló ideiglenes vonalvezetése szolgál.

A röviden csak Detroit Grand Prix névre hallgató eseményhez rendhagyó menetrend dukál, aminek részeként a kvalifikációt is csak néhány órával a futam rajtja előtt bonyolították le. A rajtrácsot a road/street pályákon megszokott, három szakaszra bontott szisztéma helyett most egyetlen, alig félórás időmérővel határozták meg, melynek során a mezőny két részre osztva körözhetett a pályán, a végső rajtsorrend pedig az elért idők összefésülése által született meg.

A szombati nap első meglepetését pontosan ez szolgáltatta, miután a kvalifikáció magasan legjobb körét nem más autózta, mint az Andretti-Herta Autosport 98-as Dallara-Hondáját terelgető Marco Andretti.

A 31 éves pilóta ezzel a 2013-as, poconói viadal óta először rajtolhatott a pole-ból, egyúttal pedig az elsőségért járó 1 bónuszpontot is bezsebelte.

Andretti szeme előtt azonban érthető módon a győzelem lebegett, amiben utoljára a 2011-es iowai versenyen volt része.

A statisztikák alapján a helyzete még ennél is kiábrándítóbb, lévén a legendás családnévvel bíró amerikai karrierjében az idei detroiti duplaforduló szombati futama már a 207. főkategóriás bevetést jelentette, eddig azonban mindössze kétszer tudott elsőként áthaladni a célvonalon.

Marco lojális szurkolói érthető módon majd kiugrottak a bőrükből, amikor hősük neve mellett ott virított a ‘P1’ felirat, ezt a pozíciót pedig sikerült is megtartania egészen a 23. körben történt első pitkiállásáig. A másodikként indult Scott Dixon ugyanis egy remek stratégia révén ekkor még kint tudott maradni egy extra körig, majd az általa vezetett 9-es Dallara-Honda szerelőcsapatának tökéletes munkája révén Andretti elé tért vissza a pályára.

Az új-zélandi kvázi egyetlen ellenfelének innentől csak Ryan Hunter-Reay számított, aki azonban Dixon kétkiállásos taktikájával szemben háromszor tett látogatást a gárdája pitjében, ez pedig el is döntötte a kettejük közötti meccset.

Az IndyCar mezőnyének leghűségesebb tagja – 2002 óta szolgálja a Chip Ganassi Racinget – a 46. körben állt újfent az élre és innentől már nem is engedte ki a vezetést a kezei közül.

Dixon végül 1.8 másodperces előnnyel ért célba Hunter-Reay előtt, amivel nem csak a saját, de egyben a CGR első 2018-as győzelmét is megszerezte.

A 37 éves veterán egyúttal egy közel egyéves nyeretlenségi sorozat végére is pontot tett, miután ezt megelőzően utoljára a 2017-es, Road Americán rendezett futamon tudott diadalmaskodni, ennek hála pedig azzal is elbüszkélkedhet, hogy az idei már zsinórban a 14. olyan szezonja lett, amelyben minimum egy győzelmet aratott.

Mindezek fejében a teljes IndyCar-karrierjét tekintve Dixon 42. alkalommal emelhette a magasba a legjobbnak járó trófeát, az örökranglistán pedig a harmadik pozícióba ugrott fel holtversenyben Michael Andrettivel.

Innen nézve slusszpoén, hogy a klasszis pilóta mögött pontosan az imént említett úriember ötautós flottájának zsinórban három tagja futott be.

Dixon és Hunter-Reay mellett még a harmadikként leintett Alexander Rossi állhatott fel a pódiumra. Az Andretti Autosport tehetsége ennek köszönhetően újra átvette a vezetést az összetett pontversenyben, amiben azért annak is komoly szerepe volt, hogy a bajnokságban lévő jelenlegi két legnagyobb ellenfele, az Indy 500-at múlt vasárnap megnyert Will Power a hetedik, Josef Newgarden pedig csak a kilencedik lett.

Andretti végül a negyedik helyen végzett, amivel a legjobb eredményét érte el a tavalyi torontói futam óta, amelyet szintén ebben a pozícióban fejezett be.

„A bennem lévő versenyző nagyon kiábrándult, mivel utálok visszafelé haladni és legalább egy dobogós eredmény jó lett volna, de azt hiszem örülnünk kell, mivel tartani tudtuk a lépést az élmezőnyben lévő srácokkal, de mégsem voltunk eléggé gyorsak” – nyilatkozta Marco. „Meg kell vizsgálnunk, hogy holnap hol tudnánk javulni.”

A top öt sorrendjét az RLL Racing és népes rajongótábora legnagyobb örömére Takuma Sato kaparintotta meg.

A legjobb újonc ezúttal is a Schmidt Peterson Motorsportsot erősítő Robert Wickens lett, aki a nyolcadik helyen ért célba, ennek is köszönhetően pedig az összetett hatodik pozícióját foglalja el jelenleg.

A 70 körös futam során mindössze kétszer volt szükség a pace carra.

A Juncos Racing eddig csak csetlő-botló újonca, René Binder most sem hazudtolta meg önmagát és az egyik kanyarban sikerült is a bukótérben kikötnie.

Nem sokkal később, a 47. körben azonban egy ennél sokkal látványosabb jelenet borzolta a kedélyeket, miután Graham Rahal hatalmas erővel odavágta munkaeszközét a 13-as kanyar falához.

REPLAY: This was the heavy hit that ended @GrahamRahal‘s day. #INDYCAR // #DetroitGP pic.twitter.com/2EKN70CHDh

— IndyCar Series (@IndyCar) June 2, 2018

Az RLL Racing 15-ös Dallara-Hondája csúnyán megsérült, pilótájának azonban szerencsére nem esett baja, a mennyből a pokolba zuhanást viszont ennek ellenére megtapasztalhatta, lévén tavaly ugyanitt még mindkét futamot sikerült megnyernie.

A viadal második sárga szakasza a restart után alig négy körrel lépett érvénybe, köszönhetően a carlinos Charlie Kimballnak, aki ismét bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy miért is keresztelik át egyre többen ‘Charlie Pinballra’.

Az IndyCar ügyeletes lökdösődő művészének legújabb áldozata a szériában ezen a versenyen debütáló Santino Ferrucci lett.

A Dale Coyne Racing 19-es Dallara-Hondáját vezető 20 éves amerikai a 7-es kanyarnál teljesen szabályos módon próbálta védeni az ívét, veterán honfitársa azonban ráhúzott, aminek következtében az újonc megforgott, majd az aszfaltról egy pillanatra négy kerékkel felemelkedve, keresztirányban a külső gumifalba csapódott.

A repülés során csak az orbitális mázlin múlt, hogy nem trafálta telibe az éppen érkező Zach Veachet és a mellesleg IndyCar pályafutása kereken 350. futamát (ebből a 290.-et megszakítás nélkül) teljesítő Tony Kanaant.

Bár a becsapódás nagy volt, de akárcsak Rahal esetében, most sem járt személyi sérüléssel.

A történtek miatt Kimballt stop & go büntetéssel sújtotta a versenybíróság.

REPLAY: @SantinoFerrucci has been checked, released and cleared from the infield hospital � following this incident.

� https://t.co/Otk9DbwGqx #INDYCAR // #DetroitGP pic.twitter.com/qENes2QhxX

— IndyCar Series (@IndyCar) June 2, 2018

A Detroit Grand Prix mögött álló agytröszt, Roger Penske nem lehetett elégedett csapata teljesítményével, mivel a már szóba került Power hetedik, illetve Newgarden kilencedik helye mellett triója harmadik tagja, Simon Pagenaud sem a várt eredményt hozta és csak a tabella alsóházában landolt, a tizenhetedik pozícióban.

A szombati nap a hazai pályán versengő – egyben a futam főszponzoraként is jegyzett – Chevrolet számára sem zárult jól, lévén a rivális Honda motorjait használó autók csúnya földbe döngölték őket, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy a top 10-ben hét helyet is a japán gyökerű márka képviselői kaparintottak meg, beleértve a legjobb hatot.

A 2018-as IndyCar szezonból eddig hét verseny telt el, amelyek során hét különböző pilóta tudott pole-t szerezni, szintén heten büszkélkedhettek el a leggyorsabb kör megfutásával és, ami talán az izgalmak szempontjából a legfontosabb, négy csapat öt pilótájának neve mellett szerepel eddig minimum egy győzelem. Vajon a második detroiti futam után miként fog alakulni ez a rendkívüli statisztika?

Hamarosan megtudjuk.

A duplaforduló vasárnapi versenyének kvalifikációjára magyar idő szerint vasárnap, 16:45-kor kerül sor, 21:30-tól pedig megkapja a zöld jelzést maga a verseny is.