Robert Wickenst választották a 102. Indianapolis 500 legjobb újoncává -

A szavazóbizottság fejet hajtott a Schmidt Peterson Motorsports szuperújoncának teljesítménye előtt.

Eddig is nyilvánvaló volt, hogy Robert Wickenst átlagon felüli tehetséggel áldotta meg a sors, a Verizon IndyCar Series-ben nyújtott idei teljesítménye azonban még így is felülmúlt minden várakozást.

A 29 éves kanadai versenyző 2011-ben megnyerte a szépemlékű Formula Renault 3.5 Series bajnoki címét, további open-wheel lehetőség híján azonban a következő szezontól átnyergelt a túraautózásra. A DTM-ben eltöltött hat éve során öt pole-t és hat győzelmet szerzett, legjobb bajnokságban elért eredményének pedig a 2016-os negyedik helye számított.

Wickens számára először tavaly kínálkozott lehetőség arra, hogy valóra váltsa régi álmát és bemutatkozhasson az amerikai nyitott karosszériás szakág legmagasabb kategóriájában, amikor is a Road Americán rendezett verseny első két szabadedzésén ő helyettesíthette a vízumproblémákkal küzdő Mikhail Aleshint az SPM-nél. Az orosz papírjaival kapcsolatos gondok azonban gyorsan rendeződtek, így a kanadai éles IndyCar-debütálása végül elmaradt.

Wickens azonban ott maradt a csapat radarján és februárban hivatalosan be is jelentették, hogy ő lesz James Hinchcliffe – aki egyébként az egyik legjobb barátja – teljes szezonos csapattársa az SPM kötelékében.

**>>>>> Az „akaraterő” diadalát hozta a 102. Indianapolis 500**

A torontói rögtön az idény első, St. Petersburg-i versenyén felhívta magára a figyelmet, miután sikerült megszereznie a pole-pozíciót. A fiatal pilótának komoly esélye volt arra, hogy rögtön első IndyCar viadalán rajt-cél győzelmet arasson, egy, az utolsó körben történt baleset miatt azonban végül a pódium helyett a gumifalban találta magát.

A soron következő, az arizonai ISM Racewayen rendezett futamon – amely élete első oválpályás megmérettetése volt – újra megmutatta, hogy nem csak egyslágeres hullócsillag a széria egén és a második helyen látta meg a kockás zászlót.

Wickens (#6 Dallara-Honda) akcióban a 102. Indy 500-on

Wickens az ezt követő három versenyből kettőt a top 5-ben zárt, karrierje legelső, superspeedwayen való bevetését, az Indianapolis 500-at pedig a kilencedik pozícióban fejezte be. Ezzel ő lett az egyetlen újonc, aki a legendás viadalon idén be tudott jutni a legjobb tíz közé.

A fiatal tehetség a tizenkilencedik rajthelyről vághatott neki a távnak, a kvalifikációt követő szabadedzésen pedig sikerült még istenesen falnak is csapnia a munkaeszközét.

A versenyen Wickens – aki egyetlen teljes szezonos pilótaként képviselte a pályán az SPM-et, miután a gárda üdvöskéje, James Hinchcliffe nem tudta kvalifikálni az autóját – remek teljesítményt nyújtva tornászta fel magát az élmezőnybe.

A szavazásra válogatott egykori, valamint jelenlegi újságírók, továbbá az IndyCar és az Indianapolis Motor Speedway kijelölt tisztviselői voltak jogosultak. A döntés során nem csak a pályán – edzések, kvalifikáció, verseny – nyújtott teljesítményt kellett számításba venni, hanem többek között a médiához és a rajongókhoz való hozzáállást, a sportszerűséget, továbbá az Indianapolis 500 szellemiségéhez méltó magatartást.

Wickensen – aki Jacques Villeneuve és Alex Tagliani után harmadik kanadaiként lett a verseny „Rookie of the Year”-je – kívül még további három újonc mutatkozhatott be idén a sportág legnagyobb múltú versenyén.

Az AJ Foyt Racing szintén teljes szezonos ifjonca, a 19 éves Matheus Leist tizenegyedik rajthelyével a kvalifikáció legjobb debütánsa lett.

Zachary Claman De Melo, Matheus Leist, Kyle Kaiser és Robert Wickens

A Dale Coyne Racing részidőse pilótája, Zachary Claman De Melo a rajtrács tizenharmadik pozícióját kaparintotta meg, a kockás zászlót pedig végül a tizenkilencedikként látta meg. A kanadai sem szégyenkezhet, hiszen eredetileg nem is ő lett volna beosztva Indianapolisra a csapat 19-es Dallara-Hondájába, ennek megfelelően pedig még csak az IMS 2.5 mérföldes oválján rendezett teszteken sem vett részt. Az eredetileg nevezett Pietro Fittipaldi spái balesete azonban keresztülhúzta a DCR számításait, akik nem titkoltan tartottak De Melo pályára küldésétől, mivel előzetesen nem tartották elég érettnek az 500-on való szereplésre. Ő azonban rácáfolt az aggodalmakra és problémamentes két hetet töltött a világ egyik legkíméletlenebb pályáján.

A futam negyedik újonca, a 2017-es Indy Lights bajnok – egyben a kicsik Indy 500-ának tartott Freedom 100-at is megnyert – Kyle Kaiser végül a huszonkilencedikként zárt, miután műszaki hiba miatt a 110. körben kiállni kényszerült a Juncos Racing gépével.

Az Indy 500 legjobb újoncának járó cím birtokában Wickens olyan illusztris társasághoz csatlakozik, mint például Jim Clark (1963), Mario Andretti (1965), Jackie Stewart (1966), Rick Mears (1978), Nigel Mansell (1993), Jacques Villeneuve (1994), Tony Stewart (1996), Juan Pablo Montoya (2000), vagy épp az idei mezőnyben is elrajtolt Helio Castroneves (2001), Danica Patrick (2005), Marco Andretti (2006), Ryan Hunter-Reay (2008), J.R. Hildebrand (2011), Carlos Munoz (2013), Gabby Chaves (2015) és Alexander Rossi (2016).

A tavalyi Indy 500 legjobb újoncának Fernando Alonsót választották, ami kisebbfajta botrányt is okozott, mivel sokan úgy vélték, hogy a motorhiba miatt végül a huszonnegyedikként zárt, rendkívüli versenyzői múltal bíró spanyol helyett jobban megérdemelte volna a címet a harmadik helyen leintett Ed Jones, akinek ez a futam mindössze élete hatodik főkategóriás megmérettetése is volt egyben.

Hasonlóan véleményes eredményt hozott a 2014-es verseny utáni szavazás is, amelyen az open-wheelben kezdőnek számító, a NASCAR-ban azonban már évtizedes tapasztalattal és bajnoki címmel rendelkező Kurt Busch-t hirdették ki a legjobb debütánsnak.

képek: IndyCar