Nem volt ellenszer a helyi hősre a 102. Indianapolis 500 kvalifikációján -

A harminchét esztendős, indianapolisi Ed Carpenter harcolta ki magának a legendás viadal pole-pozícióját. Pályafutása során immár harmadszor.

A május 27-én, 102. alkalommal megrendezésre kerülő Indianapolis 500 kvalifikációjának már az első napja sem nélkülözte a drámákat. A tradicionálisan harminchárom rajthelyre összesen harmincöten pályáztak, így az esemény hosszú idő óta először valódi Bump Day-jel vette kezdetét.

A végkifejlet azonban mindenkit meglepett, hiszen a Dale Coyne Racinghez szokás szerint csak erre az egy versenyre csatlakozó Pippa Mann mellett a másik pilóta, aki nem tudta bejuttatni a mezőnybe az autóját nem más lett, mint a széria egyik legnépszerűbb pilótája, egyben a Honda észak-amerikai reklámarca, James Hinchcliffe.

Ebből adódóan a szombati nap hátralévő részének, valamint a vasárnapi Pole Daynek is ez utóbbi szenzáció szolgáltatta a legfőbb témát, mondván a kanadait alkalmazó Schmidt Peterson Motorsportsnak vajon sikerül-e mégis bejuttatnia a 2016-os Indy 500 rajtelsőjét a mezőnybe. A szabályok szerint ez teljesen megengedett, mivel a versenyre autót kvalifikálnak, nem pedig versenyzőt, így a Bump Day-bukta után az SPM lázasan el is kezdte vizsgálni annak a lehetőségét, hogy egy kellően vaskos csekk kíséretében vajon melyik, már a 33-ban lévő gép pilótáját állíthatnák fel a volán mögül Hinchcliffe kedvéért.

A rajongók és a média képviselőit ez, a a 2011-es Indy 500-on történtekre kísértetiesen hasonlító szituáció alaposan megosztotta.

Miközben azonban a közösségi médiában kitört a Hinch pro/kontra háború, a shownak a pályán mennie kellett tovább.

Will Power (Team Penske #12 Dallara-Chevy) meghajlítja a teret

A szombaton megszületett eredménylistát két részre bontották, az elválasztó vonalat pedig szokás szerint a kilencedik helyezett után húzták meg.

A kvalifikáció második napjának első felvonásán a szombaton 10-33. pozíciókban végzetteken volt a sor, hogy újra megtegyenek egy négykörös kísérletet az Indianapolis Motor Speedway 2.5 mérföldes oválján és végleg eldöntsék az indulási sorrendet. A legmagasabb, elérhető rajthelynek értelemszerűen itt már csak a tizedik számított.

Ezen szegmens legjobb átlagsebességét a 2013-as Indy 500 győztese, Tony Kanaan produkálta 227.664 mph-val (366.389 km/h), amivel bebiztosította magának a tizedik helyet közvetlenül A.J. Foyt Racinges csapattársa, Matheus Leist előtt, aki 227.571 mph-val (366.240 km/h) repesztett élete első indianapolisi kvalifikációján, ezzel pedig a leggyorsabb újonc is lett.

A két brazil mellett a rajtrács negyedik sorát Marco Andretti tette teljessé. A 31 éves amerikai 227.288 mph-s (365.784 km/h) átlagot produkált a négy körén, amivel egyúttal az Andretti Autosport hatosfogatának legjobbja is lett.

A Dale Coyne Racing újonca, Zachary Claman De Melo két héttel ezelőtt még abban a hitben élt, hogy az Indy 500-as debütálására még legalább egy évet várnia kell, lévén a 19-es számú Dallara-Hondával eredetileg Pietro Fittipaldit nevezték. A fiatal pilóta azonban a spái 6 óráson kettős lábtörést szenvedett, így a csapat végül hosszas mérlegelés – értsd.: szponzorokkal való egyeztetés – után a 19 esztendős kanadainak adta a lehetőséget.

Zachary Claman De Melo (Dale Coyne Racing #19 Dallara-Honda)

De Melo pedig nem is vallott szégyent és a Bump Dayen a huszonhatodik legjobb átlaggal juttatta be a mezőnybe az autóját, a Pole Dayen pedig végül a 13. rajthelyet szerezte meg. Ez ráadásul az ifjonc számára külön jó előjelnek is minősülhet, hiszen pont a kabalaszámáról van szó. Zachary nagymamája holokauszt-túlélő volt és a kiszabadításának napja pontosan péntek 13-ára esett, így ennek az emlékére versenyez pályafutása első pillanatától kezdve a 13-as számmal.

2017-es, sonomai IndyCar bemutatkozásakor akkori csapata, az RLL Racing külön kérvényezte is számára ezt a számot, amit az IndyCar jóváhagyott. A hírek szerint az idei szezon előtt kisebb közelharcot vívott Dale Coyne-nal is, hogy 19-es helyett 13-as legyen az általa részidőben vezetett autón, amiről viszont a közismerten babonás csapattulajdonos hallani sem akart.

A fiatal pilótának le kellett nyelnie a békát, de minden valószínűség szerint irigykedve nézi kolléganője, Danica Patrick autóját, amely a sportágban baljóslatúnak vélt zöld szín mellett még a 13-as számot is bevállalta.

De Melo mellől a 2014-es Indy 500 győztese, Ryan Hunter-Reay vághat neki a távnak, de sikerült még beverekednie magát az ötödik sorba az újonc Carlin veterán pilótájának, Charlie Kimballnak is.

A verseny tavalyi legjobbja, Takuma Sato a tizenhatodik pozíciót kaparintotta meg a Juncos Racinges Kyle Kaiser, valamint a Schmidt Peterson Motorsports kiválósága, Robert Wickens előtt.

A kvalifikáció nagy meglepetését a 2016-os győztes Alexander Rossi szolgáltatta, aki 224.935 mph-s (361.997 km/h) átlaga miatt csak a harminckettedik helyről várhatja a zöld zászlót.

„Nem engedhetsz meg magadnak ilyen teljesítménybeli visszaesést” – nyilatkozta az amerikai, aki a Bump Dayt még a tizedikként fejezte be 227.561 mph-val (366.224 km/h). „Azt hittük, hogy a negyedik sorért harcolhatunk, erre most ott vagyunk az utolsóban.”

A legnagyobb figyelemre azonban a pole-ért folyó Fast 9 küzdelmei tartottak számot.

Ed Carpenter (Ed Carpenter Racing) és a 20-as Dallara-Chevy flottája, kiegészülve a versenyző/tulajdonos családjával

A 10-33. helyek felosztása után a szombati nap kilenc leggyorsabb pilótáján volt a sor.

Az előzetes jóslatok totális Team Penske-uralmat vetítettek elő, ami egészen a szegmens végéig reális opciónak is tűnt.

Hét autó után a tabella tetején Roger Penske gárdájának három teljes szezonos pilótája tanyázott Simon Pagenaud, Will Power és Josef Newgarden sorrendben.

Érkezett azonban a saját csapatának versenyző oválspecialista, Ed Carpenter és szenzációs, 229.618 mph-s (369.534 km/h) négykörös átlaga – az első éles körét ráadásul sikerült 230 mph (370.149 km/h) felett letudnia – magabiztosan taszította le a Penske-t a trónról.

Utóbbiaknak azonban volt még egy utolsó ász az ingujjukban, név szerint az idén már csak a két indianapolisi futamra visszatért Helio Castroneves személyében. A háromszoros Indy 500 győztes brazil szombaton a mezőny legjobb tempójával juttatta be a 3-as számmal jelölt Dallara-Chevyjét a 33-ba, így a pole-ra is abszolút esélyesnek számított.

A 42 éves sztár saját bevallása szerint mindent egy lapra tett fel, de végül csak 227.859 mph-s (366.703 km/h) négykörös átlagot tudott kipréselni az autójából, ami a nyolcadik helyre lett elegendő.

A 102. Indy 500 pole-ja tehát Ed Carpenternél landolt, aki 2013 és 2014 után immár harmadik alkalommal vághat neki a versenynek az első pozícióból. Ha pedig mindez nem lenne elég, az Ed Carpenter Racing másik két pilótája is ott tudott lenni a Fast 9-ban.

„Én vagyok a tizenegyedik versenyző, akinek sikerült három pole-t is szereznie itt és hiszik vagy sem, ez a mostani jött össze a legkönnyebben. Most viszont már a győztesek listáján is látni szeretném a nevem. Alig várom a vasárnapot. Az autó tökéletes volt, fantasztikus vezetni. A teljes ECR, főleg az én 20-as Dallara-Chevymen dolgozó srácok rengeteg erőfeszítést és szeretetet tettek az bele. Ráadásul az, hogy a top 9-en osztozhatok Spencerrel [Pigot] és a Preferred Freezerrel, valamint Danicával [Patrick] és a GoDaddyvel elképesztően boldoggá tesz.”

Danica Patrick (Ed Carpenter Racing #13 Dallara-Chevy) útban a kvalifikációs kísérletére

Carpenter mellett Pagenaud és Power – aki utoljára 2009-ben rajtolt itt a top 10-en kívülről – alkotja a futam első sorát.

A regnáló IndyCar-bajnok Newgarden végül a negyedik helyen kötött ki.

A tavalyi 500-on a pole-ra is komoly esélyesnek számított, ámde a kvalifikációs kísérlete során súlyos balesetet szenvedett Sébastien Bourdais-nak be kellett érnie az ötödik pozícióval, így nem sikerült megismételnie Hinchcliffe bravúrját, aki 2015-ös horrorbukása után egy évvel rögtön rajtelsőséggel tért vissza a Speedwayre.

Az ECR fentebb említett maradék kétharmada, a pályafutása harmadik Indianapolis 500-ára készülő Pigot a hatodik helyről rajtolhat, míg a futam után végleg visszavonuló Patricknek a hetedik pozíciót sikerült elcsípnie.

„Mindent egybevéve, jó érzés” – mondta a kvalifikáció után Danica, aki hét, NASCAR-ban eltöltött év után csak most májusban ült be először open-wheel autóba. „Örülök, hogy a dolog ezen része le van tudva, nagyon ideges voltam. Most viszont már itt az idő ötszáz szórakoztató mérföldre.”

Mint fentebb említésre került, a nyolcadik helyet Castroneves szerezte meg, a háromszoros Indy 500 pole-os, egyben a verseny 2008-as győztese, Scott Dixon pedig ezúttal a kilencedik lett.

A Fast 9-ban az előzetes várakozásoknak megfelelően motorfronton Chevrolet-uralom állt be.

A csokornyakkendős gárda hét autóval képviseltette magát, míg a rivális Honda mindössze két gépet tudott felmutatni.

A legjobb kilenc között hat teljes szezonos és három, csak Indianapolisra nevezett pilóta lelhető fel.

A 102. Indianapolis 500 május 27-én, vasárnap veszi kezdetét.

Alább a kvalifikáció teljes végeredménye látható, de a későbbiekben még előfordulhat benne változás attól függően, hogy Hinchcliffe kedvéért sikerül-e valakit kivásárolni az autójából. Ebben az esetben a szabályok szerint a kanadai a mezőny végéről rajtolhat.