Sébastien Bourdais máris bemutatta az év előzését -

Alexander Rossi domináns győzelmével ért véget a Toyota Grand Prix of Long Beach, az igazi show-t azonban a Dale Coyne Racing franciája szolgáltatta az utóbbi idők legelképesztőbb előzési manőverével.

A kaliforniai utcákon rendezett viadal hétvégéje kétségkívül Rossiról szólt. Az Andretti Autosport tehetsége négy edzésből hármat megnyert, övé lett a pole pozíció, végül pedig magán a versenyen sem talált legyőzőre.

Rossi IndyCar-pályafutása során másodjára indulhatott az első helyről és ahogyan előzőleg tavaly Watkins Glenen, ezúttal sem adta alább a rajt-cél győzelemnél.

A 26 éves pilóta a mostani sikerével ráadásul azt is elmondhatja magáról, hogy az Indianapolis 500 után a széria másik ikonikus futamát is képes volt megnyerni.

Az amerikai a 85 körös versenyből 71-et töltött az élen és csak addig engedte ki a kezei közül a vezetést, amíg a pitkiállásait teljesítette.

„Az Andretti Autosport csapata egyszerűen hihetetlen” – nyilatkozta Rossi, aki a szezon első két futamán egyaránt a harmadikként ért célba, mostani győzelmével pedig az összetettbeli vezetést is átvette, méghozzá 22 ponttal a regnáló bajnok Josef Newgarden előtt. „Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire jó volt az autó egész hétvégén. Nagyon boldog vagyok, hogy kihasználhattam ezt és semmi őrült dolog nem történt. Ez a győzelem egy igazán különleges érzés.”

Itt már csak halkan jegyezném meg, hogy az immár háromszoros IndyCar futamgyőztes statisztikái még impresszívebbnek hatnak, ha hozzátesszük, hogy az utóbbi kilenc versenyéből csak egyet zárt a top 6-on kívül.

A dobogó második fokára a Team Penske #12 Dallara-Chevyjét kormányozó Will Power állhatott fel. Az ausztrál a hajrában hősiesen nyomkodta a push-to-pass gombot, ez azonban mit sem ért az extra lóerőkben szintén bővelkedő Rossival szemben.

Power ezzel főkategóriás pályafutása 63. top 3-as helyezését tudhatta magáénak, amivel az örökranglistán a tizenhatodikként jegyzik.

A Toyota Grand Prix of Long Beach kockás zászlaját a Chip Ganassi Racinges Ed Jones látta meg harmadikként, ezzel pályafutása legjobb eddigi befutóját hozva holtversenyben a tavalyi Indianapolis 500-zal.

A negyedik helyen az Andretti Autosport újonca, Zach Veach ünnepelhetett, míg az ötödikként Graham Rahal végzett.

A kvalifikációról írt posztomban még eléggé savaztam Marco Andrettit az eddigi siralmas teljesítménye miatt. Nos, az Andretti-Herta Autosport 98-as járművét vezető pilóta most Long Beachen igencsak rám cáfolt, miután a rajtpozíciójához képest tizennégy helyet javítva a hatodikként ért célba.

A futam legnagyobb látványosságát azonban kétségkívül Sébastien Bourdais szolgáltatta, aki a második sárga zászlós szakaszt követően elképesztő bevállalósságról tanúbizonyságot téve hámozta át magát Spencer Pigot, Scott Dixon és Matheus Leist autóin

Ezt a manővert tényleg nem lehet szavakba önteni, csak nézni, nézni végtelenített gifben:

A tökélyre szabott előzés kivitelezése azonban mondhatni az egyetlen dolog volt, aminek Bourdais örülhetett.

A nézők egy emberként aléltak el a látottaktól, az IndyCar versenybírái viszont már korántsem voltak ennyire lenyűgözve és úgy ítélték meg, hogy a pilóta a manőver közben használta a pitlane-ről kivezető vonalat is. Ami ugyebár tilos, ezért egy pozíció visszaadására ítélték.

Bourdais a leintés után úgy nyilatkozott, hogy valójában Dixon kényszerítette rá a vonalra, a zseniális előzéshez pedig a küszöbön álló ütközés elkerülésére tett kísérlete vezetett.

„A nap legnagyobb mentése volt”– kommentálta a történteket Bourdais, aki a tizenharmadikként fejezte be a versenyt. „Amikor a pálya azon részére kényszerítenek ki és fékezned kell, miközben nincs semmi tapadás, az olyan, mintha tojáshéjon lépkednél. Az autó fel-alá ugrál alattad, te pedig nem tehetsz mást, mint próbálod menteni a saját életed. Őszintén mondom, nem volt más választásom.”

Később, a 60. körben tulajdon csapattársa, Zachary Claman De Melo a javallottnál közelebbi kapcsolatot létesített a fallal. Bourdais ekkor épp a szerelői felé tartott, a belengetett sárga zászló miatt azonban kénytelen volt csak végighajtani a pitlane-en, majd újabb körök megtétele után visszatérni oda, hogy végrehajtsa a kiállását. Mondani sem kell, hogy ezzel komoly pozícióvesztést könyvelhetett el.

A verseny 71. körében az Ed Carpenter Racinges Jordan King megpróbálta megelőzni a franciát, de nem járt sikerrel és a hajtűkanyarban kipörgette a Dale Coyne Racing 18-as Dallara-Hondáját. A balesetbe az érkező Hunter-Reay és a szezon első két futamának sztárújonca, Robert Wickens is belekeveredett, aminek következtében a pace cart újra – szám szerint negyedszerre – kellett beküldeni a pályára.

Bourdais, Hunter-Reay és King folytatni tudták a versenyt, a többek között szinte a rajttól kezdve váltóproblémákkal is küzdő Wickens számára azonban itt véget ért a nap.

A verseny egy kérészéletű rémálommá vált a Team Penske-t szolgáló Simon Pagenaud számára, aki már az első kör elején búcsúzni kényszerült a további küzdelmektől. A 2016-os bajnok a harmadik helyről indulhatott és már rögtön a zöld zászló után át tudta verekedni magát a második pozícióból rajtoló csapattársán, Poweren. Az 1-es kanyarba bemenet azonban hátulról belerohant az RLL Racing 15-ös számú gépét vezető Graham Rahal, ennek következtében Pagenaud a pálya külső falának csapódott, ami a futama végét is jelentette.

A balesetet a versenyigazgatóság elkerülhető ütközésnek minősítette és áthajtásos büntetéssel sújtotta Rahalt. Ez azonban már nem vigasztalta a pórul járt francia pilótát, aki kiesése után az eredménylista utolsó, azaz 24. helyén zárt.

A történtek ráadásul egy sikersorozat végét is jelentették Pagenaud számára, aki a 2016-os poconói viadal óta minden egyes futamot körhátrány nélkül fejezett be – egészen mostanáig.

Hasonlóan nem teszi ki az ablakba a futamot Ryan Hunter-Reay sem. Az Andretti Autosport 28-as Dallara-Hondáját terelgető versenyző kálváriája szintén az első kör első kanyarjában kezdődött, ahol összeakadt Dixon autójával.

Az incidens révén az amerikai gépének első szárnya megsérült, amikor pedig a szervizelést követően visszatért a pályára a korábbi ötödik helyett már csak a tizennyolcadik helyen találta magát. Később visszaküzdötte magát az élmezőnybe, de nem sokkal a táv fele után újra be kellett vállalnia egy rendkívüli kiállást defekt miatt, amit követően még a korábbinál is rosszabbul állt a szénája, lévén nem csak visszaesett a tizenkilencedik pozícióba, de még körhátrányba is került.

A pechsorozat a hajrában sem kímélte és egyaránt kijutott neki még egy defektből és egy megtépázott első szárnyból.

Hunter-Reay állítása szerint győzelemre esélyes autót kapott a felkészítő csapatától, a balszerencsének hála azonban csak a huszadikként ért célba.

A Toyota Grand Prix of Long Beach során összesen négy alkalommal volt szükség a pace carra. A rajtot követő Pagenaud-Rahal incidens után, a 41. körben Kyle Kaiser (Juncos Racing) autója fulladt le, majd a 60.-ban a Dale Coyne Racinges Zachary Claman De Melo falazott a 10-es kanyaraban. A negyedik sárga szakaszt a már említett négyautós úttorlasz vonta maga után a 72. körtől.

A verseny során hat alkalommal változott az élen álló személye öt pilóta között. A legtöbb kört, 71-et, Rossi haladt az első helyen, amíg pedig ő az aktuális kiállásait teljesítette Power, Bourdais, Newgarden és Hunter -Reay vehette át ideiglenesen a vezetést 6, 4, 3, valamint 1 kör erejéig.

Az IndyCar idei szezonjából eltelt három versenyen három különböző pilóta állhatott a dobogó legfelső fokára.

A széria következő bevetésére április 22-én vasárnap, az alabamai Barber Motorsports Parkban kerül sor.