Newgarden nyerte az IndyCar idei első, oválpályás bevetését

Fittipaldi debütálása a falban ért véget, Leist kis híján kilapított egy IndyCar tisztviselőt, a végső győzelem a regnáló bajnoké lett, a legnagyobb taps viszont ismét egy újoncot illet.

Egy örökkévalóságnak megfelelő idő telt el azóta, hogy az IndyCar hivatalosan is megkezdte a 2018-as idényét St. Petersburg utcáin. A közel egy hónappal ezelőtt rendezett floridai viadal legnagyobb szenzációját a szériában debütáló Robert Wickens szolgáltatta, aki nem elég, hogy rögtön első versenyét a pole-ból kezdhette meg, de a végső győzelemre is komoly esélyes volt, mígnem az utolsó előtti körben a vezető pozícióért őt előzni próbáló Alexander Rossival össze nem ütközött.



hirdetés


Az áhított rajt-cél elsőség helyett a kanadainak akkor meg kellett elégednie a tizennyolcadik hellyel, az IndyCar nagy reménységeit soroló listára viszont azon melegében felírta a nevét.

Azt, hogy Wickens rendkívül jó képességekkel van megáldva mindenki látja, akinek van szeme és veszi a fáradtságot arra, hogy ránézzen a statisztikáira.

A múlt szombaton, az ISM Racewayen lebonyolított futam kapcsán azonban szinte lehetetlen volt megjósolni, hogy a 29 éves pilóta miként muzsikál majd a Schmidt Peterson Motorsport 6-ös számú Dallara-Hondjának volánja mögött.

Az egymérföldes ovál a széria veteránjait is komoly próbatétel elé tudja állítani, nem még egy olyan újoncot, aki életében először versenyez ilyen pályatípuson.

Wickens azonban – aki még a rajt előtt is úgy nyilatkozott, kissé fél a rá váró 250 körtől – igencsak elkapta a fonalat és St. Pete-hez hasonlóan, itt is bejelentkezett a futamgyőzelemért. Az áhított diadal végül ezúttal sem jött össze, a fiatal versenyzőnek azonban így sem lehet oka panaszra, lévén az eredményhirdetéskor a dobogó második fokán ünnepelhetett.

wic.JPG

“Ez a dobogó rengeteget jelent nekem” – nyilatkozta örömittasan Wickens, aki a hatodik helyről kezdhette meg a futamot és összesen negyvennégy kört töltött az élen. “A célom az volt, hogy minden kört teljesítsek. Még az utolsó restartnál sem változott a gondolkodásmódon, amikor vezető pozícióban haladtam és tudtam, hogy csak a mezőny egyharmada maradt kint a pályán. Még ha az ötödik helyen is végeztem volna, akkor, oké, kicsit csalódott lettem volna, ugyanakkor boldog is, mivel elmondhattam magamról, hogy a top 5-ben zártam az első oválversenyemet. Úgy érzem, egy kicsit magasra tettem saját magamak a lécet, de arra sosem számította volna, hogy az első két IndyCar futamom ilyen jól fog alakulni. Remélhetőleg a szezon hátralévő része is így folytatódik számunkra.”

A verseny hajrájában az SPM duója haladt az első két pozícióban James Hinchcliffe – Wickens sorrendben.

A 229. körben azonban sor került a futam második sárga zászlós szakaszára, miután Ed Jones a javallottnál szorosabb kapcsolatot létesített a 4-es kanyar falával.

A Chip Ganassi Racing pilótája sértetlenül hagyta el a járművét, a takarítási munkálatok során pedig az autók többsége útba is ejtette a pitlane-t.

A tizenhárom körrel később belengetett zöld zászló pillanatában már Wickens állt az élen és egészen a 247. körig tartotta is magát az őt friss abroncsokon támadó Josef Newgardennel szemben.

A Team Penske regnáló bajnoka a restartkor még a negyedik helyen haladt, de gyorsan áthámozta magát Alexander Rossin, majd Hinchcliffe-en is és lelkesen iramodott Wickens után. A kanadait végül négy körrel a leintés előtt utasította maga mögé és innentől már magabiztosan haladt a kockás zászló felé.

ism3.JPG

“Én nem igazán csináltam semmi ma éjjel, ez a csapat győzelme volt” – méltatta a Team Penske #1 Dallara-Chevyjének gárdáját Newgarden, aki főkategóriás pályafutása nyolcadik elsőségét ünnepelhette. “Ők hozták meg a megfelelő döntést arról, hogy a végén menjek ki új abroncsokért. Türelmesen vezettem az egész verseny során, nem erőltettem semmit. Az etapjaim bizonyos részeim küszködtem az egyensúllyal, de tudtam, hogy a verseny végén jön el az időm arra, hogy agresszív legyek.”

A harmadik pozícióban Alexander Rossi zárt. Az Andretti Autosport pilótája a negyedik helyről vághatott neki a távnak, amely során két rázós helyzetnek is részese lett.

A verseny első szakaszában végrehajtott pitkiállása során Sébastien Bourdais-val együtt sikeresen elütötték csapataik egy-egy tagját, ami miatt mindketten áthajtásos büntetést kaptak. Szerencse a szerencsétlenségben viszont, hogy mint az AA, mind pedig a Dale Coyne Racing szerelője sértetlenül megúszta a balesetet.

Rossi ezt követően a 130. körben újabb necces pillanatot élt át, miután kissé súrolta a pálya falát, de végül gond nélkül folytatni tudta a küzdelmet. A hátrány ledolgozása miatt az amerikainak több agresszív manővert is be kellett vállalnia, eltökéltségét pedig jól jelezte, hogy a versenyen történt előzések 19%-át ő hozta össze, szám szerint ötvenhármat.

“Muszáj volt hajtani, két kör lemaradásban voltunk” – nyilatkozta Rossi. “Nem jött sárga zászló, hogy megmentsen bennünket, ezért saját magunknak kellett visszavenni a köröket. Az egyetlen oka annak, hogy végül ez sikerült is, az az volt, hogy a csapat egy elképesztő autót adott nekem.”

Az idei Phoenix Grand Prix az elmúlt két évhez képest valamivel több izgalmat hozott a pályán,

A mezőny ennek ellenére 279 előzést prezentált – ötvennel többet, mint 2016-ban és száznegyvennel túlszárnyalva a 2017-est.

A futam során csak kétszer volt szükség a pace carra. Az első incidenst a karrierje első IndyCar futamát teljesített Pietro Fittipaldi hozta össze, miután a 41. körben tulajdon autójával matricázta fel az ISM Raceway falát.

“Jó versenyünk volt, az autó igazán remekül működött” – magyarázta a kiesése után Emerson Fittipaldi unokája, akinek meg kellett elégednie az utolsó, azaz 23. hellyel. “A 3-as és a 4-es kanyar között azonban teljesen elvesztettem a tapadást, ráfutottam a gumitörmelékre és innentől egyenes út vezetett a falba. Ha ez nem történik meg, akkor akár a top 10 is meglehetett volna. Tanultam belőle.”

A második sárga zászlós szakaszt a már fentebb említett Jones-baleset váltotta ki.

A Rossi-Bourdais féle szerelőaprítás mellett még egy látványos jelenet történt a kiállások alkalmával.

A 122. körben az AJ Foyt Racing újonca, Matheus Leist már azelőtt visszaindult a pályára, hogy a bal hátsó kereket megfelelően rögzítették volna. A kerék annak rendje és módja szerint le is esett, majd elkezdett gurulni lefelé a pitlane-en. Leist ezt követően megpördült, ami közben kis híján elütötte az egyik, közelben tartózkodó IndyCar tisztviselőt, aki csak a jó reflexeinek köszönhette, hogy még idejében el tudott ugrani a 4-es számú Dallara-Honda elől.

A legtöbb kört, szám szerint nyolcvanat Will Power töltötte az élen, a Team Penske ausztrálja azonban csak az utolsó előtti, 22. helyen zárt, miután a 153. körben elkapta a falat. Ennek következtében a 12-es Dallara-Chevy jobb hátsó része komoly szervizelésre szorult.

A szezonnyitó St. Pete-i viadal megnyerése után Sébastien Bourdais tovább mentette remek formáját a Phoenix Grand Prix kvalifikációjára is, ahol nem adta alább a pole pozíciónál. Maga a verseny azonban már rémálomszerűen kezdődött számára, miután a felvezető körök előtt az autója egyszerűen leállt. A Dale Coyne Racing csapatának végül sikerült újra életet lehelni a 18-as Dallara-Hondába, így a francia el tudta kezdeni a futamot, amit végül a tizenharmadik helyen fejezett be.

A legnagyobb menetelést a Chip Ganassi Racing klasszisa, Scott Dixon produkálta, aki a tizenhetedikként rajtolva végül a negyedik pozícióban látta meg a kockás zászlót.

Newgarden, Wickens, Rossi és Dixon mögött a legjobb öt sorrendjét Ryan Hunter-Reay tette teljessé.

A Fittipaldin kívül szintén ezen a versenyen debütált Kyle Kaisernek a 176. körben majdnem sikerült összetörnie a Juncos Racing autóját, de szerencsére megúszta és a huszonegyedik helyen zárt.

Az autójának festésével nagyapja, Mario Andretti utolsó győzelme előtt tisztelgő Marco Andretti a tizenkettedik lett.

A Phoenix Grand Prix-n összesen tizenkét alkalommal változott az élen álló személye kilenc pilóta között.

Az IndyCar mezőnyére nem sok pihenés vár, hiszen az előttünk álló hétvégén már az utcai pályák Indianapolis 500-a, vagyis a Grand Prix of Long Beach vár rájuk.

 

ismres.JPG

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy