Időutazásra készül az IndyCar -

Ebből pedig a legjobb dolog sülhet ki az univerzáis aero kit érkezése óta.

Nem is olyan régen egy hosszabb posztban értekeztem arról, hogy az IndyCar megannyi viszontagság után végre nyílegyenesen elkezdett kifelé masírozni abból a gödörből, ahová a kilencvenes évek közepén történt amerikai open-wheel szakadás taszította.

Új csapatok és új, tehetséges versenyzők érkeznek, a mezőnyt ismét egységessé tevő, univerzális aero csomagnak köszönhetően a futamok minden eddiginél több izgalmat tartogatnak, a nézettség folyamatosan nő, ahogyan a szponzori érdeklődés is, mindennek fejébe pedig -afféle pontként azon a bizonyos i-n- a széria vezetésének sikerült nyélbe ütnie a vadonatúj amerikai médiacsomagját is.

A pozitív fejleményeknek azonban itt még nincs végük. Ha ugyanis minden a terveknek megfelelően alakul, akkor az IndyCar közössége hamarosan egy valódi időutazásnak lehet a szemtanúja.

A széria már az új aero kitet is retró szellemben tervezte szem előtt tartva, hogy nem csak a versenyzők, de a rajongók között is a kilencvenes évek gépei érték el a legnagyobb tetszési indexet.

A múlt pedig most egy másik ötlet képében is visszatérhet, amelynek előszelét már az idei szezon második hétvégéjén is megcsodálhattuk.

(fent: Mario Andretti -1993, lent: Marco Andretti -2018)

A széria arizonai, ISM Racewayen rendezett Phoenix Grand Prix-jének legnagyobb szenzációját Marco Andretti autójának festése szolgáltatta.

Az Andretti-Herta Autosportot szolgáló harmadik generációs versenyző #98 Dallara-Hondája erre az egy futamra speciális dizájnt kapott, amivel nagyapja előtt kívánt tisztelegni. Mario Andretti huszonöt évvel ezelőtt, ugyanezen a pályán aratta karrierje utolsó IndyCar győzelmét, Marco gépe pedig ennek emlékére ugyanolyan ruhát öltött, mint legendás felmenőjének 1993-as Newman/Haas Lola-Fordja.

A retró festés már bemutatásának pillanatában hatalmas tetszést aratott, ami nem meglepő, lévén a rajongók soha nem rejtették véka alá, hogy mennyire imádják a múlt felidézését.

A történelmi vonatkozású külsővel villogó autók eddig zömében az Indianapolis 500 sajátosságai voltak és mint ilyenek, hatalmas publicitást kaptak a sajtóban és a közösségi médiában egyaránt. Csak az utóbbi évekből szemezgetve: Alex Tagliani 2015-ös, Dan Gurney 1968-as gépének színei által inspirált Dallara-Hondája, Helio Castroneves Sárga Tengeralattjárója és Danny Sullivan előtt tisztelgő arany járgánya, vagy épp Fernando Alonso tavalyi papaya-McLarenje kivétel nélkül nosztalgikus könnyeket csalt a szurkolók szemébe.

Most pedig olybá’ tűnik, hogy a múltidézés újabb szintet léphet, mivel az IndyCar hamarosan egy teljes versenyt szeretne szentelni a retró ruhás autóknak, méghozzá az amerikai open-wheel szakág egyik legikonikusabb pályáján, a már említett ISM Racewayen – vagy ahogyan a nagy öregek számára örökre megmarad; a Phoenix Racewayen.

Az ötlet nem egyedi, hiszen a NASCAR csúcsbajnokságában, a Monster Energy NASCAR Cupban már 2015 óta hatalmas sikerrel fut a „Throwback Weekend”, amelyet a naptárban 1950-től megszakítás nélkül jelenlévő Darlington Raceway ikonikus versenyén, a Southern 500-on bonyolítanak le.

Ezen a futamon a mezőny túlnyomó többsége különleges, NASCAR-történelmi dizájnnál hajt pályára, aminek köszönhetően a szurkolók a mai, modern gépeken csodálhatnak meg újra olyan legendás festéseket, mint amilyet pl. anno Dale Earnhardt Goodwrench Chevy-je viselt.

A koncepció akkora sikernek bizonyult, hogy a NASCAR-t az utóbbi években több, a marketingszférában elismert díjjal is honorálták érte.

Helio Castroneves, Rick Mears és a ‘Sárga Tengeralattjárók’

A darlingtonihoz hasonló retró hétvége IndyCarba való átültetése az ISM Raceway elnökének, Bryan Sperbernek fejéből pattant ki, aki az idei verseny körítését mindenképpen Mario Andretti utolsó győzelmének huszonötödik évfordulójára akarta építeni.

Mivel ugyebár minden szentnek maga felé hajlik a keze, az üzletember a legenda középpontba helyezésével extra promóciót is remélt a pályának, amelyre az IndyCar 2016-ban, tíz év hiátus után tért vissza.

Sperber felvázolta az ötletét a szériának, továbbá az Andretti Autosport tulajdonosának, Michael Andrettinek, akinek aztán sikerült is rávennie a Marco autóját szponzoráló Oberto Beef Jerkyt arra, hogy adják áldásukat az 1993-as dizájnra.

Egyetlen autó esetében – pláne ilyen háttérrel – persze lényegesen könnyebb a dolgot megvalósítani, a komplett rajtrácsot „visszaküldeni a múltba” különböző festések által azonban már hatalmas szervezést igényel.

Ezzel az IndyCar marketingrészlegének vezetője, C.J. O’Donnell is tisztában van.

„Nem erőltettük annyira agresszíven ebben az évben [a retró mezőnyt], de úgy véljük, hogy a mostani verseny és Marco révén bele fog égni az emberek tudatába, így jövőre már könnyebb lesz véghezvinni. A cél, hogy hagyjuk magától kiforrni ezt a dolgot és két, vagy három év múlva képesek lehetünk valósággá váltani ezt a víziót. Ez nem olyasmi, amit egyetlen éjszaka alatt tető alá hozhatunk.”

Az ISM Raceway rögtön megnyitása évében, 1964-ben vendégül látta az amerikai open-wheel akkori legmagasabb kategóriáját, a USAC által felügyelt Championship Car Series-t, majd az első szakadást követően, 1979-ben az újonnan létrejött CART szériájának naptárába került át. Ezen bajnokság egészen 1995-ig versenyzett itt, a következő évtől viszont már a második szakadást előidéző Indy Racing League autói vették birtokukba. Az IRL 2005-ben rendezett az egymérföldes oválon utoljára futamot és innentől egy teljes évtizedet kellett várni arra, hogy a pálya újra visszakerüljön a szakág vérkeringésébe, méghozzá 2016-ban, az újra egységes IndyCar Series jóvoltából.

„Indianapolis után Phoenix az a pálya, ahol a legmélyebb történelemmel bírunk” – folytatta O’Donnell. „Az elmúlt száz évben több, mint ötven alkalommal versenyeztünk itt. Nem hiszem, hogy van még egy pálya a jelenleg működők között, amely ezt a számot egyáltalán megközelítené. Szóval, ez egy jó választás arra, hogy a [retró futamot] megcsináljuk, emellett nagyon sok olyan ember van a szériában, akiket szép emlékek fűznek ide. Nagyon sok szoros versenyt rendeztek itt és fontos része volt a naptárnak az év korai szakaszában.”

Az IndyCar reményei szerint az élő legendákra – mint amilyen Andretti mellett a csapattulajdonosként tevékenykedő A.J. Foyt is -, valamint a jelenlegi versenyző-generáció párhuzamos jelenlétére alapuló stratégia révén széles körben célozhatják meg a szurkolókat.

„Szórakoztató egyensúlyt képez a történelemre, valamint a tradíciókra támaszkodni, miközben ezzel egyidejűleg időszerűvé, relevánssá tesszük a jelenlegi versenyzőket és a jövő sztárjait. Ez a kombináció igazán jól működik. Ellentétes, ugyanakkor szimbiotikus is egyszerre, amit össze kell rakni a megfelelő, titkos összetevővel. Ha a múltat és a jövőt meg tudjuk szilárdítani egyetlen versenyen, akkor sikerrel járhatunk.”

képek: IndyCar