Őrült versennyel rajtolt el a 2018-as IndyCar szezon -

Késhegyre menő csaták, rekordszámú előzés és egy drámai végkifejlet. Vérbeli autóversennyel vette kezdetét a Verizon IndyCar Series idei szezonja.

Már a szombati kvalifikáció megadta a floridai St. Petersburgben rendezett futam alaphangulatát, miután a rajtrács első négy helyéből hármat – beleértve a pole pozíciót – olyan pilóták kaparintottak meg, akik életük első versenyhétvégéjét teljesítették a szériában.

Mindezek fejében pedig még új pályacsúcs is született, stílszerűen egy újonc, az egyébiránt a negyedik helyről rajtoló Jordan King jóvoltából.

A legnagyobb kérdés azonban a helyi idő szerint kora délután kezdődött Firestone Grand Prix of St. Petersburg kapcsán az volt, hogy vajon sikerül-e a Schmidt Peterson Motorsports legfrissebb szerzeményének, Robert Wickensnek újabb bravúrt véghez vinnie.

A 29 éves kanadai már az időmérőn is komoly fegyvertényt hajtott végre, miután az itt megszerzett pole-jának hála egy mindaddig két tagot számláló elit klubba nyert bebocsátást, lévén rajta kívül korábban csak Nigel Mansellnek (1993) és Sébastien Bourdais-nak (2003) sikerült karrierjük legelső IndyCar/CART futamát az első pozícióból megkezdeni.

A pole-t azonban csak az imént említett Brit Oroszlánnak sikerült győzelemre váltania huszonöt évvel ezelőtt az ausztráliai Surfers Paradise utcáin, Wickens rajongótábora pedig abban reménykedett, hogy kedvencük lesz a következő, aki ezt meg tudja ismételni.

A kanadai mindent meg is tett annak érdekében, hogy beírja magát az IndyCar nagykönyvébe.

Parádésan terelgette a szintén ezen a futamon debütált, a mezőnyt újfent egységessé tevő univerzális aero kittel felvértezett Dallara IR-12-et, manővereit nézve pedig az avatatlan szemeknek fel sem tűnhetett, hogy az elmúlt hat évet a DTM-ben eltöltött pilóta most először versenyez az amerikai open-wheel csúcsbajnokságában.

Wickens összesen 69 kört töltött az élen a 110-ből és a hajrában olybá’ tűnt, nagyon komoly esélye van arra, hogy a leintés után ő emelje a magasba a legjobbnak járó trófeát.

Az élet azonban olykor nem a mesebeli jó tündér, hanem sokkal inkább egy gonosz kis dzsinn.

A verseny utolsó, szám szerint nyolcadik sárga zászlós szakaszát a 107. körben idézte elő a széria vadonatúj csapatának, a Carlinnak vezető Max Chilton, miután 59-es számú Dallara-Chevyjével az 1-es kanyarban megcsúszott, majd le is fulladt.

A restartra végül egy körrel később került sor, az ekkor második helyen álló Alexander Rossi pedig azonnal el is kezdte támadni Wickenst. A két autó azonban már az első kanyarban összeért, aminek következtében a kanadai kipördült és a falban találta magát, így a vágyott győzelem helyett csak a tizennyolcadik pozícióban zárta debütáló IndyCar futamát.

Amerikai ellenfele a baleset után gond nélkül tovább tudott menni és végül a harmadikként látta meg a kockás zászlót.

A Rossi-Wickens csetepaté nagy nyertese Sébastien Bourdais lett, aki ennek köszönhetően nyomban átvette a vezetést és már nem is adta ki azt a kezéből egészen a leintésig. A Dale Coyne Racing with Vasser-Sullivan csapat versenyzője ezzel zsinórban másodjára tudott diadalmaskodni az 1.8 mérföld hosszú, 14 kanyarból álló ideiglenes utcai pályán, miután 2017-ben az utolsó helyről indulva sikerült végül győznie.

Bourdais számára ez a siker ráadásul abból a szempontból is mérföldkőnek számít, hogy az elmúlt évi Indianapolis 500 kvalifikációján történt súlyos balesete után, most először – teljes IndyCar pályafutását nézve pedig harminchetedszerre – állhatott fel a dobogó tetejére.

Ezzel együtt a francia azt is elmondhatja magáról, hogy az idei immár zsinórban az ötödik olyan szezon, amelyek során legalább egy győzelmet szerzett.

A 39 éves pilóta indianapolisi horrorbukása után nyolc futamot volt kénytelen kihagyni csípő- és medencetörései miatt, amelyek kapcsán sokan már a karrierjét kezdték temetni. Ő azonban minden odds-ra fittyet hányva már az idény utolsó három fordulóján ismét autóba ült két top 10-es helyezést is hozva.

Ez a mostani győzelem azonban kétségkívül különleges jelentőséggel bjr.

„Rázós, kemény út volt és minden ezek között. Nagyon nehéz volt számomra. Hatalmas teljesítmény, hogy képes voltam újrakezdeni a szezont, azonnal letisztázzam a dolgokat és visszaüljek a lóra, majd nyerjek egy újabb versenyt. Nem is lehetnék boldogabb, ez egy kicsi csapat, de mindent beleadnak a munkába. Nagyon szomorú voltam Robert miatt, de a mi szemszögünkből… Nem is tudom szavakba önteni.”

Dale Coyne is le volt nyűgözve.

„Egy nyolcadik helyezésre elég autónk volt ma. Sébastien egyenletes vezetése ezt negyedik pozícióssá tette, a szerencse pedig végül győztessé.”

Bourdais tavalyi menetelését közel sikerült megismételnie Graham Rahalnak, aki a kvalifikáción kapott büntetése miatt csak a mezőny legvégéről kezdhette meg a versenyt. Az RLL Racing 15-ös számú Dallara-Hondáját végül az amerikai a második helyre vitte be.

A futam utáni topsztorinak azonban kétségkívül a Rossi és Wickens közti ütközés számított.

Utóbbi pilóta természetesen rendkívül csalódott volt az esetet követően.

„Muszáj visszanéznem a felvételeket, hogy pontosan lássam mi történt. Nem az enyém volt a legjobb restart a világon, de ez már nem számít” – nyilatkozta Wickens. „Az 1-es kanyarba menet fékeztem, egy kicsit védekeztem, de aztán rájöttem, hogy ha tovább folytatom, akkor az már blokkolás lenne, így engedtem őt a belső ív felé és olyan későn fékezve ahogyan csak lehetett, hogy elég helyet adjak neki. Ő viszont nem tudta ezt tartani és belém csúszott. Szerintem túl későn fékezett a pálya azon poros részén. Nincs erre más magyarázat. Az egyetlen sajnálatos dolog ebben, hogy ő végül dobogóra állhatott én viszont a kerítésben végeztem. [A győzelem] egy tündérmesébe illő befejezés lehetett volna, de végül nem így történt. Annak viszont örülök, hogy a hétvége során versenyképes voltam.”

A kanadai később a pace cart is közvetve felelőssé tette az incidensért, amelynek fényei nem hunytak ki azt jelezve, hogy küszöbön áll az új rajt.

„Tényleg nem tudom, hogy a széria mit csinált, de egyáltalán nem kapcsolták le a pace car fényeit. Teljesen más procedúrát követtek, mint az azt megelőző sárga zászlós szakaszok során. Vezető pozícióban haladva nem volt meg a lehetőségem arra, hogy kontrolláljam a sebességet, csak követtem a pace cart, ami aztán egyszerűen kihajtott a pitbe. Szóval magyarázatot szeretnék kapni erre, hogy őszinte legyek.”

Wickens szavaira reagálva az IndyCar kiadott egy sajtóközleményt, amiben elfogadták, hogy a fényjelzés a zöld zászló felé haladva is megmaradt a pace caron, a restart előtti protokollt azonban pontosan követték.

„Az IndyCar tudomásul vette, hogy a pace car fényei égve maradtak a futam utolsó restartjánál, de a versenyirányítás a rádióforgalmazásban tájékoztatást nyújtott a küszöbön álló új rajtról, a pace car pedig a korábbi ilyen szituációkhoz hasonlóan hagyta el a pályát.”

Rossi nem érezte hibásnak magát az incidensért és az IndyCar sem rótt ki rá semmilyen büntetést.

„Az utolsó előtti restartnál rengeteg nyomást helyeztem [Wickensre], ő azonban nem vétett hibát. Normál esetben a (gombnyomásra extra lóerőket adó) push-to-passt nem lehet alkalmazni az új rajtoknál, mert előtte meg kell tenni egy teljes zöld zászlós kört. Most viszont a verseny késői szakaszában kaptuk meg a zöldet, ezért engedélyezték számunkra, hogy rögtön használhassuk is. Én a 13-14-es kanyar között kaptam meg rádión az erre vonatkozó utasítást. Rob későn reagált a push-to-passzel, én pedig úgy mentem be az 1-es kanyarba, hogy tudtam, nem sok hasonló lehetőségem lehet még. Védte a pozícióját, amihez meg volt a joga, de eközben ráterelt engem a kanyarban lévő gumitörmelékekre. Ez pedig egy nagyon szerencsétlen dolog. […] Pocsékul érzem magam, mert nyerhettem volna, ő pedig bejöhetett volna másodikként. Soha nem akarsz ilyesmit látni, de ennek ellenére az egész csapat remek munkát végzett.”

A GP of St. Pete negyedik helyét Wickens csapattársa, James Hinchcliffe szerezte meg, míg az ötödikként Ryan Hunter-Reayt érte a kockás zászló az Andretti Autosport #28 Dallara-Hondájában.

A hatodik pozícióban Scott Dixon zárt, akit a futam alatt kétszer is büntetéssel sújtott a versenyigazgatóság.

A Chip Ganassi Racing klasszisát először elkerülhető ütközés miatt a 38. körben száműzték a mezőny végére, miután egy előzés hevében hátulról megtorpedózta az RLL Racinges Takuma Sato autóját.

Másodjára az új-zélandit a 80. körben rótták meg áthajtásos büntetés formájában, köszönhetően annak, hogy túllépte a pitben megengedett sebességhatárt.

Nem teszi ki az ablakba a mostani versenyt a Team Penske sem. A Grand Prix of St. Petersburg történetének legsikeresebb csapata összesen nyolc győzelmet szerzett már ezen a pályán, most azonban legjobb eredményként csak a hetedik helyet tudtak felmutatni a regnáló bajnok Josef Newgarden révén.

Az amerikainak szinte végig problémái voltak az autójával, beleértve egy defektet is, mindezek miatt pedig több, előre nem tervezett kiállást is kénytelen volt beiktatni.

A második pozícióból indult Will Powernek már a rajt után problémái akadtak, amikor is megkísérelte megelőzni Wickenst, de végül kipördült. A kétszeres St. Pete-i győztes, egyben a 2014-es szezon legjobbja végül csak a tizedikként zárt.

A gárda harmadik emberének, a 2016-os bajnok Simon Pagenaud-nak nevét a tizenharmadikként találjuk a tabellán.

Az univerzális aero kit révén megújult autó élesben is beigazolta azt, amiről már a tesztek során is sokat hallottunk: kevésbé megbocsátó és a korábbinál nehezebben vezethető.

„Ezek az autók sokkal több kihívást jelentenek, mint bármi, amit valaha vezettem” – mondta Rahal, aki annak ellenére is felállhatott a dobogóra, hogy a hatodik körben összeakadt az Ed Carpenter Racinges Spencer Pigot gépével. „Nem a sebesség elérése szempontjából, pusztán jóval könnyebb elszúrni vele a dolgokat. Ezt láttuk ma. A srácok elég sokszor keveredtek bajba.”

A legtöbb kört, szám szerint 69-et Wickens töltötte az élen, a legjobb újonc pedig a tizenhatodikként leintett Zach Veach lett az Andretti Autosport 26-os Dallara-Hondájával.

A GP of St. Pete során nyolc alkalommal került sor sárga zászlós szakaszra, az pedig csak külön szemlélteti a verseny kiszámíthatatlan mivoltát, hogy az első kilenc helyezett közül hatan is a tizenkettedik, vagy annál rosszabb rajtpozícióból vágtak neki a távnak.

A legelképesztőbb adat viszont, hogy a huszonnégy fős mezőny összesen 366 előzést produkált, 43-mal többet, mint az eddigi rekordtartó 2008-as felvonás (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor 83 kör alatt hozták össze ezt a számot, míg most 110 állt rendelkezésre). A gond csak az, hogy a futamot közvetített amerikai ABC csatorna idén is hozta jól megszokott formáját és ezeknek csak töredékét mutatták meg.

Az IndyCar következő versenyének az arizonai Avondale-ben lévő ISM Raceway egy mérföldes oválja ad majd otthon április 7-én.