Chilton: Az IndyCar sokkal veszélyesebb az F1-nél, de izgalmasabb is

A brit versenyző exkluzív interjút adott a The Gentleman’s Journalnak, amiben nyíltan beszélt pályafutása utolsó Forma 1-es versenyéről, az IndyCarban lévő kihívásokról, valamint arról, hogy szerinte a világbajnoki sorozat miért járul hozzá az amerikai széria népszerűségének növekedéséhez.

Max Chilton a 2014-es Orosz Nagydíjon lépett utoljára pályára a Forma 1 mezőnyével, versenye azonban műszaki okok miatt nem tartott tovább kilenc körnél, de akkor alighanem ez volt a legutolsó dolog, ami a számára autót biztosított Marussia F1 Teamet foglalkoztatta.

A világbajnoki sorozat sereghajtó csapata ekkor már minden addiginál komolyabb anyagi problémákkal volt kénytelen szembenézni, mindezt pedig csak tetézte, másik pilótájuk, Jules Bianchi egy héttel korábbi, Japánban elszenvedett brutális balesete. Bár a francia versenyző felépülésében ekkor még sokan reménykedtek, a bennfentesek – mint a Marussia vezetősége is – azonban tisztában voltak vele, hogy a 25 éves tehetségnek ehhez csodára lenne szüksége.

A horizonton lévő újabb tragédia pedig annak tükrében csak még inkább rányomta a bélyegét a szakadék szélén álló Marussiánál uralkodó hangulatra, hogy alig másfél év leforgása alatt ez már második, borzalmas incidens volt a csapaton belül.

2012 júliusában a Maria De Villotát érte súlyos baleset, miután a Duxford-repülőtéren zajló, egyenesvonalú teszten egy, a helyszínen parkoló teherautó lehajtott platójának ütközött. Bár a spanyol tesztpilóta életveszélyes fejsérüléseket szenvedett, aminek következtében a jobb szemét elvesztette, de utána még jutott neki egy év, amely idő alatt végigutazta a világot, motivációs beszédeket tartott, könyvet írt, 2013 júliusában – három hónappal a baleset szövődményei miatt bekövetkezett halála előtt – pedig férjhez is ment.

Bianchi – akit a 2014-es Japán Nagydíjon szintén egy pálya mellett tartózkodó járművel, esetében egy traktorral való ütközés során ért végzetes fejsérülés – azonban már soha többé nem tért magához és tíz hónappal később elhunyt. Ezzel Ayrton Senna 1994-es tragédiája óta ő lett az első olyan versenyző, aki éles F1-es futamhétvégén  történt baleset következtében vesztette életét.

14s.jpg

“Leírhatatlanul érzelmes volt” – emlékezett vissza Chilton arra a bizonyos, három évvel ezelőtti Orosz Nagydíjra a The Gentleman’s Journalnak adott interjújában. “A Marussia befejezte, Jules autója pedig, még akkor is, ha elő volt készítve a boxban, nem versenyzett. Tudtam, hogy Szocsi az utolsó futamom. Szomorú volt, hosszú évek óta először fordult elő a Forma 1-ben, hogy egy csapat csak egy autót indított. Általában egy másik versenyzőt szoktak ilyenkor beültetni. Nagyon nehéz volt, olyasmi, amit előtte még soha nem tapasztaltam. Igyekeztem elfoglalni magam, de nagyon kemény volt, aztán jött a műszaki hiba, szóval még csak be sem fejeztem az utolsó versenyemet.”

Újabb F1-es lehetőség híján Chilton egy, már több, hasonló cipőben járt kollégája példáját követve az Egyesült Államokba indult szerencsét próbálni. A brit azonban egy szokatlan utat választott és a többi, a világbajnokságból érkezett versenyzővel ellentétben az Újvilágban hajlandó volt lejjebb mászni a szamárlétrán és ismét beülni egy nevelőszériás autó volánja mögé.

Max az IndyCar elsőszámú utánpótlás sorozatában, az Indy Lights-ban ekkor bemutatkozó, nem mellesleg az édesapja, a Grahame Chilton nevéhez fűződő Capsicum Motorsport Group alá tartozó Carlin színeiben debütált. A bajnokságot végül – a torontói két versenyt a Le Mans-i 24 órás miatt kihagyta – az ötödikként zárta, a címet pedig csapattársa, Ed Jones húzta be

A sors iróniája, hogy Chilton az első pole pozícióját az Iowa Speedway oválján pontosan Bianchi halálának napján, 2015. július 17-én szerezte, másnap pedig a rajtelsőségét győzelemre is tudta váltani, amit néhai csapattársa emlékének ajánlott.

A brit 2016-ban a szintén az Arthur J. Gallagher pénzügyi vállalat – amelynek szintén az apja a vezérigazgatója – támogatásával leszerződött a Chip Ganassi Racinghez és maradt is itt egészen 2017 végéig, amikor is a csapat bejelentette, hogy 2018-tól az addigi négyautós flottájukat kettőre redukálják.

“Azoknak mondom, akik nincsenek tisztában vele: az Indy autók hasonlóan néznek ki, mint a Forma 1-esek, de itt csak két motorszállító látja el az egész mezőnyt és nincs szervő sem” – magyarázta Chilton, aki a 2016-os IndyCar szezont a 19., az ideit pedig a 11. helyen zárta. “Ennek eredményeként ez egy sokkal tisztességesebb sport az F1-nél.”

ii_2.jpg

A most 26 éves versenyző eddigi legjobb helyezését az IndyCarban az Indianapolis Motor Speedway 2.5 mérföldes oválján érte el, miután idén a negyedik helyen látta meg a kockás zászlót az Indy 500-on, ahol az ő nevéhez fűződött a legtöbb élen töltött kör is, szám szerint 50 a 250-ből.

“Ez a legnagyobb verseny, amin valaha részt vettem. Régen néztem az Indy 500-at a tévében és azt gondoltam, az egész csak arról szól, hogy balra, balra, balra. Ugyanakkor ez 500 mérföld, 230 mph-val. Amikor végig a határokon autózol, akkor a kockázat is nagy. Betonfalak vannak melletted, ha nekiütközöl, akkor mindennek vége lehet.”

Az Indianapolis 500 kapcsán van egy nagyon régi mondás: kétfajta pilóta van, aki már falazott az IMS oválján és aki még csak fog. Nos, Chilton 2016-ban, a verseny egyik edzésnapján már kipipálta a “kötelezőt” és mondani sem kell, nem volt túl kellemes élmény.

“Olyan érzés volt, mintha a teljes angol rugby válogatott öklelt volna fel. Nem éreztem a térdeimet. Ekkor futott át az agyamon, hogy ez sokkal veszélyesebb, mint az F1, de sokkal izgalmasabb is.”

A kontinensváltás Chilton számára azt is jelentette tehát, hogy merőben új, az általa megszokottaknál jóval különbözőbb pályákkal is meg kellett ismerkednie. És ezalatt nem csak az oválokat kell érteni, lévén az IndyCarban lévő épített és utcai vonalvezetések többsége egyaránt más kihívásokat nyújt, mint az F1-es társaik.

“Manapság az F1-es pályák érinthetetlenek és ezzel csak nő a kockázata annak, hogy unalmassá válnak” – véli Chilton, aki szerint az IndyCar népszerűségének az utóbbi években való növekedése nagyban köszönhető az F1 kvázi lebutításának. “Az aszfalt olyan sima, mint az üveg, a pálya melletti korlátok gondosan ápoltak, a zászlókat LED-kijelzőkkel helyettesítik. Amerika lehet, hogy a pályák fejlesztésének tekintetében az F1 mögött van, de legalább nem keltenek olyan érzetet, mintha egy parkolóban körözgetnél.”

Az IndyCar 2017-es szezonjának legnagyobb durranása kétségkívül Fernando Alonso Indy 500-on való részvétele volt. Ebből adódóan adja magát a kérdés, hogy az F1-ről IndyCarra váltáson már túllévő Max bevállalna-e további, eddig számára ismeretlen szakágakat is.

“Lássuk. A NASCAR-ba nem mennék. Le Mans-ba viszont határozottan visszatérnék újra, részt vettem már rajta a Nissannal, de nem fejeztük be. A MotoGP-be sem mennék, az engem megrémít. A rally-t sem csinálnám. A Rally Cross-t viszont bevállalnám, ami ugyan rally, de rövidebb pályán és ugratókkal. Jenson Button bele fog vágni, én pedig mindig is élveztem nézni. Szóval, nem utasítanám vissza, ha lehetőségem nyílna kipróbálni.”

A fő kérdés azonban, hogy az elmúlt évek után visszatérne-e még a Forma 1-be.

“Ez egy nagyon nehéz kérdés. Úgy értem, emlékszem, hogy azt is mondtam, soha nem versenyeznék az IndyCarban. Nem tudhatod soha, hogy mi vár rád. Fogalmam sincs, hogy mennyire találnám már kielégítőnek a Forma 1-et… de igen, visszamennék. Csak nem egy sereghajtó autóval.”

 

 

képek: IndyCar, GP247

hirdetés

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy