Beteljesült az IndyCar amerikai álma

Helyi idő szerint vasárnap késő délután, a napfényes Kaliforniában új versenyző került az IndyCar trónjára. Nála tökéletesebb uralkodóról pedig álmodni sem tudott volna a széria.

 

Mielőtt azonban rátérnék az IndyCar 2017-es fináléjára, essünk túl a menetrendszerű picsogásomon, aminek tárgya az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is az, hogy egyrészt mennyire utálom a duplapontozást, másrészt pedig, Sonománál rosszabb helyet a szezonzáróra a (rém)álmoskönyvek sem tudnának jósolni.

Rendben, a miértekkel tökételesen tisztában vagyok, az pedig az egyéni szociális problémám, hogy mennyire értek ezekkel egyet. A dupla pontegységek kiosztása terén azonban akármennyire is töröm a fejem, a torony továbbra sem veszi (nem is akarja) a jeleket.

A szezon másik kettős pontozású futamának, nevezetes az Indianapolis 500-nak esetében még megértem, hogy miért honorálják a helyezéseket kétszeres szorzóval, mert mégis csak a világ legnagyobb múltú viadaláról van szó, amit valamilyen módon ki kell emelni a többi forduló közül. A szezonzáró tekintetében viszont abszolúte hülyeségnek tartom. Az IndyCar indoklása szerint erre azért van szükség, hogy a bajnokság a végsőkig kiélezett, többszereplős maradjon, ennek viszont némiképpen ellentmond, hogy utoljára 2005-ben fordult elő, hogy a már koronázott bajnokkal érkezett a mezőny a fináléra, miután Dan Wheldon az utolsó előtti, Watins Glen-i versenyen  bebiztosította az IRL azévi titulusát.

Tehát, egy gyors fejszámolással kimatekozható, hogy az évzáró duplapontozásának bevezetéséig – 2014, még az 500 mérföldes futamokat magában foglaló, Triple Crown részeként -, nyolc esztendőn keresztül zsinórban ennek ellenére is a legvégső bevetésen dőlt el a bajnokság sorsa.

2015-ben aztán csavartak egyet a dolgon és – bár ebben az évben még továbbra is három 500-as viadal szerepelt a naptárban – az Indy 500 mellett kinevezték az időközben Sonomára költöztetett szezonzárót duplapontosnak.

Mert az úgy érdekes, lévén többen “maradnak játékban”.

jnsa.jpg

Igen, idén például heten vágtak úgy neki a futamnak, hogy matematikailag esélyesek voltak a címre, közülük öten pedig a realitás talaján mozogva is álmodozhattak az Astor Kupáról. A mesterséges szájízű duplapontok létjogosultságát viszont az is tagadja, hogy még hagyományos értékelés (104 helyett a szokásos maximum 54 elérhető egység) mellett is még négyen lettek volna partiban a címért.

A másik vesszőparipám pedig a Sonoma Raceway szerepe, mint szezonzáró, amely idén sem hazudtolta meg önmagát és közepesen izgalmas küzdelmeket hozva ünnepelhette végül a Verizon IndyCar Series 2017-es legjobbját.

Persze a kaliforniai road naptárban elfoglalt helyében azért komoly hatása van annak az aprócska ténynek, hogy maga a pálya adott ultimátumot a szériának, mondván vagy ők rendezhetik a mindent eldöntő versenyt, vagy könnyes búcsút vesznek a bajnokságtól.

A várakozásoknak megfelelően tehát Sonoma egy langyos, a stratégia főszereplésével lezajlott viadalt produkált, amely az idei év második olyan futama lett az indianapolisi IndyCar GP óta, ahol egyetlen-egyszer sem került sor sárga zászlós periódusra.

A végkifejlet viszont a bajnokság szempontjából talán a legtökéletesebb forgatókönyvet hozta.

A győzelmet Simon Pagenaud húzta be, akinek azonban négykiállásos taktikája sem volt elegendő ahhoz, hogy megvédje a 2016-os címét, így a mögötte második helyen beért, az egész hétvége során frenetikus vezetést bemutatott, ennek köszönhetően a pole-t és az azzal járó 1 bónuszpontot is bezsebelt csapattársánál, Josef Newgardennél landolt a 2017-es IndyCar titulus.

A Team Penske kötelékében idén első szezonját teljesített 26 éves amerikai sikerét pedig csak még meseszerűbbé teszi, hogy pályafutása során először pontosan a 100. IndyCar futamán jutott fel a széria csúcsára.

“Annyira klassz!” – lelkendezett a leintés után Newgarden. “Elképesztően büszke vagyok [a Penske-s] srácokra. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék, annyi minden kellett ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Köszönöm a csapattársaimnak, rengeteg segítséget nyújtottak nekem ahhoz, hogy ezt elérhessük.”

 00_6.jpg

Newgarden 2017-ben azt a Juan Pablo Montoyát váltotta a Team Penske #2 Dallara-Chevy-jében, aki a gárda tizehatodik, egyben eddigi utolsó Indianapolis 500 győzelmét szállította. A kolumbiai sztár menesztése az ifjú amerikai kedvéért egy évvel ezelőtt nagy port kavart a rajongók körében, mostanra viszont már kétségkívül kijelenthetjük, hogy Roger Penske ismét jó lóra tett.

“Változások tekintetében ez volt a legnagyobb évem, a legnagyobb lehetőségem” – mondta Newgarden. “Annyi mindenhez kellett felnőnöm, ahhoz, hogy bajnokok vesznek körül, hogy azok a srácok minden egyes héten rákényszerítenek arra, hogy a legjobbat hozd ki magadból és passzolnod kell hozzájuk. Mindez megadta számomra az esélyt arra, hogy fejlődjek és bizonyítsak magamnak ebben a környezetben. Szórakoztató és kihívásokkal teli volt számomra.”

‘JoNew’ – aki stratégaként megkapta a Team Penske elnökét, az addig Will Powerrel együtt dolgozott Tim Cindricet – érkezésre révén a gárda 2007 óta először tudhat a soraiban teljes szezonos, amerikai versenyzőt az IndyCaron belül. Az utolsó, a csapat autójában a csillagos-sávos lobogó alatt pályára lépett pilóta Sam Hornish Jr. volt, aki 2004-ben igazolt át a Panther Racingtől a jó öreg Roger fennhatósága alá.

A kontraktus aláírása idején Hornish Jr. egy évvel volt fiatalabb Newgardennél, ráadásul a főkategóriás versenyek számát tekintve is kevesebb állt az önéletrajzában: Sam 52 rajtot tudhatott maga mögött akkor, míg Josef már 83-nál tartott. Előbbi versenyző ennek ellenére jelentősen nagyobb eredményekkel érkezett Penske-hez, lévén ekkor már két IRL bajnoki cím büszke tulajdonosának vallhatta magát, míg Newgarden mindössze három futamgyőzelmet tudott felmutatni.

Newgarden már soha nem járhat-kelhet inkognítóban

 

Hornish Jr. a patinás gárda színeiben rögtön egy elsőséggel mutatkozott be Homesteaden, amely végül az egyetlen győzelme is maradt a szezon során, a végelszámolásnál pedig a hetedikként zárt csak. 2005-ben már kétszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára, emellett négyszer végzett a második, egyszer a harmadik helyen, az összetettet tekintve pedig a bronzérmes pozícióban fejezte be az évet. 2006-ban, harmadik penske-s évében aztán minden összejött számára és nem csak az Indianapolis 500-at, de végül a bajnoki címet is bezsebelte.

Newgardennek az első Penske-győzelmére egészen a szezon harmadik, a Barber Motorsports Parkban rendezett futamáig kellett várnia, kilenc fordulóval később pedig zsinórban behúzta a torontói ucai viadalt és a Mid-Ohiói roadot is. Josef aztán két verseny múlva a Gateway Motorsports Park oválján sem talált legyőzőre, aminek révén elmondhatta magáról, hogy három különböző pályatípuson is elsőként látta meg a kockás zászlót.

A fiatal pilóta tehát már rögtön debütáló Penske-s szezonjában négyszer locsolhatta a dobogó legmagasabb fokáról a pezsgőt, míg Hornish Jr. négy év alatt hozott össze nyolc győzelmet. Igaz, ez utóbbiak közül az egyik a 2006-os Indy 500 volt, de valami azt súgja, Newgarden hamarosan a Borg-Warner Trófeán is csatlakozhat hozzá

“Mondanom sem kell, hogy ezeket a lehetőségeket már a múltban is megkaptam” – folytatta Josef. “Úgy érzem, profitáltam abból, hogy egyautós csapatnál kezdtem és saját magam próbáltam meg rájönni a dolgokra. Azok a pillanatok felkészítettek, hogy eljussak erre a pontra a Team Penske-vel.”

 0101.jpg

Az az ember, aki egy évvel az Indy Lights bajnoki címét követően felvitte magával az IndyCarba, Sonomán is közvetlen közelről szemlélhette egykori partronáltjának csúcsra jutását. Sarah Fisher 2012-ben a saját, low-budget csapatában adott lehetőséget Newgardennek a legmagasabb kategóriában való bemutatkozásra, most, öt évvel később pedig már, mint a pace car hivatalos sofőrje volt jelen a pályán.

Az ex-versenyzőnő egészen 2015 végéig állt Josef mögött. A Sarah Fisher Hartman Racing ebben az évben egyesült az Ed Carpenter Racinggel, a frigyből létrejött CFH Racing azonban csak egy szezonon át működött – amelynek során Barberen Newgarden megszerezte első IndyCar győzelmét, majd Torontóban újra ő diadalmaskodott -, miután az olajpiaci válságból kifolyólag Wink Hartman kiszállni kényszerült a csapatból, ami végül az SFHR teljes megszűnését vonta maga után. Ennek következtében Fisher távozását követően 2016-ban már csak a Carpenter oldal maradt talpon, de Newgarden szolgálataira továbbra is számítottak. Az ifjonc nem vallott szégyent, az Indianapolis 500-on a harmadikként ért célba, Iowában pedig – alig egy hónappal a horrorisztikus, texasi balesete következtében összecsavarozott kulcscsonttal – megszerezte harmadik IndyCar győzelmét.

Érthető módon Ed Carpenter szerette volna megtartani Josefet, de végül 2016. szeptember 29-én kénytelen volt hivatalosan bejelenteni, hogy a fiatal tehetség már egészen biztosan nem tér vissza a következő szezonban a csapatához.

Érdekesség, hogy a Newgardennel kötött szerződés értelmében Carpenternek opciós joga volt 2017-re nézve, ő azonban versenyzőként jól tudta, hogy mit is jelent a Team Penske-nél vezetni, így végül nem élt ezzel.
A többi pedig már most velünk élő történelem.

 00004.jpg

Newgarden a Team Penske fennállásának 15. IndyCar – valamennyi, általuk érintett szériát tekintve pedig a 30. – titulusát hozta, egyben az elmúlt másfél évtized mindössze a második, amerikai nemzetiségű bajnoka lett.

“Kemény volt a vége, a természetes ösztönöm követtem, vagyis megpróbáltam elkapni Pagenaud-t, mivel mindig is arra törekszem, hogy nyerjek” – mondta Josef annak kapcsán, hogy a fülese túlsó végén lévő Cindric arra utasította, a biztos cím érdekében ne rizikózzon és ne üldözze az élen haladó Pagenaud-t. “Szinte füstölögtem az autóban. Aztán arra gondoltam, akármennyire is felhúz az, hogy elveszítem ezt a versenyt, tisztában kell lennem azzal is, hogy ez egy kemény futam, valószínűleg a legfárasztóbb minden évben az abroncskopás és a pálya jellege miatt. Fizikálisan és mentálisan is teljesen kifacsar. Ha úgy érzed, hogy mindent megtettél a győzelemért, de végül mégsem jön össze, akkor az versenyzőként nyilvánvalóan idegesítő. Ugyanakkor mindent figyelembe véve, és Tim utasítása mellett, muszáj volt okosnak lennem. Ez csapatmunka és végül sokkal nagyobb örömöt okozott nekem, mint az elvesztett verseny miatt csalódás.”

Második helyével Newgarden 13 pontos előnyre tett szert Pagenaud-val szemben összetettben, így óhatatlanul is felmerült annak a 17 egységnek a szerepe, amit a francia Josef hírhedt manővere után bukott el Gateway-en.
A leköszönt bajnok akkor úgy nyilatkozott, hogy minden tiszteletét elvesztette amerikai csapattársával szemben, mostanra azonban már újra szent lett a béke közöttük.

“Josef egy agresszív versenyző, de ez működik is számára” – mondta Pagenaud. “Én nem ilyen pilóta vagyok, tehát lehet, hogy dolgoznom kell az agresszivitási szintemen. Az ehhez hasonló dolgokat megtanulod. Emellett jó, ha felpezsdül a széria vérkeringése [Newgarden által], arra ösztönöz, hogy tovább hajts, még jobban feszegesd a határaidat. Josef egy nagyon okos fiatalember. Nyilvánvalóan az ember mindig tanul, ha pedig úgy érzed, hogy nem ezt teszed, akkor valószínűleg eljött az idő arra, hogy kiszállj. Én továbbra is figyelni fogom őt és tanulok tőle, ahogyan más versenyzők esetében is.”

 spa.jpg

Pagenaud idén két győzelmet szerzett – Sonoma előtt még áprilisban, Phoenix-en tudott nyerni -, összetettben pedig a másodikként zárt, emellett viszont beállított egy igencsak érdekes rekordot. A 32 éves pilóta ugyanis a 2017-es IndyCar szezon valamennyi futamának, valamennyi körét teljesítette, így mindössze a harmadik olyan versenyzővé vált a motorsport történetében, aki magasan rangsorolt bajnokságban (F1, NASCAR, IndyCar – beleértve a USAC/CART/Champ Car/IRL érákat is) egy adott szezon összesített távját maradéktalanul teljesítette. Ezt a fegyvertényt rajta kívül csak Michael Schumachernek (F1/2002) és Tony Kanaanank a (IRL/2004) sikerült véghez vinnie.

Scott Dixon az egyetlen, ‘Penske-n kívüli’ versenyző volt, akinek Sonomán még reális sansza volt a bajnoki címre. A szezonzáróra 3 pont lemaradásban érkezett Newgardenhez viszonyítva, amely különbséget a pole-pozíciója révén utóbbi már a kvalfikáció után 4-re növelte.

Bár a Chip Ganassi Racing klasszisát sokan az abszolút sötét lóként tartották számon, de végül nem sikerült behúznia ötödik bajnoki címét. Ráadásul nem elég, hogy csak a negyedikként intették le, de ennek következtében még az összetettben is visszaesett egy helyet, így a 2017-es szezont a harmadik pozícióban zárta.

A futam előtt a titulusra szintén esélyes Will Powert csak az ötödikként jegyezték a pontversenyben, csapatszinten viszont a Team Penske- kvartettnek csak az utolsó, negyedik helyén állt, ami meg is pecsételte a sorsát.

Ennek megfelelően Roger Penske utasítására az ausztrál által vezetett 12-es Dallara-Chevy szerelőgárdájának – akik egyébként az idei Indy 500 pitcsapatok közti versenyét megnyerték – bal oldali kerekért felelős embereit már a bemelegítő edzés előtt átették Newgarden 2-ese mellé.

“A feladatom a futamon annyi volt, hogy beékelődjek Josef és Dixon közé, az egész napos tervünk ki is merült ebben” – nyilatkozta Power, aki egyébiránt a kvalifikáción a második rajthelyet szerezte meg, így Newgarden mellől, az első sorból indulhatott. “Azt csináltuk, amit Josef és végig igyekeztünk mögötte maradni. Elég unalmas nap volt, de ez volt az a munka, amit el kellett végeznünk.”

 

A legnagyobb szurkolótáborral azonban nagy valószínűséggel most Helio Castroneves bírt. A háromszoros Indy 500 győztes, ámde bajnoki cím nélkül álló brazil jövője továbbra is kétséges a Team Penske-nél és nem tudni, hogy végül maradhat-e még egy teljes szezont a gárdánál, vagy Roger Penske átteszi az őt 2000 óta hűségesen szolgáló versenyzőt vadonatúj sportautó-programjába, IndyCar szereplését pedig az Indianapolis 500-ra redukálja.

Castroneves végül az ötödikként ért célba, ezáltal pedig ismét nem tudott bajnokká válni, ő maga azonban úgy érzi, bőven lenne még keresnivalója a szériában.

“Úgy érzem, most vagyok csúcsformában, több elégetésre váró üzemanyag van bennem, mint valaha” – nyilatkozta a 42 éves veterán a RACER-nek.

Az NBCSN azon kérdésére pedig, hogy az egyik Indy 500 győzelmét a háromból elcserélné-e egy IndyCar bajnoki címre, Castroneves annyit válaszolt: “A pokolba is, dehogy!”

A pusztán csak matematikailag esélyes Graham Rahal és Alexander Rossi a hatodik, illetve a huszonegyedik helyeket tudta elcsípni, utóbbi 25 körös hátrányában egy motorhiba játszott kulcsszerepet.

A két amerikai az összetettet végül a 6-7. pozíciókban zárta.

A bajnokavatás mellett feltétlenül meg kell említeni, hogy Sonomán láthattuk utoljára akcióban a Chevrolet és a Honda aero kitjeit, amelyeket jövőre már a Dallara által prezentált, univerzális elemek váltanak fel – és teszik eszméletlen dögössé az IR-12 karosszériát, egyben a várakozások szerint elképesztően izgalmassá a pályán zajló csatákat.

A 2017-es IndyCar szezonban a gyártók versenyét – ahogyan 2012-es visszatérésük óta minden évben – a Chevrolet húzta be, a legjobb újoncnak pedig a Dale Coyne Racingnél debütált Ed Jones-t nevezték meg.

Az Indianapolis 500 Takuma Sato, vele együtt pedig az Andretti Autosport és a Honda sikerét hozta.

Csapatok tekintetében a 17 fordulóból álló idényt a Team Penske dominálta, amely gárda összesen 11 pole-t és 10 futamgyőzelmet aratott. A legtöbb kört szintén az autóik töltötték az élen, szám szerint 1462-t, az összehasonlítás kedvéért a második helyen tartózkodó Chip Ganassi Racing csak 308 körön állt vezető pozícióban.

A szezon folyamán tíz különböző győztest ünnepelt az IndyCar: Sébastien Bourdais, James Hinchcliffe, Takuma Sato, Scott Dixon, Helio Castroneves valamint Alexander Ross egyszer, Simon Pagenaud és Graham Rahal kétszer, Will Power háromszor, míg Josef Newgarden négyszer látta meg elsőként a kockás zászlót.

A legtöbb pole-t, szám szerint hatot Power kaparintott meg, rajta kívül három Verizon P1 Award matricával gazdagodott Castroneves, kettővel pedig Sato autója, de rajtolhatott még az első helyről Charlie Kimball, Dixon, Pagenaud, Rahal, Rossi és Newgarden is.

A legtöbb kört vezető pozícióban “óriási meglepetésre” a Team Penske-sek tették meg: Power 443-et, Castroneves 442-t, Newgarden 390-et, Pagenaud pedig 187-et töltött az élen. Az ötödik pozíciót Dixon tudhatja magáénak 131-el.

A széria legújabb bajnokával pedig egy olyan szcenárió valósul meg, ami egyaránt kedvez a tradíciókért és a modernitásért rajongók számára.

Josef Newgarden fiatal, amerikai, brutálisan tehetséges, megnyerő és eladható figura, magyarán egy valódi marketing-aranybánya, a benne rejlő lehetőségeket pedig reményeim szerint sikerül maximálisan kiaknázni.

A 2018-as IndyCar szezon március 11-én, St. Petersburg utcáin veszi kezdetét. A teljes versenynaptára várhatóan két héten belül jelentik be.

A 2017-es szezon végeredményét ide kattintva lehet megtekinteni.

 

visc.JPG

 

 képek: IndyCar

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy