Hamarosan búcsúzhat az IndyCar egyik legfeleslegesebb rendszere -

Ha körkérdést intézünk a széria rajongóihoz arról, hogy ha rajtuk múlna, mi az, amit azonnali hatállyal törölnének a bajnokságból, akkor nagy eséllyel a szezonzáró verseny dupla pontozását, vagy a push-to-pass használatot választanák.

Nos, van egy jó hírünk azoknak, akik vesszőparipáját ez utóbbi, kormányon elhelyezkedő kis gombocska jelenti; az IndyCar ugyanis komolyan fontolgatja, hogy hamarosan véget vet a p2p érának.

A néhai Champ Car World Series-ből is ismerős rendszert az egyesülés utáni IndyCar először a 2009-es Kentucky Speedway-en rendezett Meijer Indy 300-on vetette be.

A legutóbbi generációs karosszéria, az IR-12 (DW12) 2012-es debütálása után csak a szezon második felében, azon belül is az utolsó öt épített/utcai pályás viadalon tért vissza, innentől fogva viszont már megszakítás nélkül jelen van a jobbkanyarokat is tartalmazó vonalvezetésekre kiírt futamokon.

A push-to-pass működése során a turbófeltöltő-nyomás megemelkedik, aminek köszönhetően az autók számára ideiglenesen extra lóerők állnak rendelkezésre, ezáltal megkönnyítve az előzések kivitelezését.

A p2p alkalmazásának időtartamára és gyakoriságára vonatkozó szabályt, valamint a turbónyomás mértékét az elmúlt években többször is megváltoztatták, a rajongók és a versenyzők egy része azonban továbbra sem volt meggyőzve a rendszer szükségességéről. Előbbiek azzal apelláltak, hogy mi szükség van az előzések mesterséges megkönnyítésére egy olyan bajnokságban, ahol alapvetően nem lehetett panasz a pályán zajló pozcióváltásokra, míg a pilóták és csapataik szerint a p2p annak eredetileg szánt funkciója helyett inkább a védekező manőverek számát növelte a közvetlen ellenfél előzési kísérletének meggátolása formájában.

A defenzív manőverek ráadásul az élen haladók és a hátsó taktus között is problémákat okoztak.

A legutóbbi nagy vitát a push-to-pass a június végi, Road Americán lebonyolított futamot követően váltotta ki, miután Graham Rahal (RLL Racing) és Will Power (Team Penske) egyaránt lekörözött versenyzők miatt mondhatott búcsút győzelemről szőtt álmainak. Miután ugyanis a szabályok szerint a körhátrányban lévőknek nem muszáj elengedniük a körön belül lévőket, Carlos Munoz (AJ Foyt Racing) és Esteban Gutierrez (Dale Coyne Racing) kitartóan dolgozott azon, hogy csökkentsék hátrányukat, ezért rendületlenül nyomogatták a p2p gombot, mihelyst az élmezőny tagjai előzési pozícióba kerültek mögöttük.

Rahal és Power a történtek után egyaránt sürgették az IndyCart arról, hogy vizsgálják felül a lekörözöttekre vonatkozó szabályokat, utóbbi ausztrál pedig azt is kijelentette, nem bánná, ha maga a p2p is en bloc a múlté lenne.

Az IndyCar versenyzésért és mérnöki tevékenységért felelős elnöke, Jay Frye legutóbbi nyilatkozata alapján az ellentábor elkezdhet reménykedni, hogy hamarosan már tényleg csak egy kósza emlék lehet a push-to-pass korszak, köszönhetően a 2018-ban érkező, gyökeresen megújult autónak.

A szakember júniusban még azt fejtegette, hogy – akárcsak a korábbi generációs kaszni utolsó éveiben – a p2p-t újra kiterjesztenék oválokra is, most azonban már látva a jövőre debütáló, univerzális aero kit teszteredményeit, a véleménye gyökeresen megváltozott. Olyannyira, hogy az Indianapolis Starnak adott nyilatkozatában egyenesen úgy fogalmazott, a rendszer néhány éven belül teljesen létjogosultságát veszítheti.

„Talán még annál is hamarabb” – mondta Frye. „A push-to-pass egy olyan eszköznek volt szánva, amelyet a versenyzők kihasználhatnak, de ha már nem hozza ugyanazt a hatást, mint most, akkor minek? Ráadásul [a rendszer kivezetése] rengeteg vitának is gátat szabna. Határozottan ki fogjuk vizsgálni.”

Frye szerint az egyik legfőbb ok arra, hogy az IndyCar elbúcsúzzon a rendszertől abban keresendő, hogy az új, egységes aero kittel a gép másként gyorsul és kevesebb légellenállást generál, mint a jelenlegi, Honda és Chevrolet által produkált csomagokkal.

Az eddigi tesztek során nyilvánvalóvá vált, hogy az autó egyenesben jóval nagyobb tempót produkál a mostani csomaggal hozottakhoz viszonyítva, a kanyarokban azonban alacsonyabb tempót mutat.

A széria továbbá tervezi, hogy a jövőben több lóerőt biztosít az autóknak, ami kiegészülve az új kit által nyert előnyökkel teljes mértékben szükségtelenné teszi bárminemű plusz eszköz használatát az előzések megkönnyítésére.

„Ha több lóerő és különböző fékező zónák állnak rendelkezésre, az autó pedig gyorsabb az egyenesben, akkor valószínűleg eleve megvan ugyanaz a lehetőség az előzésre, mint most (a push-to-passzel). Ekkor viszont már nem a ‘nyomd-hogy-védekezz’ esete állna fenn” – magyarázta Frye, hozzátéve, egyelőre nincs konkrét időszak meghatározva arra, hogy mikor fognak az ügyben döntést hozni, de az új aero kittel felvértezett autó hátralévő tesztjein, továbbá annak 2018-as, debütáló szezonjában folyamatosan tanulmányozni fogják a kérdést.

A szakember kiemelte, hogy teljesen nyitott a p2p jobbá tételére vonatkozó javaslatokra is, de a legegyszerűbb, legtisztább verzió véleménye szerint végül úgyis a rendszer kivezetése lesz.

A legutóbbi komoly változást a 2017-es idény előtt hajtották végre. A tavalyi szezon végéig a p2p-t előre meghatározott alkalommal, szintén előre megállapított időtartamon át (10×15/20 mp-ig pályától függően) használhatták csak a pilóták. Idén viszont már a push-to-pass időt ömlesztve kapja meg a mezőny, amit aztán úgy osztanak be, ahogyan csak jónak látják. Azaz, csak szinte, mivel a rendszer a kormányon lévő aktiváló gomb megnyomása után továbbra is előzetesen megadott ideig működik, amelynek végső limitét (15-20 mp) az adott vonalvezetés hossza alapján állapították meg.

„Tényleg úgy gondolom, hogy az idei évre előrelépést értünk el” – véli Frye. „Szerintem a versenyzőknek is tetszik, ahol most tartunk. Ugyanakkor, ez az, amire hosszútávon szükségünk van, vagy sem? Az új autótól származó, jelentős adatok azt mutatják, hogy talán nem.”

képek: IndyCar