Alexander Rossi rajt-cél győzelmet aratott Watkins Glenen

Nem volt szükség esőre ahhoz, hogy a bajnokság szempontjából akár sorsdöntő drámát hozzon az IndyCar idei szezonjának utolsó előtti versenye.

 

A Watkins Glen International Raceway-en rendezett viadal során a széria összes csapata, valamint a rajongók is fél szemmel az eget kémlelték. A nap korábbi részében már többször lezúdult az eső, az Indy Lights közvetlenül a főesemény előtt lebonyolított szezonzáróját – amely végül Kyle Kaiser bajnoki címét hozta, innen is nagy gratula neki – komoly zuhé közepette versenyezte végig a mezőny.

A radarképek az IndyCar futamára is csapadékot prognosztizáltak, de végül a leintésig zárva maradtak az égi csatornák.

A kockás zászló pillanatában pedig Alexander Rossi lett az, akinek a legszélesebb mosoly ülhetett ki az arcára.

A fiatal amerikai tökéletes hetet tudhatott maga mögött: szerdán aláírta két évre szóló szerződéshosszabbítását az Andretti Autosporttal, szombaton megszerezte IndyCar pályafutása első pole-pozícióját, egy nappal később pedig – annak ellenére, hogy az első pitkiállása során még egy kényszerű üzemanyagtöltő-cserét is be kellett iktatni – dominánsan, a 60 körből 32-t vezetve megnyerte a stilszerűen csak IndyCar Grand Prix at the Glen névre keresztelt versenyt.

„Ez elképesztő”– nyilatkozta Rossi, aki a végén már üzemanyagspóroló-üzemmódja ellenére is komolyan tudta diktálni a tempót – “Az autó rendkívüli, már péntek reggel óta nagyon gyors volt. Már amikor belevágtunk a versenybe tudtuk, hogy olyan gépünk van, ami győzelemre képes. Volt egy problémának az üzemanyagtöltővel, de nem számított, mivel ki tudtuk venni. Mindig is azt mondogattam, hogy mennyire jó az autónk, milyen jól dolgozik a csapatunk, de egészen máig nem volt alkalmunk ezt bizonyítani. A végén tizenkét körön át csatáztunk Scott Dixonnal, de végül mi jöttünk ki győztesként, ami nagyon klassz.”

aws.JPG

Rossi az idény első felében tapasztalt pechsorozat után a hajrá felé közeledve igencsak elkapta a fonalat, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy az utóbbi öt futamot kivétel nélkül a legjobb hat között zárta.

A Watkins Glenen szerzett győzelme IndyCar karrierje második elsősége lett a 100. Indianapolis 500 óta, egyúttal pedig ő lett az idei év tizedik különböző győztese is (az eddigi 16 futamból), tehát már most elmondhatjuk, hogy a 21 autót számláló, teljes szezonos mezőny majd’ fele ellátogathatott a Victory Lane-re.

Amilyen fantasztikusan alakult Rossi számára ez a verseny, olyan rémálomszerű fordulatot hozott a bajnokságot vezető Josef Newgarden számára.

A Team Penske csapatújonca a 45. körben vette át a vezetést, amit követően viszont meg kellett ejtenie soros kiállását. Ennek végeztével azonban csapattársa, Will Power a pitből kifelé megelőzte és közben kis híján összeértek.  Miközben Newgarden igyekezett elkerülni az ütközést az első kerekek blokkoltak, aminek következtében nekicsapódott a külső oldalon lévő korlátnak. Ha ez már önmagában nem lett volna elég, amint emberünk próbált visszaevickélni az aszfaltra, jött hátulról a Dale Coyne Racing 18-as Dallara-Hondájával Sébastien Bourdais és nagy erővel hátulról nekiütközött Newgarden #2 Dallara-Chevy-jének. 

Pillanatokkal később Tony Kanaan szinte ugyanott és ugyanúgy megtalálta a korlátot a Chip Ganassi Racing 10-es gépével, aminek a  hátsó kerék látta kárát.

Newgardennek azonnal vissza kellett térnie a pitbe, ahol a szerelőcsapat igyekezett újra versenyképes állapotba hozni az elől és hátul is károkat szenvedett autót. A rendkívüli javítás után csak a mezőny hátsó taktusába tudott visszaállni, de a helyzet csak még rosszabb lett, miután hamarosan egy újabb kényszerű kiállást kellett beiktatnia és végül a tizennyolcadik helyen, két kör hátrányban zárt.

A történtekért Newgarden teljes mértékben vállalta felelősséget.

„Egyszerűen hibáztam” – nyilatkozta a verseny után. „Nekimentem a falnak. Kikapcsoltam a pit sebesség korlátozást, aztán oldalirányba csúsztam. Úgy látszik egy nagyon hülye hibát követtem el, ugyanakkor ezt könnyű is abroncsmelegítők nélkül. Elszámoltam magam, megnyomtam a gombot (a pitlimiter kikapcsolót). Apró hibák következménye.”

Mindez pedig komoly ráhatással lehet a bajnokságra nézve, pláne, hogy Newgarden legnagyobb kihívója, Scott Dixon a második helyen ért célba, ezáltal pedig az amerikai által tartott, 31 pontos összetettbeli előny mindössze 3-ra apadt. Az Chip Ganassi Racing négyszeres bajnoka mellett ráadásul Newgarden saját csapattársai – emellett a végső címért meccsben lévő további ellenfelei – kivétel nélkül top 10-es eredményt hoztak: Helio Castroneves a negyedik, Will Power a hatodik, Simon Pagenaud pedig a kilencedik pozíciót szerezte meg, amivel a harmadik, ötödik, illetve negyedik helyeken tanyáznak a bajnoki tabellán 22, 34 és 68 egység lemaradásban. Ez pedig tekintve, hogy Sonomán duplapontokat (összesen 104 lesz elérhető) osztanak egyáltalán nem figyelmen kívül hagyandó differencia.

Sőt, matematikailag még a 84 pontos hátrányban lévő Alexander Rossinak és a Newgardenhez képest 94 egység mínuszban álló Graham Rahalnak is esélye lehet a titulusra – de ehhez már nagyon-nagy szerencsére és a csillagok tökéletes együttállására volna szükség.

Mint az imént említésre került, Dixonnak nem sikerült ötödszörre is győzelmet aratnia Watkins Glenen, miután csak a másodikként – amely pozícióból egyébiránt rajtolt – intették le.

„Határozottan izgalmas nap volt a mai” – mondta az új-zélandi. „Azt hiszem nagyon sokat előztünk ma, jó volt a végén Rossival versenyezni, de végül nem tudtuk őt elkapni”

A harmadik helyet egy újabb andrettis, Ryan Hunter-Reay kaparintotta meg, aminek köszönhetően a detroiti duplaforduló szombati futama után idén másodszorra állt a dobogó csupa Honda-motoros (és aero kites) autót vezető pilótákból. Az pedig már csak slusszpoén – bár a csokornyakkendős brigádnak nyilván nem annyira vicces – , hogy mindezt akkor hozták össze, amikor a rivális Chevrolet pont az IndyCarba történt visszatérésük 100. futamát ünnepelte.

Azt pedig csak halkan tesszük hozzá, hogy Rossi és az Andretti Autosport sikere véget vetett a Team Penske – velük együtt a Chevy – öt futam óta tartó győzelmi sorozatának. A Honda pedig a konkurens gyártó kerek számú házi ünnepén először tudott nyerni a júniusi, Road America-i forduló óta.

Az idei Watkins Glen-i verseny nem fog a kedvencei közé tartozni James Hinchcliffe-nek és Takuma Satónak sem.

A Schmidt Peterson Motorsports előbbi pilótája már az ötödik körben kiesett váltóhiba miatt, az Andretti Autosporttól szezon végén távozó japán pedig két pace car fázist is összehozott; először a 15. körben állt le a pályán a turbónyomás-szabályzó hibája miatt, majd a 27.-ben megpördült. Ezután ugyan önerőből visszatért a versenybe, az IndyCar azonban mégis szükségét érezte a teljes vonalvezetést érintő sárga jelzés életbe léptetésének.

A történtek láttán – amit a tévékamerák nem rögzítettek, így a futamot közvetítő NBCSN egy rajongó videóját használta fel – a közösségi oldalakon rögtön terjedni kezdett a konteó, miszerint Sato csapatutasításra, szándékosan cselekedett.

A jelenetre ugyanis pontosan akkor került sor, amikor Rossinak muszáj volt a tervezettnél korábban kimennie tankolásra, mivel a töltő meghibásodása miatt az előző kiállásakor kevesebb üzemanyagot kapott, mint kellett volna. Az amerikainak így égető szüksége volt egy sárga zászlós szakaszra annak érdekében, hogy a felborult stratégia miatti visszaesése ellenére újra az élmezőnybe kerüljön.

Utoljára a szériában a 2015-ös, Mid-Ohiói versenyen fordult elő, hogy egy gárdát azzal vádoltak, csapatérdekből hibára kényszerítették egyik pilótájukat. Akkor a Chip Ganassi Racinget szolgált Sage Karam csúszott ki egzakt abban a pillanatban, amikor az amiatti pace car fázis a legnagyobb segítséget jelentette Scott Dixonnak és Tony Kanaan-nek. Ebből az esetből a Team Penske kisebb botrányt is csinált és még az IndyCar is vizsgálatot indított, de végül nem állapították meg a szándékosság tényét.

Az IndyCar 2017-es szezonjából már csak egyetlen verseny van hátra, méghozzá a szeptember 17-én esedékes GoPro Grand Prix at Sonoma képében, ahol nem csak bajnokot avat a széria, de egyben búcsúzik a Honda és a Chevrolet nevéhez fűződő, jelenlegi aero kitektől, hogy aztán jövőre már a vadonatúj, egységes csomaggal léphessenek pályára.

A 60 körös viadal során összesen nyolc alkalommal változott az élen álló személye hat pilóta között.

Végezetül pedig egy érdekes statisztika: Simon Pagenaud a Watkins Glen-i versenyt is körhátrány nélkül teljesítette, ami azt jelenti, hogy a 2017-es idény eddigi összes, szám szerint 2246 körét letudta.

 

glenres.JPG

 

képek: IndyCar Media

Kommentek

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy