Iowában sem okozott csalódást az IndyCar vadonatúj autója -

Harmadik tesztjét is abszolút sikerrel zárta a szériában jövőre debütáló, egységes aerodinamikai csomag.

A 2018-tól használatba lépő aero kit superspeedway verzióját július végén, az Indianapolis Motor Speedway 2.5 mérföldes oválján küldték pályára először élesben, egy héttel később pedig már az épített/utcai pályákra és rövidoválokra szánt (innentől fogva csak ‘road’ kitként említendő) elemeken volt a sor, méghozzá a Mid-Ohio Sports Car Course 2.258 mérföld hosszú, 13 kanyarból álló vonalvezetésén. A munkában aktívan résztvevő pilóták, a Team Penske által felkészített Chevrolet motoros autót vezető Juan Pablo Montoya, valamint a Honda erőforrásával hajtott, a Schmidt Peterson Motorsports által hadrendbe állított gép volánja mögött ülő Oriol Servia maximális elégedettséggel beszéltek mindkét teszt végén, véleményük pedig a harmadik felvonás után sem változott.

A legutóbbi, augusztus 10-ei teszre az Iowa Speedway-en került sor, ahol azt vizsgálták, hogy miként muzsikál a rövidovál-csomag a 0.894 mérföldes pályán.

Az autó általános viselkedése mellett az egyik fő csapásvonalat – különösen az utóbbi évek unalomba fulladt rövidoválos versenyei tükrében – a leszorítóerő különböző szintjeinek próbálgatása képezte annak érdekében, hogy megtalálják a legoptimálisabb beállításokat az IndyCar jövő évi, hasonló versenyeihez.

A nap során két konfiguráció is kipróbálásra került; az egyik a mostani aero csomagokhoz hasonló leszorítóerővel bírt, a másik viszont ennél mintegy 20%-kal alacsonyabbal.

“Érdekes, hogy mindkét verzióval ugyanolyan köridőket lehet futni, miközben az egyik leszorítóerő -szint mellett padlógázzal mész, a másiknál viszont már a kanyarokban felemeled a lábad a gázról” – nyilatkozta Montoya a nap végén. “Próbáljuk megfejteni, hogy melyik a legmegfelelőb mód ahhoz, hogy a legjobb versenyt hozza.”

Servia is lényegében ugyanezt a véleményt fogalmazta meg, egyúttal az előző két teszthez hasonlóan ismét kiemelve, hogy az univerzális kit révén a gépet – amely továbbra is a 2012-ben debütált Dallara IR-12 kaszni alapjaira épül – jóval nehezebb vezetni a mostaninál, így sokkal nagyobb szerep hárul magára a versenyzőre is.

“Nagyon konzisztens volt az autó, különösen, amikor az alacsonyabb leszorítóerővel bíró csomaggal mentünk” – mondta a spanyol. “Muszáj ténylegesen vezetned, ami szórakoztató. El kell venned olykor a lábad a gázról, de még így is ugyanolyan sebességet érsz el, mint nagyobb leszorítóerő mellett, ez nagyon figyelemreméltó. Pontosan ugyanaz a tempó!”

Az egyik leglényegesebb változás az univerzális kit kapcsán a jelenleg használt, Chevy és Honda által prezentált csomagokhoz képest az, hogy a leszorítóerőt többségében az autó alja generálja, aminek révén csökken a turbulencia, így a járművek közelebb tudnak kerülni egymáshoz megkönnyítve az előzéseket. Ez az elmélet a Mid-Ohió-ihoz hasonlóan az iowai teszten is bizonyítást nyert.

“Képes voltam megfelelő távolságban haladni Juan Pablo mögött, az autó veszített egy kis tapadást, de mind a négy kerékkel” – folytatta Servia. “Nem arról volt szó, hogy csak az eleje, vagy csak a hátulja esetében csökkent, ráadásul nagy mértékben a tapadás, ami a jelenlegi gép esetében a probléma.”

A teszt magasabb leszorítóerőval lezajlott, második szegmense végén azonban már korántsem voltak annyira elragadtatva, miután mindkét versenyző úgy nyilatkozott, hogy ez a konfiguráció ugyanazt nyújtja, mint a mostani aero kitek, amellyel a múlt havi, meglehetősen langyos Iowa Corn 300-at is teljesítették.

“Amikor a pályát kiszélesítve haladsz, akkor [az új aero kit nagyobb leszorítóerőt produkáló beállításai mellett], a sebességkülönbség nagyjából 7 mph a kanyarok és az egyenes között” – magyarázta Montoya. “Az alacsonyabb leszorítóerővel viszont már ez a differencia 20 mph, tehát a kanyarokból kijövet a gyorsulás szemmel látható lesz, ami szerintem jobb versenyzést is produkál majd.”

Az IndyCar versenyzésért és mérnöki tevékenységért felelős alelnöke, Bill Pappas elégedett volt az elvégzett munkával

“Az elképzelés [az előző két teszthez hasonlóan] ismét az volt, hogy minden egyes kitűzött feladat mellé pipa kerüljön. Elemezni akartuk az elmúlt pár évben az itteni versenyeken jellemző leszorítóerő-szintet összehasonlítva a célként kitűzőtt alacsonyabbal és mindkét versenyző ez utóbbit favorizálta. Úgy gondolták, hogy képesek az autót egy kicsit még inkább vezetni, mintsem csak kitartani, szóval ez nagyon biztató. “

Pappas külön kiemelte, hogy amikor a két gép egyszerre volt pályán, sem Montoya, sem pedig Servia nem érzékelt problémát a stabilitással.

“Az új, 2018-as autó igazán jónak tűnik” – összegezte a kétszeres Indy 500 győztes kolumbiai. “A jövőbe tekinteni vele nagyon izgalmas.”

képek: IndyCar