Nagyobb hibázási lehetőséggel, ezáltal izgalmasabb versenyekkel kecsegtet a 2018-as road aero kit
Egy héttel a superspeedway-ekre specializálódott testvére után az IndyCar pályára küldte a jövőre debütáló univerzális aero csomagjának jobbkanyarokra is tervezett verzióját.
Az IndyCar július végén rántotta le a leplet a következő szezonban érkező, egységes aero kitjének nagy oválokra szánt változatáról, amely hatalmas tetszést aratott nem csak a pilóták, de a rajongók körében is.
Az elemek révén radikálisan megújulú, az előzetes ígéretekhez híven a kilencvenes évek elejének versenygépeit felidéző külsőt öltött IR-12 kaszni július 25-én gördült először pályára az Indianapolis Motor Speedway-en, amely tesztet a széria és a résztvevő pilóták egyaránt elsöprő sikerként könyveltek el.
Az épített, utcai és rövidoválokon bevetendő (továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak ‘road’) csomag bemutatásának az IndyCar már nem kerített akkora feneket, mint az imént említett superspeedway-modell esetében. Az óriási titkolózás helyett a jobbkanyarokat is tartalmazó pályákra szánt aero kittel felvértezett autók már a széria múlt hétvégi, Mid-Ohió-i versenyhétvégéjén ott díszelegtek a garázsban, amelynek ajtaját még lezárni is elfelejtették, így gyakorlatilag bárki megcsodálhatta, akit arra vetett a sors. Ebből adódóan már napokkal ezelőtt felkerült a közösségi oldalakra jó pár fénykép és videó róluk, így teljesen felesleges is lett volna az IndyCarnak egy újabb, visszaszámlálással és apró részletek közlésével tarkított felvezető show-t keríteni köréje.
A superspeedway-es testvéréhez hasonlóan szintén a Dallara által, az IndyCar tervei alapján legyártott road aero kitet a Mid-Ohio Sports Car Course 2.258 mérföldes, 13 kanyarból álló aszfaltcsíkján vitték először pályára. Az augusztus elsején lebonyolított teszt az indianapolisihoz hasonlóan a projekt hivatalos tesztereinek, Juan Pablo Montoyának és Oriol Serviának hathatós közreműködésével zajlott le.
A kolumbiai és a spanyol veterán egyforma, univerzális aero kittel felszerelt IR-12-vel körözött, a két gép közötti különbséget ezúttal is csak a bennük lévő erőforrás szolgáltatta. A Montoya által vezetett Chevrolet motoros autót a Team Penske, a Serviához fűződő hondásat pedig a Schmidt Peterson Motorsports készítette fel. A szerzett adatokat, információkat az IndyCar továbbra is bizalmasan kezeli, és előreláthatólag a tesztsorozat szeptember végi lezárásáig nem fogják azokat megosztani a csapatokkal.
A jelenleg használatban lévő, a Chevrolet és a Honda által tervezett, valamint gyártott kiteket váltó, egységes csomag road-verziójával mindkét versenyző több, mint száz kört tett meg, a legfontosabb viszont, hogy a teljes nap problémamentesen zajlott le.
“Nagyon különbözik a mostani aero kittől” – nyilatkozta Montoya. Az új autó leszorítóerő tekintetében sokkal könnyebb, tehát jobban csúszik a kanyarokban, ami szerintem jó dolog. Észre fogják venni, hogy a versenyző kezei többet mozognak a kormányon. Amikor vezetsz, a külső szemlélőknek látniuk kell, hogy dolgozol az autóban. Most úgy néz ki, mintha síneken mennének, ha tévében nézed, azt látod, hogy az élen haladó srác ugyanazt csinálja, mint a tizenötödik helyen álló.”
A leszorítóerő a 2018-as autóval körülbelül egyharmadával csökken a jelenlegihez viszonyítva, így magára a versenyzőre az eddigieknél is nagyobb feladat hárul. Ebből adódóan az IndyCar prognózisa szerint a képernyők előtt ülő szurkolók is realizálni fogják, hogy mennyivel komolyabb erőfeszítéseket igényel a vezetés a pilóták részéről.
“”Nagy leszorítóerő mellett kevésbé lehet látni a versenyző munkáját a kormány mögött, ha viszont csökken a leszorítőerő, akkor ezzel együtt az autó is veszít a stabilitásából” – kommentálta Servia. Így legalább a rajongók majd láthatják, hogy csinálunk valamit. Jól, vagy rosszul, de valamit csinálunk. Szerintem ez sokkal szórakoztatóbb lesz a nézőknek és nekünk is.”
A teszt folyamán először rövidebb etapokat teljesítettek annak érdekében, hogy a különböző elemek működését előre meghatározott sorrendben vizsgálhassák át, továbbá az optimális hűtésről is megbizonyosodjanak. Miután valamennyi kitűzött feladat mellé pipa került, nekivághattak a hosszabb szakaszoknak.
A Chevy és a Honda szezon végén leköszönő aero kitjeihez képest az egyik legnagyobb különbséget az univerzális csomag terén az jelenti, hogy a leszorítóerőnek jóval nagyobb részét generálja az autó alja. Ennek köszönhetően csökken a turbulencia, így a versenygépek közelebb tudnak kerülni egymáshoz, egyúttal könnyebbé válik az előzések kivitelezése. A nap végén Montoya és Servia ezt is alaposan letesztelte, amelynek során először öt kör erejéig a kolumbiai haladt elől szorosan mögötte spanyol kollégájával, majd helyet cserélve fordított felállásban is próbára tették az autóikat. A tapasztaltakkal pedig mindketten meg voltak elégedve.
“Őszintén szólva nagyszerű volt” – mondta Servia. “Nem azért mondom, mert ezt akartuk elérni, hanem tényleg sokkal jobb az idei gépnél. Még Detroitban – a legutóbbi futamomon -, ahol eleve kisebb a sebesség, sem tudtam elég közel kerülni az előttem lévőkhöz, a lassú kanyarokaban sem az óriási leszorítóerő miatt. Az új gép is nagy leszorítóerővel bír, az egyensúly viszont sokkal jobb.”
Montoya egyenesen rajong a régi-új gépért.
“Egy kicsit csúszkál, de ez nagyon klassz volt, mókássá teszi a vezetést. Beesel a kanyarba, keményen rajta vagy a gázpedálon, ezt imádom, mivel a sz*rt is kis tudod préselni az autóból. Jól éreztem magam. […] Amikor a kanyarhoz közelítve szorosan valaki mögött haladsz, az autód mindig is alulkormányzott lesz, ilyen a motorsport természete. Ma viszont könnyebb dolgom volt, mivel az autó hátulja nem volt olyan ideges. A fékezési zóna egy kicsit hosszabb most, az egyenesben pedig négy, vagy öt mérföld per órával gyorsabbak vagyunk a jelenlegi kitnél. A hibázási lehetőség [az új kittel] nagyobb lesz, ezért jobb versenyeket is fog hozni. Szerintem a helyes irányba haladunk.”
Az egyik leglátványosabb különbség a 2018-as csomag kapcsán a hátsó, ormótlan ráfutásgátlók eltűnése, amit a nézők mellett a versenyzők is kitörő örömmel fogadtak, beleértve Serviát.
“Azt hiszem, most realizáltam csak igazán, hogy ezek mennyit is ártottak az autó viselkedésének. Nem elég, hogy ott volt ez az elem, de ehhéz még hozzájöttek a plusz kis szárnyacskák felül, ezek súlya pedig mind a hátsó kerekek mögött összpontosult, ami miatt az autó viselkedése… mondjuk úgy, nem volt a legtermészetesebb.”
A teszttel az IndyCar versenyzésért és mérnöki tevékenységért felelős alelnöke, Bill Pappas is meg volt elégedve.
“A kitűzött feladatok listáján végigmentünk és mindent kipipáltunk. Mindkét versenyző úgy érezte, hogy az autó különböző, de komfortos. A végén az autók együtt is futottak a pályán, ami a legfontosabb dolog volt. A pilóták szerint az autó nagyon stabilan viselkedett a másik mögött haladva. Elégedettek vagyunk az eredményekkel.”
A következő tesztre az Iowa Speedway rövidoválján kerül sor augusztus 10-én, az utolsó állomás pedig a Sebring International Raceway lesz szeptember 26-án.
Galéria az IndyCar 2018-ban debütáló, épített/utcai és rövidoválokra tervezett aero kitjének tesztjéről (az alapkaszni továbbra is a 2012 óta használt Dallara IR-12):
képek: IndyCar
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough