Horrorbalesete után tíz héttel újra volán mögé ült Sébastien Bourdais
Amikor az Indianapolis 500 első kvalifikációs napján Sébastien Bourdais brutális erővel nekicsapódott az IMS falának, a széria közössége egy emberként kapott a szívéhez attól rettegve, hogy egy újabb, szörnyű tragédiának váltak szemtanújává. A francia azonban csodával határos módon nem csak túlélte a horrort, de alig két és fél hónappal később már ismét beülhetett a versenygépébe.
Bourdais május 20-án történt bukását az Indianapolis Motor Speedway történetének egyik legszörnyűbb incidenseként tartják számon, amelyhez látványra a közvélemény szerint csak Gordon Smiley 1982-es fatális balesete hasonlítható.
Az azóta eltelt három évtized során az autó és a pálya – különös tekintettel a SAFER falra – terén bekövetkezett biztonságtechnikai fejlődésnek hála azonban a végkimenetel a négyszeres Champ Car bajnok esetében jóval pozitívabban alakult.
Bár a medencecsontja és csípője szinte ripityára tört, továbbá két bordája is komolyan megsínylette a becsapódást, de Bourdais az imént említett amerikai kollégájával ellentétben nem csak életben maradt, hanem mindössze öt nap kórházi tartózkodást követően már meg is kezdhette rehabilitációs programját. Az operáció utáni felépülése az előzetes prognózisnál jóval gyorsabb ütemben zajlott, amit mi sem példáz a legjobban, mint, hogy az orvosaitól már július végén megkapta az engedélyt arra, hogy újra elfoglalja helyét a Dale Coyne Racing 18-as Dallara-Hondájának volánja mögött, amire aztán az IndyCar is áldását adta.
A nagy nap Bourdais számára július 31-én, a Mid-Ohio Sports Car Course-ön jött el, amely pályán az előző hétvégén rendezték meg a széria végül Josef Newgarden sikerével zárult Honda Indy 200-át.
A 38 éves pilóta korábban többször is úgy fogalmazott, hogy a célja a szeptember 3-ai, Watkins Glen-i versenyen való visszatérés, a mostani teszt előtt azonban igyekezett óvatosabban nyilatkozni, mondván ez egyelőre csak egy állapotfelmérés és nincs még meghatározva, hogy mikor vehet részt ismét éles versenyhétvégén.
“Nem lennék itt és nem ülnék vissza az autóba, ha nem érezném azt, hogy készen állok” – mondta Bourdais közvetlenül mielőtt még pályára gördült volna. “Jelenleg ez nem több egy állapotfelmérő tesztnél, meglátjuk, hogy megy majd.”
A francia azt is elárulta, hogy eredetileg későbbre időzítették volna a tesztjét, az IndyCar menetrendje miatt viszont kénytelenek voltak a road konfigurációval előrehozni, mivel a csapatok – beleértve természetesen a Dale Coyne Racinget – hamarosan megkezdik az autókat felkészíteni a következő két oválfutamra (Pocono Raceway 8/20, Gateway 8/26).
“Fizikálisan nagyon jól érzem magam, ezért úgy döntöttünk, hogy teszünk most egy próbát, mivel ezután már a két oválra kell készülniük, így valószínűleg később nem lenne lehetőségem tesztelni.”
Bourdais arról is szót ejtett, hogy a rehabilitációból rekordidő alatt valódi edzésprogramra térhettek át, ami kimondottan jól jött abból a szempontból, hogy így méginkább sikerült elkerülni a nagyobb mértékű izomveszteséget. Ez pedig extra fontosnak számít, ha még idén pályára akar ismét lépni a mezőnnyel.
Bár Bourdais még mindig nem kapta meg a versenyzéshez szükséges engedélyt az IndyCar orvosaitól, a teszten látottak alapján azonban nyugodtan kijelenthető, hogy hamarosan ez az akadály is elhárul a visszatérése elől.
A francia összesen 80 kört – tíz kör híján egy teljes versenytávot – tett meg a 2.258 mérföld hosszú, 13 kanyarból álló Mid-Ohió-i roadon, amelynek során saját bevallás nem tapasztalt komolyabb problémát.
“Nagyszerű érzés újra az autóban lenni, tényleg, semmi nem változott” – mondta a szezonnyitó, St. Petersburgi futamot megnyert pilóta. “Két és fél hónap távollét után jó érzés visszapattani a nyeregbe.”
A tesztet az IndyCar méltán elismert utazó biztonsági csapatának, a Holmatro Safety Teamnek vezetője, egyben a széria biztonsági főnöke, Mike Yates is árgus szemekkel követte. A nap során a fő figyelem arra irányult, hogy Bourdais sérült medencéje és csípője, valamint törött bordái következtében a mellkasa miként reagál a fellépő G-erőkre, továbbá a biztonsági öv szorítására.
A körözés után a pilóta a gépéből kiszállva úgy nyilatkozott, hogy minden rendben ment. Vagyis majdnem minden.
“Az egyetlen dolog, ami hagy némi kívánni valót maga után az a nyakam, de erre számítottam” – mondta Bourdais utalva arra, hogy az elmúlt hetekben a rehabilitáción, majd az edzéseken legfőképpen csak az alsótestére fókuszáltak, ennek tetejébe pedig a tíz hetes kihagyás is éreztette a hatását. “Súlyzóztam, meg minden, de elég kemény, amikor ilyen dolgok miatt nem vezethetsz. Biztos vagyok abban, hogy ha holnap visszaülnék az autóba, akkor már jobb lenne, mivel az első nap a nyak számára felér egy sokkal.”
Az IndyCar beszámolója szerint Bourdais-nak egyszer sikerült a frászt hoznia a csapatára, miután nagyjából a teszt felénél kissé elvesztette uralmát a Dallara-Honda felett, de szerencsére meg tudta fogni és csak az első szárny bánta. Délutánra már 1 perc 4 másodperces köröket futott – ráadásul a keményebb abroncskeveréken -, amely idővel simán bejuthatott volna a múlt szombati kvalifikáció második körébe.
“Nagyon produktív nap volt” – értékelte Bourdais a tesztet. “Azt kívánom, bárcsak a Mid-Ohió-i verseny a jövő hétre esett volna és Dale rábólintana [a részvételére], de sajnos nem így alakult.”
A Le Mans-i születésű pilóta az elkövetkezendő két hétben a családjával indul vakációzni, azt követően pedig ismét az IndyCar orvosi stábja előtt lesz jelenése és reményei szerint ekkor már megkapja a zöld jelzést a versenyzésre is.
Dale Coyne biztos abban, hogy Bourdais a szezonzáró, sonomai futamon (9/17) már el fog rajtolni, az azt megelőző, szeptember 3-ai, Watkins Glen-i fordulón való részvételéről azonban még nem született döntés a csapat részéről.
Ennek legfőbb oka, hogy a Bourdais-t helyettesítő Esteban Gutierrezzel életben lévő szerződése a csapatnak a szezon végéig szól, miután annak megkötésekor még úgy állt a helyzet, hogy a francia idén már biztosan nem ülhet autóba. A mexikóit tehát versenyeztetniük kell – ahogyan a teljes szezonos Ed Jones-t is -, így ahhoz, hogy Bourdais csatasorba állhasson muszáj egy harmadik gépet is nevezni.
Ez viszont nem egyszerű, hiszen a DCR-nek az elmúlt hónapokban jócskán kijutott az anyagi kárral járó balesetekről, egy újabb, a kasszájukat érzékenyen érintő incidens pedig a következő két oválfutamon szintén könnyedén előfordulhat. Ebből adódóan nem merik előre kijelenteni, hogy a Glenen három autót indítanak, mert ahhoz még kell várni, hogy Pocono és Gateway után egyáltalán rendelkezésükre áll-e majd a kellő forrás ehhez. Sonoma biztos, de egy második verseny tripla-felállással már egy külön történet.
képek: IndyCar, Honda HPD
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough