A brazil Pókember visszatért a kerítésre -

Az Iowa Corn 300 nem tartogatott fotelkarfa-szorongató pillanatokat, Helio Castroneves rajongói számára azonban minden kétséget kizáróan ez volt az év versenye. Vagy inkább az elmúlt három évé.

A Team Penske versenyzője egy 1134 napon át tartó, 53 futamot magában foglaló nyeretlenségi sorozatnak a végére tett pontot, miután az Iowa Speedway 0.875 mérföldes oválján megszerezte IndyCar pályafutása kereken 30. győzelmét.

A brazil összesen 217 körön át állt az élen a 300 kört számláló táv során, beleértve a legfontosabbat, vagyis a legutolsót is, amelynek végén 3.9647 másodperces előnnyel ért célba a második helyen leintett JR Hildebrand előtt.

Castroneves – akivel kapcsolatban pont az iowai hétvégén röppentek fel ismét a hírek arról, hogy a 2017-es az utolsó, teljes szezonja az IndyCarban és jövőre már a Team Penske Hondával közös, már kész tényként kezelt sportautó-programjában folytatja tovább – ezzel a széria idei évéből eltelt tizenegy futam immár kilencedik különböző győztese lett (duplázni eddig csak Will Power és Graham Rahal tudott).

“Milyen nagyszerű autó, milyen remek csapat!” – lelkendezett a mezőny második legidősebb versenyzőjének számító brazil. “Mit is mondhatnék, elakadt a szavam! A gép úgy ment, mintha sínen húzták volna. Fantasztikus érzés, olyan, mintha most győztem volna életemben először. [Az elmúlt években] annyiszor voltam egy karnyújtásnyira tőle, most pedig végre a szerencse is mellénk állt. Soha nem kételkedtem abban, hogy újra nyerni fogok, még csak meg sem fordult a fejemben.”

Az ezt megelőző utolsó sikere, a 2014-es detroiti duplaforduló második, június 1-jén tartott futama óta Castroneves öt alkalommal végzett a harmadik, nyolcszor pedig a második pozícióban – beleértve az idei Indianapolis 500-at, ahol a hajrában komoly esélye volt arra, hogy pályafutása során negyedszer is rátegye a kezét a világhíres tejesüvegre, de végül alulmaradt Takuma Satóval szemben.

Iowai győzelmével Helio túlszárnyalta a Team Penske élő legendáját, a pályafutása során huszonkilenc IndyCar elsőséget – ebből négyet az Indy 500-on – szerzett Rick Mears-t, ezzel pedig az örökranglista tizenkettedik helyére jött fel.

A leintés után a brazil védjegyének számító kerítésmászás sem maradhatott el

“Végre minden összejött” – folytatta Castroneves, akinek sajtótájékozatóján a csapata megtiltotta a média képviselőinek, hogy a jövőjét firtató kérdéseket tegyenek fel. “Harminc győzelemmel megelőztem Rick Mears-t, a hősömet. Megtiszteltetés, hogy ennek a szervezetnek a tagja lehetek, csak megköszönni tudom Rogernek [Penske], Tim Cindric-nek [a Penske Racing elnöke] és az egész csapatnak, amiért támogatnak engem. Könnyű mögötted állni a jó időkben, ők viszont mindig, körülmények között ott voltak nekem, ami felbecsülhetetlen. Továbbra is erre a szezonra összpontosítok és még több [jó eredmény] van hátra.”

Castroneves sikere egyben a Team Penske első iowai győzelmét is jelentette az IndyCaron belül, összességében pedig a gárda 192. elsőségét takarta a szériában.

A második pozícióban az Ed Carpenter Racing teljes szezonos pilótája, JR Hildebrand ért célba.

Az amerikai igazán eseménydús hétvégét tudhatott magáénak a kukoricásban. Rögtön az első szabadedzésen sikeresen megtörte a 21-es számú Dallara-Chevy-t, a becsapódás során pedig olyan erővel vágta neki a térdeit a kormánykeréknek, hogy az ennek hatására rakétaként lőtt ki az autóból. Ilyenre utoljára a 2016-os, poconói forduló gyakorlásán volt példa, amikor is a balesetező Charlie Kimball szintén a saját térdének segítségével állította kis híján föld körüli pályára a Chip Ganassi Racing 83-as gépének kormányát.

Az ECR szerelőgárdájának sikerült még a kvalifikáció előtt ismét pályaképes állapotba hozni az autót, amit Hildebrand egy második rajthellyel – egyben főkategóriás karrierje eddigi legjobb időmérős eredményével – hálált meg.

A verseny folyamán a 29 éves pilóta 38 körön keresztül állt az élen és reális sansza volt arra, hogy, megszerezze élete első IndyCar győzelmét, de Castroneves 268. körben történt előzése után minden erőfeszítése ellenére sem tudta befogni veterán ellenfelét. Ez azt jelentette, hogy pályafutása során már másodszor zárt a második helyen – az első “ezüstérmes” pozíciót még a hírhedt 2011-es Indy 500-on szerezte.

“Jó érzés” – kommentálta Hildebrand, aki ugyanazt a gépet vezette, amivel Josef Newgarden egy évvel korábban nyerni tudott Iowában. “Határozottan hiszem, hogy kissé más körülmények között győzni tudtunk volna ezzel az autóval. Úgy gondolom, ha ugyanolyan abroncsokon lettünk volna a végén, mint Helio, akkor borsot törhettünk volna az orra alá, de mindent egybevéve igazán izgalmas, hogy a Fuzzy’s Vodka gárdája újra dobogós lett itt. Egy ilyen hétvége után határozottan megérdemlik.”

A harmadik helyen a háromszoros iowai futamgyőztes Ryan Hunter-Reay látta meg a kockás zászlót.

Az Andretti Autosport sztárja idén katasztrofális szezont teljesít, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy – balesetek és műszaki hibák miatt egyaránt – tizenegy versenyből ez a mostani csak a harmadik top 10-es helyezése lett.

“Kemény menet volt” – nyilatkozta az amerikai, aki a nap legjobb hondása is lett. “Az autót a verseny alatt sikerült egyre jobbá és jobbá tennünk. Amikor idejöttünk, nem igazán voltam elégedett a géppel, nagy köszönet illeti a csapatot és a mérnökömet, Ray Gosselint a megfelelő beállításokért. Gratulálok Heliónak, nagyszerű munkát végzett, jó őt ismét győzni látni, mivel már régóta kopogtatott az ajtón.”

Az iowai pálya egyik gyakran emlegetett fun factje, hogy még soha, senkinek nem sikerült az IndyCarból itt rajt-cél győzelmet aratnia. Ez a statisztikai adat idén is töretlen maradt, miután a pole-ból indult Will Power hiába vezette huszonhárom körön át a futamot, az idén már két elsőségnél járó ausztrálnak végül be kellett érnie a negyedik hellyel.

Az ötödik pozícióban az idei szezon másik kétszeres győztese, Graham Rahal zárt az RLL Racing #15 Dallara-Hondájával.

Az Iowa Corn 300 valódi mérföldkőnek számított a Dale Coyne Racing újoncának, Esteban Gutierreznek, aki élete első oválversenyét teljesíthette. A 18-as Dallara-Hondában a sérült Sébastien Bourdais-t helyettesítő 25 éves mexikói a tizennyolcadik helyre kvalifikálta magát, végül pedig a tizenharmadikként látta meg a kockás zászlót.

“Jobban ment, mint amire számítottam” – mondta Gutierrez. “Élveztem, nagyon intenzív volt, különbözött mindentől, amit előtte valaha csináltam, de természetesen egy nagyon jó csapat áll mögöttem.”

Az ezt megelőző, Road Americán rendezett versenyt megnyert Scott Dixon a nyolcadikként ért célba a Chip Ganassi Racing 9-es Dallara-Hondájával, de összetettbeli vezetését továbbra is megtartotta, bár előnye nyolc pontra apadt Castroneveshez képest.

A századik IndyCar viadalát Iowában teljesített James Hinchcliffe-et a tizedik pozícióban intették le a Schmidt Peterson Motorsports 5-ös számú gépével.

A versenytől mindössze három autónak kellett idő előtt búcsúznia, mindegyiküknek baleset miatt. Az 57. körben az SPM-es Mikhail Aleshin csapta a 2-es kanyar külső falának a #7 Dallara-Hondát, majd a 132. köben az AJ Foyt Racingnek vezető Carlos Munoz létesített a javallottnál közelebbi találkozót a 4-es kanyarral. A 171. körben aztán a kolumbiai csapattársa, Conor Daly számára is véget ért a küzdelem szintén falazás miatt, úgyhogy nyugodtan kijelenthetjük, ez nem Foyték napja volt.

A futamot a 197. körben először sárga, majd piros zászlóval kellett félbeszakítani köszönhetően a szemerkélő esőnek. A további égi áldás azonban szerencsére elmaradt, így a mezőny a 210. körben ismét megkapta a zöld jelzést és innentől fogva már semmi nem zavarta meg a körözést.

Az IndyCar következő versenyére a naptár egyetlen, Egyesült Államokon kívüli helyszínén, a kanadai Toronto utcáin kerül sor július 16-án.