Újra terítékre került a nemi szegregáció kérdése a motorsportban

Ismét nyilvánosságot kapott egy kizárólagosan nők számára rendezendő bajnokság tervezete, a hírt kiszivárogtató hölgyversenyző viszont nem akar cirkuszi majom lenni és ellenállásra szólít fel.

 

>>>>> Kapcsolódó cikk: Három éven belül a világ második legrangosabb versenysorozatává válna a “női Forma-1”

 

Az autóversenyzés a kezdetektől fogva azon kevés sportágak közé tartozik, amelyekben férfiak és nők egyazon mezőny tagjaként mérhetik össze képességeiket. A volán mögött ülve nem számít, hogy melyik nemet képviseli valaki, ha megvan a tehetsége, kellő bátorsága és megfelel az adott szakág követelményeinek akkor kiérdemli a versenyzés jogát, egyúttal pedig azt is, hogy egyenrangú félként tekintsenek rá függetlenül attól, hányas személyi számmal bír.

Ennyi.

Legalábbis ennyi lenne egy tökéletes világban.

A hölgyversenyzők már a motorsport hajnalán megjelentek a pályákon és szép számmal akadtak köztük, akik a mai viszonyokhoz képest életveszélyes körülmények között nem csak helytálltak, de egyenesen az élmezőnyben végeztek, sőt akár még győztek is.

Dorothy Levitt, Maria Antonietta d’Avanzo, Elizabet Junik már a századelőn bizonyította, annak ellenére, hogy szoknyát hordanak, igenis van keresnivalójuk a férfiak között, de a teljesség igénye nélkül említhetnénk még a Le Mans-i 24 órás viadal első női párosát, Odette Sikót és Marguerite Mareuse-t is.

A NASCAR-versenyzést tekintve a gyengébbik nem már a mai királykategória, vagyis a Cup elődjének számító Strictly Stock Series legelső, 1949-es futamán is képviseltette magát Sara Christian személyében, a következő fordulón pedig már Ethel Mobley és Louise Smith is kivívta az indulás jogát, így a Daytona Beach-i roadon egyenesen három hölgyet foglalt magában a mezőny.

A NASCAR Cupot tekintve ráadásul máig Christian számít a legeredményesebb hölgynek, köszönhetően a szintén ‘49-ben, a Heidelberg Raceway-en szerzett ötödik helyének, amit eddig egyetlen kolléganője sem tudott túlszárnyalni.

Majd’ két évtizeddel később felbukkant a színen egy bizonyos Janet Guthrie, akinek az imént említett elődök ellenére komolyan meg kellett küzdenie a neme miatt előítéletekkel. A végzettségét tekintve fizikus és rakétamérnök 1976-ban debütált a NASCAR Cupban, noha indulását előzőleg számos pilóta megpróbálta megakadályozni, mondván a tapasztalatlan nő jelenléte életveszélyes rájuk nézve. Guthrie azonban nem vallott szégyent és a tizenötödikként zárta a charlotte-i World 600-at, noha azt megelőzően még soha nem vezetett ilyen autót.

guthrie.png

Janet Guthrie 

 

Egy évvel később, első nőként a verseny történetében kvalifikálni tudta magát a Daytona 500-ra is, amelyet egy motorhiba miatt csak a tizenkettedikként fejezett be, de még így is ő lett a legjobb újonc. Néhány hónappal később – szintén első hölgyként – beverekedte magát az Indianapolis 500 33 fős mezőnyébe is, amelyet viszont csak a huszonkilencedikként fejezett be újfent az erőforrás meghibásodása miatt. 1978-ban azonban – törött kézzel vezetve – már a kilencedik helyen ért célba.

A hetvenes évek másik nagy úttörője Shirley Muldowney lett, aki az NHRA csúcskategóriájában, a kizárólag férfiak által uralt Top Fuelban egyenesen három bajnoki címig jutott.

Az elmúlt évitzedekben egyre több hölgy tűnt fel és szerzett hírnevet a világ versenypályáin a rally-legenda Michele Moutonnal kezdve az 1992-es Indianapolis 500 legjobb újoncán, Lyn St. James-en és a Dakar-győztes Jutta Kleinschmidten át az Indy 500 máig legeredményesebb női pilótájáig, Danica Patrickig, vagy épp az IMSA Daytona GT kategóriájának 2016-os bajnokáig, Christina Nielsenig.

Annak ellenére azonban, hogy egyre több hölgy érdeklődik komolyabban az autósportok iránt, a legnagyobb változás a nemek harcában csak az NHRA-ben figyelhető meg. A többezer lóerős dragsterek világában sem méreti meg magát túlságosan sok nő, akik azonban ott vannak, szinte kivétel nélkül az élvonalat képviselik.

2014-ben Erica Enders-Stevens a Pro Stock kategória egyetlen hölgytagjaként zsebelte be a bajnoki titulust, amit egy évvel később meg is tudott védeni. A tavalyi szezon egy pontján pedig az NHRA-ben az a helyzet állt elő, hogy mind a négy osztályban (Top Fuel, Funny Car, Pro Stock, Pro Stock Motorcycle) női versenyző állt az összetett tabella élén.

A többi, magasan kvalifikált szakágban azonban továbbra is hiánycikknek számít az igazán kimagasló eredmény a szebbik nem részéről. Az egyetlen, úgynevezett premier státuszú bajnokság, ahol egy hölgy győzelemig jutott az IndyCar, a történelmi jelentőségű siker pedig Danica Patrick nevéhez fűződik még 2008-ban, Japánban. Dobogós helyezést mindmáig szintén csak ebben a szériában tudott nő elérni: Patrick hetet, Sarah Fisher kettőt, Simona de Silvestro pedig egyet.

endres.jpg

 Erica Enders-Stevens

 

Az utánpótlás azonban lassan, de növekvő tendenciát mutat, legalábbis ha szétnézünk az amerikai stock-car szakág regionális bajnokságaiban, vagy a dirt pályás sprint és midget car futamokon. Ezen kategóriákban számos, jó képességű fiatal nő áll rajthoz hétről-hétre, noha az arány továbbra is a fiúk felé tendál, lévén még mindig ritkaságszámba megy, ha a szülők mondjuk gokartba ültetik lánygyermeküket amikor sportágválasztásra kerül sor.

Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy egyre több ifjú hölgy kopogtatna példának okáért a NASCAR ajtaján.

Hiába tartják azonban a rajongók és a szakmabeliek egyaránt kimagasló tehetségnek például a mindössze 19 éves Nicole Behart, aki tavaly Michiganben a harmadik helyen zárta élete első és eddigi egyetlen ARCA futamát, a többszörös late model futamgyőztes Kate Dallenbachot, a NASCAR K&N Pro Series West 2016-os bajnoki negyedik helyezettjét, Julia Landauert, a sport- és túraautózásban jeleskedő Ashley Freiberget, vagy éppen a kanadai Amber Balcaent, ha nincs szponzoráció, akkor lehetőségük sem adódik arra, hogy magasabb szinteken is bemutatkozzanak.

Utóbb említett hölgy több, dirt pályán eltöltött év után tavaly debütált a NASCAR által felügyelt Whelen All-American Series-ben, hétszer végzett az első három között, augusztus 27-én, a virginiai Motor Mile-on pedig megszerezte első győzelmét is. Mindez összetettben a bajnokság harmadik helyére, ezzel együtt pedig a legjobb újonc címére volt elegendő.

Idén év elején úgy tűnt, újabb jelentős lépést tehet álmai megvalósítása felé, miután a NASCAR K&N Pro Series East kategóriában szereplő Martin-McClure Racing leszerződtette a teljes szezonra. Mindez azért volt kiemelt jelentőségű, mivel erről a szintről már csak egy ugrás lehet a NASCAR nemzeti harmadosztály, vagyis a Trucks.

Amber öröme azonban nem tartott sokáig, miután egyetlen verseny után – amit ráadásul műszaki hiba miatt idő előtt be kellett fejeznie – kiderült, hogy a szponzorának nem fűlik a foga az átutalásokhoz.

Karrierjének ígéretes alakulása tehát vett egy jobb kanyart, amiről mindannyian tudjuk, mit is von maga után a NASCAR oválvilágában.

“Meglepett” – nyilatkozta Amber a floracing.com-nak. “Voltam már ebben a helyzetben korábban is. 2015-ben is pont ezért maradtam ülés nélkül, de azt hittem, hogy ilyen már soha többé nem fordulhat elő, különösen a tavalyi sikereim után. A 2016-os idény volt az első, amit aszfalton teljesítettem, még a legrosszabb versenyemen is a top 10-ben zártam. Azt gondoltam, hogy az elért eredményeim és az ezért kapott publicitás elég lesz ahhoz, hogy szponzorokra tegyek szert. Naivan úgy képzelem, hogy majd sorban állnak a potenciális támogatók, nos, nyilvánvalóan nagyon nem ez lett a valóság.”

amber.png

Amber Balcaen 

 

Balcaen esetében ráadáasul fennáll egy extra körülmény is, ami miatt létfontosságú számára, hogy versenyezhessen.

“Annak érdekében, hogy a versenypályán lehessek, szükségem van támogatókra, mert a NASCAR rengeteg pénzbe kerül”  – bólogatott Balcaen, akinek jelenleg egy darab támogatója nincs. “Ez a sportág általánosságban véve is drága, tehát nem lehet szponzorációs segítség nélkül művelni. Figyelembe véve, hogy ez a munkám, ráadásul számomra az egyetlen mód arra, hogy pénzt keressek, mivel sportolói vízummal tartózkodom az Államokban, csak még jobban megnehezíti a helyzetem.”

Tehetséges hölgyekből tehát nem lenne hiány, csak épp anyagi háttér hiányában ők legjobb esetben is megragadnak a regionális pályákon.

Azoknak a befolyásos embereknek pedig, akik segítséget tudnának nyújtani az arra érdemes női pilótáknak karrierjük folytatásához, nagyon úgy tűnik, egyáltalán nem ehhez fűződik érdekük. Sőt, inkább egy huszárvágással a sportág egy mára letűnt korszakához kanyarodnának vissza.

A nemi szegregációhoz.

A hatszoros Indianapolis 500 résztvevő Pippa Mann mindig is híres volt arról, hogy egyrészt nem tesz lakatot a szájára, ha valamilyen sérelem éri, másrészt pedig mesterien tudja kihasználni a közösségi médiában rejlő lehetőségeket.

A 33 éves brit versenyző nem meglepő módon azután sem maradt csendben, hogy múlt pénteken egy olyan e-mail landolt a virtuális postaládájában, amelynek láttán nem tudta eldönteni, dühöngjön, vagy inkább sírjon.

A meg nem nevezett, egykori open-wheel pilóta által küldött levél ugyanis egy tervezett, 2018-ban debütáló, hatfutamos európai bajnokságról szólt, amely már most jelentős anyagi támogatást tudhat maga mögött. A csattanót azonban a megfogalmazott célkitűzés szolgáltatta, a mezőnyt ugyanis “a világ legjobb hölgyversenyzőivel” kívánják feltölteni, ezzel a második, legnagyobb nemzetközi bajnoksággá, egyfajta női Forma 1-gyé téve.

Miután némiképp lenyugodott, Mann azonnal klaviatúrát ragadott, hogy hivatalos weboldalán vezetett blogjában írja le kendőzetlen véleményét a kizárólagosan női széria kapcsán.

pmm.jpg

Pippa Mann 

 

A posztnak Pippa stilszerűen a ‘Szolgálólány versenysorozata’ címet adta, utalva ezzel Margaret Atwood híres regényére, amelyben egy olyan disztópikus világ elevenedik meg, ahol a nők teljes mértékben jogfosztottnak számítanak.

Az összevetés némiképp sarkalatosnak hat, abban viszont Mann-nak mindenképpen igaza van, hogy a tervezett széria előrevetítené a női versenyzők kényszerű szegregálását.

“Három évvel ezelőtt kaptam egy e-mailt” – kezdte a cikkét Pippa felfedve, hogy nem ez az első, ilyen jellegű próbálkozás. “Az a fajta levél volt ez, amitől undorral elborzadsz. Egy európai konzorcium egyoldalúan eldöntötte, hogy a női versenyzőknek a pályafutásukhoz a továbbiakban nem anyagi háttérre, támogatásra van szükségük és nem a választás lehetőségére, hogy ott versenyezzenek, ahová a tapasztalatuk alapján a legjobbak lennének, ehelyett az előrevezető út a nemi szegregáció. Ami még ennél az ötletnél is rosszabb, hogy ezek a bohócok komolyan gondolták. Be akartak rakni bennünket egy másodvonalbeli, másodosztályú GP2-es közegbe, függetlenül a tapasztalatunk szintjétől és versenyeztetni minket egymás ellen egy külön, csak lányoknak, csak lányok kupájáért zajló vurstli szériában. És a meggy a süteményen lévő tejszínhab tetején? Ezzel elveszik a hatalmat a női sportolóktól azon kevés sportág egyikében, ahol a férfiak és a nők egyenlően versenyezhetnek, mégis úgy mutatták be, mint egy módot arra, hogy hatalmat kapunk. Nem, köszönöm. Az “úriember”, aki küldte nekem ezt a három évvel ezelőtti levelet, megdöbbent és elkeseredett a válaszom láttán. Tudják, nekem, mint női autóversenyzőnek az egész karrierem során nagyon keményen kellett küzdenem és nem fogadom jól, ha olyasvalaki akar pártfogolni, akinek nyilvánvalóan fogalma sincs a versenyzésről, arról pedig még ennél is kevesebb, hogy mit jelent nőnek lenni ebben a sportban, de mégis azt hiszi, jobban tudja nálam.”

Mann ekkor érezte úgy, hogy muszáj bevonni a nyilvánosságot is. Összefogott jó néhány brit újságíróval és ő maga is több cikket írt a témában, beleértve a rangos Autosport magazint, az éles hangvételű demonstráció pedig úgy tűnt, bevált.

“A motorsport közösségének segítségével – a legtöbben ugyanannyira undorítónak találták ezt a borzasztó ötletet, mint én, sokan pedig hozzám hasonlóan aggódtak is, amiért egyáltalán ilyen messzire eljutottak – háttérbe száműztük ezeket az idiótákat, azt a szériát pedig soha nem indították el.”

A minap azonban ismét landolt egy levél Mann-nál. 

“Múlt héten kaptam egy újabb e-mailt. Visszatértek és ismét ugyanazt játszuk el. Most viszont már egy új frontemberük van. Sajnos olyasvalaki, aki eléggé benne van a motorsportban ahhoz, hogy jobban tudhatná ennél, ráadásul most már sokkal közelebb vannak a megvalósításhoz, mint legutóbb. Van már egy hozzáillően leereszkedő nevük és egy javaslat arra, hogy ha megfelelően csinálják, akkor több millió dollárjukba fog kerülni. Gondolkodjunk el egy pillanatra. Vagy azt tervezik, hogy nem költenek elegendő pénzt annak érdekében, hogy működőképes legyen, ezzel méginkább gúny céltáblájává teszik ezt a nyomorult cirkuszt, vagy pont ellenkezőleg, tényleg belefeccölnek milliókat annak érdekében, hogy sarokba szorítsanak bennünket arra kényszerítve, hogy meghozzuk pályafutásunk legnehezebb döntését.”

 

Mann szerint sokat elárul, hogy az ötlet támogatói inkább egy kizárólagosan női bajnokságba pumpálnák bele a dollármillióikat, mintsem a valóban tehetséges pilótákat támogatnák abban, hogy a képességeikhez méltó kategóriákban jussanak lehetőséghez.

Ezen kívül azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az esetleges mezőny nagy eséllyel rendkívül különböző képességű versenyzőkkel lehet feltöltve, ami veszélyes szituációkhoz is vezethet.

“Hány jó kvalitású női versenyzőt tudnának ebből a pénzből jó autóba ültetni többféle szériában is, a valódi tapasztalati szint alapján, ahelyett, hogy egyszerűen csak a nemet tekintenék elsődlegesnek? Gondoljunk bele, milyen előrelépést tudnának tenni, ha úgy döntenének, hogy az erőfeszítéseiket inkább a női pilóták támogatására csoportosítják át világszerte, mennyi kislány szurkolna ezeknek a versenyzőknek, milyen sok álom valósulna meg, és mennyi kapna ezáltal inspirációt! Ez egy hihetetlen, felemelő lehetőség lenne. Ehelyett azonban ezt csinálják, cirkuszt kreálnak és azt akarják, hogy mi [női versenyzők] legyünk a fellépő állatok. Olyan emberekhez fordulnak, mint amilyen én vagyok, vagyis a sebezhető versenyzőkhöz, akik szenvednek a teljes szezonos szponzoráció hiánya miatt. Abban reménykednek, hogy elegendő számban lesznek köztünk, akik már annyira elkeseredetten vissza akarnak ülni az autóba (még akkor is, ha minden egyes porcikájuk tudja, mennyire rossz döntés is ez), hogy végül igent mondanak. Ez már önmagában nagy lépés, de ha aláírod a neved a kipontozott vonalra, akkor biztos lehetsz abban, azt is akarni fogják, hogy mosolyogj, miközben azt hirdeted, ez az új, szegregált bajnokság valójában milyen nagyszerű ötlet is, és mennyire nem bánod, hogy többé már nem autóversenyző vagy, hanem csak valaki, akit a neme alapján bekategorizáltak.”

Mann, aki szponzorációs okok miatt hosszú évek óta csak részidős programot tud teljesíteni az IndyCarban, az igazságtalan megkülönböztetés ellen kampányt hirdetett. 

“Elképesztő, hogy miközben annak a 40. évfordulóját ünnepeljük, hogy Janet Guthrie első nőként kvalifikálta magát az Indianapolis 500-ra, úgy tűnik, van egy frakció az európai motorsport közösségben, amely elhatározta, hogy figyelmen kívül hagyja az ő eredményeit, a mi eredményeinket és a női pilótákat visszaküldi ötven évvel, vagy még többel az időben. Nekünk ezért harcolnunk kell.”

Ennek részeként Pippa arra kérte a sportág kedvelőit, hogy a #TheResistance (#AzEllenállás) hashtaget használva a közösségi oldalakon álljanak ki a szegregáció ellen.

Emellett nyilvánosan felszólított valamennyi hölgyversenyzőt a világon, hogy árasszák el az internetet a jelenlétükkel, posztoljanak magukról képeket futam közben, a dobogón, a győzelmi ceremóniákon, mutassák meg trófeáikat. Mann a férfikollégáit sem hagyta ki, akiktől annyit kért, hogy tegyenek közzé olyan, a pályán és a pódiumon készült fotókat, amelyeken női ellenfeleikkel láthatóak.

A felvételek mellé pedig mindenki tegye ki a #SayNoToSegregation (#MondjNemetASzegregációra) és a #WeRaceAsEquals (#EgyenlőkéntVersenyzünk) hashtageket.

Természetesen nem csak a versenyzőkre vontakozik az akció, hanem mindenkire a sportág szubkultúráján belül – mérnököktől a rajongókig -, akik egyetértenek abban, hogy nincs értelme a nemi alapon történő elkülönítésnek.

Az “ellenállás” már az első naptól fogva óriási fordulatszámon pörög. Elég csak a fenti hashtagekre rákeresni a különböző közösségi oldalakon és máris tömegével jelennek meg a női bajnokságot elítélő, az egyenjogúság megtartása mellett érvelő bejegyzések, valamint a hölgypilótákról készült fényképek és videók.

“Ha a terveik beválnak és ősszel bejelentik [a női szériát], ahogyan tervezik, akkor meg lesz a lehetőségetek arra, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjetek velük a weboldalukon és a közösségi profilokon” – írta Mann. “Mindkettőt javaslom. Meg kell nevezniük a támogatóikat, én pedig erősen ajánlom, hogy udvariasan, de határozottan mindenki keresse meg őket is annyiféle módon, ahányon csak lehetséges, nyilvánosan, privátban és tudassátok velük, hogy értékelitek, amiért a női versenyzőket akarják támogatni, de nem ez a megfelelő mód rá. Ha odáig eljutnak, hogy a versenyzőket is bejelentenek, akkor ne támadjátok le őket, emlékezzetek arra, hogy életük legnehezebb döntését kellett meghozniuk, ugyanakkor talán sugallhatjátok a támogatóknak, hogy milyen fantasztikus lenne látni ezeket a pilótákat VALÓDI sorozatokban, ahol nem arra kérik őket, hogy megalázzák és degradálják magukat, miközben úgy tesznek, mintha boldogok lennének emiatt.”

A Mann által kiszivárogtatott információkkal kapcsolaban a USA Today megkereste a tervezett bajnkság agytrösztjeit – akiknek személyét a versenyzőnő kérésére nem hozták nyilvánosságra -, de az érintettek mindeddig nem reagáltak.

 

 

Kapcsolódó cikk:

Három éven belül a világ második legrangosabb versenysorozatává válna a “női Forma-1”

 

 

képek: IndyCar, NHRA, Twitter

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy