Carpenter: Texas nem pack-verseny volt
Az IndyCar múlt szombati, Texas Motor Speedway-en rendezett futama óriási izgalmakat, ezzel együtt pedig látványos balesetek sorozatát is hozta.
A mezőny a teljes táv során egymáshoz közel, bojokban száguldott, aminek következtében minden pillanatban test-test elleni csatákkal kápráztatták el a nézőket. A parázs harcoknak is köszönhetően számos, jelentős anyagi kárral járó incidens borzolta a kedélyeket, amelyek közül kiemelkedett a 152. körben történt, összesen nyolc autót magával rántó tömegkarambol.
Bár ezért a balesetért a pilóták többsége a veterán Tony Kanaan újonchibának beillő manőverét nevezte meg elsőszámú kiváltó okként – és később maga a Chip Ganassi Racing brazilja vállalta is a felelősséget -, a mezőny tagjai azonban nem tudtak szó nélkül elmenni a szoros viadal ténye mellett sem, amelynek kapcsán ismét előkerült a bűvös ‘pack racing’ jelző.
Ezalatt azokat a futamokat értjük, amelyek során az autók nem tudnak elszakadni egymástól, így lényegében csoportban, minimális mozgástérrel, olykor csak centikre a másiktól hasítanak körbe-körbe a nagysebességű oválon. Mondani sem kell, ez a típusú versenyzés rendkívül veszélyes, gyakorlatilag a tökéletes katasztrófa receptjét hordozza magában minden egyes másodpercben.
Legutóbb a pack racing vélt, vagy valós esete a 2015-ös, fontanai forduló kapcsán váltott ki éles vitákat. Akkor az egyik oldal ellentmondást nem tűrően a régi IRL-érából ismert versenyzést vélte felfedezni, mások szerint azonban az autók – bár végig közel voltak egymáshoz – mégis szét tudtak annyira széledni, hogy már ne lehessen rásütni a színtiszta pack racing bélyegét.
A kérdés a múlt szombati, texasi Rainguard Water Sealers 600 kapcsán is felmerült, pláne, hogy a főszereplők, azaz a versenyzők túlnyomó többsége is nemes egyszerűséggel pack racingként aposztrofálta a futamot, egyúttal pedig ezzel indokolva a balesetek sokaságát, amelyek révén mindössze nyolcan látták meg a kockás zászlót – ebből pedig csak hatan körön belül.
Az IndyCar egyetlen csapatvezetője, aki az oválfutamokon versenyzői minőségben is megméreti magát, vagyis Ed Carpenter viszont azok véleményét osztja, akik szerint a Texasban látottakat nem lehet pack racingként definiálni.
A 36 éves amerikai szerint a balesetekért elsősorban nem az újraaszfaltozott és az 1-2-es kanyarokban kissé módosított pálya, vagy az autók technikai paraméterei voltak felelősek, hanem maguk a sofőrök.
Carpenter a Motorsportnak adott nyilatkozatában felhívta a figyelmet arra, hogy 2012 előtt, amikor még több oválpálya szerepelt az IndyCar naptárában nem tettek különbséget abban, hogy miként szabad, vagy nem szabad kivitelezni a blokkolást.
“Egyszerűen csak nem volt megengedett, hogy ezt csináld, ennyi. Ha egyszerűsítenénk a regulákat és kiküszöbölnénk az oválversenyekről a blokkolást, akkor az néhány gondot megoldana. Úgy vélem, valamilyen szankciót kellett volna alkalmazkni a blokkolásra, vagy arra, ha nem tartják az ívet. […] A futamra a ‘pack-verseny’ kifejezést ragasztották rá, számomra viszont egyáltalán nem olyan volt, mint amit én pack-versenynek hívok, de nyilván mindenkinek megvan rá a saját definíciója. Úgy érzem, hogy ha büntetéseket szabtak volna ki a veszélyesen vezető pilóták ellen a baleset előtt, akkor az lehűtötte volna a kedélyeket. Ha le tudnánk fektetni, hogy az ilyen versenyeken mik a szabályok, akkor jobban és egyszerűbben tudnánk definiálni mi megengedett és mi nem. Ezáltal a versenyirányításnak is könnyebb lenne szankciókat kivetni azokra a pilótákra, akik ezeket a regulákat felrúgják.”
Carpenter csapata is kárvallottjává vált a tömegbalesetnek, amelyben mindkét autójuk – az Ed által vezetett 20-as, valamint a JR Hildebrandhoz fűződő 21-es Dallara-Chevy is – komoly károkat szenvedett. Ennek ellenére ő maga elégedett volt azzal, ami a pályán zajlott.
“Az ehhez hasonló versenyek utózöngéje mindig érdekes, mivel bármilyen irányt vehet. A tavalyi, texasi futam után rengetegen beszéltek arról, hogy milyen izgalmas is volt – és tényleg az is volt -, számomra pedig a mostani forduló nem sokban tért el attól. […] Meglepett, hogy olyan sokan nevezték az idei futamot pack-versenynek. A pályán nehéz volt vezetni, az 1-es és 2-es kanyarban mindenki el is vette egy kicsit, amikor épp nem tiszta levegőben haladt. Szerintem ha az a nagy baleset nem történik meg, akkor a visszajelzések hangneme is másabb lett volna. Ráadásul mindabból nézve, amit olvastam és láttam a közösségi oldalakon, úgy tűnt, a rajongók nagyon élvezték a versenyt. Egyáltalán nem hiszem, hogy sok változtatásra lenne szükség. Nyilvánvalóan a csapatok nem szeretik, ha a felszerelésük ennyire leamortizálódik, ugyanakkor viszont biztosra kell mennünk, hogy szórakoztató versenyt produkálunk, szerintem pedig a texasi az volt. Nem most van az idő arra, hogy túlreagáljuk a dolgot és mindezt megváltoztassunk, bár a következő években biztosan lesznek módosítások, mivel az autók változni fognak. A futam utáni alapvető hangnemnek nem kellene negatívnak lennie. Izgalmas versenyzés folyt. Egyszerűen csak történt egy nagy baleset, ami tönkretette az éjszakát néhány csapatnak és versenyzőnek.”
kép: IndyCar, NBCSN
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough