Texasban egy kicsit mindenkinek elgurult a gyógyszere



Ha létezne az IndyCarban a “legnagyobb tévedés különdíja”, akkor arra holtbiztos, hogy a texasi kvalifikáció után még a vonatozós versenytől aggódó pilóták kasztja lenne a legesélyesebb.

 

A magyar idő szerint vasárnap hajnalban rendezett, 248 körös viadalon ugyanis minden megtörtént, ami ellenkezik az unalom fogalmával. Látványos balesetek, drámák, véleményes megmozdulások, miközben a mezőny olyan eszeveszett versenyt produkált a pályán, hogy rajongó legyen a talpán, aki ülve végig tudta nézni a teljes távot.

Ha valaki csak a Rainguard Water Sealers 600 névre hallgatott futam puszta statisztikáira pillant, akkor joggal hiheti, hogy lényegében ez egy sima menet volt.

Will Power a 248 körből 180-on át állt az élen, beleértve a legutolsó kanyarokat is, hogy aztán a leintés pillanatában megérdemelten zsebelje be IndyCar pályafutása 31. győzelmét, aminek révén az örökranglista kilencedik helyére jött fel, holtversenyben Dario Franchittivel és Paul Tracy-vel.

A sikert azonban egyáltalán nem adták gyémánt berakású aranytálcán, ahhoz ugyanis az ausztrálnak túl kellett élnie a szezon eddigi legvadabb futamát.

A Texas Motor Speedway 1.5 mérföldes oválján rendezett versenyt szám szerint kilenc sárga és egy piros zászlós szakasz tarkította, amelyeknek köszönhetően a huszonkét fős mezőnyből mindösszesen nyolc autó látta meg a kockás zászlót – ebből is csak hat körön belül.

fanstx.png

A texasi drukkerek trollkodtak egyet az IndyCart korábban élesen kritizált Lewis Hamiltonon 

 

A pole pozícióból karrierje során először a Chip Ganassi Racinges Charlie Kimball rajtolhatott, aki már rögtön az elején késhegyre menő csatát vívott a Dale Coyne Racing #18 Dallara-Hondájában a sérült Sébastien Bourdais-t helyettesítő Tristan Vautier-vel. Utóbbi francia másfél év kihagyás után térhetett vissza az IndyCarba és szemmel láthatóan mindent meg is próbált tenni azért, hogy tudassa a jelenlévőkkel, ő bizony ebbe a mezőnybe tartozik. Az ötödik pozícióból indult 27 éves pilóta a 16. körben már az élen állt, de a vezető helyet nem sokáig tudta tartani, lévén a szintén nagyon lelkes Kimball néhány kanyarral később újra elszáguldott mellette. A kettejük közti adok-kapok már önmagában véve elképesztő show-t nyújtott, de a hátsóbb taktusokban is hihetetlen fordulatszámon pörögtek az események, amelyek láttán újra meg kellett állapítanom, hogy mekkora hírók is a pitfalon szolgálatot teljesítő spotterek.

Az első sárga zászlót az Andretti Herta Autosportos Alexander Rossi szolgáltatta, aki a 38. körben egy parázs three-wide csatát vívott Scott Dixonnal és Tony Kanaannel, a helyzet pedig úgy hozta, hogy a fiatal amerikai lett a húspogácsa Ganassiék veterán-szendvicsében. A harc hevében Rossi oldalról összeért az alsó íven haladó új-zélandival, majd érintette a felül száguldó brazil 10-es számú gépét, innentől fogva pedig már nem volt a motorsportnak az az istene, aki megfogta volna a 100. Indy 500 győztesének 98-as számú Dallara-Hondáját, amely kipördülését követően a 2-es kanyar falának csapódott.

“Nagyon peches baleset, mivel az autónk egyre jobb volt” – kommentálta Rossi, akinek haja szála sem görbült a becsapódás után. “Az, hogy ilyen hamar megtörtént totál felesleges és szerencsétlen szituáció volt.”

414_3.jpg

Hinchcliffe megúszta, Sato és Castroneves autója azonban megsínylette a pitbalesetet 

 

A kaliforniai versenyző balesete után a 47. körben távozott a pályáról a pace car, hogy aztán a 91.-ben újra visszatérjen. A kiváltó ok ezúttal a Team Penske sztárja, Helio Castroneves volt, akinek vesszőfutása már a sárga jelzés alatti pitkiállás során megkezdődött.

A 42 éves pilóta a 42. körben hajtott ki a 3-es számú Dallara-Chevy szerelőcsapatához, a szervizelés végeztével annak rendje és módja szerint igyekezett is volna vissza a pályára, mígnem a kerékcserét szintén frissen letudott Schmidt Peterson Motorsports-os James Hinchcliffe hirtelen elvesztette uralmát a #5 Dallara-Honda felett és neki vágódott Castronevesnek, aki ezt követően Takuma Satót is bepasszírozta autóstul a falba.

Az incidensben Hinchcliffe gépe nem sérült meg, a brazil és a japán azonban kénytelen volt egy elsőszárny cserét beiktatni.

Mindeközben a pole-os Kimballnak olajfolyás miatt végleg véget ért a nap.

A restart után tovább folytatódott a flúgos futam, a 91. körben pedig már a Team Penske autói foglalták el az első három helyett Power – Pagenaud – Castroneves sorrendben. Roger Penske öröme azonban nem sokáig lehetett felhőtlen, hiszen Helio – aki korábban már vibrációra panaszkodott – a 2-es kanyar külső falának csapta az autóját, majd végül a belső oldalon állt meg. A versenyzőnek szerencsére ezúttal sem esett baja.

A mezőny a 103. körben újra sárga zászlós körülmények között találta magát. A saját csapatával versenyző Ed Carpenter kissé összeért Tristan Vautier-vel, aminek következtében megpördült, a falat viszont el tudta kerülni.

tma.png

Aleshin és Hildebrand autója a big one után 

 

A csúcspont a 152. körben érkezett el, egy összesen nyolc autót érintő tömegbaleset formájában.

Az élmezőnyben autózó Hinchcliffe a 2-es kanyarból kijövet épp csapattársa, Mikhail Aleshin mellett haladt, amikor a pálya belső ívén váratlanul felbukkant Kanaan és ráhúzott a kanadaira. Hinchcliffe-nek nem állt rendelkezésre elég hely ahhoz, hogy megfelelően korrigáljon, így a falnak vágódott, magával víve orosz kollégáját is.

A láncreakció pedig beindult. A káosznak áldozatául esett továbbá a Dale Coyne Racing mindkét autója Vautier-vel és Ed Jones-szal a volán mögött, az Andretti Autosportot képviselő Ryan Hunter-Reay, továbbá az AJ Foyt Racinget szolgáló Carlos Munoz is. A ‘big one’-t nem úszta meg az Ed Carpenter Racing duója – Carpenter és JR Hildebrand – sem, de ők mindketten vissza tudta térni a pályára, bár több környi hátrányban.

A nagy területen szétszóródot törmelékek miatt az IndyCar a piros zászló belengetése mellett döntött, ami egyben azt is jelentette, hogy ez már a harmadik, megállított futam lett az elmúlt négy fordulót figyelembe véve.

“A verseny korai szakaszában Hinchcliffe balesetezett a pit lane-en, a mostani szituációban is ő dugta be az orrát. Miért nem tudott az íven haladni, ahelyett, hogy Tony-ba futott volna?” – méltatlankodott Chip Ganassi hozzátéve, hogy a 30 éves pilóta az egész versenyen közveszélyesen vezetett.

A kanadai természetesen Kanaant hibáztatta.

“Ott volt Tony bal oldalán a fél pálya és mégis jobbra fordult. Egyenesen belevezetett engem Mikhailba. Three-wide-ban voltunk, a spottere vagy nem mondta neki, vagy őt nem érdekelte. Kanaan általában nem így szokott versenyezni. Egyre csak jobbra és jobbra húzott, azt sem tudom, hogy egyáltalán észrevette-e a kanyar bal oldalát.” 

Arra, hogy Ganassi később nem csak őt, de Aleshint is felelőssé tette a történtekért a saját versenyzőjének védelmében, Hinchcliffe úgy reagált:

“Hát ez imádnivaló” – fogalmazott szarkasztikusan. “Tony fordult jobbra egy balos kanyarban.”

Aleshin jóval indulatosabban fogalmazott.

“Nem értettem, hogy mi folyik, mivel én adtam nekik helyet. Az SPM két nagyszerű autója végezte a falban. Ez nagy hülyeség volt, nagyon csalódott vagyok. Jó lehetőséget vesztettünk el néhány idióta miatt.”

Végül maga Kanaan – akit a versenybírák 20 másodperces stop & go büntetéssel sújtottak a baleset okozása miatt – is elismerte a hibáját.

“Felfelé mozdultam, bocsánattal tartozom Hinch felé. Mindenképpen meglátogatom őt ha ő is akarja, vagy felhívom. Tényleg nagyon sajnálom, nem szoktam ilyesmiket csinálni. Tisztán versenyzem és én is azt akarom, hogy ellenem is tisztán versenyezzenek. Soha, legfőképpen ilyen pályákon nem akarsz szándékosan ütközni senkivel. Túl régen itt vagyok már ahhoz, hogy ilyen hülyeségeket csináljak, ha pedig mégis így alakul, az tényleg egy hiba volt és bocsánatot kérek.”

tsv.png

 Akik végül mosolyoghattak: Will Power és Team Penske #12 Dallara-Hondájának szerelőcsapata

 

A tömegbaleset legnagyobb kárvallottja azonban a Dale Coyne Racing lett, amely nem csak a jó eredménytől búcsúzhatott el, de ismételten jelentős anyagi kárt is elkönyvelhetett. A gárda a phoenixi futam első körében vehetett búcsút egy kasztnitól, miután Bourdais is áldozatává vált a mezőnyt aprító karambolnak, majd az Indy 500 kvalifikációján újabb autóra vethettek keresztet a francia horrorbalesete révén. Az eredetileg roadra szánt tartalékgépet James Davison törte össze az 500 végén, most pedig, Texasban újabb két komolyan károsodott autót írhattak fel a listára.

Mindez rengeteg extra kiadást von maga után a financiális értelemben nem éppen eleresztett alakulat számára.

Az incidens után az érthetően dühös Coyne személyesen ment oda a piros zászló alatt a járművében várakozó Kanaanhez, hogy azon melegében tudassa vele véleményét. 

A big one után már csak a mezőny 50%-a, vagyis tizenegy autó volt bevethető állapotban, az abroncsok miatt aggódó Firestone kérésére pedig az IndyCar egy mindaddig precedens nélküli változtatást eszközölt a versenyben, miután – arra hivatkozva, hogy a körülmények eltérnek a teszteken tapasztaltaktól – a hátralévő táv minden harmincadik köre után sárga zászlós szakaszt (NASCAR mintára ún. competition cautiont) írt elő, emellett a résztvevőnek kötelezően új szett gumit is fel kellett tenniük.

A 201. körben a Team Penske-n volt a sor amortizáció tekintetében, miután Josef Newgarden a 4-es kanyarban megtörte az autóját, a tavalyi, ugyanezen a pályán történt brutális esésével szemben azonban szerencsére most egy karcolás nélkül megúszta.

A balesetek sorának ezzel azonban még nem volt vége. Az utolsó kegyelemdöfésre ráadásul a futam végén került sor, aminek következménye sárga zászló alatti befutó lett.

A hajrában olybá’ tűnt, hogy Takuma Sato akár meg is ismételheti az Indy 500-as sikerét, a 244. körben azonban lefutott az aszfaltról, megpördült közben elkapva Dixon gépét is. Utóbbi versenyző csapattársának, Max Chiltonnak esélye sem volt arra, hogy elkerülje és telibe kapta a 9-es Dallara-Hondát.

A győzelem így végül az incidens előtt vezető pozícióban haladó Powernél landolt, míg a dobogó második fokára a büntetése miatt két kör hátrányból feljött Kanaan zárt. A harmadik pozícióban Simon Pagenaud-t érte a kockás zászlót. 

A detroiti duplaforduló mindkét futamát megnyert Graham Rahal ezúttal a negyedik helyre hozta be az RLL Racing 15-ös Dallara-Hondáját, míg az ötödikként a széria legújabb csapata, az Indy 500-on bemutatkozott Harding Racing zárt a Gabby Chaves által vezetett 88-as gép által.

A verseny során összesen huszonhárom alkalommal változott az élen álló személye hét pilóta között.

A leggyorsabb kört Tony Kanaan futotta 224.594 mph-val (361.449 kmh) a 232.-ben, míg a legjobb, vezető pozícióban hozott tempó Will Powerhez fűződik 218.474 mph-val (351.599 kmh) a 187. körből.

A Május Hónap, majd az azt rögtön követő két detroiti duplahétvége és a hat nappal később rendezett texasi viadal után végre egy jól megérdemelt szabad hétvége áll be az IndyCar naptárában.

A következő versenyre június 25-én kerül sor, méghozzá a nagy népszerűségnek örvendő Road Americán.

 ress_1.png

 

képek: IndyCar

 

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy