Detroit behódolt Graham Rahalnak -

Bevallom őszintén az IndyCar detroiti duplafordulójának vasárnapi versenye során végig azon izgultam a legjobban, hogy ne záruljon Rahal, Newgarden, Power, Sato, vagy akár Pagenaud győzelemmel.

A félreértések elkerülése végett nem lettem egyiküknek sem az ellenszurkolója, pusztán annyit szerettem volna, hogy ismét egy olyan pilóta lássa meg elsőként a kockás zászlót, akinek idén erre még nem nyílt alkalma. Hogy miért? Hát mert ebben az esetben a széria nyolc verseny alatt már a nyolcadik különböző győztest avatta volna, ami egy 106 éves rekord beállítását vonta volna maga után. Utoljára ugyanis az IndyCar ősének számító AAA Championship Car 1911-es szezonjában fordult elő, hogy az első nyolc viadalon egyetlen pilótának sem sikerült dupláznia.

A magamfajta statisztika-megszállott drukker számára pedig ez egyenlő lett volna a földi kánaánnal (bocs, Tony).

Az élet, akarom mondani Graham Rahal azonban felülírta a rekordok iránti vágyakozásaimat, miután a szombati versenyhez hasonlóan a detroiti duplahétvége második, azaz vasárnapi felvonásán sem volt hajlandó másnak átadni a győzelmet.

>>>>>> Detroit/1. verseny – A Honda ellopta a show-t a Chevrolet otthonában

Az RLL Racing egyetlen, teljes szezonos pilótája az első futamot Helio Castroneves büntetése következtében a pole-ból kezdhette meg, amely pozíciót aztán parádés vezetéssel és stratégiával a legjobbnak járó trófeára tudta beváltani. Rahal ezzel nem csak létfontosságú pontokat szerzett, de egyben az első amerikaiként tudott nyerni Detroitban Michael Andretti 1996-os sikere óta, tovább az idei IndyCar szezon addigi hét futamának hetedik különböző győztese is lett.

A lendület másnap sem állt meg. A rajt előtt néhány órával lebonyolított időmérőn a 28 éves versenyző a harmadik helyet szerezte meg, a futam során pedig a vezetést az első pitkiállások után vette át. Ezt követően már csak akkor engedte ki a kezéből ezt a pozíciót, amikor 15-ös számú Dallara-Hondájával látogatást kellett tennie a szerelőcsapatánál.

Rahal összesen 41 körön keresztül állt az élen a 70 körös viadalon, végső győzelmében pedig ismételten a pitstratégia játszott kulcsszerepet, miután a mezőny többségével szemben három helyett kétkiállásos forgatókönyvet alkalmaztak.

A ritmusból Grahamet még a futam vége előtt öt körrel életbe léptetett piros zászlós periódus sem tudta kizökkenteni, noha a kényszerpihenő alatt csapatrádióján keresztül többször is méltatlankodott a döntés miatt, sőt, egy ponton egyenesen “baromságnak” is titulálta azt. A verseny megállítása – amelyre az Ed Carpenter Racinges Spencer Pigot motorhibája miatt került sor – egyébiránt több másik pilóta nemtetszését is kiváltotta, köztük az AJ Foyt Racingnek vezető Conor Daly-t.

A fiatal amerikai egészen a futam végéig a top 10 állandó tagjának mondhatta magát, mígnem a restart után, a tökutolsó körben – a kilencedikként haladva – össze nem akadt a tizedikként rangsorolt Helio Castronevesszel, aminek következtében a javallottnál szorosabb ismeretséget kötött a fallal és végül csak a tizennegyedik helyen intették le. Az imént említett brazil gond nélkül folytatni tudta és az így megörökölt kilencedik pozícióban fejezte be a futamot.

“Milyen kár azért a piros zászlóért” – kesergett Daly a Twitter profilján, tudván, hogy a verseny megszakítása nélkül, sárga alatti befejezés esetén idei legobb eredményét érhette volna el. “Tudom, hogy mindez a show-ért volt, de ha egy körrel a vége előtt tessékelnek a falba, az egyszerűen szomorú.”

A figyelem azonban kétségkívül Rahalt övezte, aki a formátum 2013-as bevezetése óta a második versenyzőként tudta megnyerni egy duplaforduló mindkét futamát. Előtte ezt a bravúrt csak Scott Dixon tudta véghezvinni még négy évvel ezelőtt, Torontóban.

“Felrobbant egy motor, ilyen a verseny.” – nyilatkozta a leintés után Rahal, aki a hétvége kombinált, 140 köréből összesen 96-ot töltött az élen. “Szívesebben láttam volna, ha sárga alatt maradunk, de megértettem, hogy [az IndyCar] a rajongóknak akart kedvezni. Tisztában voltam vele, hogy kemény menet lesz az az utolsó pár kör, de azt is tudtam, hogy ha tiszta levegőben haladok, akkor magam mögött tudom tartani a többieket, és meg is csináltam. Tökéletes hétvégét zártunk, a csapat pedig lenyűgöző.”

Duplázása révén Rahal a Detroit előtti, összetettbeli helyezésén kilenc helyet javítva a hatodik pozícióba jött fel, a hátránya pedig 52 pontra zsugorodott az élen álló – ámde idén továbbra is nyeretlen – Dixonhoz képest.

A másodikként Josef Newgarden zárt, aki ezáltal újfent a Team Penske kvartettjének legjobbja lett. A 26 éves amerikai a tizenharmadik pozícióból rajtolva hét körön át tartózkodott az élen, három kiállásos stratégiát követve pedig végül 1.1772 másodperc lemaradásban ért célba honfitársa mögött.

Szót kell ejteni továbbá arról is, hogy Newgarden futotta meg mindkét verseny leggyorsabb körét is.

A dobogóra felállhatott továbbá még Roger Penske 2014-es bajnoka, Will Power is, akivel ez az eredmény némiképp feledtethette a szombati katasztrofális, tizennyolcadik helyét.

A gyártók szempontjából tehát a vasárnapi pódium kicsit kedvezőbb képet mutatott az előző napinál, amikor is a Chevrolet hazájában a Honda söpörte be annak mindhárom fokát. Bár az első helyet a japán gyökerű márka újfent kisajátította, a második és harmadik pozíciókban azonban már a csokornyakkendősök locsolhatták a pezsgőt. Ki a kicsit nem becsüli ugyebár…

A negyedikként a pole-ból startoló, az Andretti Autosport #26 Dallara-Hondáját vezető Takuma Sato fejezte be a futamot. A 101. Indianapolis 500 győztese Rahalon és Newgardenen kívül az egyetlen olyan pilóta volt, aki vezető pozícióba tudott kerülni. A japán összesen huszonkét kört töltött az élen, a dobogóról pedig 1.2307 másodperccel maradt le Power mögött, aki a kiállások utolsó hullámakor tudott elé furakodni.

A legjobb öt sorrendjét a regnáló bajnok Simon Pagenaud zárta, tizenegy helyet javítva ezzel szombati befutóján.

Mint már fentebb említésre került, a verseny 65 körön át zöld zászló alatt zajlott, ez azonban nem jelentette azt, hogy ne került volna sor húzósabb jelenetekre. A kezdeti szakaszban Ryan Hunter-Reay és Helio Castroneves parázs csatát vívott egymással, aminek során össze is értek. A kis liezonnak hála előbbi amerikainak egy elsőszárny-cserét kellett beiktatnia, míg brazil kollégája bal hátsó defektet kapott.

Debütáló szezonja nyolcadik versenyén a Dale Coyne Racinges Ed Jones is megtapasztalta a sötétebb oldalt. Az újonc, aki eddig fenomenálisan teljesített, a kvalifikáción csak a tizenhetedik helyet szerezte meg, a futam féltávjánál pedig egy JR Hildebranddal történt ütközés következtében megsérült az autójának első szárnya, ami miatt egy rendkívüli kiállást kellett eszközölnie. A kegyelemdöfést tíz körrel a leintés előtt vitték be neki egy műszaki hiba formájában, így csak a tökutolsóként, azaz huszonkettedikként zárt.

Apropó, Dale Coyne Racing. A 18-as Dallara-Hondában a sérült Sébastien Bourdais-t helyettesítő Esteban Gutierrez a szombati fordulón – amelyet megelőzően először a pénteki edzéseken próbálhatta csak ki legújabb munkaeszközét – még a tizenkilencedik helyet tudta elcsípni, vasárnap viszont már a tizennegyedikként intették le.

A sárga zászló a 66. körben lengett, miután a Schmidt Peterson Motorsports-os James Hinchcliffe #5 Dallara-Hondája megállt a pályán, majd néhány pillanattal később megtörtént a végül piroshoz vezető jelenet is, amikor Spencer Pigot gépében látványosan elfüstölt a Chevrolet motor. A takarítási munkálatok tizennyolc percet vettek igénybe, a restart után pedig – az össznépi várakozással ellentétben – szintén zöld jelzés alatt futották le a hátralévő köröket.

Az 1 óra 33 perc és 36 másodperc alatt lezajlott verseny során öt alkalommal változott az élen álló személye három pilóta (Rahal /41/, Sato /22/, Newgarden /7/) között.

A futam átlagsebessége 167.7 km/h volt, míg a leggyorsabb kört Newgarden rakta össze 182.4 km/h-val az ötvenkilencedik körben.

Mindkét detroiti versenyt figyelembe véve 3 sárga zászlós szakaszra került sor, amelyek összesen 8 körön át tartottak.

A gyártók szempontjából a Honda 494 kört vezetett eddig, míg a Chevy 466-on áll.

A legtöbb kört idén eddig csapatszinten a Team Penske töltötte az élen 459-cel, míg az Andretti Autosport 147-et, a Chip Ganassi Racing 130-at, az RLL Racing 98-at, a Dale Coyne Racing 71-et, a Schmidt Peterson Motorsport 48-at, az Ed Carpenter Racing pedig 7-et.

Ugyanez a statisztika pilótákra lebontva Will Power vezetését hozza, aki 187 körön át haladt eddig az első helyen. Őt csapattársai, Simon Pagenaud és Helio Castroneves követik 129, illetve 119 élen megtett körrel, majd 69-cel következik Sébastien Bourdais, míg Ryan Hunter-Reay 56-on áll eddig.

És végül még egy érdekes adat: mindössze két versenyző mondhatja el magáról, hogy az eddigi nyolc futam 960 körét maradéktalanul teljesítették: Helio Castroneves és Simon Pagenaud.

Az IndyCar feszített menetrendjében a Május Hónap és a detroiti dupla eseményei után sem áll be lazulás, hiszen szombaton már a Texas Motor Speedway oválján van jelenésük.