A Honda ellopta a show-t a Chevrolet otthonában

A Honda ellopta a show-t a Chevrolet otthonában

Graham Rahal rajt-cél győzelme révén az IndyCar hét verseny leforgása alatt már a hetedik különböző győztesét avathatta.

 

Az RLL Racing pilótája rendhagyó körülmények között szerezte meg a detroiti duplaforduló szombati futamának pole pozícióját. Az eredetileg legjobb időt produkált Helio Castronevest ugyanis a kvalifikáció végén megfosztották gyorskörétől, miután az érvényben lévő, lokális sárga jelzés ellenére nem vett vissza a tempóból. A Team Penske brazilja számára nem csak az 1 bónuszpont elvesztése miatt lehetett ez fájó pont, hanem a szóban forgó kör 1:13.890-es ideje miatt is, ami jócskán megjavította a csapattársa, Simon Pagenaud nevéhez fűződött, érvényben lévő 1:14.037-es rekordot is. A büntetés miatt azonban Castroneves ezt a csúcsdöntést is kénytelen volt átadni Rahalnak, akinek így 1:13.968-as köre lett az új rekorder.

A 42 éves klasszis egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy az időmérőn szankcionálták, mondván ő igenis lassított a kérdéses pillanatban, igazát pedig még egy, az Instagram profiljára feltöltött diagrammal is bizonyítani próbálta.

Az alig hat nappal korábban, negyedik Indianapolis 500 győzelmét szinte csak egy hajszállal elbukó Castroneves számára maga a futam sem alakult jobban, miután a három kiállásos stratégia révén csak a hetedik pozíciót tudta megszerezni.

Rahal viszont annál szélesebb mosollyal szállhatott ki a kockás zászlót követően a 15-ös számú Dallara-Hondából, hiszen nem túlzás ha azt mondjuk, eddigi pályafutása legjobb versenyét teljesítette. A 28 esztendős amerikai a 70 körös viadalból összesen 55-ön át állt az élen, míg eddigi egyéni rekordjának egy fordulóra lebontva 29 vezető pozícióban megtett kör számított, amit még az ezt megelőző utolsó, híres célfotós győzelmét hozó, két részletben lebonyolított texasi Firestone 600-on produkált.

“Minden a terveink szerint alakult ma” – mondta az IndyCar karrierje ötödik győzelmét ünneplő Rahal. “Már tegnap megmondtam, hogy úgy érzem, az élre tudjuk kvalifikálni magunkat, utána pedig a versenyen is képesek leszünk dominálni. Ezért a kijelentésemért néhány másik pilóta kiakadt rám, holott én nem mondok ilyeneket, csak akkor, ha tényleg így is gondolom.”

És, hogy mennyire uralta a viadalt Graham? Ezt elég csak azzal szemléltetni, hogy egészen a futam végéig meg sem nyomta a push-to-pass gombot.

“Az utolsó pár körben használtam csak, szórakozásból” – nyilatkozta vigyorogva.

Rahal – aki Michael Andretti 1996-os sikere óta az első amerikaiként tudott győzni Detroitban – dominanciájában a jó versenytempó és a kétkiállásos stratégia játszotta a főszerepet, aminek következtében pontosan 6.1474 másodpercet vert a mögötte másodikként célba ért Scott Dixonra.

d1b.jpg

Dixon nem csak az ezüstérmes pozíciót tudhatta ezzel magáénak, de egyben a vezetést is átvette az összetett pontversenyben, ami rendkívül impresszív annak fényében, hogy a futam finoman szólva sem volt számára sétagalopp. A Chip Ganassi Racing sztárja az Indy 500-on történt horrorbalesetének következtében elszenvedett bokasérülése miatt ugyanis a verseny második felét már komoly fájdalmak közepette vezette végig, amiről még a csapatrádión is többször említést tett.

“Kemény futam volt” – nyilatkozta az új-zélandi, aki a hatodik helyről indulva, egy kétkiállásos, a kimondottan az erősségének számító üzemanyag-spórolós stratégia révén tudott a dobogóra állni. “Fizikális értelemben a normálisnál nehezebb volt számomra a vezetés. Nagyon büszke vagyok a #9 Camping World Dallara-Honda csapatára, lenyűgöző munkát végeztek, az autó gyors volt. Valószínűleg nem tudtam mindent kipréselni belőle, de közel voltunk. A pontok szempontjából viszont nagyszerű eredménnyel zártunk.”

A harmadik pozícióban egy újabb hondás, a Schmidt Peterson Motorsports-nak vezető James Hinchcliffe végzett. Az ötödik helyről, piros abroncsokon rajtolt versenyző futama nem indult valami kedvezően, hiszen rögtön a start után, a 2.35 mérföldes utcai pálya 2-es kanyarjában megpördült, aminek következtében az utolsó helyre esett vissza. Az incidenst követő néhány körben Hinchcliffe igyekezett minél jobban felzárkózni a mezőnyhöz, majd azon melegében kihajtott csapata pitjébe, hogy feltegyék autójára a feketével jelölt, keményebb összetételű gumikat.

Az SPM másik pilótája, Mikhail Aleshin csak a tizenhatodik helyről kezdhette meg a versenyt, miután a kvalifikáción sárga zászló okozása miatt – pontosan annak, amelynek figyelembe nem vételéért Castronevest végül megbüntették – megfosztották a leggyorsabb körétől. A 30 esztendős orosz Hinchcliffe-hez hasonlóan szintén a lágyabb összetételű, a szabályok szerint a futamon legalább egyszer kötelezően használandó abroncsokon rajtolt, amelyeket a kanadai miatt érvénybe lépett pace car fázis során gyorsan át is cseréltetett a keményebb keverékre.

Ebből adódóan, amikor az élmezőny tagjainak meg kellett ejteniük saját kiállásukat, a két SPM-es a pályán maradva jelentős előrelépést tudott tenni, kedvezővé vált helyzetüket pedig a második sárga zászlós periódus csak még tovább erősítette és végül Hinch által egy harmadik, Aleshinnek köszönhetően pedig egy hatodik helynek örülhettek.

d1e.jpg

A fentiekből már kiderülhetett, hogy a detroiti duplaforduló dobogóján kivétel nélkül a Honda képviselői ünnepelhettek, ami abból a szempontból felettébb ironikus, hogy a várost a világ minden táján csak úgy ismerik, mint a nagy rivális Chevrolet anyacégének, a General Motors-nak hazája. Emellett pedig az sem elhanyagolható tény, hogy Detroit, pontosabban Michigan állam nem csak a Penske Corporation otthona, de maga az IndyCar is Roger Penske-nek köszönheti, hogy a széria 2007-ben visszatérhetett a Belle Isle Parkba, majd az újraegyesülés miatt beállt négy év hiátus után, 2012 óta folyamatosan lenghet itt a zöld zászló a mezőnynek.

A legeredményesebb csapatnak Detroitban szintén a Team Penske számít, amely összesen nyolc győzelmet ünnepelhetett itt eddig, az idei hétvége első felvonásán azonban kénytelenek voltak megelégedni egy negyedik hellyel Josef Newgarden jóvoltából, ami egyben a Chevy legjobb eredménye is lett. A házon belüli verseny második helyét a háromszoros detroiti győztes Castroneves tudhatta magáénak, aki tizenegy körön át ugyan vezette a futamot, de végül csak a hetedikként zárt. A gárda további ötven százaléka, a regnáló bajnok Simon Pagenaud és a 2014-es szezon legjobbja, Will Power csak a tizenhatodik, valamint tizennyolcadik pozíciókban landolt.

Az ötödik helyet a 2016-os Indianapolis 500 győztese, Alexander Rossi érte el, aki ezzel az Andretti Autosport legjobbja is lett, míg a legendás verseny idei legjobbja, egyben az amerikai csapattársa, Takuma Sato a nyolcadikként végzett.

A mezőny egyetlen teljes szezonos újonca, az Indy 500-at a harmadikként zárt Ed Jones újabb parádés futamot tudhat maga mögött, miután a huszonegyedik helyről rajtolva végül a kilencedikként ért célba a Dale Coyne Racing #19 Dallara-Hondájával.

Ezen gárda legújabb pilótája, a 18-as gépben a sérült Sébastien Bourdais-t helyettesítő Esteban Gutierrez konkrétan a mélyvízbe ugrott Detroitban, lévén életében először a péntek délelőtti szabadedzésen próbálhatta ki az autót. A 25 éves mexikóinak túl sok gyakorlási ideje sem maradt, hiszen a két, egyenként 45 perces edzés után már azonnal a kvalifikáción kellett helytállnia. Első bevetését Gutierrez a tizenkilencedik helyről kezdhette meg, amely egzakt pozícióban zárt is, már egy kör hátrányban.

A rajt utáni Hinchcliffe-incidensen kívül még egyetlen-egyszer, a huszonhatodik körben kellett pályára küldeni a pace cart, amikor az AJ Foyt Racinges Conor Daly autója leállt a 4-es kanyarban, ezzel párhuzamosan pedig Charlie Kimball is falhoz csapta a 3-asban ganassiék #83 Dallara-Hondáját. Utóbbi amerikai folytatni tudta ugyan a viadalt, ifjú honfitársa azonban kénytelen volt feladni.

A gyártók versenyét tekintve a felsőházban, vagyis a legjobb tíz helyezett között a Honda 7-3-ra verte a Chevrolet-t.

Az 1 óra 35 perc és 48 másodperces futam során összesen hat alkalommal változott az élen álló személye öt pilóta között.

És végül egy érdekes statisztika: a 2017-es szezon eddigi hét versenye ugyebár hét különböző győztest hozott (St. Pete-Bourdais, Long Beach-Hinchcliffe, Alabama-Newgarden, Phoenix-Pagenaud, Indy GP-Power, Indy 500-Sato, Detroit/1-Rahal). Erre utoljára 2000-ben volt példa, amikor is sem az IRL-ben, sem pedig a CART-ban nem tudott egy pilóta sem duplázni az idény első hét fordulóján.

Ha a vasárnapi futamon a kockás zászlót egy olyan versenyző látja még elsőként, aki azt megelőzően idén még nyeretlenek számított, akkor az IndyCar egy 106(!!!) éves rekordot állíthat be. Utoljára ugyanis az AAA Championship Car (az IC őse) 1911-es idényében fordult elő, hogy az első nyolc forduló mindegyikét más versenyző nyerte.

Folytatás magyar idő szerint vasárnap 21:40-kor, a detroiti duplahétvége második, szintén 70 körös versenyével.

 

det1.png

 

 

képek: IndyCar