Az elmúlt két évtized leggyorsabb pole-ját hozta az Indy 500 kvalifikációja



Nem született hollywoodi filmbe illő végkifelet helyi idő szerint vasárnap késő délután az Indianapolis Motor Speedway-en, izgalmakból azonban még így sem szenvedtünk hiányt.

 

A 101. Indianapolis 500 kvalifikációjának második napja már komoly tétekért zajlott, hiszen nem csak a pole pozíció sorsa dőlt el, de értékes pontegységek is gazdára találtak.

A nagy kérdés azonban, ami mindenkiben ott motoszkált, hogy vajon az idei Május Hónap abszolút üdvöskéjének, azaz Fernando Alonsónak vajon sikerül-e újoncként bezsebelnie a rajtelsőséget, ezzel együtt – manapság divatos, bulvárszlenggel fogalmazva – felrobbantania az internetet.

Nos, a világháló végül egyben maradt, a spanyol autója azonban a vasárnapi utolsó szabadedzés végén baljós füstjeleket kezdett kiadni magából, aminek kapcsán a McLaren-Honda-Andretti szerelőcsapata úgy döntött, elővigyázatosságból, még a kvalifikáció előtt kicserélik az erőforrást.

A gárdának bő másfél óra állt rendelkezésére ahhoz, hogy a műveletet tökéletesen végrehajtsák, a közvetlen érintett, nevezetesen Alonso azonban saját bevallása szerint nem aggódott amiatt, hogy kifogynak az időből.

“Hozzászoktam már ahhoz, hogy az időmérők, versenyek előtt motorcserét hajtanak végre az autómban” – nyilatkozta nevetve a kétszeres világbajnok, nem burkolt iróniával utalva az F1-es munkaadójánál uralkodó viszonyokra.

ma58.jpg

Miközben az MHA lázasan dolgozott a garázsban, megkezdődött a kvalifikáció első felvonása, amelynek során a szombati program 10-32. helyezettjei léptek egymás után pályára egy-egy újabb kvalifikációs kísérlet erejéig. Az iménti ‘32’ nem elírás sajnos, hiszen Sébastien Bourdais előző napi horrorbalesete miatt a Dale Coyne Racing csak két autóval – Pippa Mann és Ed Jones – volt kénytelen képviseltetni magát a pályán. Az incidens következtében többszörös medence- és csípőcsonttörést szenvedett francia ekkorra már túlesett egy sikeres operáción, ezzel együtt pedig az is világos volt, hogy a veterán pilóta szezonjának egy, az egyben vége.

A DCR még a délután folyamán megnevezte Bourdais helyettesét a versenyre a kétszeres Indy 500 résztvevő James Davison személyében, a kvalifikáció második napjától azonban visszaléptek, mivel nem állt már rendelkezésre elegendő idő, valamint személyi kapacitás arra, hogy a road konfigurációval felvértezett tartalékgépet speedway-re alkalmassá tegyék.

Bár a helyettes szerepét betöltő 30 esztendős ausztrál közkedvelt figurának számít az IndyCar paddockjában, mi több, a legtöbb kollégájával baráti viszonyt ápol, mégis akadtak, akik nem rejtették véka alá abbéli véleményüket, miszerint Stefan Wilson jobban megérdemelte volna ezt a lehetőséget.

Mint ismeretes, a néhai Justin Wilson öccse már aláírt szerződéssel rendelkezett az idei 500-ra az Andretti Autosporttal, az ülésről azonban – amelyért az elmúlt évben keményen dolgozott – végül le kellett mondania a McLaren és Alonso javára.

Stefan az elmúlt edzéshetet szinte végig Indianapolisban töltötte, Bourdais balesete után pedig egy rövid megbeszélést is folytatott a Dale Coyne Racinggel, akik azonban a csapatnál már jól ismert, emellett pedig komoly szponzorációs háttérrel rendelkező Davison mellett tették le a voksukat.

A bejelentés után többek között Dario Franchitti is csalódottságát fejezte ki Twitterén, és úgy fogalmazott: “Nagyon meglepett, hogy nem Stefan Wilsont látom beugrani Bourdais helyén, úgy tűnik semmi sem rövidebb a versenyzésben az emberek memóriájánál.”

 

Az élet azonban igazságtalan, a kontraktus Davisonnal köttetett meg, akinek azonban első köreire a 18-as autóban leghamarabb hétfőig várnia kell.

Na, de térjünk vissza a Pole Day-re.

A kvalifikáció első szegmensében elérhető legjobb rajtpozíció értelemszerűen a tizedik lehetett csak, amelyet végül az Andretti Autosport jelenlegi legeredményesebb versenyzője, Ryan Hunter-Reay kaparintott meg 231.442 mph-s (372.469 km/h), négykörös átlagsebességével.

A 2012-es IndyCar bajnok, két évvel később pedig az Indianapolis 500-at is megnyert amerikai mellől közvetlenül a Dale Coyne Racing újonca, Ed Jones várhatja a rajtot jelző zöld zászlót 230.578 mph-s (371.079 km/h) átlagának hála, míg a negyedik sor külső oldaláról az RLL Racing részidős pilótája, Oriol Servia indulhat.

A 42 esztendős spanyol 230.309 mph-val (370.646 km/h) hajtotta végre kísérletét, a teljesítményét pedig minden bizonnyal csak doppingolta, hogy csapata alig néhány órával a kvalifikáció előtt jelentette be hivatalosan, hogy a két hét múlva esedékes detroiti duplafordulón is lehetőséget kap a 16-os számmal jelölt Dallara-Hondában.

145_1.jpg

Az ötödik sor belső oldaláról Mikhail Aleshin rajtolhat a Schmidt Peterson Motorsports #7 Dallara-Hondájával, a középső helyet az RLL Racing egyetlen teljes szezonos pilótája, Graham Rahal szerezte meg, míg a külső pozícióban a Chip Ganassi Racinges Max Chiltont találhatjuk.

A tizenhatodik pozíciót egy másik ganassis, méghozzá Charlie Kimball kaparintotta meg, aki a 2016-os indianapolisi rajtelsővel, James Hinchcliffe-fel (Schmidt Peterson Motorsports) és a verseny kétszeres győztesével, Juan Pablo Montoyával (Team Penske) osztozik a hatodik soron.

Az Indy 500-at már háromszor is megnyerni tudott Helio Castroneves a tizenhatodikként vághat neki a távnak, míg a regnáló IndyCar bajnok, a szintén a Team Penske sorait erősítő Simon Pagenaud a 23. helyet szerezte meg. Ez a francia eddigi legrosszabb rajtpozíciója a Brickyardon, holtversenyben a debütáló, 2012-es évével.

A legnagyobb érdeklődésre azonban a kvalifikáció második szegmense, a szombati nap kilenc leggyorsabb versenyzőjének részvételével lezajlott Fast 9 tartott számot, akik között az első három sor felállása, ezzel együtt pedig a pole pozíció sorsa dőlt el.

Az elmúlt hét edzésein mutatott teljesítményét nézve sokak szemében az Indy 500-nak abszolút újoncként nekivágó Alonso számított favoritnak. A spanyol előző nap a hetedik legjobb átlagot hozta, így harmadikként léphetett pályára, hogy megfussa kvalifikációs kísérletét.

A kritikus fontosságú négy kör átlaga 231.300 mph (372.241 km/h) lett, ami végül az ötödik rajthelyre, vagyis a második sor közepére volt elegendő. A 35 éves szupersztár azonban biztos abban, hogy ennél jobb eredményre is képes lett volna, ha nem üti fel a fejét menet közben egy probléma.

Alonso a kvalifikáció utáni sajtótájékoztatón ugyanis elárulta, hogy a második gyorskörének utolsó kanyarjában problémái adódtak az overboost funkcióval.

“Majdnem bementem a pitlane-re, mivel azt hittem, ennek a kvalifikációs kísérletnek ezzel vége. Aztán mégis mentem tovább, raktam össze a köröket, a végső idő pedig pozitív értelemben meglepett. Azt hiszem, az autó jobban teljesített, mint tegnap. Már az edzésen is nagyon, nagyon versenyképesnek éreztem, szóval valószínűleg nagyon közel álltunk ma a pole-hoz.”

 al414.jpg

A 29-es számú Dallara-Hondát vezető pilóta méltatta az Andretti Autosportot, miután a gárda összehangolt munkájához volt szükség annak érdekében, hogy az időmérő előtti, kötelező technikai ellenőrzésre teljesen elkészüljenek.

“Volt olyan pont, amikor nem tudtuk, képesek vagyunk-e egyáltalán ott lenni a kvalifikáción, mivel a teljes erőforrást ki kellett cserélni. A csapat viszont elképesztő volt, mind a hat autótól voltak ott srácok, csak, hogy dolgozzanak a 29-esen, szóval hálás vagyok mindezért a csapatmunkáért, aminek révén képes voltam a kvalifikációra.”

Alonso négykörös kísérlete után rögtön maga mögé utasította Marco Andrettit, Tony Kanaan-t, majd az utána következett Will Power sem tudott nála jöbb átlagot hozni. A helyszíni média – nem beszélve a közösségi oldalakon szurkoló nézőkről – ekkor már kvázi úgy kezelte a spanyolt, mintha végérvényesen övé lenne a rajtelsőség, az egekig magasztalva, teljesítményét jó előre ‘történelmi tettként’ definiálva.

Mielőtt azonban az Alonso-mánia sztratoszférai magasságokba emelkedett volna, kigördült az IMS 2.5 mérföldes ováljára az Indy 500 regnáló győztese, Alexander Rossi és 231.487 mph-s (372.542 km/h) átlagával letaszította csapattársát a képzeletbeli trónról.

A 25 éves amerikai még néhány percen át pole-osnak érezhette magát, miután az utána következett JR Hildebrandnak 230.235 mph-s (370.527 km/h) négy köre egyáltalán nem jelentett veszélyt rá.

Ekkor viszont megjelent a pályán a Chip Ganassi Racing #9 Dallara-Hondája a volán mögött Scott Dixonnal.

scd.jpg

Az új-zélandi pedig nem teketóriázott és kísérletének tíz mérföldje alatt ismét bebizonyította, hogy nem hiába tartják őt annyian a széria jelenlegi legjobb, legösszetettebb versenyzőjének.

A négyszeres bajnok és egyszeres Indy 500 győztes klasszis 232.164 mph-val (373.631 km/h) száguldott végig a négy körén, amivel a leggyorsabb pole pozíciót érő átlagot hozta Scott Brayton 1996-os 233.718 mph-ja (376.132 km/h) óta.

Ezen eredménye révén a ‘Jégember’ egyúttal a legjobb kvalifikációs kísérletet is megfutotta az Arie Luyendyk nevéhez fűződő, máig rekordnak számító 236.986 mph-s (381.392 km/h) átlaga óta, amit a holland szintén 1996-ban, de nem a Pole Day-en, hanem az időmérők második napján produkált.

Az immár háromszoros brickyardi rajtelső (2008, 2015, 2017, ebből az elsőt ráadásul győzelemre is tudta váltani) jelen kísérlete második körében hozott 232.164 mph-ja (373.631 km/h) továbbá az elmúlt 21 év legjobb egykörös kvalifikációs tempója is lett.

A csúcsot itt is a kétszeres Indy 500 győztes Luyendyk tartja, aki az imént említett, ‘96-os próbálkozásának negyedik körében rakta össze a Speedway történetének máig leggyorsabb időmérős körét 237.498 mph-val (382.216 km/h).

Ezt a szenzációs sebességet a még hátralévő Takuma Sato és Ed Carpenter sem tudta túlszárnyalni.

Az Andretti Autosport #26 Dallara-Hondáját terelgető japán kísérlete során kétszer is súrolta az IMS falát, de még így is sikerült pályafutása eddigi legjobb időmérőjét teljesítenie a Speedway-en.

Az idei évet megelőzően Sato maximális rajtpozícióját egy 10. jelentette még 2011-ből, idén pedig 231.365 mph-s (372.345 km/h) átlaga révén a negyedik helyről várhatja a futam startját.

A saját csapatával versenyző Carpenter pedig 231.664 mph-s (372.827 km/h) kísérlete által harmadjára indulhat az Indy 500 első sorából a 2013-as és 2014-es pole-jai után.

A második sort a már említett Sato – Alonso – Hildebrand trió alkotja, míg a harmadikból Tony Kanaan, Marco Andretti, valamint a felsőházban a Team Penske-t egyedül képviselő Will Power rajtolhat.

A 101. Indianapolis 500 május 28-án, magyar idő szerint 17:00-kor kapja meg a zöld zászlót.

 res500.png

 

képek: IndyCar

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy