Will Poweré a pole Indianapolisban -

Tovább folytatódik a Team Penske rendhagyó kvalifikációs sorozata.

Két héttel ezelőtt, a Phoenix International Raceway-en Roger Penske alakulata fennállása 450. győzelmét aratta valamennyi szériát tekintve ahol eddig megfordult, míg az IndyCaron belül kereken a 100. oválelsőségét ünnepelhette.

A kerek számú mérföldkövekből pedig Indianapolisban sem szenvednek hiányt, lévén a legendás pálya road vonalvezetésén rendezendő IndyCar Grand Prix kvalifikációján a 250. pole-pozíciójukat szerezték meg az amerikai open-wheel szakág csúcsán.

A helyi idő szerint szombat délután esedékes IndyCar Grand Prix fantázianévre hallgató viadal időmérője az épített/utcai helyszíneken megszokott formátum szerint zajlott le. A szabadedzések eredménye alapján a mezőnyt két csoportra osztották, amelyekből egyaránt a hat-hat leggyorsabb versenyző mehetett tovább a második, top 12-es szegmensbe. Innen ismételten a hat legjobb jutott be az időmérő harmadik, immár pole-ért zajló felvonásába, a Fast 6-be.

Ez utóbbi, kulcsfontosságú szakaszt végül Will Power zárta az élen, aminek köszönhetően egy újabb, a rajtelsőséget szimbolizáló Verizon P1 Award matricát ragaszthatott a szintén a telekommunikációs cég által szponzorált #12 Dallara-Chevy-jére.

A mostani siker az ausztrál idei harmadik, teljes IndyCar pályafutását tekintve a negyvenhetedik pole-ját takarja, amivel az örökranglista ötödik pozícióját foglalja el. Az indianapolisi road futamra leszűkítve pedig Power immár másodszor indulhat az élről, ami akár még pozitív előjel is lehet számára, lévén 2015-ben győzelemre tudta váltani első rajthelyét.

A 36 éves versenyző érdemei itt még nem értek véget, hiszen a tavaly szintén általa beállított pályacsúcsot is átadta a múltnak. Addigi, 1:08.6746-os rekordját először az időmérő második szegmensében döntötte meg 1:07.9823-mal, amin a Fast 6-ben további közel két tizedet sikerült faragnia, miután a pole-t érő körét 1:07.7044-es idővel száguldotta végig az IMS 2.439 mérföld hosszú, 14 kanyarból álló roadján.

Powernek köszönhetően a Team Penske idei kvalifikációs mérlege továbbra is száz százalékos maradt, mindennek fejében pedig még a csapathoz köthető, sajátságos sorminta sem szakadt meg. A szezonnyitó St. Pete-i viadal ugyanis Power rajtelsőségét hozta, majd Long Beach-en Helio Castroneves bizonyult az időmérő legjobbjának, a harmadik, alabamai versenyt ismét Power kezdhette meg az élről, míg a Phoenix International Raceway-en újfent Castroneves gépén landolt az a bizonyos Verizon P1 Award matrica. A stafétaváltás Power által az Indy roadon sem hibádzott, így ha az univerzum vélt összefüggései alapján akarnánk jóslatokba bocsátkozni, akkor simán rohanhatnánk a fogadóirodába csinos kis összeget téve arra, hogy Helio húzza be a pole-t a következő futamon, vagyis az Indianapolis 500-on.

Castroneves-nek azonban már az IMS jobbkanyarokat is tartalmazó vonalvezetésén sincs oka keseregni. Bár a brazil bő négy tizeddel elbukta az első rajtpozíciót, vele együtt pedig az 1 bónuszpontot, de még így is a második helyről, közvetlenül Power mellől várhatja a verseny zöld zászlaját. Külön érdekesség, hogy a 42. születésnapját szerdán ünnepelt pilóta az elmúlt négy futamot kivétel nélkül az első sorból kezdhette meg, ebből az utóbbi hármon ausztrál csapattársával osztozva.

A harmadik helyről a Team Penske színeiben első – teljes IndyCar pályafutását nézve pedig a negyedik – győzelmét Alabamában megszerzett Josef Newgarden vághat neki a 85 körös viadalnak, míg mellőle a Chip Ganassi Racing legféltettebb kincse, azaz Scott Dixon indulhat.

Az ötödik pozícióból a Team Penske kötelékébe az indianapolisi versenyek erejéig visszatért Juan Pablo Montoya rajtolhat.

„Tudják azok után, hogy csak egyetlen [road] tesztnapon vettem részt idén Barberen, igazán örülök annak, hogy a legjobb hatban vagyok. Jó volt, de úgy gondolom, hogy egy kicsivel még több volt bennem. Az egyik körömben a 12-es kanyarban hibáztam, a következőben pedig a 13-asban, ami másfél tizedembe került. 1:07-es időt akartam autózni, mint Will [Power], de azt hiszem, kifogytam a tehetségből” – mondta viccesen a kolumbiai akinek teljesítményét és tudását egyébként a komplett mezőny csak méltatta a nap során.

Montoya versenymérnöke, Ron Ruzewski szintén maximálisan elégedett volt.

„Megmondtam neki az edzések előtt, hogy a célunk a Fast 6 és ő megcsinálta. Úgy értem, Simon [Pagenaud] a hetedikként kötött ki, tehát nagyon versenyképes a mezőny, Juan remek munkát végzett.”

A hatodik-hetedik helyeken két franciát találunk a Dale Coyne Racinget erősítő, az idénynyitó St. Pete-i fordulót megnyert Sébastien Bourdais, valamint a regnáló bajnok Simon Pagenaud személyében.

Az Indy GP-n 2014-ben és 2016-ban (ez utóbbi évben ráadásul a pole-ból) is győzni tudott Pagenaud a kvalifikáció második szakaszában, az utolsó pillanatban pontosan az imént említett honfitársa gyors köre által mondhatott búcsút az addig biztos továbbjutást érő helyének. A Team Penske szempontjából viszont még így is remek eredménynek számít ez, hiszen elmondhatják magukról, hogy mind az öt autójukkal ott vannak a top 7 között.

Pagenaud mellett az Andretti Autosport legeredményesebb pilótája, a 2012-ben IndyCar bajnoki címet, 2014-ben pedig Indy 500 győzelmet szerzett Ryan Hunter-Reay taposhat bele a gázba, amint megkapja a startjelet.

Az ötödik sort egy újabb andrettis, név szerint Alexander Rossi, valamint a Schmidt Peterson Motorsports kanadai sztárja, James Hinchcliffe alkotja.

Nem mindenki számára jött ki azonban a lépés a kvalifikáció során, közülük is talán legkeserűbb szájízzel Graham Rahal vehette le a bukósisakját.

Az elmúlt két évben, amikor a Honda erőforrással és aero kittel felvértezett autók a szezon nagyrészében alig tudták felvenni a versenyt a rivális Chevy-vel, az RLL Racing versenyzője volt az egyetlen, aki a japán gyökerű márka képviselői közül többször is oda tudott pörkölni a csokornyakkendős különítménynek. A Honda idén igencsak felerősödött, faramuci módon azonban Rahal ezzel fordítottan arányosan negatív szériában találta magát. St. Petersburgben már az első körben egy balesetbe keveredett és bár folytatni tudta a versenyt, de innentől már egyáltalán nem számított tényezőnek a pályán és végül csak a 17.-ként intették le. Long Beach-en és Alabamában végig az autójával küszködött, aminek következtében be kellett érnie a 10. és 13. helyekkel, a PIR-en pedig egy tömegkarambolnak hála már az első körben búcsúzott.

Sajnálatos módon olybá’ tűnik, hogy a pechszéria Indianapolisba is elkísérte. A szabadedzéseken még a 6. és 11. pozíciókban végzett, a kvalifikáción azonban már nem csak az optimális tapadás hiányával küzdött, de az egyenesben lévő sebessége sem érte el a várt mértéket, mindezek pedig odáig vezettek, hogy Rahal az utolsó előtti helyen zárta a saját csoportkörét, így a versenyt csak a 20.-ként kezdheti meg.

Szintén nem volt boldog az időmérő végeztével Marco Andretti, aki egy merész stratégiai húzás következtében már az első szakaszban elhasznált két vadonatúj garnitúra piros abroncsot, ami miatt a második, top 12-es részben csak használt gumik álltak rendelkezésére. Az Andretti Autosport 30 éves pilótája szerint ez volt az oka annak, hogy csak a 11. pozíciót tudta megszerezni.

“Bárcsak ne használtuk volna el azt a második szettet a kvalifikáció elején. Elég gyorsak voltunk ahhoz, hogy bejussunk a Fast 6-be is, nem kellett volna ezt meglépnünk.”

A mezőny egyetlen újonca, a Dale Coyne Racing #19 Dallara-Hondáját vezető Ed Jones a 13. helyről iramodhat neki a távnak.

A gyártókat tekintve a legjobb tíz között kiegyenlített eredmény született, miután mind a Chevy, mind pedig a Honda egyaránt 5-5 autóval képviseltette magát.

Az IndyCar Grand Prix magyar idő szerint szombat este, 21:40-kor veszi kezdetét.