Alonsót lenyűgözi a "nyers" IndyCar -

Sejthető volt, hogy Fernando Alonso gyors ütemben megbarátkozik az Indianapolis Motor Speedway kihívásaival, első tesztje azonban még így is minden várakozást felülmúlt.

A 101. Indianapolis 500-on a McLaren Honda Andretti színeiben induló spanyol május 3-án, szerdán ejthette meg debütálását a legendás versenynek otthonául szolgáló Speedway-en a gárda 29-es számmal jelölt Dallara-Hondájában.

A nevében privát, gyakorlatilag viszont nem csak a helyszínen tartózkodó nézők, de a hivatalos stream előtt ülő rajongók tízezrei előtt lezajlott teszten Alonso pályafutása során először körözhetett oválpályán. A teljesítménye pedig több, mint meggyőző volt.

Alonso már a teszt első órájában letudta az Indianapolis 500 edzésein, kvalifikációján, valamint magán a futamon való részvételhez nélkülözhetetlen újonctesztet, vagyis a Rookie Orientation Programot.

A három fázisból álló ROP-pal /1. 10 kör 205 – 210 mph (330 – 338 kmh) közötti átlagsebességgel; 2. 15 kör 210 – 215 mph-val (338 – 346 kmh); 3. 15 kör 215 mph (346 kmh) felett/ ráadásul olyannyira sietett, hogy konkrétan az első 50 köréből 40-et ez a “vizsga” tett ki.

A spanyol összesen 110 kört tett meg, ebből a legjobb sebességet 222.548 mph-val (358.156 km/h) a 73.-ban érte el. Csak összehasonlításként jegyeznénk meg, hogy a verseny tavalyi pole pozícióját James Hinchcliffe 230.760 mph-s (371.372 km/h), négykörös átlaggal szerezte meg.

“Azt hiszem, ez jó kezdés a sebesség felépítésére” – nyilatkozta a kétszeres világbajnok még a délelőtt folyamán. “Eleinte nehéz volt elérni a minimális tempót. A következő szakaszok viszont már jók voltak, nem a sebesség, hanem a megtett körök miatt. […] Valamilyen szinten már tudok finomítani az íveken, a le- és felváltások terén, tudom, hogy melyik fokozat a legjobb a kanyarokban.”

Az elmúlt héten, a Honda IndyCar szimulátorában végzett munka nagyban hozzájárult ahhoz, hogy némi képet kapjon arról, mire is számíthat éles szituációban.

“A szimulátor nagyon realisztikus, itt ér az első benyomás arról, hogy milyen is lesz majd a valóságban. Az egyedülálló érzés viszont az, amikor az igazi autóval, padlógázzal mész a kanyarban. A pálya viszont sokkal szűkebbnek hat, mint előtte gondoltam. A tévében látva, vagy a szimulátorban ülve jóval nagyobbnak, egyszerűbbnek tűnik minden, mint a valódi gépben.”

Saját elmondása szerint miután látta az autóját a teszt elején bejárató Marco Andrettit padlógázzal elszáguldani, ő maga is egzakt ugyanezt tervezte.

“Marco padlóval ment az 1-es kanyarban, tehát én is ezt akartam csinálni” – mondta Alonso olyan széles mosollyal, amilyet az utóbb cirka két és fél évben nem sűrűn lehetett látni az arcán. “Aztán amikor megérkeztem a kanyar bejáratához és eldöntöttem, hogy tövig nyomom, akkor a jobb lábam hirtelen meggondolta magát. Megmondom őszintén, hogy eleinte teljesen önállóan gondolkodott, nem állt kapcsolatban az agyammal Szerettem volna padlógázzal menni, de a jobb lában saját életet élt. Most viszont már jobban ura vagyok a testemnek, valamint az autómnak is, így képes vagyok már full gázzal nyomni.”

Bár a debütálását többek között az Andretti Autosport tulajdonosa, egyben Alonso versenystratégája, Michael Andretti is a ‘tökéletes’ szóval jellemezte, ez azért korántsem jelentette azt, hogy a spanyolnak egyáltalán nem kellett kihívásokkal szembenéznie.

“Kipróbáltam különböző íveket, de még tényleg nem éreztem magam olyan komfortosan, mint valószínűleg két hét múlva fogom. […] Próbálkoztunk használt és új gumikkal, különböző beállításokkal, a jobb és baloldali súlyelosztással. Nekem ez még mind új, ezért alaposan ki kell tapasztalnom.”

Alonso munkáját nem könnyítette meg az időről-időre felerősödő szél sem, de ő ezt is optimistán közelítette meg.

“Jó információforrás, ha nehézségekkel is szembesülsz a pályán.”

Az egyetlen necces pillanatot csak két rosszkor, rossz helyen megjelenő madár váltotta ki, amiket a 35 éves pilótának sikerült autója bal és jobb első kerekeivel lényegében egyazon időben átadni az örökkévalóságnak.

“Az utolsó előtti körömben láttam egy madarat közeledni a 3-as kanyarban, felemeltem a lábam a gázról, hogy elkerüljem. Egyet megmentettem, de a másik kettőt már nem vettem észre.”

Eddigi pályafutása során Alonso hat alkalommal versenyzett az IMS-en, azon belül is annak korábbi, road vonalvezetésén, amely 2007-ig a Forma-1 Amerikai Nagydíjának adott otthont. Ezen futamok nem kényeztették el eredmények terén emberünket, aki 2001-2004, tehát zsinórban négy éven át nem jutott el a kockás zászlóig, a gumibotrányról elhíresült 2005-ös felvonáson a többi, michelines autóval egyetemben pedig el sem indult. Először 2006-ban ért be a célba, méghozzá az ötödikként, míg a következő szezonban másodikként intették le akkori csapattársa, Lewis Hamilton mögött.

“Az első emlékem Indy-vel kapcsolatban Jacques Villeneuve 1995-ös győzelme, majd ezt követő F1-be történt érkezése volt, azután pedig Juan Pablo Montoya 2000-es elsősége. Amikor idejöttünk a Forma-1-gyel az valami igazán különleges volt. Maga a tény, hogy az Államokban versenyzünk, ráadásul a világ legnagyobb ilyne létesítményében. Emlékszem, amikor én először járhattam itt (2001) fényképeket készítettem a bejáratról. Reméltem, hogy egy napon májusban is versenyezhetek itt.”

A Forma-1 versenynaptára kizárólag épített és utcai helyszíneket tartalmaz, így nehéz viszonyítási alapot találni az IMS 2.5 mérföldes oválját alkotó négy kanyarhoz.

“Talán a 130R Suzukában?” – merengett el Alonso. “Olyan 320, vagy 330 km/h-val mész át rajta…ötletem sincs, ez mennyi mérföld per órában számolva. Teljesen más érzés. Az F1-ben a szervókormány is egy kicsit megkönnyíti a dolgot. Aztán ott van a leszorítóerő mértéke, a kifinomultság, a kicsivel több tapadás és a kiszámítható autó. Itt viszont minden sokkal nyersebb. Sokkal inkább szól a versenyzésről. Határozottan gyorsabb és másabb. Mindannyian gokartban kezdtük, vagy kisebb kategóriákban. Hiányoljuk azt a fajta érzést, ahol minden egyes milliméter, vagy tizedmásodperc számít. Itt sokkal nagyobb szerep hárul magára a versenyzőre a kanyar különböző részein.”

Alonso megjegyezte, hogy még a pályára lépést megelőző fázis is mennyiben különbözik a két szériában.

“Itt [az IndyCarban] megkérdezik, hogy készen állsz-e, és ha azt válaszolod, ‘igen’, akkor már be is izzítják az autót és mehetsz. A Forma-1-ben legalább hat percig tart, hogy beindítsák a gépet! Ellenőrzés, majd újraellenőrzés. Sokkal inkább szól a technológiáról, az elektronikáról, a hibrid rendszerről, a fékekről… Itt jóval szórakoztatóbb, mert csak indítják a motort és versenyzel. Ennyi.”

A legégetőbb kérdés azonban, mi a benyomása a kizárólagosan balkanyarokat tartalmazó indianapolisi oválról most, hogy a saját bőrén is megtapasztalhatta a rajta való vezetést.

“Teljesen új volt számomra! Furcsa érzés volt az óramutató járásával ellentétes irányban menni ilyen sebességek mellett. Végigcsináltuk a rookie orientation programot, ami segített abban, hogy felépítsük és elérjük a szükséges tempót. A nap későbbi részében tudtunk néhány olyan etapot is futni, aminek segítségével ismerkedhettem a beállításokbéli változásokkal, szimuláltunk pace car fázisokat, rengeteg procedúrát gyakoroltunk. Nagy segítség volt ez a nap abban, hogy tanuljam a vezetési technikákat, boldog vagyok ezzel az első lépéssel. Most minden jónak tűnik, de itt az idő az igazi munkára.”

Alonso legközelebb a május 14-ei Spanyol Nagydíj után tér vissza Indianapolis-ba és onnantól fogva már kizárólag a nagy versenyre koncentrál.

>>>>>> De Ferran: Alonso hamarosan megismeri az IMS keményebb arcát is

képek: IndyCar