Álmatag versenyen lett meg a Team Penske 100. oválgyőzelme
Le nem rágtuk a körmeinket a 2017-es IndyCar szezon első oválfutamán, de azért szemtanúi lehettünk az év eddigi legnagyobb tömegbalesetének, valamint egy remek visszatérésnek. Tapsolhattunk Roger Penske és gárdája újabb mérföldkövéhez, majd közösen csóválhattuk a fejünket az Andretti Autosport idei második totális leamortizálódásán, végül pedig ünnepelhettük az év negyedik futamának, negyedik különböző győztesét.
Az előzetes hírek szerint minden esély megvan arra, hogy az IndyCar 2018-ban is visszatérjen az arizonai Avondale-ben fekvő Phoenix International Raceway-re. Ezzel párhuzamosan pedig abbéli reményemnek is szeretnék hangot adni, hogy tényleges szerződéshosszabbítás esetén a jövőre érkező, univerzális aero kit révén az utóbbi két fordulón látottakkal ellentétben végre valódi verseny is lehet a pályán.
Az elmúlt futamhoz képest ugyanis már csak felfelé vezethet út az itteni produktum összképe terén.
A magyar idő szerint április 30-án, vasárnap hajnalban rendezett, teljes nevén Desert Diamond West Valley Phoenix Grand Prix ugyanis pontosan azt nyújotta, amire előzetesen számíthattunk: unalmas körözgetést, ezzel együtt pedig lényegében zéró csatákat a vezető pozícióért.
Az IndyCar tavaly, kilenc év hiátust követően tért vissza a PIR-re, a szünet utáni első futam pedig konkrétan unalomba fulladt. A pilóták többsége már ekkor kihangsúlyozta, ha a széria azt akarja, hogy ez a verseny szórakozást nyújtson a nézők számára, akkor muszáj változásokat eszközölni az aero csomagokon.
A minőség miatti aggodalmak még az elmúlt hetekben sem csitultak, mondván létfontosságú lenne a leszorítóerőn csökkenteni, ennek érdekében pedig újragondolni a rövidoválokon is használt road pályás specifikációjú aero kitre vonatkozó szabályokat, máskülönben a mezőny csak egy újratöltött 2016-ot lesz képes produkálni.
„Próbálkozunk – legalábbis én igen – azzal, hogy megmondjuk a szériának, kevesebb leszorítóerőre van szükség” – mondta Will Power kvalifikáció után. „Adják nekünk a road pályás lóerőket és a speedway-eken használt szárnyakat. Most a kanyarsebesség majdnem ugyanannyi, mint az egyenesbeli tempó. Legyen egy halom lóerő és vegyenek el egy rakás tapadást. Ez volna igazán klassz.”
Az IndyCar azonban nem tágított, aminek következtében a várakozásoknak megfelelően újra egy összességében felejthető, elenyésző mennyiségű előzést felvonultató, szedatív verseny lett a végeredmény.
“Véleményem szerint muszáj javítanunk a produkción a rajongók érdekében” – nyilatkozta a leintés után a Chip Ganassi Racing #10 Dallara-Hondáját vezető, a kockás zászlót a hatodik helyen, de már körhátrányban meglátott Tony Kanaan. “A rajongók ennél jobbat érdemelnének.”
A Phoenix Grand Prix egyetlen, igazán látványos eseményére rögtön a rajt után került sor, amikor is egy tömegbaleset öt versenyzőt azonnali hatállyal kiiktatott a huszonegy fős mezőnyből.
A láncreakciót a Schmidt Peterson Motorsports-os Mikhail Aleshin indította el, aki az 1-es és 2-es kanyar között megpördült, az általa vezetett #7 Dallara-Hondába pedig azonnal becsapódott a bajnoki pontversenyt addig vezető Sébastien Bourdais a Dale Coyne Racing 18-as gépével.
A káoszban Max Chilton (Chip Ganassi Racing) szintén elvesztette uralmát járműve felett, ahogyan Marco Andretti (Andretti Autosport) és Graham Rahal (RLL Racing) sem kerülhette el a végzetét.
Az incidens során szerencsére egyik pilótának sem esett bántódása, ami azonban az autóikról már nem volt elmondható, így kevesebb, mint fél kör után számukra véget is ért a verseny.
“Amikor rákanyarodtam az 1-esre éreztem, hogy az autó hátulja megindul” – magyarázta az eset után Aleshin. “Abban a pillanatban nem tudtam már semmit sem tenni. Az én hibám volt. Sajnálom a srácokat, akik eltaláltak engem, de ez a versenyzés.”
A Phoenix Grand Prix hátralévő része szinte teljes unalomban/nyugalomban telt, az pedig gyorsan körvonalazódott, hogy a mezőny kétligásra szakadt.
Már a hétvége egyetlen szabadedzésén, majd az azt követő kvalifikáción is a Team Penske kvartettje, valamint az Ed Carpenter Racing #21 Dallara-Chevy-jét vezető J.R. Hildebrand osztozott a top 5-ön, ami a verseny folyamán sem változott.
A 250 körös viadal közel 95%-ában ezen ötös alkotta az élmezőnyt, az első helyet viszont csak a Team Penske autói tudták birtokolni.
A versenyt végül megnyerő Simon Pagenaud a 137. körben vette át a vezetést, közvetlenül azt megelőzően, hogy sor került volna a futam második -egyben utolsó- sárga zászlós szakaszára, amelyet az Andretti Autosportos Takuma Sato hozott össze, miután a 4-es kanyarban falhoz vágta a 26-os számú Dallara-Hondáját.
Pagenaud korábbi szándékával ellentétben kint maradt a pályán, miközben több versenyző – köztük csapattársaival – lebonyolították soros pitlátogatásukat. Ennek következtében a francia nyert egy kört az ellenfelekkel szemben, a saját kiállása után pedig képes volt az első pozícióba visszatérni, amit innentől fogva már nem is engedett ki a kezei közül.
“A leghosszabb ötven kör volt az életemben” – nyilatkozta a boldog győztes az futam utolsó szakaszáról. “Van egy gomb a kormányon, amivel ellenőrizni tudom az aktuális körszámot. Én minden egyes körben nyomogattam. Ez volt életem legstresszesebb versenyfináléja, az autó viszon fenomenális volt. Leírhatatlan nap volt a Menards gépnek, a Chevy-nek, hihetetlen munkát végeztek az ilyen típusú pályákra szánt aero csomaggal és a motorral is. Nyilvánvalóan köszönettel tartozom a Verizonak is mindazért a támogatásért, amit nyújtanak nekünk. Azt kell, hogy mondjam, elképesztő. Számomra ez a legjobb győzelmem, mivel annyira a stratégián múlik oválon nyerni, tanulmányoznod kell, hogy mit csinálnak a többiek, hogyan reagál az autód a beállításokra verseny alatt. Tökéletes nap volt, nem is lehetnék boldogabb.”
Pagenaud ezzel főkategóriás pályafutása során tizedszer tudott nyerni, ebből először oválpályán. Csapatszinten a Team Penske fennállása 450. elsőségét érte el valamennyi szériát tekintve ahol eddig megfordult, míg az IndyCaron belül kereken a 100. oválgyőzelmét ünnepelhette.
Az IndyCar szempontjából pedig beállt a tökéletes 4/4, vagyis négy versenyen négy különböző győztesre hullhatott a konfetti (St. Pete – Bourdais, Long Beach – Hinchcliffe, Alabama – Newgarden, PIR – Pagenaud).
A másodikként Will Powert érte a kockás zászló, akinek öt futamnyi balszerencse-sorozat szakadt meg ezzel és a Phoenix előtt összetettben elfoglalt 14. helyéről a 7.-re ugrott.
A 2014-es bajnok öröme azonban még így sem volt teljesen felhőtlen. Power 9.1 másodperc hátrányban ért célba csapattársa mögött, amiben állítása szerint az is közrejátszott, hogy túl sokáig volt kénytelen a lekörözöttek mögött autózni.
“Általánosságban jó nap volt. Nem értem viszont, hogy miért csak az élen állónak lengetik a kék zászlót, a másodiknak pedig már nem. Ez tönkretette a versenyt.”
Harmadik helyen az Ed Carpenter Racinges J.R. Hildebrand futott be. Az amerikai – aki Long Beach-en szerzett kéztörése miatt az előző, alabamai viadalt kihagyta – ezzel IndyCar pályafutása második legjobb eredményét mutatta fel a hírhedt 2011-es Indianapolis 500 után, amikor is az utolsó kör utolsó kanyarjában, vezető pozícióban találta el a falat. Emiatt a győzelem Dan Wheldonra szállt, neki pedig be kellett érnie a második hellyel.
A mostani, avondale-i helyezés egyébiránt Hildebrand hatodik top 5-ös IndyCar befutója, egyben az első a 2013-as Long Beach-i ötödik pozíciója óta.
A pole-ból indult Helio Castroneves dobogós helye az utolsó kiállásokkor ment el. Josef Newgarden kissé elkapta a körhátrányban lévő Ryan Hunter-Reay ekkor már betegeskedő autóját, aminek következtében előbbi amerikai #2 Dallara-Chevy-jének jobb első szárnyának egy darabja látta baját, míg honfitársa a saját gépe hátulján szenvedett károkat. Az eseményt az első sorból végignéző, ekkor még harmadikként jegyzett Castroneves-nek lassítania kellett, aminek révén Hildebrand át tudta venni a pódiumra vezető pozíciót, Helio pedig végül csak a negyedik lett.
A negyedik Penske-fiú, vagyis az imént említett, Alabamában győzni tudott Newgarden csak a kilencedikként zárt hála két, szó szerint szárnyaszegett incidensnek is. A negyedik helyről rajtolt pilóta már a verseny első szakaszában feltornászta magát a második helyre, miközben a bal első szárnyelem mindeddig tisztázatlan módon megsérült. Ez azonban nem hátráltatta nagy mértékben a 25 éves pilótát, így a szervizelésre csak a Sato miatti, 138. körben belengetett sárga zászlós szakasz alatt került sor.
Newgardennek ezután is komoly esélye maradt a top 3-as befejezésre, mígnem bekövetkezett a már említett koccanás Hunter-Reay-jel, ami végérvényesen aláásta reményeit.
A Long Beach-i győztes James Hinchcliffe az idei szezon egyéni legrosszabb eredményét produkálva a tizenkettedikként zárt négy kör hátrányban, amiben az is szerepet játszott, hogy az utolsó szakasz során erőteljesen spórolnia kellett az üzemanyaggal.
Michael Andretti reakciója valami ilyesmi lehetett a PIR-en is
Ha pedig már szóba került az imént Hunter-Reay, az Andretti Autosport ismét egy számára borzalmas versenyt tudhatott le. A Michael Andretti vezette gárda az elmúlt három futamból immár másodjára nem tudott egyetlen autójával sem eljutni a kockás zászlóig. Egy hónappal ezelőtt, Long Beach-en műszaki hibák sorozata iktatta ki őket a mezőnyből, most, a PIR-en pedig technikai gondok mellett balesetek is hozzájárultak az idő előtti befejezéshez.
Marco Andretti az első körben történt tömegkarambolban búcsúzott, Sato pedig a 138.-ban építette bele a járművét a pálya falába. Alexander Rossi a 141. körben csapta oda kissé a 4-e kanyarban, aminek következtében már nem tudta folytatni a versenyt, míg a már említett Hunter-Reay – aki szintén közelebbi kapcsolatot létesített a fallal a Newgardennel való kis liezonja előtt – hosszú küzdelem után végül a 220. körben kényszerült kiállni a jobb hátsó felfüggesztés sérülése miatt.
A rövidoválokon kifejezetten jónak számító 2012-es bajnok a 12. helyről indult, de egyszer sem tudott a nyolcadiknál előrébb lépni és saját bevallása szerint lényegében semmi érdemlegeset nem tudott kezdeni az autójával az egész futam során.
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthető, hogy Andrettiéknél senki sem várja már jobban a Május Hónapot, amikor – mint minden egyes szezonban – egy új fejezet nyílik az Indianapolis Motor Speedway-en.
A következő versenyre a legendás pálya road vonalvezetésén május 13-án kerül sor, majd ezt követően hivatalosan megkezdődik a 101. Indianapolis 500 programsorozata.
képek: IndyCar
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough