Junior befejezi

Tizennyolc főkategóriás szezon után szögre akasztja a sisakját a NASCAR legnépszerűbb versenyzője.

Helyi idő szerint április 25-én délelőtt egy pillanatra valamennyi NASCAR-rajongóban megállt az ütő, miután a Hendrick Motorsports bejelentette, Dale Earnhardt Jr. az év végén befejezi pályafutását.

A hivatalos közlemény után néhány órával egy rendkívüli sajtókonferenciára került sor, ahol a talpig öltönyben és nyakkendőben érkező kétszeres Daytona 500 győztes versenyző főnökével, egyben üzlettársával, Rick Hendrick-kel együtt járult az újságírók hada elé.

“Meg akartam tartani magamnak a lehetőséget, hogy saját magam döntsek a távozásról” – mondta a 42 éves Earnhardt. “Március 29-én tájékoztattam erről Rick-et, nem sokkal azután, hogy végleg elhatároztam magam. Minden versenyző elgondolkodik a visszavonulásról és arról, hogy ezt miként képzelik majd el. Nekem eszembe sem jutott egészen az elmúlt pár évig.”

Junior a tavalyi szezon teljes második felét kihagyni kényszerült súlyos agyrázkódása miatt.

A 2016-os idényben utoljára a július 9-ei, Kentucky Speedway-en lebonyolított Quaker State 400-on gördült pályára, a fejsérülésre utaló problémák megjelenése pedig az ezt követő napokban manifesztálódott. Az erőteljes szédülést és látásproblémákat azonban jóval korábbra, még a június 12-ei, michigani futamon történt balesetére eredeztette vissza. A tény, miszerint az egyébként nem túl nagy erejű ütközés, valamint a tünetek megjelenése között majdnem egy teljes hónap – ezalatt három probléma nélkül teljesített futam – eltelt, meglehetősen szokatlannak és Earnhardt saját bevallása szerint pontosan emiatt még ijesztőbbnek is bizonyult.

A huszonhatszoros Cup futamgyőzes – beleértve a két Daytona 500-at – az év hátralévő részében nemzetközlieg elismert neurológiai szaktekintélyek kezelése alatt állt, decemberre pedig végre úgy tűnt, a teljes gyógyulás közelében áll.

Még ebben a hónapban megejtette a kényszerszünet utáni első tesztjét a Darlington Raceway-en, amely után fülig érő szájjal nyilatkozta, hogy semmilyen problémát nem tapasztalt a körözés során, a volán mögé visszatérve ráadásul úgy érezte, mintha egyetlen napot sem töltött volna partvonalon.

h141.png

“Az elmúlt hónapokban nagyon sokmindenen gondolkodtam és nem voltam biztos abban, hogy lehetőségem nyílik versenyezni ebben az évben” – folytatta Junior, akinek már 2012-ben is ki kellett hagynia két versenyt agyrázkódás miatt. “Egy áldás, egy ajándék számomra, hogy most mégis a pályán lehetek. Körülbelül 18 hónappal ezelőtt még a Twitteren panaszkodtam a reggel fél kilencre kiírt edzések miatt, most viszont már alig várom őket. Egészségesnek érzem magam. Annyiról van szó csupán, hogy én magam akartam határozni a visszavonulásról és nem átadni ezt a döntést másnak.”

Earnhardt Jr. nem titkolja, hogy az elhatározása keserédes.

“Szívből szeretek az autóban lenni, vezetni, ugyanannyira élvezem, mint mindig is. Nagyon sok dolgot imádok ebben, tehát ez most nagyon érzelmekkel teli. Nem akarok kiszúrni az emberekkel [a csapatnál], csalódást okozni a főnökömnek. Mindannyian egymástól függünk annak érdekében, hogy minden nap versenyképesek legyünk. Kimondani, hogy egy napon én már nem leszek ott nagyon nehéz, mivel mind azt szeretnénk, ha örökké itt lehetnénk.”

A kannapolisi pilóta hozzátette, hogy feltétlenül a NASCAR-on belül marad és minden erejével igyekszik tovább szolgálni a sportot, csak éppen már más szerepben. Earnhardt Rick Hendrick-kel közösen tulajdonolja az Xfinity Series-ben induló JR Motorsports-ot, amelynek kapcsán már tavaly is felmerült, hogy hamarosan fellépnek a Cupba.

Junior ugyanakkor nem fordít hátat teljes egészében magának a vezetésnek, hiszen a tervei szerint 2018-ban két Xfinity futamon is elindul a JRM színeiben.

A néhai hétszeres bajnok Dale Earnhardt fia lényegében a versenypályákon nőtt fel, ennek, valamint családi hátterének köszönhetően pedig el sem kerülhette, hogy ő maga is ebben a világban csináljon karriert. 1996-ban, a nemzeti másodosztályt képező Busch Series-ben (ma: Xfinity Series) mutatkozott be a NASCAR küzdőterén, két évvel később pedig meg is szerezte első bajnoki címét, amit 1999-ben meg is tudott védeni.

Ez utóbbi esztendő abból a szempontból is különlegességnek számít, hogy Junior ekkor debütált a legnagyobbak között, vagyis a Winston Cup (ma: Monster Energy NASCAR Cup) mezőnyében, ahol többek között legendás édesapja ellen is megmérethette magát. Az első győzelmére sem kellett sokáig várni, lévén 2000-ben, az első teljes szezonjának hetedik futamán, a Texas Motor Speedway-en rendezett DirecTV 500-on őt érte elsőként a kockás zászló.

Három héttel később megnyerte a Charlotte Motor Speedway híres all-star futamát, a győzelmi ceremónia során pedig maga Sr. is csatlakozott fiához.

dals.jpg

Az idény során még egyszer, a tavaszi, richmondi viadalon is győzni tudott, a sztárstátusz pedig tálcán kínálta magát.

A rajongói egyik halmazát az apját bálványozók tették ki, a másikat viszont a NASCAR szurkolók fiatalabb generációja alkotta, akik korukból adódóan jobban tudtak azonosulni Juniorral, mint apjával, az 50. életévét taposó ‘Megfélemlítővel’.

Junior valódi celebritás lett, akiért kapkodott a véleményformálóként számon tartott MTV, emellett pedig visszatérő szereplője lett nem csak a sportújságoknak, de az átlagos tinimagazinoknak is.

Elérkezett azonban 2001. február 18-a, vele együtt pedig a Daytona 500, amelynek utolsó körében Earnhardt Sr. végzetes kimenetelű balesetet szenvedett. Az összetört szurkolók azon részének többsége pedig, akik addig nem fordítottak túlzott figyelmet Juniorra, hirtelen úgy kezdtek tekinteni rá, mint arra az emberre, aki tovább viszi Sr. örökségét.

Mindez magát Dale-t nem zavarta, sőt többször is hangot adott annak, mennyire megérti ezeknek a szurkolóknak az érzéseit és szívesen látja őket a saját táborában még akkor is, ha tudta, hogy ezt a hirtelen imádatot nem önerőből érdemelte ki.

Junior eredmények tekintetében nem tudott apja nyomdokaiba lépni, de hozzáállása, intelligenciája, a sport iránti végtelen szenvedélye és az őt körülvevőkkel – beleértve a rajongókkal – szembeni közvetlensége révén maga is valódi ikonná vált. A nézők mindezt értékelték is, amit a 2003 óta zsinórban neki megszavazott ‘Legnépszerűbb versenyző’ titulus is bizonyít.

Bár beleszületett a luxusba, tálcán kapta a lehetőségeket és szélsebesen szárnyra kapta a hírnév is, Dale nem szállt el. Jól mutatja ezt, hogy ha megkérdeznek bárkit – konkurens csapattulajdonostól a mezei autogramvadászig -, milyen ember is ő a pályán kívül, akkor az általános válasz az, hogy ‘rendes’. Márpedig tudjuk, mit is jelent ez olyan farkastörvények által uralt világban, mint amilyen a NASCAR.

Az idei – mint már tudjuk, utolsó – szezonja a NASCAR főkategóriájában immár a tizennyolcadik a sorban, a legjobb összetettbeli eredményének pedig egy harmadik hely számít még 2003-ból.

Jelenleg huszonhat futamgyőzelemnél tart, ezek között pedig jópár akad, amelyeknek körülményei csak még inkább megborzongatták a rajongókat, miután Junior szó szerint mesébe illő diadalokat aratott az Earnhardt Sr.-ral kapcsolatos évfordulók, jeles napok alkalmával.

A tragédia után hat hónappal, a 2001-es második, júliusi, daytonai versenyen elsőként látta meg a kockás zászlót, ami akkora emocionális cunamit indított el a NASCAR-on belül, hogy máig emlegetik.

A következő évi, ‘tehát 2002-es, szintén daytonai Busch Series szezonnyitó újfent Junior győzelmével zárult, méghozzá autóján az apja nevével összeforrt 3-as számot viselve, 2004-ben, a tragédia halálának harmadik évfordulóján pedig behúzta magát a Daytona 500-at is.

jrrh.png

2010-ben ismét – még egyszer és utoljára – a 3-as géppel elindult a másodosztály daytonai szezonnyitóján, amelyen nem csak a rajtszámával, de a legendás Wrangler Chevrolet festéssel is tisztelgett Earnhardt Sr. emléke előtt, akit pont ezen a hétvégén választottak be hivatalosan a NASCAR Hírességek Csarnokába.

A hármas szám ismét komoly jelentőséggel bírt. A #3 autóval Junior a harmadik helyet szerezte meg a kvalifikáción, első alkalommal pedig a harmadik körben vette át a vezetést. A futam végét jelző kockás zászlót is ő látta meg elsőként, azt pedig már tényleg csak halkan tesszük hozzá, hogy ezen a napon pályafutása során harmadszor – egyben utoljára – rajtolt el édesapja legendás számával. 

Junior 2011-ben, apja halálának tizedik évfordulóján megszerezte a Daytona 500 pole-ját, a 2012-es michigani Quicken Loans 400-on – ami pont apák napjára esett – pedig egy 143 futam óta tartó nyeretlenségi sorozat végére tett pontot.

Bár bajnoki címből egy sem jött össze neki, Junior mégis elégedetten távozik.

“Már nagyon fiatalon sem akartam mást, mint versenyezni. Nem állítottam fel magam elé célokat, nem álmodoztam arról, hogy bajnoki címeket szerzek, Daytona 500-at nyerek, vagy éppen, hogy a legjobb csapattulajdonosoknak vezethetk. Csak versenyezni akartam. Sokkal többet elértem, mint amiről valaha ábrándoztam, vagy gondoltam volna, hogy képes vagyok rá.”

Rick Hendrick nem csak a versenyzőt, de magát a Earnhardt Jr.-t, mint embert is méltatta.

“Mindent megérdemelsz, az összes díjat és kitünetést. Soha nem lesz még egy Dale Earnhardt Jr.. Te vagy az egyetlen. Nagyon jól ismertem az édesapád. Büszke lenne arra az emberre, aki vagy és arra, mennyi mindent tettél másokért, a jótékonykodásaidra és az összes jó dologra, amit csináltál. Nagyon, nagyon büszke lenne rád és egészen biztos vagyok abban, hogy az is.”

A NASCAR első embere, Brian France sajtóközleményben reagált a bejelentésre:

“Dale Earnhardt Jr. a világ egyik legismertebb sportolója és kétségtelenül a NASCAR legnépszerűbb versenyzője már több, mint egy évtized óta. A versenyzés iránt tanúsított szenvedélye olyan hatást gyakorol a sportra, ami annak teljes történelmén át érezhető lesz. Több, mint húszéves karrierje során Dale bizonyította magának, hogy ő egy vezető mélységes elkötelezettséggel a sportunk számos szegmensére nézve, egészen annak gyökereiig. Izgatottak vagyunk a NASCAR-karrierjének következő fejezete miatt és sok sikert kívánunk a 2017-es szezon háralévő részére.”

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy