Amerikai győzelem a Fernando Alonso Show-n -

Az IndyCar vasárnapi, alabamai versenye jószerivel alles zusammen a spanyol világbajnokról szólt, maga a pályán zajló küzdelem pedig csak az események egy zajos mellékszálaként funkcionált.

Mindez persze egyáltalán nem hatott a meglepetés erejével és azt hiszem, a széria néhány igazán hardcore rajongóját leszámítva senkit nem is zavart. Azzal ugyanis mindenki, aki a motorsport berkeiben él és mozog egyetért, hogy Fernando Alonso részvétele a májusi Indianapolis 500-on akkora szenzációértékkel bír, amekkorát már jó ideje nem pipált az IMS 2.5 mérföles oválja.

Ennek megfelelően pedig amint hivatalossá vált, hogy a kétszeres világbajnok először az IndyCar Barber Motorsports Parkban rendezendő fordulóján látogat el a széria paddock-jába, máris borítékolni lehetett a konzekvens, össznépi megőrülést.

Így is történt, a ráirányuló figyelmet pedig Alonso igyekezett is a messzemenőkig kiszolgálni. A 101. Indianapolis 500-on az McLaren-Honda-Andretti 29-es számú Dallaraját vezető klasszis első útja már szombat este – rögtön azt követően, hogy landolt a gépe Alabamában – a pályára vezetett, ahol először találkozott az Andretti Autosport teljes legénységével. A csapat Indy 500-as hatosfogatáról (Ryan Hunter-Reay, Marco Andretti, Takuma Sato, Alexander Rossi, valamint az újoncok: Jack Harvey és persze Alonso) ekkor készült első csoportkép villámgyorsan a közösségi oldalak egyik legtöbbet megosztott fotójává vált, a spanyol neve pedig a Twitter egyik toptémájá. Ez még önmagában véve nem is lenne akkora hír, ha viszont hozzávesszük, hogy vele együtt az #IndyCar hashtag is huzamosabb időre világtrenddé lett, akkor máris újabb képet kapunk arról, hogy micsoda jelentősége is van ennek az oviedói úriembernek a szériát tekintve.

Az Alonso-show persze a verseny napján ért tetőfokára, amelynek reggelén hősünk először Andrettiéknél tett látogatást, majd következett a főszereplésével zajló sajtótájékoztató, amelyről a helyszíni zsurnaliszták egyöntetűen azt állították, ennyi ember még soha nem jelent meg egyszerre a Barber Motorsports Parkban lévő médiaközpontban.

Az őrület ezután sem csitult: volt itt Alonso a rajongók között, Alonso az autók mellett, Alonso a pitlane-en és csúcspontként Alonso mintegy félórán át a futamot közvetítő NBCSN kommentátori állásában.

Ez utóbbi azért már több nézőnél kicsapta a biztosítékot, mivel a szemmel láthatóan elcsigázott, ámde annál lelkesebb spanyollal történt diskurzus jelentősen elvonta a figyelmet arról az aprócska tényről, hogy a pályán bizony verseny zajlik.

Méghozzá micsoda verseny!

A 2017-es IndyCar szezon harmadik állomásának számított GP of Alabama távjának több, mint kétharmadáig úgy tűnt, hogy ez lesz az a futam, amelyen végre-valahára kijöhet a lépés Will Power számára.

A Team Penske pilótájának kálváriája istenigazából a tavalyi idény utolsó előtti, Watkins Glenen rendezett viadalán kezdődött, amelyet egy Charlie Kimballal történt ütközés miatt kellett idő előtt feladnia. Ezt a fiaskót az ausztrál azóta is felemlegeti amerikai kollégájának, mondván annak figyelmetlensége miatt vethetett lényegében keresztet pályafutása második IndyCar bajnoki címére. Bár Power matematikailag még a sonomai zárófutamon is esélyes volt a titulusra, mígnem egy féltávnál bekövetkezett kuplunghiba miatt az utolsó szalmaszál is kicsúszott a kezei közül.

A most 36 éves versenyző abban reménykedett, hogy idén már szerencsésebb csillagzat áll be felette, a szezonnyitó St. Petersburg utcáin azonban minden ott folytatódott, ahol tavaly abbamaradt. Hiába szerezte meg itt is a pole-t, a futamot több kisebb-nagyobb probléma után végül műszaki hiba miatt kényszerült feladni, a következő, Long Beach-i forduló pedig már az első körben megpecsételődött számára, miután ismét összeakadt Kimballal. Az ütközés után Power vissza tudott ugyan térni a pályára, de a jó eredményre innentől esélytelen volt.

Alabama azonban újabb versenyt és újabb esélyt jelentett a régóta várt pozitív fordulatra. A jellegzetes tekintetű pilóta bezsebelte pályafutása 46. rajtelsőségét – ebből a negyediket ezen a pályán -, a zöld zászló után pedig több, mint a táv kétharmadáig úgy tűnt, ez a futam az övé lesz, hacsak valami égbekiáltó balszerencse nem csap le rá.

Lecsapott.

Power a 62. körben úgy kerített sort aktuális pitkiállására, hogy mindaddig csak négy körig engedte ki a kezéből a vezetést. Az élre ekkor a szervizelést később megejteni szándékozott Kimball keveredett, aki egészen a 75. körig tartotta is a pozícióját, amikor is már muszáj volt megejtenie egy látogatást a Chip Ganassi Racing általa terelgetett #83 Dallara-Hondájának csapatánál.

Ebből adódóan Power újfent az első helyre került, az öröme azonban csak két rövidke körig tartott, miután észlelte, hogy lassú defekt helyzete áll fenn. Nem volt mit tennie, mint beiktatni egy rendkívüli pitkiállást, ezzel együtt pedig elbúcsúzni a győzelemről szőtt álmaitól.

Power – aki a 90 körös futamból 60-at töltött vezető pozícióban – végül a tizennegyedikként zárt.

“Az autó elképesztő volt, nagyon gyors” – kesergett Power. “Rossz érzés. Ez már szó szerint öt [peches] verseny zsinórban, ebből három különböző műszaki hibák miatt történt. Nem tudom, mit mondhatnék.”

Az ausztrál újabb balszerencséje azonban csapattársa, Josef Newgarden mázlijává vált. A Team Penske színeiben első IndyCar szezonját teljesítő amerikai Power kiállása után az élre került és innentől fogva már nem is engedte ki az elsőséget a kezéből.

Ennek köszönhetően a 25 éves tehetség pályafutása negyedik főkategóriás győzelmét ünnepelhette, ebből a másodikat Alabamában, és az elsőt Roger Penske alkalmazásában.

Newgarden számára különösen kedves lehet a Barber Motorsports Park, lévén 2015-ben, még a CFH Racing versenyzőjeként itt állhatott fel először az IndyCar dobogó legfelső fokára. A duplázás tavaly nem jött össze, de harmadik helye révén még így is felmasírozhatott a pódiumra.

Idén pedig újra ő lett Alabama királya.

Ebben a sikerben azonban tagadhatatlanul közrejátszott a verseny előtti abroncsválasztás is, miután a rajtrács első tizenegy autója közül egyedül Newgarden gépe rajtolt el a lágyabb, pirossal jelölt gumikon. Ennek következtében nem csak, hogy gyorsabb tudott lenni a startnál, de a tempót is tudta tartani az élmezőnnyel, így az első kiállások után már a második pozíciót tudhatta magáénak.

A félig dán származású versenyző által a Team Penske idén először ünnepelhetett győzelmet, ami egyben a csapat 188. IndyCar elsősége lett, ebből a 89. road pályán.

„Amióta csatlakoztam ehhez a csapathoz, érzem az itteni, hihetetlen energiát” – méltatta a munkáltatóját Newgarden. „Ezek a srácok annyira keményen dolgoznak a versenyautókon a Team Penske-nél, ugyanakkor mindez csapatmunka is. Az összes srác, mind a négy autó mellől együttműködik. […] Köszönetet szeretnék mondani a Chevy-nek is, megvolt a kellő üzemanyag-fogyasztás, a motorerő, a megbízhatóság és minden. Szóval, köszönöm Chevrolet. Továbbá a Verizon-nak is. Ők a legjobb technológiai támogatást adják ezeknek az autóknak, tehát köszönöm srácok. Imádom ezt, hihetetlen.”

A második pozícióban Scott Dixont érte a kockás zászló. A Chip Ganassi Racing új-zélandija az eddig megrendezett nyolc GP of Alabamából immár hetedszerre zárt dobogós helyen – ebből ötödik alkalommal annak második fokán. A négyszeres bajnok szinte a teljes futam során a legjobb négy között haladt, de a győzelemre továbbra is várnia kell ezen a pályán.

Harmadikként a regnáló bajnok, egyben a tavalyi barberi győztes Simon Pagenaud végzett, aki ezzel zsinórban harmadik top 3-as helyezését érte el idén.

A francia úgy véli, harcba szállhatott volna a győzelemért is, az üzemanyagszint miatti aggodalmak azonban meggátolták ebben.

„Versenyzünk és olyan keményen akarjuk nyomni neki, ahogyan csak tudjuk. Most viszont ezt nem tehettem, mert spórolni kellett az üzemanyaggal a végéig. Utálom az ilyen futamokat.”

A negyedik helyen zárt Helio Castroneves révén a Team Penske azt is elmondhatta magáról, hogy három autójukkal is ott tudtak lenni a legjobb négy között.

A verseny rajtpozíciójához képest legtöbbet előrelépett pilótája Alexander Rossi lett, aki a tizennyolcadik helyről vághatott neki a távnak és végül az ötödikként intették le.

Az Andretti Autosport azonban nem lehetett felhőtlenül boldog a 100. Indianapolis 500 győztesének remek teljesítménye miatt. A csapat a két héttel korábbi, Long Beach-i futamot műszaki hibák miatt egyetlen autóval sem tudta befejezni, a technika ördöge pedig Alabamában is ott vigyorgott a hátuk mögött. A Marco Andretti által vezetett #27 Dallara-Hondában ugyanis már a rajtnál felmondta a szolgálatot a váltó. Bár a javítási munkálatok után a gépet vissza tudták küldeni a pályára, de Marco ekkor már három kör hátrányban találta magát és végeredményként csak az utolsóként, azaz huszonegyedikként zárt.

A gárda 2012-es bajnoka (és 2014-es Indy 500 győztese), Ryan Hunter-Reay szintén nem tudhatott maga mögött problémamentes futamot, miután rögtön a második körben összeütközött James Hinchcliffe-fel, ennek következtében pedig megsérült az autója első szárnya. A törmelék miatt életbe lépett a verseny első sárga zászlós szakasza, Hunter-Reay-re pedig várt egy be nem tervezett pitlátogatás, ami után már nem tudott visszaevickélni az élmenők közé és be kellett érnie a tizenegyedik hellyel.

A nap második, egyben utolsó pace car fázisára a 62. körben került sor, miután az Ed Carpenter Racing #20 Dallara-Chevy-jét vezető Spencer Pigot megpördült a 6-os kanyarban.

Pigot csapattársa, az IndyCar-debütálását ezen a versenyen megejtő, a 21-es számú autóban a sérült J.R. Hildebrandot helyettesítő Zach Veach a tizenkilencedik lett.

A St. Petersburg-i győztes, egyben Long Beachen másodikként befutott Sébastien Bourdais (Dale Coyne Racing) ezúttal csak a nyolcadik helyen ért célba, a bajnoki pontversenyben azonban továbbra is őrzi vezető helyét Dixon, valamint a harmadikként jegyzett Newgarden előtt.

A széria mezőnyének nem sok ideje marad az alabamai események emésztgetésére, hiszen ezen a héten, szombaton máris egy újabb futam vár rájuk, méghozzá a Phoenix International Raceway képében idén először oválpályán.