Hat éve mellőzött versenyző csatlakozik a Schmidt Peterson Motorsports-hoz

Most már biztos, hogy egy újabb visszatérővel gazdagodik a 101. Indianapolis 500 nevezőinek névsora, 2011 után először ugyanis pályára lép Jay Howard.
A 36 éves pilóta a Schmidt Peterson Motorsports harmadik, 77-es számú Dallara-Hondáját vezetheti az májusban az IMS oválján. Az autó érdekessége, hogy általa teszi tiszteletét a futam mezőnyében újra Tony Stewart is, méghozzá immár szponzori minőségben.
A részvételt ugyanis az egyszeres IRL és háromszoros NASCAR Cup bajnok alapítványa, a Tony Stewart Foundation a Coloradói Állami Egyetem által az állatok és emberek daganatos betegségeinek kutatására, gyógyítására létrehozott projektjét támogató Team One Cure égisze alatt fogja támogatni.
Howard csapattársai a Május Hónap során az SPM teljes munkaidős alkalmazottai, vagyis Mikhail Aleshin és James Hinchcliffe lesznek.
Az angol versenyzővel eddig nem volt túlságosan kegyes az Indy 500.
Első alkalommal 2008-ban, a Roth Racing színeiben vágott neki a májusnak, sikeresen teljesítette az újoncok számára kötelező Rookie Orientation Programot is, végül azonban szponzorációs okok miatt át kellett adnia az autóját John Andrettinek. 2010-ben, a Sarah Fisher Racinggel ismét megpróbálkozott az ötszáz mérföldes futammal, első kvalifikációs próbálkozása révén be is jutott a 33 fős mezőnybe, azonban a csapat attól tartott, hogy mégsem lesz elég az elért négykörös átlagtempója a bentmaradáshoz, így visszavonták a korábbi kísérletét. Howard ezután azonban már nem tudott kellő tempót kipréselni az autójából és végül a mezőnyön kívül rekedt. Egy évvel később, az RLL/SPM gépével végre elrajtolhatott az Indy 500-on, azonban műszaki problémák miatt idő előtt fel kellett adnia a küzdelmet. 2012-ben a Michael Shank Racinggel indult volna a versenyen, a csapatnak viszont nem sikerült időre összehoznia a motorra vonatkozó szerződést, így Howard ismét hoppon maradt.
2015-ben aztán hivatalosan is bejelentették a Bryan Herta Autosport második, csak az 500-on indítandó autójába, a szponzora azonban az utolsó pillanatban kihátrált a szerződésből, aminek révén Jay megint a partvonalon találta magát.
“Bele sem tudok kezdeni abba, hogy elmondjam, mennyire megtisztelve érzem magam ezért a lehetőségért” – idézi a hivatalos sajtóközlemény Howardot. “Nem vagyok az a fajta, aki feladja az álmát és minden elszántságom megvan ahhoz, hogy ezt a nevezést sikerre vigyem Tony, a Team One Cure és a Schmidt Peterson Motorsports számára. Mentálisan, és fizikálisan is a legjobb állapotban vagyok, mire eljön az első, májusi edzés az IMS-en, több, mint készen állunk majd.”
Howard eddigi legnagyobb eredményét, a 2006-os Indy Lights bajnoki címét Sam Schmidt autójával szerezte meg, ahogyan eddigi utolsó főkategóriás futamát is ezen csapat színeiben teljesítette még 2011-ben, Texasban.
Az azóta eltelt időben Jay felállította saját tehetséggondozó programját ahol vezetéstechnikai oktatóként segítette a fiatal versenyzőket, továbbá egy F4-es csapatot is elindított.
Ami viszont magát a vezetést illeti, az utóbbi hat évben Howard jószerivel alig versenyzett – ha igen, akkor is főként csak gokartozott -, ebből adódóan pedig könnyű kitalálni, hogy nem, csak a Honda aero kitet, de még a 2012 óta használatban lévő Dallara DW12 kasztnit sem próbálta eddig soha.
A hosszú kihagyás ellenére azonban maximális hisznek benne.
“Minden bizalmam megvan Jay képességeiben a volán mögött” – jelentette ki Stewart. “45 percnyire nőttem fel a Speedway-től, az Indianapolis 500 fontos részét képezi a múltamnak a versenyzésben. Azzal, hogy részt veszünk az idei évi futamon Jay-jel és Sammel, a Team One Cure által, előrelépést teszünk mind az 500, mind pedig a rák elleni küzdelem terén.”
Howard eddigi legjobb IndyCarban elért eredményének két 13. hely minősül, amelyeket még 2008-ban, a Roth Racing autójával ért el Motegin és Kansas-ben.
kép: IMS

“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough