Mikor bővülhet végre az IndyCar mezőnye?
Amikor 2012-ben, St. Petersburgben először gördültek pályára élesben az IndyCar legújabb generációs, IR-12 (közismertebb néven DW12) nevű kasztnijai, még hét olyan gárda is tagja volt a mezőnynek, akiket ma már nem találunk meg a teljes szezonos nevezők között.
A 100. Indy 500-at Alexander Rossi révén végül megnyerő Bryan Herta Autosport (korábban Team Barracuda) 2016-ban, gazdasági megfontolásból egyesítette erejét az Andretti Autosporttal, a Dreyer & Reinbold Racinget pedig 2013 óta már csak az Indianapolis 500-on láthajtuk viszont.
Ők viszont legalább valamilyen formában még mindig képviseltetik magukat a szériában, ami a másik öt alakulatról már nem mondható el. A Dragon Racing 2013 végeztével hátat fordított az IndyCarnak a Formula E kedvéért, míg a kétszeres IRL bajnok és négyszeres indianapolisi második helyezett Panther Racing 2014 közepén, szponzorációs okokra visszavezethetően megszűnt. A HVM Racing 2012 után került bajba, amikor is addigi versenyzőjük, Simona de Silvestro átigazolt a KV Racinghez magával víve teljes szponzorációs csomagját is. A gárda ezután beolvadt az Andretti Autosportba és egyfajta szatelitcsapatként működött tovább, 2015-ben azonban végérvényesen lehúzták a rolót.
A Sarah Fisher Hartman Racing két évvel ezelőtt financiális okokból egyesült az Ed Carpenter Racinggel létrehozva a CFH Racinget. A közös projekt azonban nem bizonyult hosszú életűnek, miután az SFHR oldalt pénzelő olajvállalkozó, Wink Hartman a fekete arany piacán bekövetkezett válság miatt nem tudta már tovább vállalni az IndyCar csapattal járó költségek fedezését. Ennek következtében a gárdát életre hívott Sarah Fisher is kihátrált a projektből, ami 2016-tól fogva ismét Ed Carpenter nevén fut tovább, az egykori versenyzőnő pedig a széria hivatalos pace car sofőrjévé vált.
A legutóbbi nagy vesztesége a mezőnynek a KV Racing, amely csapat tizennégy éves útja az IndyCarban azt követően ért a végére, hogy az alapító-társtulajdonos Kevin Kalkhoven úgy döntött, 2017-től már nem hajlandó magánvagyonából többet áldozni a – tavalytól már csak egyetlen teljes szezonos autóval operáló – programra. Az elmúlt években ugyanis kellő szponzorációs háttér hiányában a gárda pályafutását az amerikai open-wheel szakág csúcsán többségében az ausztrál üzletember privát bankszámlái biztosították.
Hét, teljes szezonont át működött csapat távozott tehát az IndyCarból mindössze öt év leforgása alatt, új belépőkről viszont egyáltalán nem tudunk beszámolni.
A 2015-ben megkezdett aero kit érától az eredeti tervek szerint többek között új alakulatok érkezését is várták, a projekt azonban rövidtávon elbukott, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy jövőre már újra egységes aero csomaggal vág neki a szezonnak a mezőny.
A Carlin 11-es gépe, a volán mögött a 2016-os Lights bajnok Ed Jones-szal
Az utóbbi időszak egyetlen, igazán komoly érdeklődőjének egy IndyCar projektre a mindössze második amerikai évükben, 2016-ban Indy Lights bajnokká lett Carlin számított. A brit gyökerű gárda komolyan fontolgatta, hogy a KV Racinggel egyfajta partnerkapcsolatot létesítve, annak felszereléseit és autóit felvásárolva már idén fellép a legmagasabb kategóriába, ez azonban végül nem vált valósággá. A Trevor Carlin vezette, hosszú távban gondolkodó csapat legutóbbi nyilatkozata szerint 2018-at célozta meg az IndyCarban való debütálásra nem titkoltan többek között az univerzális aero kitek miatti esélyegyenlőség okán.
A szériában való versenyzéssel kacérkodó alakulatok helyzete persze nem egyszerű, különösen a szponzorációs nehézségek okán, amit jól szemléltet, hogy még az olyan patinás gárdák, mint például a Chip Ganassi Racing is hónapok óta küszködik azért, hogy méltó utódot találjanak egykori ikonikus támogatójuk, a 27 év után tavaly távozott Target helyére Scott Dixon 9-es számú Dallara-Hondáján.
A csapat azonban optimista és hivatalos forrásból meg nem erősített hírek szerint már meg is van a leendő támogató (vagy támogatók), ami(k)ről ha minden jól megy még a március 12-ei szezonnyitó előtt le szeretnék rántani a leplet. Mégis, kimondottan szomorú látványt nyújtott, hogy a négyszeres IndyCar bajnok új-zélandi egy hóthulla fehér autóval gördült pályára a múlt heti, avondale-i teszten, emellett pedig még a hivatalos, szezon előtti fotózáson is nyaktól lefelé lényegében Stignek öltözve pózolt.
Van az úgy azonban, hogy fény gyúlik az alagút végén. És lehet, még dudálni sem fog.
A legutóbbi alig három hét alatt ugyanis a Carliné mellett még két olyan projektről is hírek keltek szárnyra, amelyek majdani IndyCar szereplést tűztek ki célul.
Januárban jelentek meg az első pletykák az IRL/IndyCarból csapatvezetőként és mérnökként ismert Larry Curry-ről, akit sokan a Tony Stewart 1996-’97-es bajnoki címe mögötti agyként is számon tartanak. A Team Menardnál aznban ezen sikert egy már jóval dicstelenebb periódus követte, miután kiderült, hogy mintegy másfél millió dollárt sikkasztott el a gárdánál. Az ellene szóló bizonyítékok láttán Curry bűnösnek vallotta magát, elítélték és a 2001-2004 közötti időszakot rácsok mögött töltötte el. Szabadulása után azonban jött Tony George, aki felkérte őt, hogy vezesse a feleségével, Laurával és a színész Patrick Dempsey-vel lközösen étrehozott Vision Racinget.
Tony Stewart és Larry Curry (1997)
Ezt a pozíciót Curry 2008. májusáig látta el, amikor napvilágra került, hogy tudomása volt arról, hogy a szezonnyitó homesteadi hétvégén illegális elemekkel felszerelve küldték pályára az Ed Carpenter, valamint AJ Foyt IV által vezetett autókat. A versenygépek természetesen rögtön megbuktak a technikai ellenőrzésen, elveszítve ezzel a második és harmadik rajthelyüket, hamarosan pedig az is bizonyítást nyert, hogy a csalást Curry engedélyével hajtották végre. Ebből adódóan George – aki az IndyCar vezérigazgatójaként nem engedhette meg magának azt, hogy pont az ő csapatát kapják rajta ilyen stikliken – azonnali hatállyal megköszönte a szakember addigi munkáját.
A jó öreg Larry-nek ezúttal sem kellett sokáig munka nélkül tengődnie. A Dreyer & Reinbold Racing már 2008 nyarán lecsapott rá és csapatmenedzserré megtéve a mérnöki oldal fellendülését várta tőle. Anyagi és egyéb okokból azonban ez a kapcsolat sem tartot túl sokáig és 2011-ben Curry távozott a csapattól, majd később az AJ Foyt Racing 41-es gépének ügyeiért felelt.
Curry neve legutóbb a Buddy Lazier-hez fűződő Lazier Partners Racing 100. Indianapolis 500-ra vonatkozott programjának vezetése révén került a köztudatba. Az általuk indított 4-es számú Dallara-Chevy a verseny 1996-os győztesével, tehát magával Lazier-vel a volán mögött a 32. rajthelyet csípte el és végül műszaki hiba miatt csak száz kört teljesítve a 30.-ként zárt.
A szakember legfrissebb projektje a hírek szerint a Dreyer & Reinbold Racing indianai műhelyében formálódik és folyamatosan kutatnak szerelők, mérnökök, valamint egyéb szakemberek iránt. Állítólagosan már némi szponzorációs háttérre is sikerült szert tenniük, motor és aero kit terén pedig a Chevrolet-vel működnének együtt, míg versenyzőként a 2014-es Lights bajnok, másfél évnyi IndyCar tapasztalattal bíró, jelenleg azonban szerződés nélkül álló Gabby Chaves-t hozták velük kapcsolatba.
Kyle Kaiser (Juncos Racing) – Indy Lights/2016
A másik, IndyCarba való fellépést fontolgató alakulat a RACER legfrissebb értesülései szerint nem más, mint a 2010-ben Conor Daly, 2015-ben pedig Spencer Pigot révén az Indy Lights trónjára ért Juncos Racing. A csapat ugyanis állítólag komolyan fontolgatja, hogy megvásárolja a KV Racing két autóját és első körben elindítja azokat a májusi, szám szerint 101. Indianapolis 500-on.
A szaklap ennek kapcsán megpróbálta felvenni a kapcsolatot az érintettekkel, de a cikk írásának pillanatában még sem Ricardo Juncos, sem pedig Kevin Kalkhoven – akinek a szóban forgó gépek az azokhoz kapcsolódó felszereléssel együtt a saját tulajdonát képezik – nem reagált.
A pletykák azonban szárnyalnak, olyannyira, hogy már azt is tudni vélik, az esetleges ülésekre nagy eséllyel pályázhat a Juncos színeiben tavaly két Lights-győzelmet, valamint az összetettbeli harmadik helyet megszerzett amerikai Kyle Kaiser és az IndyCarral az utóbbi egy évben már többször is szóba hozott Pastor Maldonado is.
Utóbbi venezuelai esetében azonban várhatóan csak egy majdani road/street program esetében lehet komolyabban számítani, miután ő maga jelentette ki több alkalommal is, hogy nem szeretne oválpályákon versenyezni. Persze ezt már hallottuk többek között egy bizonyos Alexander Rossitól is, a folytatást pedig nyilván mindenki ismeri.
A kaliforniai születésű Kaiser mögött több, a Szilikon-völgyben honos vállalat is felsorakozott, de ezek még nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy tavaly az Indianapolis 500-at is beiktathassa a saját versenynaptárába.
“[Az idei helyzet] nagyon hasonló az elmúlt évhez” – nyilatkozta Kaiser. “Megpróbáltunk kellő mértékű szponzorációt találni, hogy neki tudjunk vágni az Indy 500-nak az Indy Lights program mellett, és most is ugyanezt keressük, de elsődlegesen a Lights bajnokságra összpontosítunk.”
Ami Maldonadót illeti, az ő helyzete igencsak érdekes lehet, mivel konkrétan nem tudni, hogy vajon miből is tudná fedezni azt követően, hogy a korábban legfőbb hátterének tekintett, őt egyenesen a Forma-1-ig eljuttató venezuelai állami olajvállalat, a PDVSA az ország gazdasági és politikai helyzetének következtében jószerivel fizetésképtelenné vált.
A RACER úgy tudja, hogy a Juncos – akik tavaly decemberben költöztették át főhadiszállásukat egy óriási alapterületű, az Indianapolis Motor Speedway közelében elterülő létesítménybe – projektje olyannyira valós alapokon nyugszik, hogy már a csapattagok, szerelők és mérnökök igazolás is folyamatban van. Az IndyCar szereplést azonban nem kapkodnák el és egy idei Indy 500 szerepvállalás után 2018-ban már több versenyen, de még mindig csak részidősként képviseltetnék magukat a mezőnyben, a hosszútávú cél azonban a teljes szezonos indulás.
A fentebb említett Larry Curry, valamint Ricardo Juncos személyesen is tiszteletét tette az IndyCar múlt hétvégi, az arizonai Avondale-ben fekvő Phoenix International Raceway-en rendezett tesztjén, ahol a szériában szereplő csapattulajdonosokkal is megbeszélést folytattak.
Izgatottan várjuk a fejleményeket.
képek: IndyCar, Andersen Promotions
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough