Amikor földönkívülinek nézték az Indianapolis Motor Speedway elnökét -

Az Indianapolis Motor Speedwayen a két- és négykerekű járművek megjelenése előtt is volt élet, sőt, a legendás pálya területén már azt megelőzően versenyt rendeztek, hogy egyáltalán elkészült volna.

1909 tavaszán minden addiginál komolyabb mértékű esőzés zúdult Indianapolisra, aminek következtében a versenypályán zajló munkálatokat is fel kellett függeszteni, így az illetékeseknek nem maradt más választásuk, mint az ünnepélyes átadás előzetesen májusra tervezett időpontjának elhalasztása.

A kis közjáték azonban nem szegte az IMS társalapító-elnökének, Carl Fishernek kedvét és annak ellenére, hogy a létesítmény még csak félkész állapotban volt, június 5-ére máris kiírta az IMS első, hivatalos rendezvényét, amelynek fő attrakciója az akkoriban roppant menőnek számító gázzal töltött hőlégballonok versenye volt.

Ezen a tikkasztó nyári estén negyvenezer fizető néző gyűlt össze, hogy láthassa, amint a ballonok levegőbe emelkednek. A startjelet Thomas Marshall kormányzó adta volna meg, azonban a politikus sajnálatos módon elkésett, köszönhetően a történelem első, az IMS-re igyekvő embertömeg által okozott forgalmi dugójának.

A National Balloon Race-en kilenc csapat vett részt, Indiana állam színeiben pedig maga a közismerten óriási ballon rajongó Fisher is elindult. Társával több, mint negyvenkilenc órát töltött a magasban, végül pedig Tennessee-ben értek földet. A körülményekről Fisher az Indianapolis Newsnak adott akkori interjújában így nyilatkozott:

„Biztonságban vagyunk és mind egészségesek, köszönhetően annak, hogy a farmerek nem valami jól céloznak” – utalt arra, hogy a gazdák sok helyen nem tudták mire vélni a felettük elrepülő ballonokat, olyannyira, hogy akadt, aki egyenesen természetfeletti jelenségnek hitte azokat. „Akkor kezdtek el lőni ránk, amikor Brown City fölé értünk, és egészen hétfő este nyolc óráig tartott a céllövölde, amíg ki nem léptünk a kosárból. Annyira mondjuk nem lepett meg a dolog, mivel Tennessee-ben amúgy is rendszeresnek számítanak a lövöldözések. Időközben problémáink adódtak a ballonnal, ezért biztonsági okokból úgy döntöttünk, hogy hétfő éjjel, egy Tennessee Citytől hét mérföldre lévő farmon landolunk, de végül ez majdnem az életünkbe került. Elkezdtünk kiabálni, hogy ‘Helló, helló!’, mire a farmer, Frank Burgess – akinek a termőföldje felett süllyedtünk – futásnak eredt, egyenesen be a házába. Hamarosan ismét előkerült, természetesen egy puskával a kezében, mázlinkra viszont ekkor már elég közel voltunk a földhöz, hogy jól lássa nem a világot leigázni készülő űrlények vagyunk, mint saját bevallása szerint elsőre hitte. Miután teljes mértékben meggyőződött hús-vér emberi mivoltunkról, nagyon segítőkész lett fogta a kötelünket, igazi jó házigazdának bizonyult. Még borral is megkínált.”

A verseny során több baleset történt, de szerencsére az összes néző és ballonos komolyabb sérülés nélkül megúszta a kalandokat. A győztes a University City lett, amely csapat több, mint egy nap repülés után, a 382 mérfölddel távolabbi Alabamában hajtott végre sikeres landolást.

A legutolsó helyen végzett ballon csak három nappal később, június 8-án ért talajt.

Vintázs képek az 1909-es National Balloon Race-ről: