Új korszakot nyit az AJ Foyt Racing -

A csapat friss pilótapárosa szerint az IndyCarnak az európai modellt követve veteránok helyett a versenyzők új generációjára kellene helyeznie a hangsúlyt.

A széria legidősebb csapattulajdonosa a mezőny legfiatalabb felállásával vág neki a 2017-es szezonnak.

A várakozásoknak megfelelően az AJ Foyt Racing magyar idő szerint kedd este hivatalosan bejelentette, hogy a Conor Daly – Carlos Munoz párossal indul harcba a jövő évi pontokért.

A négyszeres Indianapolis 500 győztes élő legenda, a 2017-ben már a 82. életévébe lépő Foyt ezzel a széria pilótapiacának két legnagyobb reménységét akasztotta le, tovább bizonyítva, hogy nem a levegőbe beszélt amikor arról értekezett, hogy jövőre egy merőben új éra kezdődik meg a csapata életében.

Az AJ Foyt Racingnél a változás szele már korábban érezhető volt, lévén jóval a 2016-os idény befejezése előtt látható volt, hogy a gárdához 2015-ben csatlakozott Jack Hawksworth szerződését biztosan nem fogják meghosszabbítani.

A léc ekkor még nem rezgett viszont a csapatot 2013 óta szolgáló Takuma Sato alatt, aki még ugyanebben az évben Long Beach-en megszerezte pályafutása első és eddigi egyetlen IndyCar győzelmét, amely az AJ Foyt Racing első sikere is volt 2002 óta. A további diadalmenet azonban elmaradt.

A 39 éves japán veterán idén csak két ötödik helyet tudott felmutatni, összetettben pedig a tizenhetedikként jegyezték, míg Hawksworth-nek egyetlen alkalommal sem sikerült a legjobb tíz közé jutnia, ami a végelszámolásnál – a teljes szezonos pilótákat tekintve – a tökutolsó pozíciót jelentette.

Ennek ellenére Sato helye biztosnak tűnt, egészen addig, amíg Foyték úgy nem döntöttek, hogy véget vetnek a Hondával 2005 óta tartó partnerségüknek és 2017-től már a Chevrolet erőforrásait és aero kitjét használják.

Októberben aztán a japán és a brit távozása hivatalossá is vált, utóbbi esetében ráadásul olyannyira, hogy nem csak Foytéktól kényszerült búcsút venni, de momentán a komplett IndyCartól is. Hawksworth felett ennek ellenére csak összeállt a szerencsés csillagzat, igaz, egy merőben más kategóriában. A 2012-es Star Mazda bajnok leszerződött ugyanis az amerikai sportautózás csúcsát képező IMSA-ban szereplő 3GT Racinghez, amelynek 15-ös számú Lexus RC F GT3-át vezeti jövőre Robert Alonnal az oldalán, méghozzá az idény valamennyi fordulóján.

Érdekesség, hogy ezen csapat 14-es autójában találhatjuk meg a sokak által az IndyCarba full szezonra visszakövetelt Sage Karamot, aki a veterán Scott Pruettel vállvetve indul harcba a helyezésekért.

A Honda támogatását továbbra is töretlenül élvező Satónak azonban nem kell elbúcsúznia az IndyCartól, miután a hírek szerint már csak hetek választják el attól, hogy aláírja szerződését az Andretti Autosporttal, amelynek negyedik autójában azt a Munozt váltja, aki Foytéknál pontosan az ő korábbi, 14-es számú gépét veszi át, tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy helycsere történik.

Az új versenyzőpáros mindkét tagja még csak földi pályafutásának huszonnegyedik évét tapossa, ennek ellenére már többször megmutatták, hogy a jövőt tekintve igencsak számolni kell velük az IndyCar pályáin.

Bár a gokartos időket leszámítva Munoznak egyetlen kategóriában sem sikerült eddig bajnoki címig jutnia, az IndyCar bemutakozása azonban több, mint impresszív volt. Az akkor 21 éves ifjonc a nagy debütálást az Andretti Autosport jóvoltából ejthette meg, nem máshol, mint a 2013-as Indianapolis 500-on, ahol a második helyről indulva szintén a másodikként ért célba, noha még a végső győzelemre is komoly esélyes volt. A következő három idényt már a gárda teljes szezonos pilótájaként teljesítette, ezidő alatt szerzett egy pole-t, tízszer zárt a legjobb 10 között, ebből négyszer a dobogó harmadik, egyszer pedig a második fokán, a 2015-ös detroiti duplaforduló – igaz, eső miatt félbeszakított- első futamán pedig a győzelem is nála landolt.

A 2016-os idényt az összetett tizedik helyén zárta, maga mögé utasítva valamennyi csapattársát, köztük a mezőny egyik legtehetségesebb tagjának tartott 2012-es bajnokot, egyben a 2014-es Indy 500 győztesét, Ryan Hunter-Reay-t is.

Ennek ellenére az év mégis egy keserű momentum révén maradt emlékezetes Munoz számára, miután a 100. Indianapolis 500-on az utolsó pillanatban maradt alul az üzemanyaggal hazárdírozó csapattársával, Alexander Rossival szemben. Ezen fiaskó után Carlos saját maga nyilatkozta le, hogy úgy érezte, szó szerint elrabolták tőle a győzelmet.

A fiatal kolumbiai – ahogyan már fentebb említésre került – a #14 Dallara-Hondát vezeti jövőre új munkaadójánál, míg Daly-t a 4-es számmal jelölt gépben kell keresni. Ahogyan az utóbbi években megszokhattuk, mindkét autót az ABC Supply égisze alatt küldik pályára, amely tény abból a szempontból külön üdvözlendő, hogy nemrég még arról pletykáltak, a cég fontolgatja, hogy egyetlen autóra redukálják szponzorációs jelenlétét.

“Elfoglaltak vagyunk a holtszezon során, ami számomra egy nagyszerű dolog” – nyilatkozta Foyt. “Sok dolog változik, miközben növekedünk és folyamatosan erősítünk az eddigi gyenge pontjainkon csapatszinten. Csodálatos, hogy továbbra is folytatódik a kapcsolatunk az ABC Supply-vel, ehhez hozzáadódik két fiatal és nagyon gyors pilóta, ami izgalommal tölti el a programunkat. Nem emlékszem, mikor volt a Verizon IndyCar Series ennyire versenyképes a mezőny legaljától kezdve az élig, tehát tudjuk, hogy megfeszített munkát kell végeznünk a tél során ahhoz, hogy elérjük céljainkat a szezonkezdésre. Nagy változásokat hajtottunk végre rövid idő leforgása alatt, de a csapat elkötelezett és mindannyian, együtt ugyanabba az irányba tartunk. Alig várom, hogy ezt a pozitív lendületet eredményekre váltsuk a versenypályán.”

AJ és Larry Foyt

Az egykori Forma-1-es és IndyCar versenyző Derek Daly fia, valamint az Indianapolis Motor Speedway jelenlegi elnökének, Doug Boles-nak mostohafia, Conor Daly számára külön jelentőséggel bír az AJ Foyt Racinggel kötött friss kontraktus. Az amerikai versenyző ugyanis ezen gárda színeiben debütálhatott az IndyCar mezőnyében, méghozzá új csapattársához hasonlóan a 2013-as Indianapolis 500-on. A legendás futamon a huszonkettedikként ért célba, a folytatás azonban főként szponzorációs okok miatt sokáig kétséges volt számára. Ezt jól szemlélteti, hogy a következő bevetésére egészen a 2015-ös, Long Beach-i fordulóig kellett várnia, akkor is meglehetősen rendhagyó körülmények között, a “helyettes helyettesének” szerepében, miután a Dale Coyne Racing eredetileg teljes szezonra szerződtetett versenyzőjét, Carlos Huertast az utolsó pillanatban emeltek ki a 18-as számú Dallara-Hondából, hogy aztán a helyét átvehesse egy bizonyos Rocky Moran Jr. Az akkor 35 éves amerikai annak ellenére, hogy utoljára 2005-ben vezetett open-wheel gépet viszonylag jól boldogult a számára addig ismeretlen technikával, mígnem a második szabadedzésen egy kisebb baleset következtében el nem törte a hüvelykujját. Értelemszerűen így már nem tudott tovább vezetni, a gárdának pedig azonnal keresni kellett egy újabb pilótát, akit meg is találtak a helyszínen lebzselő Daly személyében. A futamon Conor a tizenheteddiként zárt, az újabb lehetőségre azonban ezúttal csak egy hónapot kellett várnia, igaz, a körülményeket ő maga sem így képzelte el. A pályán kívül legjobb barátjának tartott James Hinchcliffe az Indianapolis 500 május 18-ai edzésnapján életveszélyes balesetet szenvedett, aminek következtében Daly vette át helyét a Schmidt Peterson Motorsports 5-ös számú autójában. Az ifjú pilóta – aki önként költözött be fogadott bátyja házába, csak, hogy ápolhassa, miután Hinch akkori barátnője a legnagyobb nehézségek közepette faképnél hagyta – az 500-on viszont még a zöld zászlóig sem jutott el köszönhetően egy, már a felvezető körökön fellépett motorhibának. A csapat azonban még további három futamon át számított a szolgálataira, ezek közül a legjobb eredményt a detroiti duplaforduló vasárnapi felvonásán érte el, ahol a hatodikként intették le.

2016-ban aztán valóra vált Daly nagy álma és immár teljes szezonra szóló szerződést kötött a Dale Coyne Racinggel, a kiscsapat bizalmát pedig öt top 10-es helyezéssel hálálta meg, az ezévi detroiti dupla első futamán pedig egyenesen a dobogó második fokáról locsolhatta a pezsgőt.

Daly a 2013-as Indy 500 előtt

Az IndyCar rajongóinak többségét meglepte, hogy az AJ Foyt Racing egy ilyen fiatal felállás mellett döntött, miközben olyan veteránok állnak ülés nélkül, mint például Oriol Servia. Daly szerint azonban pontosan ez a helyes út. Az amerikai 2011 és 2014 között megfordult a GP3-ban és a GP2-ben is, így jól ismeri az európai mentalitást, miszerint folyamatosan a következő nagy tehetséget keresik ahelyett, hogy már sokat látott veteránoknak biztosítanának újabb és újabb lehetőségeket.

Daly úgy véli, hogy vele együtt az IndyCar fiatal generációja képes lesz megmutatni a csapatvezetőknek, hogy ők is képesek arra, ha nem többre, mint a sokak által olyannyira favorizált nagy öregek.

“Ez az oka annak, hogy a Forma-1-es csapatok 17-18 éveseket szerződtetnek, mivel ők meg tudják csinálni” – mondta a bejelentést követő telekonferencián Daly. “Az akarat, hogy igazán nyomják neki egészen a határokig. Larry [Foyt] és AJ megragadják a jövőt. Ez az egyik dolog, amit igazán szeretnék látni más csapatok részéről is. Hiszem, hogy nagyon sok olyan fiatal versenyző van, akik megérdemelnék, hogy teljes szezonban itt legyenek. Boldog vagyok, hogy Carlosszal megkaptuk ezt a lehetőséget a Foyt csapatnál. Azt hiszem, egymást fogjuk hajtani. Borzasztóan akarunk nyerni. Én még soha nem tapasztaltam meg ezt, Carlos viszont már igen. Általánosságban véve mi [fiatalok] sokkal éhesebbek vagyunk, mivel még nem éltük át a győzelmet, vagy nem annyiszor, mint a veteránok. A határokat feszegetjük, vagy még annál is tovább megyünk, hogy megpróbáljuk a lehető legjobb előnyt kihozni a helyzetből. Nem egyszerű az IndyCarban üléshez jutni és ha már megvan akkors sem garantált hosszú távra. Tudjuk, hogy a lehető legjobbat kell nyújtatnunk minden alkalommal, amikor pályára lépünk.”

Daly véleményével természetesen néhány “nagy öreg” nem értett egyet.

“Azon gondolkodom, hogy vajon Conor Daly érezni fogja-e, hogy ő egy IndyCar veterán. Scott Dixon és Tony Kanaan igazán éhesnek tűnik számomra” – írta közösségi oldalán a 2013-as houstoni balesete után orvosai tanácsára visszavonult négyszeres bajnok és háromszoros Indy 500 győztes Dario Franchitti.

Conor természetesen azonnal exkuzálta magát:

“Ti srácok minden hétvégén elvertek engem. Semmi tiszteletlenség, csak próbálom támogatni a sport jövőjét, ez minden.”

A válasz Franchittiől sem késett:

“Mindannyian voltunk már egyszer a te helyzetedben. Emlékszem, hogy miket gondoltam én a veterán versenyzők elkötelezettségéről…egészen addig, amíg én magam is az nem lettem. Egyébként gratulálok!”

Daly persze egyetértett:

“Nem kérdőjelezném meg az elkötelezettséget amikor láttam, hogy Oriol Servia hogy autóz körbe engem kívülről az indianapolisi 4-es kanyarban. Csak több csapatra és autóra van szükség.”

Munoz új csapattársához hasonló véleményen van, már ami az IndyCar fiatalítását illeti.

“Úgy vélem, hogy már érkezik az új generáció. Tony [Kanaan] és Helio [Castroneves] már közel állnak a visszavonuláshoz, még akkor is, ha továbbra is igazán versenyképesek. Szerintem az IndyCarnak szüksége van az újakra. Mivel végig Houstonban [ahol a 14-es gépet készítik fel, Daly 4-esén Indianapolisban dolgoznak – a szerk.] voltam elsőkézből tudom, hogy rengeteg, tényleg rengeteg versenyző hívta Larry-t [Foyt]. Ő megkérdezett engem arról, hogy közülük ki szerepel a listámon, amelyen azon pilóták szerepelnek, akikkel szívesen együtt dolgoznék. Én azt mondtam, hogy Conor, ő egy igazán fiatal versenyző, amerikai, tehetséges, jól teljesített az első szezonjában, azt hiszem, sokat fogjuk egymást hajszolni. Én tapasztalt vagyok, ő szintén nagyon gyors, bármilyen típusú pályán az tud lenni. Ráadásul mindketten versenyztünk Európában, ami szintén nagy segítségünkre lesz. Szerintem nagyszerűen együtt fogunk tudni dolgozni.”

képek: IndyCar Media