HIVATALOS: JR Hildebrand visszatér

Az Ed Carpenter Racing hivatalosan bejelentette, hogy a 28 esztendős amerikai vezeti a gárda 21-es számú Dallara-Chevy-jét a 2017-es IndyCar szezonban.

Az elmúlt hetek során több versenyző neve is felmerült a Josef Newgarden Team Penske-hez történt átigazolása révén üresen maradt autó potenciális gazdájaként, végül azonban a legkézenfekvőbb jelölt lett a befutó.

„Már 2013-ban beszélgetni kezdtünk erről, az időzítés pedig most vált alkalmassá ahhoz, hogy megadjuk JR-nak a lehetőséget arra, hogy megmutassa mit tud teljes szezonos versenyzőként” – idézi a hivatalos sajtóközlemény a csapattuajdonos Ed Carpentert. „Az a munka, amit az elmúlt három év során, valamennyi alkalommal elvégzett a csapat számára, amikor csak autó ültettük, bizonyította nekünk, hogy ő a megfelelő ember a feladatra. Legyen szó az elmúlt három Indy 500-ról, vagy az utóbbi két évben teljesített tesztekről, JR folyamatosan mutatta, hogy megérdemli a teljes idényre szóló lehetőséget. Biztos vagyok abban, hogy csillogni fog a 21-es autóva és, az ECR számára olyan eredményeket tud nyújtani, amikhez az elmúlt időszakban felnőtt a csapat és már elvárásként tekinthetünk rájuk.”

Mondhatjuk, hogy az amerikai élete lehetőségét kapta meg, amelyet akár a múlt tükrében az utolsó esélyének is tekinthetünk, már ami az IndyCart illeti.

„Őszintén szólva, nem is állhatnék készebben” – nyilatkozta a 2011-es Indianapolis 500 legjobb újonca. „A kapcsolat, amit Ed Carpenterrel, valamint magával az ECR-rel kiépítettem, megerősítette az elszántságomat, hogy visszatérjek az autóba, mivel magabiztos vagyok azt illetően, hogy mire vagyunk képesek együtt. Most itt vagyok, hogy ezt valósággá tegyük. Úgy érzem, van mit bizonyítanom és nem is tudok ennél jobb helyet erre.”

Pályafutását tekintve Hildebrand meggyőzően lépdelt felfelé a szamárlétrán, már ami a nevelőszériákat illeti. A 2006-os, U.S. F2000-es szezonja külön emlékezetes, miután az évad tizennégy futamából tizenkettőn ő látta meg elsőként a kockás zászlót, azt pedig külön hozzá kell tenni, hogy mindezt gimnáziumi tanulmányai és főiskolai felvételije kellős közepette vitte véghez, sok társával ellentétben, akik a versenyzés kedvéért végleg feladják iskolai pályafutásukat. Egy évnyi Champ Car Atlantic kitérőt követően 2008-ban már az Indy Lightsban rótta a köröket, amelyben végül 2009-ben, négy győzelemmel egészen a bajnoki címig jutott.

IndyCar debütálását 2010-ben ejthette meg, amikor is két futam erejéig – Mid-Ohio, Sonoma – ő helyettesíthette a sérült Mike Conway-t a Dreyer & Reinbold Racing autójában.

Még ugyanebben az évben, egészen pontosan december 14-én hivatalosan bejelentették, hogy Hildebrand több évre szóló szerződést kötött a Panther Racinggel, aminek értelmében a mezőny immár teljes szezonos tagjává vált.

Rögtön a 2011-es idényhez kapcsolódik az a kvázi ikonikus momentum, ami mára teljesen összeforrt a versenyző nevével.

Azt hiszem, a 95. Indianapolis 500 befutójára még az is emlékszik, akit amúgy nem izgat Hildebrand munkássága. Ha mégsem tiszta a kép valakinél ott fent a toronyban, annak emlékeztetőképpen elmondom, hogy emberünk újoncként, az utolsó kör utolsó kanyarjában, biztos vezető pozícióban vágta falhoz az autóját, átadva ezzel a győzelmet a mögötte érkező Dan Wheldonnak.

A második hely még így is meglett JR-nak, amivel ő bizonyult a verseny legjobb újoncának, de szemmel láthatóan ez cseppet sem vigasztalta.

A fiaskó ellenére JR-t sokan máris a jövő nagy reménységének kiáltották ki, a fenti hibáját pedig a rutintalanság számlájára írták. Az év további részében még háromszor végzett a legjobb tízben, összetettben pedig a tizennegyedik helyen zárta a bajnokságot. 2012-ben már három pozíciót javítva, hat top 10-es eredménnyel a tizenegyedik lett és a Panther Racinggel együtt reménykedve várta a 2013-as szezont.

Hildebrand a 2016-os Indy 500-on

A minden kétséget kizáróan gyors és tehetséges versenyzőnek már a kellő tapasztalat is rendelkezésére állt ahhoz, hogy az emberek joggal várjanak el tőle akár dobogós helyezéseket is, azonban ehelyett egy végletekig összezavarodott, fejben minden eddiginél szétesettebb (Kazinczyt csókoltatom) Hildebrandot kaptunk a féléves holtszezon után.

A szezonnyitó St. Petersburg-i futamon ő szolgáltatta a show-t, csak nem éppen úgy ahogyan a szurkolói és a csapata azt elképzelte. A kaliforniai ugyanis a Benny Hill Show aláfestő zenéjéért kiáltó ámokfutást rendezett a floridai utcákon: már a verseny elején kis híján kiütötte Graham Rahalt, majd nem sokkal később beleállt a gumifalba, ahonnan vissza tudott ugyan evickélni a mezőnybe, de a java még csak ekkor következett. JR ugyanis fogta magát és sárga zászló alatt konkrétan magasról téve arra az aprócska tényre, hogy körhátrányban van, megelőzte a negyedik helyen autózó Simona de Silvestrot, hamarosan pedig elkezdett felzárkózni a pace car mögött a harmadik helyen haladó Powerre, majd egyszer csak oldalról úgy felfutott a Team Penske ausztráljának gépére, hogy még a sokat látott szakértőknek is elakadt a szavuk. Mint utólag bevallotta, Hildebrand a kormányát piszkálta és ezért nem figyelt oda arra, hogy mi történik előtte. A baleset hatására Power autójáról letört a visszapillantó tükör és defektet kapott, így ki kellett hajtania a pitbe, sorsa pedig ezzel együtt megpecsételődött. Hildebrand persze esedezett a bocsánatért, amit meg is kapott, lévén mindenkinek lehet egy rossz napja, a versenyző is ember.

A korábbi eminens MIT-aspiráns azonban a folytatásban sem vitézkedett. Alabamában a tizenhetedik helyen ért célba, és bár a Long Beachen megszerzett ötödik helyével némi bizakodást keltett szurkolóiban, hamar kiderült, hogy ez az eredmény csak afféle fellángolás volt. Brazíliában már ismét a legjobb tízen kívül végzett, amihez azért hozzá kell tenni, hogy ezt nagyrészt önhibáján kívül érte el. Aztán jött Indianapolis és a jó kezdés ellenére – JR a tizedik helyre kvalifikálta magát – már a verseny negyedik körében csúnyán a falnak csapta autóját.

Mindez elég volt ahhoz, hogy a Panther a soron következő, detroiti duplafordulón már az ausztrál Ryan Briscoe-t ültesse be a 4-es számú gépbe, megköszönve ezzel Hildebrand addigi szolgálatait.

Magának a Panthernek a pályafutása sem tartott innentől fogva már sokáig. John Barnes alakulata a szezon végén elvesztette a Nemzeti Gárda támogatását, ami a végső szeget jelentette az problémás csapat koporsójában. A 2001-es és 2002-es IRL bajnoki címet Sam Hornish Jr. révén begyűjtött Panther megpróbálta jogi útra terelni a dolgot, de nem sok siker koronázta próbálkozásaikat, 2014 augusztusában pedig hivatalosan is lehúzták a rolót.

Na, de térjünk vissza 2013-ba. A Panthertől való kényszerű távozása ellenére Hildebrand még továbbbi két futamon lehetőséghez jutott az IndyCarban, méghozzá ironikus módon egy másik versenyző menesztése révén. A Bryan Herta vezette Barracuda Racing júliusban vált meg az eredetileg teljes szezonos Alex Taglianitól, a hátralévő futamokon pedig Luca Filippi és Hildebrand vezette a 98-as gépet, előbbi négy, utóbbi két forduló erejéig.

JR először 2014-ben paktált le az Ed Carpenter Racinggel, aminek értelmében a csapat színeiben teljesíthette azévi egyetlen IndyCar futamaként funkcionált Indianapolis 500-at, ahol a kilencedik helyről indulva végül a tizedikként intették le.

Hildebrand pályafutása hamarosan ismét kereszteződött Filippiével. Hosszú hónapokon át biztosra vehető volt ugyanis, hogy a szépemlékű Sarah Fisher Hartman Racing – ECR házasságból 2015-ben megszületett CFH Racingnél JR kapja meg a 20-as számú Dallara-Chevy volánját az utcai és épített pályás futamokra, amelyet oválokon a főnök, azaz Carpenter terelget. Az utolsó pillanatban azonban a helyet mégis Filippi lett a befutó, Hildebrandnak pedig be kellett érnie az IMS road vonalvezetésén rendezett GP of Indy-vel, valamint az Indianapolis 500-zal, amelyket a 21., valamint a 8. helyeken zárt.

Emberünk 2016-ban is csak az indianapolisi versenyeken – a GP of Indy-n a 22., 500-on ezúttal 6. lett – lépett pályára, emellett pedig több teszten is lehetőséget kapott.

Az immár Hildebrand kezei alá tartozó #21 Dallara-Chevy Newgarden közreműködése által az elmúlt két esztendő során háromszor látogathatott el a Victory Lane-re, a bajnoki összetettet tekintve pedig tavaly a hetedik, idén pedig a negyedik pozícióban zárt. Reméljük, hogy JR élni tud a lehetőséggel, egyúttal pedig azt is bebizonyítja, hogy utcai és épített pályákon is jó eredményeket képes nyújtani.

A 20-as autót tekintve az elmúlt évekhez hasonlóan 2017-ben is Carpenter vezet majd oválon, az pedig, hogy ki lesz a váltótársa a jobbkanyarokat is tartalmazó pályákon, a későbbiek folyamán derül ki.