A Kapitány osztaga bevette az IndyCart -

Simon Pagenaud lett a Verizon IndyCar Series 2016-os bajnoka, miközben a Team Penske háromnegyedes többségben kényszerítette térdre a mezőnyt.

Az IndyCar 2016-os szezonjának vasárnapi zárófutama előtt már biztosra vehető volt, hogy az idény bajnokának járó Astor Kupa a Team Penske táborán belül landol. A végső győzelemre ugyanis már csak ezen gárda két versenyzője, Simon Pagenaud, valamint a 2014-ben már a szezon legjobbjává vált Will Power számított esélyesnek. Előbbi francia 43 pont előnnyel érkezett a Sonoma Raceway-re, amelyet a kvalifikáción bezsebelt pole-jának köszönhetően gyorsan 44-re növelt. Ennek ellenére ausztrál kihívója sem rettent meg és töretlenül bízott abban, hogy – némi szerencsével, na és a dupla pontozással – pályafutása során másodszor is képes lesz elfoglalni az IndyCar trónját.

Fortuna asszony azonban újfent bebizonyította, nem ő a legvalószínűbb jelölt arra, hogy elnökölje a 35 éves pilóta szuperrajongóit tömörítő klubot.

Az már a hétvége előtt nyilvánvaló volt, hogy Powernek borzasztó nehéz dolga lenne ahhoz, hogy az utolsó versenyen fordítani tudjon a bajnoki tabella éléről a szezon második futama óta letaszíthatatlan Pagenaud-val szemben, ugyanakkor mégsem volt teljesen lehetetlen küldetés – gondoljunk csak Scott Dixon 2015-ös bajnoki címére. Az új-zélandi 47 pont hátrányból, abszolút sötét lóként énekelte ki a sajtot a legnagyobb esélyesekként akkor számon tartott Juan Pablo Montoya és Graham Rahal kettős szájából. Persze ehhez akkor kellett az ellenfelek betlije is, amire viszont most, Pagenaud formáját elnézve nem sok sansz volt.

A kvalifikáción pontosan Power sonomai pályacsúcsát megdöntő 32 esztendős versenyző teljesítményét látva borítékolható volt, hogy maximum a technika ördöge csavarhatja ki a kezéből pályafutása első főkategóriás bajnoki címét. A már fentebb említett Fortuna azonban úgy döntött, a műszaki hibával inkább az addig hősiesen küzdő toowoombait sújtja, megfosztva ezzel nem csak őt magát a címtől, de a nézőket is egy potenciálisan izgalmas végkifejlettől.

Történt ugyanis, hogy közel féltávnál a Power által vezetett #12 Dallara-Chevy lassulni kezdett. Mint később a Team Penske elnöke, egyben az ausztrál stratégája, Tim Cindric elmondta, a katasztrofális fordulat hátterében egy kuplungprobléma állt, méghozzá olyan, amelyre utoljára 2012-ben volt példa még Ryan Briscoe-nál.

Power autója a Sonoma Raceway egyik legtempósabb, legveszélyesebb pontján adta meg magát, ami miatt életbe lépett a verseny első, egyben egyetlen teljes pályás sárga zászlós szakasza. Itt azért halkan megjegyezném, hogy a versenyirányítás nem volt éppen a helyzet magaslatán, hiszen közel egy teljes környi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre-valahára realizálják a pilótástul ott veszteglő autó által tartogatott, nem éppen potenciális életbiztosítást garantáló szituációt.

A 12-est végül bevontatták a pitbe, ahol némi szervizelést követően Power vissza tudott ugyan térni a versenybe, de ekkor már nyolc kör hátrányt jegyeztek a neve mellett.

Pagenaud eközben töretlenül tartotta az első helyét, halálos lelki nyugalommal, mintha csak sínen húznák és végül összesen a 85 körös távból 76-ot az élen töltve magabiztosan hódította el élete első IndyCar bajnoki címét.

A francia sikerére ráadásul külön felteszi a koronát, hogy mindezt – mint a fentiekből kiderült – egy tökéletes hétvége keretein belül hozta össze; a rajt-cél győzelem mellett övé lett a legtöbb élen töltött kör is, ezeknek köszönhetően pedig a maximálisan elérhető 104 ponttal zárt.

Pagenaud – akit tavaly, első penske-s évében sokan azért támadtak, mert csak két árva harmadik helyet tudott felmutatni a nagynevű gárda autójában, összesítésben pedig a 11. lett csak – 2016-ban már hét pole-lal és öt győzelemmel fogta be a kritikusai száját. Legutóbbi, sonomai elsősége révén egyúttal idén tizedik alkalommal látogatott Team Penske autó a Victory Lane-re (a francia mellett még négyszer nyert Power, egyszer Montoya), összességében pedig a csapat 187. győzelmét jelentette az IndyCart tekintve.

„Rengeteg érzelem kavarog most bennem, hogy őszinte legyek” – nyilatkozta Pagenaud, aki Sébastien Bourdais 2004-07 közötti Champ Car uralkodása óta az első bajnokká vált francia lett az amerikai open-wheel csúcsán.

„Nem találok szavakat. Az egész karrierem erről szólt, a mai napról, hogy eljussak erre a pontra és erre a szintre. Amire most gondolok, az egy nagyon hosszú karrier. Hét évesen kezdtem, rengeteg mindenen átmentem. Emlékszem az első gokart versenyemre Franciaországban. Esett az eső, a sisakrostélyom fel volt nyitva, mert rossz sisakot vettem fel. Még mindig megvan az a kép otthon. Az az út, amit azóta bejártam egyszerűen hihetetlen.”

A Sonomán végül huszadikként leintett, összetettben pedig a másodikként jegyzett Power IndyCar karrierjét tekintve eddig hat alkalommal – 2010, 2011, 2012, 2014, 2015 és 2016 – vágott neki a bajnoki cím esélyeseként a mindenkori szezonzárónak, de ebből csak egyetlen-egyszer, két évvel ezelőtt sikerült ténylegesen meg is kaparintania az áhított címet. Számszerűsítve tehát a világra mindig furcsán tekintő ausztrál eddig 5-1 arányban veszítette el a háborút az utolsó bevetésen, ami eredményekben kifejezve négy összetettbeli második, egy harmadik és persze egy első helyet jelent.

Power 2016-os éve a lehető legrosszabb rajtot produkálta, miután betegség miatt kénytelen volt kihagyni a St. Petersburg-i szezonnyitót. A második, phoenixi fordulóra már ismét versenyzésre alkalmas lett (pontosabban többé-kevésbé, hiszen ő maga vallotta be nemrég, hogy még legalább egy hónapig nem volt száz százalékos állapotban), a fonalat pedig a júniusi, detroiti duplafordulón kapta el igazán, amelynek második, vasárnapi futamától kezdve egészen az augusztusi poconói versenyig zsinórban hatszor zárt a legjobb kettőben, ebből négyszer a dobogó tetejére állhatott fel.

Mindennek köszönhetően eggyel kevesebb futama ellenére a hajrára Power a bajnoki cím komoly esélyesévé vált, olyannyira, hogy az utolsó előtti, Watkins Glen-i fordulón már csak 28 pont volt a hátránya Pagenaud-val szemben. Egy csúnya baleset miatt viszont a New York állambeli pályán be kellett érnie a 20. pozícióval, aminek révén Sonomára érve újfent 43 egységnyi lemaradásban találta magát francia ellenfelével szemben, ami annak pole-ja révén az időmérő után tovább nőtt 44-re.

Power azonban mindvégig úgy érezte, van esélye elkapni Pagenaud-t köszönhetően a verseny dupla pontozásának.

Jött azonban a kuplung hibája, ami idő előtt, végleg kivette a versenyből.

„Simon fenomenális munkát végzett, nagyon megérdemelten lett bajnok. Tíz éve versenyzek ellene és boldog vagyok, hogy láthatom őt bajnokká válni, még akkor is, ha én vagyok az, aki második lett mögötte” – méltatta csapattársát Power a leintés után.

„Az első három hely megszerzése a bajnokságban nagyszerű eredmény a Team Penske számára. Sajnos, ami bennünket (a 12-es autót) illet, nem nagyon volt lehetőségünk ma. Őszintén, másodikként végezni úgy, hogy kihagytam az első versenyt, és ahogyan éreztem magam az év elején, majd négy győzelmet szereztem, még így is örülök ennek az évnek. [Az ezüstérmes helyezés ellenére] nagyon elégedett vagyok a szezonommal.”

Pagenaud a Team Penske fennállásának 14. IndyCar bajnoki címét szállította, ennél azonban még kiemelkedőbb a tény, hogy a 2016-os tabella első három pozícióját egyaránt ezen gárda pilótái foglalják el, miután a bronzérmes helyen a Sonomán hetedikként leintett Helio Castroneves fejezte be a szezont.

Ezt megelőzően utoljára 1994-ben fordult elő, hogy a Team Penske három autója kaparintotta meg a bajnokság első három helyét; akkor Al Unser Jr. szerezte meg a címet Emerson Fittipaldi, valamint Paul Tracy előtt.

Hát mivel lehetett volna szebben ünnepelni az idén 50. évfordulóját ünneplő Penske Racinget, mint egy újabb tripla hódítással?

Oké, mondjuk egy totális offenzívával felérő top 4-gyel, de ez Juan Pablo Montoya nyolcadik helye okán meghiúsult.

A kolumbiai pilóta Sonomán az RLL Racinges Graham Rahal mögött, a harmadikként ért célba, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a verseny előtti, összetettbeli pozícióján hat teljes helyet javítson.

Montoyát számos kritika érte, mondván a komplett pályafutása legkiábrándítóbb évét produkálta idén, lévén csak egyetlen győzelmet és három további top 5-ös befutót tudott csak felmutatni.

A 41 éves versenyző – aki alatt finoman szólva is rezeg a léc a Team Penske-nél való szerződéshosszabbítását tekintve – azonban ezzel nem ért egyet.

“Nézzék meg a NASCAR-os időszakomat, mennyi pocsék szezonom volt akkoriban? Ott totálisan kiraboltak, a mostani ahhoz képest semmi. Az idei tizenhatból volt körülbelül nyolc rossz versenyem? Nyolc rossz futam még csak egy NASCAR idény harmadát sem teszi ki.”

Montoya kétségkívül az open-wheel szakágban érte el a legnagyobb sikereit, két Indy 500 győzelemmel, egy CART bajnoki címmel és két Forma-1-es világbajnoki harmadik hellyel. Ami viszont a NASCAR Sprint Cupot illeti, az ott eltöltött hét teljes szezonjából mindössze csak egyszer tudott az összetett legjobb tizenhat pilótája között végezni (2009 – 8.), ezen kívül viszont a második legjobb egyéni eredménye már csak egy bajnoki 17. pozíció 2010-ben.

A jövőt tekintve Montoya mindenképpen szeretné az IndyCarban folytatni, amire saját bevallása szerint 95% az esélye, de jelenleg nagy a valószínűsége annak, hogy ez nem jelenlegi csapatánál valósulhat meg. Roger ‘The Captain’ Penske a sonomai hétvége szombati napján hivatalosan is megerősítette, hogy Power, Pagenaud és Castroneves biztosan maradnak 2017-ben is a gárdánál, JPM sorsa azonban továbbra is a levegőben lóg. A csapatvezető szerint az elsődleges probléma nem a teljesítményében keresendő, sokkal inkább a szponzorációs kérdéseken múlik, hogy ki vezeti majd a negyedik autót jövőre. Montoya népes rajongótáborának azonban nem kell egyik rémületből a másikba esnie, ha megkapja az útilaput Penske-től, hiszen a hírek szerint Ed Carpenter, AJ Foyt és régi jó ismerőse, egy bizonyos Chip Ganassi is érdeklődést mutat iránta.

A legnagyobb esélyesnek JPM helyére továbbra is Josef Newgardent tartják, akit Penske már két évvel ezelőtt is kinézett magának, de akkoriban Tim Cindric még nem támogatta a szerződtetését, mondván nem elég kiforrott. A most 25 éves versenyző, aki egyébként az összetettbeli negyedik helye révén a 2016-os IndyCar szezon legjobb amerikai pilótája is lett egyben, azóta számtalanszor bebizonyította, hogy ő a széria egyik jövője. Gyors, agresszív, képes a győzelemre, emellett pedig még eladható figura is, így nem csoda, hogy jelenleg miatta van várakozó állásponton a komplett átigazolási piac.

Team Penske? Chip Ganassi Racing? Vagy éppen marad az Ed Carpenter Racingnél, ahol állítólag arcpirító fizetést ajánlanak neki? Egy biztos, Newgarden lesz az a gyutacs, aki végül kössön ki akárhol is, be fogja robbantani a pilótapiacot.

Amilyen álomszerűen ért véget a tavalyi, olyan felejthetően zárult az idei szezon a négyszeres bajnok Scott Dixon számára, aki múlt vasárnap utoljára vitte pályára a Target legendás festését, miután a cég 27 év után búcsút int a gárdának, ezzel együtt az IndyCarnak. A Chip Ganassi Racing klasszisa 2014-ben és 2015-ben is győztesként hagyta el a Sonoma Raceway-t, most azonban a teljes hétvége során küszködött, aminek eredménye egy csalódást keltő tizenhetedik hely lett csupán, így összetettben a hatodik pozícióba esett vissza, elérve ezzel az utóbbi tíz évének legrosszabb eredményét. Ezt megelőzően a mélypont a 2005-ös idény volt, amelyet a tizenharmadikként fejezett be, 2006 óta azonban egyszer sem végzett a top 4-en kívül, sőt, 2007-től kezdve egészen mostanáig minden évben a legjobb három között zárta a bajnokságot.

Az idei esztendő nem csak az új-zélandinak, de magának a Chip Ganassi Racingnek is a várakozásokon alul zárult. A csapat legjobb helyezését Sonomán a kilencedikként befutott Charlie Kimball szolgáltatta, aki az összetettben is ebben a pozcióban landolt. A 2014-es fontanai verseny óta nyeretlen Tony Kanaan a tizenharmadik helyen ért célba, a végelszámolásnál pedig a hetedikként jegyzik, míg a gárda újonca, Max Chilton tizenhatodik lett az idény utolsó futamán, a bajnokságbeli eredményéért pedig a tabella tizenkilencedik pozíciójáig kell legörgetni.

Hogy egy kicsit a naposabb oldalt is nézzük, a Verizon IndyCar Series 2016-os legjobb újonca Alexander Rossi lett.

Az Andretti Herta Autosport 24 éves pilótája Sonomán az ötödikként látta meg a kockás zászlót, miután a porzó üzemanyagtank miatt lassuló autóját az utolsó kör utolsó kanyarjában előzte meg csapattársa, az Andrettiékkel 2020-ig hosszabbított Ryan Hunter-Reay.

A 24 éves amerikai – aki ironikus módon pont az üzemanyagspórolásnak köszönhette a 100. Indy 500-on aratott győzelmét – ennek az egy pozícióvesztésnek köszönhetően a bajnoki pontverseny nyolcadik helyéről a tizenegyedikre esett vissza.

“Kiábrándító, hogy kifogyott az üzemanyag a végén, ugyanakkor furcsa, hogy miként működik ez a sport. Az év legnagyobb versenyét ugyanígy nyertük meg” – mondta Rossi, akivel kapcsolatban egyelőre csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az utóbbi napokban hirtelenjében az ő neve is összefüggésbe került a Team Penske-vel.

A félhivatalos hírek szerint jelenleg édesapjával, egyben menedzserével az Andrettiékkel való folytatáson dolgozik, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy esetleges átigazolása a széria legelitebb csapatához a Sonoma Raceway egyik legintenzívebb pletykájának minősült. Egy biztos, Rossit többen látták két héttel ezelőtt, Watkins Glenen a gárda motorhome-jában, amikor pedig a kíváncsi riporterek rákérdeztek a dologra, a jó öreg Roger csak sejtelmesen mosolygott. Persze egyelőre még semmit nem lehet készpénznek venni, lehet, hogy Rossi tényleg tárgyal Penske-ékkel, de az is lehet, hogy egyszerűen csak finom az ottani kávé.

A gyártók bajnokságát akárcsak a széria motorfronton ismét többszereplővé válása óta minden évben, azaz 2012 óta, idén is a Chevrolet nyerte.

A 2016-os IndyCar szezonnak ugyan vége, de most egy újabb izgalmas időszak következik, csak épp a pályán kívül. A pletykákat, hírmorzsákat látva pedig garantáltan rá fog szolgálni a ‘silly season’ kifejezésre.

A GoPro Grand Prix of Sonoma végeredménye: