Már biztosan a Team Penske-nél landol az IndyCar 2016-os bajnoki címe

A várakozásoknak megfelelően elképesztő izgalmakat és drámákat hozott az IndyCar Watkins Glen-i visszatérése.

A széria naptárában idén öt év hiátus után, az elkaszált bostoni futam pótlásaként helyet kapott New York állambeli pályán rendezett 60 körös verseny nem meglepő módon Scott Dixon győzelmét hozta.

A Chip Ganassi Racing négyszeres bajnokának idén nem sok babér termett az épített pályás fordulókon, olyannyira, hogy kettőt is (Road America, Mid-Ohio) konkrétan a legutolsó helyen zárt. Watkins Glenen azonban végre összeállt felette a szerencsés csillagzat és miután megnyerte mindhárom szabadedzést, valamint a pole pozíciót is behúzta, a futamgyőzelemnél sem adta alább feltéve a koronát tökéletes hétvégéjére.

Dixon a futam 60 köréből 50-en át állt az élen, aminek révén idei második, IndyCar pályafutását tekintve pedig 40. győzelmét ünnepelhette, ezzel az örökranglista negyedik helyére jött fel.

A 36 esztendős pilóta egyben karrierje negyedik sikerét aratta a Watkins Glen Internationalen – a pálya egyetemes történetét tekintve a második legtöbbet Jeff Gordonnal holtversenyben, míg a rekordot Tony Stewart tartja összesen öt elsőséggel.

Az új-zélandi mögött a második pozícióban Josef Newgarden zárt, a harmadikat pedig Helio Castroneves kaparintotta meg – vagy inkább fogalmazzunk úgy, ők gazdálkodtak a legjobban az üzemanyaggal.

Dixon a győzelemmel járó teljes pénzdíját a Justin Wilson családjának támogatására létrehozott alapítványnak ajánlotta fel.

Az IndyCar Grand Prix at The Glen legpozitívabb meglepetése a Dale Coyne Racinghez fűződik. A két újonccal operáló kiscsapat teljes felállásával képviseltette magát a legjobb tíz között, miután a teljes szezonos Conor Daly IndyCar pályafutása eddigi legjobb eredményét elérve a negyedikként látta meg a kockás zászlót, míg a mindössze második főkategóriás futamát teljesített RC Enerson a kilencedikként zárt.

wgas.png

A nap egyik legnagyobb vesztese viszont a Schmidt Peterson Motorsports-os James Hinchcliffe lett, aki egyetlen héten belül immár másodszor kapott képletesen egy nagy pofont pont a verseny legvégén.

Az augusztus 27-ei, texasi Firestone 600-at végig dominálta – a korrektség kedvéért azért tegyük hozzá, hogy szabálytalan autóval, amiért meg is kapta a méltó büntetését mínusz 25 pont formájában – , de végül 0.008 másodperccel, a kockás zászló pillanatában alulmaradt Graham Rahallal szemben.

A negatív sorozat átmentette magát Watkins Glenre is, ahol a pénteki két szabadedzést a mezőny végén zárta, másnapra azonban látványos javulást értek el az autó beállításai terén, aminek révén könnyedén tovább is jutott a kvalifikáció második szegmensébe. Azaz csak jutott volna, mivel az IndyCar versenybírái egy vitatott szabályértelmezés miatt elvették a kanadai legjobb idejét, így nem folytathatta tovább az időmérőt és meg kellett barátkoznia a tizenharmadik rajthellyel.

A vasárnapi verseny hajrája felé közeledve úgy tűnt, végre egy kis napfény süthet Hinchcliffe-re, mígnem az utolsó kanyarban kifogyott Dallara-Hondájából az üzemanyag, így a dobogó helyett végül csak a tizennyolcadikként zárt. A KVSH Racinget szolgáló, végül negyedikként leintett Sébastien Bourdais viszont jófej volt és autóján befuvarozta a célba kollégáját, aki remélheti, hogy az előzetes közvéleménykutatások eredményeivel ellentétben nem fog már a Dancing with the Stars-ból is korán kiesni.

A 60 körös viadal során összesen három alkalommal volt szükség a teljes pályás sárga jelzés életbe léptetésére.

Először a 15. körben vették igénybe a pace car szolgálatait, miután Mikhail Aleshin nagy erővel a 4-es kanyar falának csapódott köszönhetően a menet közben szétrobbanó bal hátsó abroncsnak. A látvány cseppet horrorisztikus volt, de szerencsére a Schmidt Peterson Motorsports orosz pilótája ép bőrrel megúszta.

wgi2.jpg

A restart után mindössze két körön át élvezhette a mezőny a zöld zászló adta szabad verseny örömeit, amikor is a 20. körben Charlie Kimball a csata hevében frontálisan az 1-es kanyar belső falába küldte Graham Rahalt. A ganassis tovább tudott menni, az RLL Racinget képviselő kollégája számára azonban ott helyben véget ért a nap.

“Kimball úgy döntött, a kijáratnál egyáltalán nem ad nekem helyet, valószínűleg ez volt a legnagyobb ütés, amit életemben eddig kaptam” – nyilatkozta Rahal, aki csodával határos módon sértetlenül hagyta el járművét.“Ugyanakkor én is hibás vagyok, nem lett volna szabad ilyen helyzetbe hoznom magam. Jobban kellett volna ismernem őt [Kimballt] annál, hogy így versenyezzek ellene. Ő egy “karakter”. Fogalmam sincs, hogy az autóm egyáltalán javítható-e.”

Az igazi, a bajnokság kimenetélt is komolyan érintő dráma azonban a 39. körben következett be.

Will Power épp Kimball-al harcolt, amikor utóbbi ganassis autója hozzáért az ausztrál gépének hátsó szárnyához, minek következtében a Team Penske 2014-es bajnoka a pályát szegélyező korlátnak csapódott. Az incidenst követően Kimball – akárcsak a Rahallal történtek után – ismét folytatni tudta a versenyt és végül a hatodikként ért célba.

“Senki nem szeret ellene [Kimball] versenyezni” – fakadt ki Power. “Mindenki ugyanazon a véleményen van, ő a legveszélyesebb srác a pályán.”

Kimball természetesen nem értett egyet a kritikával és állítja, ő semmi rosszat nem csinált, sőt bőven hagyott helyet Powernek.

Az amerikai szerint ellenfele váratlanul húzódott le a pálya belső oldalára.

“Olyan volt, mintha fogalma sem lett volna arról, hogy én ott vagyok.”

Kimball azt is hozzátette, hogy ha bármi veszélyeset tett volna, akkor azért a versenybírák egészen biztosan megbüntették volna – márpedig erre sem a Power, sem pedig a Rahal elleni esetnél sem került sor.

A nagyerejű ütközés után az ausztrál ugyan saját lábán hagyta el járművét, de egyelőre nem kapta meg az engedélyt arra, hogy ismét autóba üljön, miután a pálya orvosi központjában történt vizsgálat során agyrázkódásra utaló tüneteket észleltek nála. Az, hogy mikor vezethet ismét csak a várhatóan néhány nap múlva esedékes újabb tesztek elvégzése után derül ki. 

wggga.png

Mindez abból az aspektusból nézve is drámai, hogy már csak Power az egyetlen, aki még veszélyes lehet csapattársa, Simon Pagenaud bajnoki címére. A 35 éves toowoombai a szezonnyitó St. Pete-i futamot betegség miatt kénytelen volt kihagyni, később viszont elképesztő menetelést produkálva négy győzelmet aratott gyors egymásutánban, emellett pedig háromszor is felállhatott a dobogóra – kétszer a második, egyszer pedig annak harmadik fokára. Mindennek hála Power Watkins Glenre már csak 28 pont hátrányban érkezett francia kollégájához viszonyítva, a versenyen történt baleset miatti huszadik, ezzel egyidejűleg Pagenaud hetedik helyének következtében azonban a különbség ismét 43 pontra növekedett.

Innen kívánunk mielőbbi jobbulást a fura tekintetű ausztrálnak, és reméljük, hogy a legrosszabb forgatókönyv – azaz a sonomai szezonzáró kényszerű kihagyása – nem válik valóra, mert akkor az egyet jelentene azzal, hogy a versenyen már azelőtt bajnokot lehetne avatni, hogy egyáltalán elrajtolnának.

Persze minden bajnoki címnél fontosabb Power egészsége, pláne, hogy neki is megvan már a maga kórtörténete fejsérüléseket illetően, amelyre a Dale Earnhardt Jr.-ral a közelmúltban történtek után különösen érzékenyek vagyunk.

Egy dolog azonban biztosra vehető: a 2016-os IndyCar bajnokot a Team Penske szolgáltatja majd, a kérdés már csak az, hogy francia, vagy ausztrál lobogó alatt.

Az összetettet – ahogyan már fentebb említettük – Pagenaud vezeti 555 ponttal, míg Power 512 egységen áll. A harmadik-negyedik pozíciókban egyaránt 451-451-gyel Dixon és Castroneves szerepel, hiába osztanak azonban a szezonzáró, sonomai versenyen duplapontokat, nekik már matematikai esélyük sincs a címre.

Az év utolsó IndyCar futamán összesen 104 pont gyűjthető (100 a győzelemért, 1 a pole-ért, 1 a leggyorsabb körért és 2 a legtöbb vezető pozícióban megtett körért), tehát Iceman, vagy Helio akkor sem emelhetné a magasba az Astor Kupát, ha prezentálni tudna egy tökéletes hétvégét, miközben Pagenaud valami oknál fogva teljesen kihagyná a fordulót, ezáltal nullázna. Ekkor ugyanis pontegyenlőség alakulna ki, ami a több győztes futam révén a francia oldalára billentené a mérleget.

A mindent eldöntő sonomai viadalra szeptember 18-án kerül sor.

 

wgaress.png

 

 

képek: IndyCar Media, NBCSN

Kommentek

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy