A büntetéseké volt a főszerep az IndyCar Watkins Glen-i kvalifikációján
Megállapításra került már párszor, hogy az utóbbi évek legpozitívabb svédcsavarja a Watkins Glen International utolsó pillanatban történt érkezése volt az idei IndyCar naptárba.
A 3.37 mérföld hosszúságú road pálya a korrupció, gazdasági csalás, hatalommal való visszaélés és egyéb nyalánkságok cunamija után elkaszált bostoni verseny pótlékaként olyan, szintén a 2016-os idényben visszatérő nagy kedvencek mellé csatlakozhatott be soron kívü, mint amilyen a Phoenix International Raceway, valamint Road America.
Ennek megfelelően hatalmas érdeklődés övezte a ‘Glenen’ zajló IndyCar hétvége eseményeit, mindezt pedig csak még tovább fokozza a tény, hogy a pálya újraaszfaltozása, valamint az autók aerodinamikája révén őrült tempóra lehetett számítani.
Az egy levegővétellel való kimondáshoz gyöngyhalászoknak becsületére váló tüdőt igénylő, IndyCar Grand Prix at The Glen presented by Hitachi névre hallgató eseménynek már a szabadedzései sem zajlottak le unalmasan. Az összesen három gyakorláson több kicsúszás és baleset borzolta a kedélyeket, egyedül a mindenkori leggyorsabb személye nem változott.
A Chip Ganassi Racing négyszeres bajnoka, Scott Dixon mindkét pénteki, valamint a szombat délelőtti edzést is a tabella élén zárta, tempóját és jó formáját elnézve pedig már előre a pole pozíció legnagyobb esélyesének számított.
A 36 éves veterán nem is vallott kudarcot, miután a kvalifikáció utolsó szegmensében megfutott 1:22.5259-es körének köszönhetően magabiztosan szerezte meg IndyCar pályafutása 25. rajtelsőségét, amivel az örökranglista 11. helyére jött fel holtversenyben Paul Tracy-vel.
A legnagyobb figyelem azonban nem emiatt irányult Dixonra, sokkal inkább az ideje révén.
A pályacsúcs megdöntésének ténye már előre borítékolható volt az újraaszfaltozott Glenen, különösen az elmúlt hetekben lezajlott tesztek, valamint a mostani, éles versenyhétvége edzéseredményei láttán.
A kérdés csak az volt, mégis mennyivel adják át a múltnak a még Ryan Briscoe által 2009-ben felállított 1:28.1332-es rekordot.
Nos, némi fejszámolást követően mostanra rá is jöhettünk, hogy a különbség 5.6063 másodperc, ami már önmagában nézve tökéletesen szemlélteti micsoda tempót produkál a mezőny.
Már az előzetes tesztekből kiderült, hogy az IndyCar naptárában ezt megelőzően utoljára 2010-ben szerepelt Watkins Glen fizikális értelemben valódi próbatétel lesz a mezőny számára a hatalmas sebességek és erőhatások miatt, amelyek még az olyan, köztudottan rendkívül fitt versenyzőket is kihívás elé állítják, mint amilyen Dixon.
“Arra számítottam, hogy [az új pályacsúcs] hat másodperccel is jobb lesz” – nyilatkozta az autójából kiszállva az új-zélandi, aki Toronto után idén másodszor rajtolhat az élről. “Azt hiszem, mindannyiunkat sokkolt egy kicsit. A pálya gyorsabb volt a reggeli, hűvösebb körülmények között, és úgy véltük, legalább nyolc tizedet tudunk még hozni a piros abroncsokon, ami valami oknál fogva nem jött össze. Nem tudom mennyi az átlagsebesség, 150 mph (241.4 kmh) körül lehet, ami a versenytempó Milwaukee-ban. […] Ami a G-erőket illeti, különösen a 10-es, 11-es és 5-ös kanyarokban, már jó ideje nem láttam ilyen mértékűt road pályán.”
Dixon rajtelsősége egy másik rekordot is a történelemkönyvek lábjegyzetébe száműzött, miután az eddigi WGI-n rendezett IRL/IndyCar futamok valammenyién (2005-2010, 2016) most először fordult elő, hogy nem a Team Penske egyik autója bizonyult a kvalifikáció legjobbjának.
Túl messzire azért nem kell menni, hogy megleljük Roger Penske egy alkalmazottját, hiszen Dixon mellől a második helyről Will Power várhatja a vasárnapi zöld zászlót.
Az ausztrál – akin kívül eddig még senkinek nem sikerült a Glenen rajt-cél győzelmet aratnia az IndyCarban (2010) – eredménye azonban korántsem volt olyan sétagalopp, mint a tabella alapján hihetnénk.
Power csak a hetedikként zárta a második szegmenst, köszönhetően annak, hogy a piros abroncsok nem biztosították számára a kellő tapadást. A versenyigazgatóság azonban közvetetten a segítségére sietett, miután a 2014-es bajnok előtt, a még a kvalifikáció utolsó felvonásába, a Fast 6-be jutást érő hatodik helyen végzett Mikhail Aleshintől elvették két legjobb idejét, mondván akadályozta a gyors körén lévő Juan Pablo Montoyát.
A büntetéssel a Schmidt Peterson Motorsports orosz pilótája finoman szólva sem értett egyet.
“Tudtam, hogy Montoya mögöttem van, ki is tértem előle jobb oldalra, erre mégis kiszabják rám ezt a büntetést” – nyilatkozta felháborodottan Aleshin.
Az SPM csapatszinten rágott be a versenybírákra, miután nem csak a 29 éves oroszt, de másik versenyzőjüket, James Hinchcliffe-et is megtalálták maguknak – három napon belül immár másodszor.
A kanadai a múlt szombati, texasi Firestone 600-on 0.008 másodperccel maradt alul Graham Rahallal szemben, noha a verseny szinte teljes egészén dominált, míg amerikai kollégája csak az utolsó, de egyben legfontosabb pillanatban került az élre. Szerdán aztán kiderült, hogy a Hinchcliffe autójának padlólemezén lévő domború védőelem fennakadt a futam utáni technikai ellenőrzésen, miután olyan eltéréseket találtak, amelyeknek köszönhetően jogosulatlan teljesítménybeli előnyhöz jutottak. Ennek következtében az IndyCar 20.000 dolláros büntetést rótt ki a csapatra, továbbá 25 pontot egyaránt levontak az entrant, valamint versenyzői pontokból is.
A Watkins Glen-i hétvége nem kezdődött jól Hinchcliffe számára, miután a pénteki edzésnapot csak a huszonegyedik helyen zárta. Szombatra úgy tűnt, a csapat megtalálta a megfelelő beállításokat, aminek révén a 29 éves ontariói rögtön a negyedikként zárta a délelőtti gyakorlást, majd a kvalifikáció csoportkörét is ugyanebben a biztos továbbjutást jelentő pozícióban fejezte be. A versenybírák azonban tőle is elvették a legjobb idejét Power gyors körének megzavarása okán.
Az SPM megpróbált fellebbezni az ítélet ellen, de nem jártak sikerrel, így a pilóta csak a 13. helyről kezdheti meg a 60 körös versenyt.
Az esetet követően Hinchcliffe azon melegében kifakadt a versenybírákra.
“Nem kérdés, hogy bent kellene lennünk [a kvalifikáció következő körében]. Az IndyCar nem tudja értelmezni a saját szabálykönyvét. Rengeteg munkát fektettünk az autó aerodinamikai beállításaiba, sokkal jobbak lettünk, mint tegnap és a csoportkörben a negyedikek voltunk. Elvesztettük a legjobb időnket egy helytelenül érvényesített szabály miatt.”
A szóban forgó regula szerint ha egy versenyző a kvalifikáció során sárga, vagy piros zászlós periódust idéz elő – függetlenül attól, hogy saját hibájából, vagy rajta kívül álló okok miatt – mindenképpen büntetést kap. Hinchcliffe azonban azzal érvel, hogy ha a kérdéses autó nem áll meg a pályán és önerőből képes tovább haladni, akkor még csak lokális sárga jelzés sem lép életbe. Ennek ellenére az ő esetében mégis ez történt.
“Nem álltam meg, haladtam előre, de a sárga mégis előkerült, szóval ez az ő hibájuk” – folytatta Hinchcliffe. “Ha mégis életbe lép a sárga, akkor minden autónak abban a szektorban muszáj legalább 15%-kal lassabban haladnia, mint az egyéni legjobb részidejük. Will [Power] nyíltan nem tette ezt, mivel nem gondolták, hogy sárga van érvényben, annyira nem történt nagy dolog. Szóval, ha engem megbüntettek, akkor őt is meg kellett volna. Jóval hátrébbról kell rajtolnunk, mint amit valójában megérdemlünk, teljesen ok nélkül.”
Ironikus, hogy a Firestone 600-at megnyerő Rahalt szintén megbüntették Jack Hawksworth és Hinchcliffe feltartásáért, így az amerikai csak a 20.-ként startol majd.
A Dixon-Power duó mögül a harmadik pozícióból a jövő évet tekintve a Dale Coyne Racinggel összeboronált, de egyelőre még a KVSH Racinget képviselő Sébastien Bourdais indulhat, míg mellőle, Helio Castroneves várhatja a zöld zászlót a Team Penske 3-as számú Dallara-Chevy-jével.
A harmadik sort két ganassis alkotja a bajnokságban jelenleg szintén a bronzérmet jelentő pozícióban tanyázó Tony Kanaan, valamint az újonc Max Chilton révén, aki ezzel IndyCar pályafutása eddigi legjobb road-on elért kvalifikációs eredményét hozta.
Az összetettet 28 ponttal Power előtt vezető, a szezon eddigi négy épített pályás fordulójából háromszor pole-t szerzett Simon Pagenaud ezúttal csak a hetedik helyről iramodhat neki a versenynek, közvetlenül csapattársa, Juan Pablo Montoya oldalán.
A Honda legmagasabb rajthelyét a Watkins Glenen igencsak megtáltosodni látszó Jack Hawksworth produkálta az AJ Foyt Racing 41-es gépével, mellette pedig a már említett Aleshin teszi teljessé az ötödik sort.
A kvalifikáció egyik nagy meglepetését a Dale Coyne Racing újonca, a mindössze második IndyCar hétvégéjét teljesítő RC Enerson szolgáltatta, akinek sikerült bejutnia a második szegmensbe és végül a 11. rajtpozícióból vághat neki a távnak.
A legnagyobb csalódásnak csapatszinten továbbra is az Andretti Autosport bizonyul. A gyenge teljesítménye miatt saját bevallása szerint is frusztrált gárda legmagasabban kvalifikált versenyezőjéért, név szerint Alexander Rossiért egészen a tabella 15. helyéig kell legörgetni, míg Carlos Munoz a 16., Marco Andreti a 18., a 200. főkategóriás futamát ezen a hétvégén teljesítő Ryan Hunter-Reay pedig a 19. pozícióból kezdheti meg a küzdelmet.
A mezőny végéről az AJ Foyt Racing japán veteránja, Takuma Sato rajtol, akitől szintén elvették két legjobb idejét, miután a csoportkörében falnak csapta az autóját, piros zászlót idézve ezzel elő.
Az IndyCar Grand Prix at The Glen presented by Hitachi magyar idő szerint vasárnap, kb. 20:30-kor veszi kezdetét.
képek: IndyCar Media
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough