Earnhardt Jr: Nem állok készen arra, hogy feladjam -

Közel egy hónappal azt követően, hogy partvonalra kényszerült, először állt a média rendelkezésére a NASCAR legnépszerűbb versenyzője.

Dale Earnhardt Jr.-nál még a július 17-ei, New Hampshire Motor Speedway-en rendezett futam előtt jelentkeztek agyrázkódásra utaló tünetek, amelyek miatt azóta is csak nézőként kénytelen szemlélni a Sprint Cup eseményeit.

A 41 éves pilóta utoljára a július 9-ei, Kentucky Speedway-en lebonyolított Quaker State 400-on gördült pályára, a problémák megjelenése pedig az ezt követő napokra datálódik. A mindennapjait megkeserítő szédülést és látásproblémákat azonban jóval korábbra, még a június 12-ei, michigani futamon történt balesetére eredeztetik. A tény, miszerint az egyébként nem túl nagy erejű ütközés, valamint a tünetek manifesztálódása között majdnem egy teljes hónap – ezalatt három probléma nélkül teljesített futam – eltelt, meglehetősen szokatlan és Earnhardt saját bevallása szerint pontosan emiatt még ijesztőbb is a számára.

“Amikor először orvoshoz fordultam emiatt, úgy voltam vele, hogy muszáj rendbe jönnöm, muszáj olyan hamar újra autó ülnöm, amilyen hamar csak lehetséges” – magyarázta a legendás hétszeres bajnok Dale Earnhardt fia a NASCAR aktuális versenyhétvégéjén, Watkins Glenen tartott exkluzív sajtótájékoztatóján, amely egyébként első nyilvános szereplése is volt kényszerpihenőjének kezdete óta. „Meglepett, hogy ilyen sok futamról távol kell maradnom, nem gondoltam volna, hogy ennyire hosszú ideig fog tartani. Annyira zavarbaejtő ez az egész, volt az a balesetem Michiganben, egyáltalán nem volt nagy, majd a tünetek hetekkel később egyszer csak megjelentek.”

Saját, hivatalos podcastjében még hétfőn Earnhardt arról beszélt, hogy már a panaszainak kialakulása sem a megszokott sémát követte. Korábbi agyrázkódásaival ellentétben ugyanis most napról-napra, fokozatosan erősdtek, majd miután elértek egy bizonyos fokot, az állapota stagnálni kezdett.

“Nem hittem, hogy ez ennyire komoly, de végül eljutottam egy olyan pontra, amelyen már nyilvánvalóan nem volt szabad versenyautóba ülnöm. A legelején úgy voltam vele, hogy pár hét alatt el fog múlni, kihagyok egy, vagy két futamot, de aztán újra minden a régi lesz. Nem így történt”

Sztárt csak sztárral helyettesíthetnek: Junior neve a szélvédőn, de a volán mögött Gordonnal (Pocono)

A kétszeres Daytona 500 győztes versenyző helyét az NHMS-en a 23 éves Alex Bowman, a soron következő, indianapolisi Brickyard 400 óta pedig a nyugdíjból csak a beugró szerep kedvéért visszatért Jeff Gordon tölti be a Hendrick Motorsports 88-as számú Chevy-jének volánja mögött.

Ennek megfelelően Watkins Glenen, valamint az augusztus 20-án esedékes bristoli versenyeken továbbra is a négyszeres bajnok vezeti a 88-ast, hogy azután viszont mi lesz, még a jövő zenéje.

„Nem tudhatjuk, mikor szűnnek meg a panaszaim” – mondta a Junior becenévre is hallgató sztár. „Minden nap végzem a mentális és fizikális terápia gyakorlatait annak érdekében, hogy az agyamat rábírjam arra, hogy kijavítsa a hibát, ami az egyensúly- és látásproblémáimat okozza. Nincs általános lefolyása az ilyen sérülésnek, aminek alapján azt mondhatnák, hogy ‘ez egy hónapig fog tartani’, vagy akár tovább. Nekem már volt részem hasonlóban és beszéltem másokkal is, akiknek szintén. Ez az, ami frusztrál, a múltban egyszer sem tartott ilyen sokáig, hogy enyhüljenek a tünetek. A mostaniak mások, ugyanakkor nem szokatlanok, az orvosom pedig nagyon pozitívan áll hozzá.”

A huszonhatszoros NASCAR Cup futamgyőztes mindezek ellenére leszögezte, esze ágában sincs szögre akasztani a sisakját.

“Már jó néhány hónappal ezelőtt leültem beszélgetni Rick-kel [Hendrick, a csapat tulajdonosa] a [jövő év végén lejáró] szerződésem meghosszabbításáról. Ez az az irány amerre tartok. Amilyen hamar csak egészséges leszek, magabiztossá válok a hogylétemet illetően és úgy érzem ismét tudom vezetni az autót, akkor mindenképpen versenyezni akarok. Hiányzik a versenyzés, hiányzik, hogy nem lehetek a pályán, hiányoznak az emberek. Ahogyan Rick szereti mondani, vannak még befejezetlen ügyeink.”

Earnhardt Jr. elmondása szerint a visszavonulás gondolata még otthon, családi körben sem merült fel témaként.

“Az orvosom úgy véli, annak érdekében, hogy sikeres legyen a terápia és megszűnjenek a panaszok, nem szabad semmiféle stressznek kitennem magam. Az idegeskedés lelassítja a folyamatot, tehát az ilyen, még csak nem is szükségszerű beszélgetéseknek nincs értelme. A szándékunk az, hogy megkapjam a zöld jelzést és visszatérjek a pályára. A lényeg jelenleg, hogy ismét egészséges legyek. Nem gondolkodom olyanokon, hogy ‘mi van, ha….’. Az lebeg a szemem előtt, hogy visszaüljek az autóba, szerintem ez lehetséges, ahogyan az orvosaim is ezen a véleményen vannak.”

Gordon és Earnhardt Jr. a Hendrick Motorsports Watkins Glen-i garázsában

Earnhardt Jr. az elmúlt években már számos, kisebb-nagyobb agyrázkódásokkal járó baleset szenvedő alanyává vált és korábban saját maga vallotta be, hogy annak érdekében, ne kelljen futamot kihagynia, több alkalommal is eltitkolt fejsérüléseket.

2012-ben végül kénytelen volt orvosi segítséget kérni, mivel még napok múltán sem szűntek meg a Talladegán történt balesete után megjelent, agyrázkódást elővetítő panaszai. A vizsgálatok során aztán kiderült, hogy hat hét leforgása alatt ez már a második ilyen típusú sérülése volt.

Bár ön- és közveszély okozása miatt sokan eltiltással büntették volna, de ‘Junior’ végül megúszta két hét kényszerszabadsággal. A NASCAR-nak azonban mindenképpen lépnie kellett, így a következő évtől teljes ráncfelvarrást eszközöltek a fejsérülések esetén alkalmazott protokollján.

Az óvatosság tehát maximálisan érthető Earnhardt részéről, különösen, ha nem akar Dario Franchitti sorsára jutni. A szintén több agyrázkódáson átesett négyszeres IndyCar bajnok és háromszoros Indianapolis 500 győztes klasszis pályafutásának végére a 2013-as, houstoni versenyen történt baleset tette ki a pontot, miután a skót orvosai szerint lehetetlen megjósolni, hogy mi lenne a végkimenetele egy újabb, akár minimális mértékű fejsérülésnek is.

“Nem állok készen arra, hogy abbahagyjam a versenyzést, feladjam és kiszálljak. A felépülésem egy nagyon lassú folyamat… bárcsak ne így lenne. Nem tudom, hogy mennyi ideig fog tartani, de egészen biztosan nem ülök addig autóba, amíg az orvosaim nem engedélyezik. Ezt a döntést nem nekem kell meghoznom. Bízom az orvosokban, ha ők azt mondják, jól vagyok, akkor hinni fogok nekik.”

Earnhardt Jr. – akit 2003 óta minden évben a NASCAR királykategóriájának legnépszerűbb versenyzőjévé választottak – hisz abban, hogy az őt kezelő specialisták segítségével akár még jobb is lehet, mint újkorában.

“Az orvosaim optimisták annak lehetősége miatt, hogy nem csak egészséges lehetek ismét, de lényegében még erősebbé is tehetik az agyamat, hogy az ellenálllóbb legyen. A michigani incidensnek nem lett volna szabad agyrázkódáshoz vezetnie, képesnek kellene lennem arra, hogy bárminemű probléma nélkül átvészeljem az ilyesmit. Tehát nem csak azon dolgozunk, hogy újra teljesen jól legyek, hanem azon is, hogy ne kelljem aggódnom amiatt, hogy megismétlődhet.”

A nem csak az autóversenyzés, de en bloc az amerikai sportvilág egyik legpiacképesebb pilótája kizárólag a gyógyulásra fókuszál és a sajtótájékoztató után magángépével azonnal elhagyta Watkins Glent.

“Egyszerűen csak jobban akarok lenni. Semmi más nem fontosabb annál, hogy a panaszaim megszűnjenek és ismét önmagam lehessek. Ez minden, amire csak gondolni tudok. Nem létezik útmutató, vagy szabálykönyv arra, hogy mennyi idő alatt múlnak el az ilyen sérülések tünetei, szóval semmi mást nem tehetek, csak türelemmel lenni.”

A hosszú évek óta bejegyzett szervdonorként is számon tartott Earnhardt Jr. kórtörténete okán idén márciusban úgy nyilatkozott, számos NFL játékos, labdarúgó és ökölvívó példáját követve felajánlja, hogy agyát halála után tudományos kutatások céljára használják fel.

képek: NASCAR Media, Hendrick Motorsports