Power győzelmét hozta az IndyCar idegőrlő kanadai futama -

A stratégia és a szerencse lopta el a show-t a torontói Exhibition Place-en.

Az IndyCar mezőnye az idei szezonban először és utoljára hagyta el az Egyesült Államok területét, méghozzá a tradicionálisnak mondható kanadai utcai pálya kedvéért.

Az igazi eseményekre a 85 körös megmérettetés második feléig kellett várni, de ez nem jelenti azt, hogy az első rész fukarkodott volna izgalmakban, késhegyre menő harcokban, sőt, az ütközésekre fogékonyaknak már a második körben volt miért lelkesedniük köszönhetően egy három amerikai nemzetiségű pilóta között lezajlott kis liezonnak. Charlie Kimball és Graham Rahal korai egymásra találásának végeredménye előbbi, a Chip Ganassi Racing #83 Dallara-Chevy-jét vezető versenyző megpördülésével zárult, a 8-as kanyarban veszteglő autót pedig az érkező Ryan Hunter-Reay már nem tudta elkerülni és oldalról szépen el is találta. Az Andretti Autosport 2012-es bajnoka ennek következtében búcsút mondhatott járműve első szárnyának, de rajta kívül kénytelen volt még egy soron kívüli pitkiállást eszközölni Rahal is defekt miatt.

A fentiek miatt életbe lépett sárga zászlós szakaszt követően csak egyetlen kör erejéig élvezhette a mezőny a zöld jelzés áldásos szabadságát, miután Juan Pablo Montoya és Josef Newgarden a csata hevében összeértek, aminek révén az autókról alkatrészdarabok szakadtak le, indokoltttá téve a pace car ismételt pályára küldését.

Az esetet a versenyigazgatóság vizsgálat alá helyezte, de végül nem került sor semmiféle szankcióra, Newgardennek pedig a kerékcserével egybekötött pitlátogatása után a mezőny végére ugyan, de még körön belül sikerült visszaállnia.

A kilencedik körben történt újraindítás után ismét Montoya vált a verseny leglátványosabb elemévé, ezúttal a helyi szuperhős James Hinchcliffe-fel karöltve, amiből egy, a hetedik pozícióért zajló igazán férfias adok-kapokot követően végül a kolumbiai jött ki győztesen.

Az élen mindeközben rendületlenül a pole pozícióból indult Scott Dixon haladt, aki a féltávhoz érve már közel nyolc teljes másodperces előnyt autózott ki magának. A lekörözésekhez érve ezen idő természetesen drasztikusan redukálódott, azonban a Chip Ganassi Racing sztárja még így is abszolút dominanciát mutatott.

Hamarosan azonban minden borult az új-zélandi számára.

A bukkanókkal tarkított pálya alaposan próbára tette az egy hónappal korábbi, texasi balesetének következtében még mindig sérült vállal és kezekkel vezető Newgarden tűrőképességét, mígnem az 58. körben ráhajtott a rázókőre, aminek következtében egyenesen az 5-ös kanyar falának csapódott. Szerencsétlen módon az ütközés pontosan a hendikeppes jobb oldalán érte, a testbeszédéből ítélve nem kevés fájdalmat okozva számára. És, hogy még pocsékabb legyen a tavaly ugyanitt Torontóban, múlt héten pedig Iowában győzni tudott versenyző helyzete, a kiesés miatt csak a huszonkettedik pozícióban zárta a futamot.

Newgarden a texasi Firestone 600 augusztus 27-ére átütemezett, 72. körben indítandó folytatásán a baleset okozta kiesése miatt ugyebár nem vehet részt, így azt a futamot is már biztosan az utolsó pozícióban zárja. Mondani sem kell, mindez óriási, szinte már végzetes csapást jelent a 25 éves amerikai bajnoki esélyeire nézve.

Öröm az ürömben, hogy úgy tűnik, az újabb ütközést nem sínylették meg nagyon a sérült testrészei. Az incidenst követően egy rövid ellenőrzésen már átesett a pálya orvosi központjában, de a további versenyzéshez szükséges zöld jelzést csak az újabb, hétfői vizsgálat után kaphatja meg.

Fortuna asszony nőies kacsója, egy zseniális húzás, a véletlen, vagy ezen tényezők együttállása kellett-e hozzá nem tudni, de Tim Cindric alig néhány másodperccel a Newgarden miatti sárga zászlós szakasz életbe lépése előtt szólította ki a pitbe Powert, így a 2014-es bajnok még legálisan hajthatta végre kiállását. Nem volt azonban ilyen szerencsés Dixon és Pagenaud, akik a tervek szerint a következő körben látogatták volna meg szerelőcsapatukat. Ehelyett azonban a lezárt pitlane következtében kint ragadtak a pace car mögött, a stratégia pedig innentől fogva úgy, ahogy volt borult a számukra és miután végül ők is végrehajthatták a szervizelést, már az élmezőny helyett a top 10-en kívül találták magukat.

“Itt ment el a kib*szott a versenyünk” – üvöltötte a dühös Dixon a csapatrádióban. “Megszívtuk, hogy csessze meg. A jó k*rva életbe!”

A megváltó zöld jelzés pillanatában már Tony Kanaan állt az élen, aki azonban 16 körrel később kénytelen volt még egy pitkiállást beiktatni, átadva ezzel a vezetést Powernek. Az ausztrál pedig innentől nem is engedte ki a kezéből az első helyet, noha a hajrában még tartogatott egy számára igencsak kellemetlen meglepetést a verseny.

A 82. körben ugyanis a javasoltnál jóval közelebbi kontaktust létesített a fallal Montoya, valamint az AJ Foyt Racinges Jack Hawksworth. A két incidens egzakt ugyanott, ámde egymástól függetlenül zajlott le – Hawksworth-nek elvileg besegített Pagenaud is, de ezt a tévében nem mutatták, valamint a versenybírák sem vizsgálták, mivel nekik sem volt(!!!) felvételük az esetről –, előidézve a futam utolsó sárga zászlós szakaszát. A rajongók túlnyomó része ezen a ponton egy emberként rezzent össze, attól tartva, hogy a versenyt már a pace cart vezető Sarah Fisher mögött fejezi be a mezőny. A versenyigazgatóság azonban igazi jófejek módján az utolsó egy darab körre, igazi sprintet garantálva még útjára engedte az autókat.

A kockás zászlót végül Power látta meg elsőként, aki ezzel idén már a negyedik, IndyCar pályafutását tekintve pedig a huszonnyolcadik győzemét ünnepelhette. A St. Petersburgben rendezett szezonnyitót betegség miatt kihagyó, a detroiti duplaforduló előtt még az összetett legjobb tíz helyezettjén kívül álló ausztrál utóbbi menetelésének hála a bajnokság második pozíciójába jött fel, mindössze 47 pont lemaradásban Pagenaud mögött. És, hogy Roger Penske öröme még nagyobb legyen, a tabella harmadik helyén is egy Team Penske pilótát találunk a torontói futamot másodikként záró Castroneves személyében.

„A csapat a legutolsó pillanatban hívott ki” – nyilatkozta Power, aki 2007 és 2010 után immár harmadszor tudott nyerni Torontóban. „Nem tudom megmondani hányszor fordult már ez elő csak éppen fordítva ezen a pályán és más helyszíneken is. Annyira felvillanyozott, amikor láttam a sárga jelzést befelé hajtva a pitlane-re. Nem sűrűn történik meg, hogy ilyen jól kapod el a sárgát.”

A helyi közönség legnagyobb örömét azonban kétségkívül a harmadik helyezett személye jelentette. Az Ontarióban született és felcseperedett James Hinchcliffe a tavalyi versenyt indianapolisi sérülése miatt kihagyni kényszerült, most azonban szép számú rajongótáborának büszkén csillogó szempárjai előtt a dobogó legalacsonyabb fokáról locsolhatta a pezsgőt. A 29 éves pilóta sikerében közrejátszott, hogy az üzemanyagspórolásnak hála két kiállással teljesíteni tudta a távot – persze ez mit sem von le az eredmény értékéből.

A negyedikként Kanaan fejezte be a futamot, aki ezzel elmondhatja magáról, hogy az elmúlt tizenkét versenyből tizet top 10-es pozícióban zárt.

Ötödikként az AJ Foyt Racing veteránja, Takuma Sato futott be, ami idei legjobb eredményének számít az alabamai szintén ötödik helyével holtversenyben.

A futam során összesen 56 körön át vezető Dixon végül a nyolcadik pozícióban ért célba. A 35 éves, négyszeres bajnok a leintés után nem bizonyult túl jó vesztesnek, és a történtek miatt még mindig tajtékozva egy ideig nyilatkozni sem volt hajlandó a sajtónak.

„Nyilvánvalóan nem ezt az eredményt akartuk ma elérni azok után, hogy a pole-ból indultunk és annyi kört vezettünk” – mondta végül Dixon. „Egész délután úgy tűnt, ez a mi versenyünk, de az időzítés és minden más tényező alakulása végül elvette ezt tőlünk. Olyan bosszantó volt, amennyire egy verseny csak lehet.”

Az összetettet a második verseny óta megszakítás nélkül vezető Pagenaud a kilencedik helyet kaparintotta csak meg, aminek révén értékes pontokat veszített a bajnokságot tekintve. Ez a francia számára rendkívül frusztráló lehet, az IndyCar szezon hajrájára nézve viszont csak tovább növeli az izgalmakat.

Az újoncok háziversenyét tekintve a legjobb eredményt az utolsó kerékcsere elmulasztása miatt lényegében tapadás nélkül hajrázó, végül tizenötödikként befutott Conor Daly érte el közvetlenül Alexander Rossi előtt, míg Max Chilton a tizennyolcadik, Spencer Pigot pedig a tizenkilencedikként fejezte be a torontói viadalt.

Az első két helyezett közötti, 1.5275 másodperces időkülönbség révén a verseny az IndyCar eddigi történetének nyolcadik legszorosabb befutóját produkálta.

A széria következő futamára július 31-én, Mid-Ohión kerül sor.