Térdre kényszerítette a mezőnyt az IndyCar külön bejáratú terminátora -

Régen kapott akkora verést az IndyCar mezőnye, mint amit múlt vasárnap Josef Newgardentől volt kénytelen elszenvedni.

Ha valaki, aki csak most kapcsolódott be a széria küzdelmeibe és az Iowa Corn 300 volt az első futam, amit végignézett joggal gondolhatta, hogy az Ed Carpenter Racing 25 éves pilótája élete csúcsformájában versenyezte végig a távot. Az igazság azonban az, hogy Newgarden teljesítménye ellenére messze volt a száz százalékos állapottól, aminek fényében csak még elképesztőbb az a produkció, amit a 0.89 mérföldes rövidoválon nyújtott.

A fiatal versenyző egy hónappal ezelőtt, a végül az időjárás miatt augusztusban folytatandó texasi Firestone 600 41. körében olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy a nézők többségének lelki szemei előtt egyből a legrosszabb forgatókönyv zajlott le. A horrorisztikus képsorok láttán már az is csodaszámba ment, hogy az orbitális bukást Newgarden kulcscsonttöréssel és kézsérülésekkel megúszta, arra viszont senki sem mert még gondolni sem, hogy a népszerű versenyzőt egyhamar újra autója volánja mögött láthatjuk. A nasville-i ifjonc és orvosai természetesen minden tőlük telhetőt megtettek a gyógyulási folyamat felgyorsításáért, amelyben nem kicsit nyomott a latba, hogy az ominózus texasi forduló előtt emberünk a negyedik helyen állt az összetett tabellán. A mielőbbi visszatérés reményében Newgarden egy operációnak is alávetette magát, amelynek során egy fémlemezzel, valamint tucatnyi csavarral rögzítették a vállát, saját bevallása szerint azonban mégsem ezen testrész okozta a legnagyobb problémát számára, sokkal inkább a balesetben szintén érintett jobb keze, sőt, mint később kiderült, a bal is megsínylette a pilóta őrangyalait sztahanovista túlteljesítményre ösztökélő ütközés.

Nem csoda tehát, hogy az IndyCar közösségének álla a benne szereplő csapattagoktól kezdve a mezei fotelszurkolókig szinkronban zuhant a földre, amikor az Ed Carpenter Racing bejelentette, hogy terminátori babérokra törő versenyzőjük megpróbálkozik a naptárba nyolc év hiátus után visszatérő Road Americán való indulással. A széria persze óvatos volt, így Newgarden csak az Elkhart Lake-i roadon rendezett forduló pénteki szabadedzéseire kapott első körben engedélyt, amelyet követően azonnali hatállyal meg kellett jelennie egy ellenőrzésen. A rendkívül nagy népszerűségnek örvendő pilóta sikerrel vette az akadályt és az IndyCar egészségügyi szakemberei áldásukat adták a kvalifikáción, majd magán a futamon való indulásra is.

A közösségi médiában előszeretettel csak JoNew becenévvel illetett volánzsonglőr nem vallott szégyent és alig 14 nappal a kis híján végzetes balesete után a huszadik helyről indulva végül nyolcadik pozícióban zárta a rendkívül trükkös, még a veteránokat is valódi próbatétel elé állító Road America-i futamot.

Az igazi kihívás azonban Iowa volt. Newgarden néhány nappal korábban még maga is úgy nyilatkozott, hogy ha a texasi események után nem RA, hanem egyből a rövidovál következett volna, akkor minden kétséget kizáróan képtelen lett volna pályára lépni. Az Iowa Speedway karakterisztikája, a folyamatos kanyarodás és a konstans erőhatások ugyanis jóval nagyobb terhelést tettek volna a sérült vállára és kezeire.

Az aggodalmak még most, közel négy héttel a baleset után sem csitultak, Newgarden azonban már rögtön az első szabadedzésen megmutatta, hogy a körülmények ellenére igenis számolni kell vele a hétvége folyamán. Az anyai ágon dán származású versenyző aztán a kvalifikáción is rendesen odatette magát és fantasztikus kétkörös átlagot produkálva a második rajthelyet szerezte meg közvetlenül a bajnokságot vezető Team Penske-s Simon Pagenaud mögött.

Ami pedig másnap magán az Iowa Corn 300-on történt, az minden várakozást felülmúlt. Newgarden már az első körben átvette a vezetést és innentől fogva, hiba nélkül uralta a futam teljes egészét. Mit uralta… dominálta, igába hajtotta a népet, csúnyán felmosta a padlót az ellenfelekkel….. [ide mindneki helyettesítse be a maga kedvenc pátoszosan elcsépelt hasonlatát].

A verseny egyharmadánál már a harmadik helyezettnek is kört adott, a leintés után pedig csak négy ellenfele mondhatta el magáról, hogy körön belül tudott maradni a győzteshez képest.

JoNew – aki sérülései miatt a június 30-ai, iowai nyílt tesztet is kihagyta – a verseny 300 köréből 282-n át állt az élen, amihez fogható dominanciát nagyon régen nem prezentált senki az IndyCarban.

A vezető pozíciót a tipikus fiúcsapat alapanyagnak is beillő külsővel rendelkező versenyző a legfontosabb szakaszban, azaz az utolsó kör végén is őrizte, aminek köszönhetően főkategóriás pályafutása harmadik győzelmét aratta, egyúttal pedig – ellenfelei betlijének is köszönhetően – feljött az összetett második helyére.

„Nehéz nem érzelmesnek lennem ezek után” – lelkendezett Newgarden, aki már tavaly is bizonyított Iowában, miután 111 kört vezetve a másodikként ért célba. „Micsoda nagyszerű autó! A Fuzzy’s Vodka … ők teszik lehetővé számunkra, hogy ezt véghez vihessük. Van egy nagyszerű csapatom az Ed Carpenter Racinggel, egy remek csapattulajdonos Ed Carpenter személyében. Ez óriási! A legjobb autót vezettem amit csak valaha kaptam. Örülök a csapatnak, a tulajnak, aki egy nagyon jó srác, jól bánik velünk. Annyira klassz! Köszönöm mindenkinek Iowában, imádom ezt a helyet, imádok idejönni, imádom az itteni rajongókat. Imádok itt versenyezni az IndyCarral. Remélem még nagyon, nagyon sok évig visszatérünk ide.”

A fentebb említett júniusi, iowai teszten JR Hildebrand pattant be a #21 Dallara-Chevy-be, akinek adatai nagyban hozzájárultak a mostani sikerhez. A még mindig csak 28 éves amerikai 2013 óta nem rendelkezik teljes szezonos szerződéssel, de Carpenterék jóvoltából az elmúlt három Indy 500-on, valamint utóbbi két GP of Indy-n is lehetőséget kapott. Newgarden szerint kollégája mindenképpen megérdemelne még egy komolyabb lehetőséget a szériában.

„Azért, hogy ilyen jó autóm volt, köszönetet kell mondanom JR Hildebrandnak. Az ő munkáját dicsére, hogy ennyivel jobb lett. Nem hiszem, hogy eddig realizáltuk, milyen szerencsések vagyunk, amiért olyan ember áll a rendelkezésünkre ha szükség van rá, mint ő. […] Szerintem JR-nak autóban lenne a helye, teljes szezonban kellene versenyeznie. Tudom, ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani.”

A bajnokságot továbbra is Simon Pagenaud vezeti, aki negyedik helye ellenére közel ugyanannyi pontelőnnyel bír, mint Iowa előtt. A Road America-i futam után a francia 74 ponttal állt a másodikként jegyzett csapattársa, Helio Castroneves előtt, most pedig 73 egységgel többet birtokol, mint az elsőszámú üldözője, aki momentán ugyebár Newgarden lett.

A Penske Racing elnöke, Tim Cindric pedig reményeim szerint veri a fejét a falba, amiért nemet mondott Newgarden szerződtetésére, mondván az amerikai túl sok autót tör össze (? – a statisztikák nem erről árulkodnak, dehát ki vagyok én, hogy Cindric-el vitatkozzak?).

Newgarden mögött a képzeletbeli ezüstérmet jelentő helyen az elképesztő hajrát produkáló Will Power ért célba. A Team Penske ausztrálja betegség miatt kénytelen volt kihagyni a szezonnyitó St. Petersburgi versenyt, alig egy hónappal ezelőtt pedig még csak a 12. pozíciót tudhatta magáénak az összetettet tekintve. Az elmúlt három futamon mutatott teljesítményének (két győzelem plusz egy dobogó második fok) köszönhetően viszont rakétaként jött fel a bajnokság harmadik helyére, és jelenleg, hat fordulóval az idény vége előtt 75 pontnyi hátrányban áll az utóbbi négy futamon műszaki hibák miatt két 13. helyet is maga mögött tudó Pagenaud-val szemben és mindössze kettővel Newgardenhez mérten. Ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy Josef – Conor Daly-vel egyetemben – nem vehet részt a texasi Firestone 600 augusztus 27-ére ütemezett folytatásán, mivel a balesetük miatt már kiesőnek minősülnek, egy nagy rivális máris kiesik a játékból.

“Soha nem végeztünk jó helyen itt” – nyilatkozta Power, akinek ezt megelőző legjobb iowai helyezése egy 5. volt még 2010-ben. “Igazán jó autónk volt ma, különösen a hosszabb etapok során. Teljesen fel vagyok villanyozva, ez az, amire szükségünk volt.”

A harmadik helyet a Chip Ganassi Racing legrégebbi bútordarabja, azaz Scott Dixon húzta be. A négyszeres bajnok, aki legutóbb Road Americán az utolsóként zárt köszönhetően egy már, a verseny elején bekövetkezett motorhiba miatt, ezzel a 86. IndyCar dobogójá húzta be. Ennél azonban jóval érdekesebb a tény, miszerint a 232. körben Pagenaud-val szemben, a második helyért végrehajtott előzése után ő lett az első pilóta, aki a legjobb kettőben autózhatott és nem a Josef vagy a Simon keresztnévre hallgatott.

Az Iowa Corn 300 nem az a verseny volt, amelyet az elsők között mutatnék meg kedvcsinálóként egy IndyCar-szűznek, de összességében nem volt okunk panaszra.

A háromszáz körös viadalt háromszor zavarta meg sárga zászló. Először a 109. körben kellett beküldeni a pace cart miután az elmúlt három iowai versenyt zsinórban megnyert Ryan Hunter-Reay autójában látványos tűzgömb kíséretében megadta magát a Honda motor, majd a 179.-ben – igaz, kevésbé látványos módon – egy Chevrolet erőforrás is lekopírozta, méghozzá Juan Pablo Montoya 2-es számú gépének kárára. Az utolsó sárgát a kvalifikáción szerzett negyedik helye révén IndyCar pályafutása legjobb rajtpozícióját elért Ganassi újonc, Max Chilton hozta össze a 246. körben, a pálya 2-es kanyarjában bemutatott megpördülése révén.

Ha pedig már szóba került Hunter-Reay, a 2012-es bajnok csapata, az ezt megelőző kilenc iowai futamból hetet megnyert Andretti Autosport egy felejthető hétvégét könyvelhetett el. A gárda legmagasabban végzett pilótája a 100. Indianapolis 500 győztese, Alexander Rossi lett, akit a hatodikként ért a kockás zászló a Bryan Herta nevével fémjelzett #98 Dallara-Hondában ülve. Ezen teljesítmény azonban Tony Kanaan-t finoman szólva sem nyűgözte le, miután ifjú amerikai kollégája a verseny hevében egy alkalommal kis híján a falba passzírozta.

Nagyjából féltávnál az ekkor körhátrányban lévő Rossi túl magasan hajtott a pályán a 2-es kanyarból kijövet és majdnem telibe trafálta az érkező brazilt. A manőver után Kanaan nem épp szalonképes szavakkal illette az újoncot, aki a leintés után elismerte a hibáját és bocsánatot kért veterán ellenfelétől.

Az oválokkal indianapolisi győzelme ellenére saját bevallása szerint még mindig csak ismerkedő Rossi szerint az iowai pálya nem mutat sok hasonlóságot a szezon második fordulójának otthont adott másik rövidovállal, a Phoenix International Raceway-el – ahol egyébként a 14. lett.

„Ez egy teljesen más játék” – mondta a 24 éves kaliforniai, aki négy körön át vezette az iowai futamot. „Ez a szép ebben a bajnokságban. Minden egyes pálya más és más. Ami engem illet, számomra az egyik különbség az volt, hogy Phoenix-szel ellentétben nem voltam totál besz*rva a félelemtől az első körben.”

Az Andretti Autosport a hétvége során végig szenvedett a beállításokkal, ami közrejátszott a Hunter-Reay és Marco Andretti által az első szabadedzésen bemutatott piruettekben is.

Rossi hatodik, és a motorhiba miatt végül a tökutolsó, huszonkettedik helyen rangsorolt “RHR” mellett Carlos Munoz a tizenkettedik, Marco pedig a tizennegyedik pozícióig jutott csak.

A gyártókat tekintve az első négyben a Chevrolet erőforrással és aero kittel felvértezett autói zártak, míg a legjobb hondásnak a Schmidt Peterson Motorsports-os Mikhail Aleshin bizonyult a maga ötödik helyével.

Az IndyCar menetrendjének következő állomása a szezon egyetlen USA-n kívüli helyszíne lesz a kanadai Toronto utcáin, méghozzá máris az előttünk álló hétvégén. Tavaly Newgarden itt szerezte meg pályafutása második főkategóriás győzelmét, és azt hiszem nem túlzunk ha azt mondjuk, minden esélye megvan arra, hogy megismételje ezen sikerét. Alig várjuk.