Óriási tempó és fizikai kihívás vár az IndyCar mezőnyére a Glenen

Közel hat év után először gördültek pályára a széria autói a Watkins Glen International aszfaltcsíkján.
Az IndyCar naptárában a szeptember első hétvégéjére kiírt, végül aztán botrányos körülmények között kútba esett bostoni versenyt pótló 3.4 mérföldes road pálya képében egy valódi tradicionális helyszínnek örülhet a széria rajongótábora. A legendás létesítmény 1979 és 1981 között látta vendégül a CART mezőnyét, majd huszonnégy év hiátust követően, 2005-ben bukkant fel ismét, ezúttal már az IRL menetrendjében. Watkins Glen a 2008-as open-wheel újraegyesülés után is maradt az IndyCar állomásai között egészen 2010-ig, amit követően azonban a többi, International Speedway Corporation alá tartozó pályával egyetemben búcsúzott a bajnokságtól.
A bostoni utcai futam meghiúsulása után azonban rekordidő alatt megszületett a pálya és a széria között a visszatérésről szóló egyezség, aminek köszönhetően a széria mezőnye szeptember 2-4-én ismét birtokába veheti a népszerű Watkins Glen Internationalt, röviden WGI-t.
A vadonatúj borítást kapott New York állambeli pályából június 20-án, hétfőn a Firestone abroncstesztjének jóvoltából négy csapat öt versenyzője, név szerint Simon Pagenaud és Helio Castroneves (Team Penske), James Hinchcliffe (Schmidt Peterson Motorsports), Alexander Rossi ( Andretti Autosport), valamint Scott Dixon (Chip Ganassi Racing) máris ízelítőt kaphatott.
A nap végén valamennyi pilóta egyetértett abban, hogy a másfél hónap múlva esedékes futam két kulcsfontosságú tényezője a nagy sebesség és a fizikai teljesítőképesség lesz majd.
“Új pályacsúcsot fogunk avatni, efelől semmi kétségem” – mondta az SPM kanadai üdvöskéje, James Hinchcliffe. „Ez az autó már a régi borításon is jól szerepelhetett volna, de ahogyan most állunk, szerintem borzasztó gyorsak leszünk a kvalifikáción.”
A WGI aktuális rekordját még 2009-ben állította be az akkoriban a Team Penske-nek vezető Ryan Briscoe 1:28:1322-vel. Ezen időt a hétfői teszt mind az öt résztvevője nagyságrendekkel túl tudta szárnyalni.
“Nem emlékszem pontosan mennyi volt a pole-os idő 2010-ben, 1:29 körül, vagy ilyesmi, de ma máris 1:24-es köröket mentünk” – nyilatkozta Dixon, aki 2005-2007-ben, zsinórban háromszor is nyerni tudott a WGI-n. “Istenverte gyors pálya, úgy értem, tényleg nagyon-nagyon gyors, és nyilvánvalóan nagy lesz a tapadás. Elképesztő munkát végeztek az új borítással, nagyon sima lett és egyenletes. Ma esett az eső, de aztán nagyon gyorsan fel is száradt. Lenyűgöző.”
Az új felület, valamint az IndyCar gépek aero csomagjainak köszönhető tempónövekedés és nagyobb tapadás nem csak az autókat, de magukat a versenyzőket is próbatétel elé állítja.
“Azt hiszem, fizikálisan hihetetlenül megerőltető lesz” – summázta Hinchcliffe. “Van néhány hosszú egyenes, ahol szusszanhatsz egyet, ez segít, ugyanakkor akadnak elképesztően nagy G-erőket produkáló kanyarok elég nagy számban. Borzasztóan igénybe vesz a pálya, csak elképzelni tudom, hogy milyen lesz [rajta versenyezni,]. Határozottan meg kell célozni az edzőteremben a súlyzókat, mielőtt ide jönnénk.”
kép: IndyCar Media

“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough