Feje tetejére állt a papírforma Detroitban -

Privát Penske partinak indult, végül azonban a sötét lovak győzedelmeskedtek a Belle Isle Park 2.35 mérföldes ideiglenes, utcai pályáján.

A 100. Indianapolis 500-on látott tendencia az idei szezon egyetlen duplafordulós hétvégéjének első futamán is folytatódni látszott stratégiai játszmákkal, a folyamatosan fenyegető esővel és végül egy meglepetés befutóval.

A becsületes nevén Chevrolet Detroit Dual in Detroit szombati versenye egy lenyűgözően izgalmas hetven körrel örvendeztette meg a helyszínen, valamint a televíziókészülékek előtt ülő nézőket. Mindezt egy statisztikai adattal tudnám a leginkább szemléltetni: az Indy 500 utáni bajnoki tabella első öt helyezettjéből mindössze csak egyetlen pilóta tudott a legjobb 12-ben végezni. Nem a top 10-ben, a top 12-ben.

Na, de lássuk szépen sorjában.

A versenyhétvége nem indult jól, miután az egyik betétkategóriát képező Stadium Super Trucks futamán komoly baleset történt, aminek következtében a mezőny egyik pilótáját, az ausztrál Matt Mingay-t kritikus állapotban szállították kórházba. A széria legfrissebb tájékoztatása azonban pozitív előjelűnek bizonyult: a súlyos arc- és fejsérüléseket szenvedett 38 éves kaszkadőr/autóversenyző túl van a közvetlen életveszélyen. Mielőbbi jobbulást kívánunk.

A nap főversenye, azaz a Verizon IndyCar Series mezőnyének összecsapása során sokáig úgy tűnt, a Team Penske-től senki sem veheti el a végső diadalt, a kérdés pusztán az volt, vajon „csak” a győzelem lesz meg számukra, vagy akár az első két, három, netán négy pozíciót is be tudják húzni.

Az IndyCar azonban – ahogyan már megszokhattuk- a végletekig kiszámíthatatlan fordulatokkal tud előrukkolni, az Indy 500-at követő, első utcai erőpróbán pedig igazán bedobta magát.

Akárcsak az öt nappal ezelőtti, legendás futamon, Detroitban is az üzemanyag stratégia játszott kiemelkedő szerepet.

A győztesnek járó trófea végül a remek stratégiának és kiegyensúlyozott vezetésének hála Sébastien Bourdais-nál kötött ki (és ezúttal nem is ejtette el).

A KVSH Racing – amely gárdával kapcsolatban sokáig még az is kétséges volt, hogy anyagi problémáik miatt egyáltalán ott lesznek-e a 2016-os mezőnyben – versenyzője ezzel a tavalyi, vasárnapi futam után zsinórban a második detroiti győzelmét ünnepelhette.

A négyszeres Champ Car bajnok ezzel a 35. sikerét aratta az amerikai open-wheelben, ámde csak a negyediket a 2008-as open-wheel újraegyesülés óta. Az örökranglistát tekintve Bourdais az hatodik helyet foglalja el Bobby Unserrel holtversenyben.

A statisztikák szerelmeseinek pedig még egy érdekes adat: a 37 éves francia első 33 győzelmét a top 10-ből rajtolva szerezte, az utóbbi kettőt azonban a 11. és a 13. pozíciókból indulva csípte el.

A legnagyobb – és talán bizonyos aspektusból nézve legörömtelibb – eredményt a Dale Coyne Racing újonca, Conor Daly érte el, aki a második pozícióban látta meg a kockás zászlót.

A 24 éves amerikai ezzel IndyCar pályafutása legjobb eredményét érte el felülírva az addigi egyéni csúcsát jelentő két hatodik helyét, amelyek közül az elsőt pont Detroitban hozta össze 2015-ben a sérült James Hinchcliffe-et helyettesítve a Schmidt Peterson Motorsports #5 Dallara-Hondájában, míg a második hatodik pozícióját idén produkálta a GP of Indy-n.

Egyre inkább biztosnak látszik tehát, hogy Daly-re mindenképpen oda kell már figyelni. Az elmúlt három versenyből kétszer végzett a legjobb hat között és idén már három futamon is elmondhatta magáról, hogy legalább egy körön át állt az élen.

A harmadik helyen Juan Pablo Montoya landolt a Team Penske legjobb eredményét hozva, noha a gárda finoman szólva sem ebben reménykedett.

Roger Penske elit alakulata egy számukra borzalmas Indianapolis 500 után érkezett a hazai pályájuknak számító Detroitba.

A kvalifikáció után úgy tűnt, a Belle Isle Parkban minden esélyük is megvan a felejtésre: megszerezték az első három rajtpozíciót, Helio Castroneves révén pedig még új pályacsúcsot is avattak, átadva a múltnak a szintén az ő emberük, azaz Will Power által tavaly megfutott rekordot.

A verseny 54. köréig Penske felségjelzésű autó állt az élen, az egyetlen különbség annyiban merült ki, Will Power, Simon Pagenaud, vagy épp Juan Pablo Montoya ült-e a volán mögött. A hajrá felé közeledve azonban összecsaptak felettük a hullámok és végül legmagasabb helyezésükként meg kellett elégedniük a dobogó legalsó fokával.

A gárda négyeséből a legrosszabb rajtpozíciót Power tudhatta magáénak, aki a kilencedik helyről vághatott neki a 70 körnek.

Az ausztrál számára már az első kiállás is jól alakult, a győzelemre esélyessé viszont a második pitlátogatása után vált – azaz válhatott volna – igazán. Power a hetedik pozícióban tért vissza a pályára, miközben az előtte állóknak még kivétel nélkül hátra volt egy kiállás, ami azt jelenthette, hogy ha a verseny hátralévő része zöld alatt zajlik le, akkor a jellegzetes tekintetű pilóta simán behúzhatta volna a futamot, véget vetve ezzel a több, mint egy éve tartó nyeretlenségi sorozatának.

Egy pitbéli malőr azonban megakadályozta ebben, miután az elengedésért felelős csapattag már azelőtt utat mutatott neki, hogy a jobb hátsó kerékért felelős szerelő végezhetett volna. Ennek köszönhetően Powernek – tetézve mindezt a váltó meghibásodásával – nem maradt más választása, mint a pálya mellé kormányozni megrokkant munkaeszközét. A történtek következtében a 2014-es bajnok a vágyott győzelem helyett csak a huszadik pozícióban zárta a napot.

Nem teszi ki ezt a versenyt az ablakba Simon Pagenaud sem, aki többek között Castronevesszel, Carlos Munozzal és Ryan Hunter-Reay-el együtt az utolsó cirka 25 körben már borotvaélen táncolt a tank telítettségét illetően. Mindezt jól példázza, hogy a hajrában, a nagy spórolás közepette a francia és a brazil már közel 5 másodperccel lassabb köröket autózott az addigiaknál.

A végéig azonban csak a szezon első öt futamán két második helyet és három győzelmet szerzett, Detroitban a pole-ból induló Pagenaud autója nem húzta ki, miután pont az utolsó körben fogyott ki autójából az üzemanyag, így csak a 13. pozíciót tudta megcsípni.

A Team Penske végül Montoyán kívül még Castroneves által képviselhette magát a legjobb ötben.

A Dual in Detroit első felvonása során két baleset történt, amelyek indokolttá tették a pace car pályára küldését. Először a Chip Ganassi Racing újonca, Max Chilton csapta a 7-es kanyar falának autóját a 10. körben, majd a 42.-ben ugyanitt James Hinchcliffe veszítette el uralmát a Schmidt Peterson Motorsports #5 Dallara-Hondája felett. A kanadai végül folytatta a versenyt, de csak a 18. helyet tudta megszerezni öt kör hátrányban.

A nap hősei csaptszinten az Andretti Autosport pilótái lettek, akik szörnyű kvalifikációjuk után – a kvartettből csak a tavaly pont ezen a pályán karrierje első IndyCar győzelmét bezsebelő Carlos Munoz élte túl a csoportköröket, igaz, ő innentől meg sem állt a Fast 6-ig – három autóval is beverekedték magukat a legjobb tíz helyezett közé. A legmagasabban, vagyis a hatodik pozícióban Munoz végzett, míg Ryan Hunter-Reay a hetedik, a 100. Indy 500-at megnyert Alexander Rossi pedig a tizedikként zárt. Mindez azonban nagy valószínűséggel nem vigasztalta az utóbbi hetekben egyre frusztráltabb Marco Andrettit, aki csak a tizennyolcadikként, immár körhátrányban látta meg a kockás zászlót.

Csalódást keltő napot zárt Ganassiék négyszeres bajnoka, Scott Dixon is, aki hiába szerepelt a verseny első felében végig az élmezőnyben – a 30. körben 1:14.6675-tel még a legjobb időt is összehozta -, egy elektronikai hiba miatt az 56. körben végleg feladni kényszerült a küzdelmet, ennek hála pedig meg kellett elégednie a 19. hellyel. Még így is jobban járt viszont egy pókszőrszálnyival az idény eddigi részében borzalmasan teljesítő Jack Hawksworth-nél. Az AJ Foyt Racing britje a teljes szezonos pilóták bajnoki pontversenyének utolsó helyén állt Detroit előtt, amin szombaton esélye sem volt szépíteni, lévén műszaki hiba miatt el sem tudott rajtolni.

Vasárnap azonban egy újabb, 70 körös megmérettetés vár a bukkanókkal teli Belle Isle-i pályán a mezőnyre, ránk pedig remélhetőleg legalább egy ilyen szórakoztató verseny látványa.

A végére pedig még egy érdekes statisztika: az IndyCar mezőnyéből már csak Castroneves mondhatja el magáról, hogy a szezon eddigi összes körét maradéktalanul teljesítette.

A Dual in Detroit második futamának két 15 perces csoportkörből álló kvalifikációja magyar idő szerint vasárnap 16:30-kor kezdődik, míg a futam kb. 21:45-kor kapja meg a zöld zászlót.