Penske siker Detroitban, miközben Rossi Obamát akarja -

Akármennyire is szeretnénk még egy kis ideig a 100. Indianapolis 500 történéseivel, valamint annak utóéletével foglalkozni, az IndyCar menetrendje ezt nem teszi lehetővé.

Az élet a szériában a történelmi verseny után sem áll meg, amit mi sem példáz jobban, mint, hogy ezen a hétvégén máris Detroitban, azon belül is a Belle Isle Park 2.35 mérföldes, 14 kanyart számláló ideiglenes utcai pályáján van fellépése a huszonkét főt számláló mezőnynek, méghozzá a szezon egyetlen duplafordulójának formájában.

A Chevrolet Indy Dual in Detroit első futamának időmérője a road/street pályákon megszokott szisztéma alapján zajlott le.

A kvalifikáció első szegmensét képező csoportkörök résztvevőit az azt megelőző szabadedzés eredménye alapján határozták meg.

Az érvényben lévő szabályok szerint a két csoportkör hat-hat legjobb idejét produkáló versenyző kerül be az időmérő második fordulójába, ahonnan szintén a hat leggyorsabb jut tovább a pole pozíció sorsáról döntő Fast 6-be.

A minden szempontból rendhagyó Indianapolis 500 eseménysorozata után mondhatni minden visszatért a szezon azt megelőző részében tapasztaltakhoz és az élmezőnyben szinte ugyanazokat a jól megszokott arcokat láthattuk, beleértve az első rajtpozíció gazdáját is. Ha tehát valaki abban reménykedett, hogy az IMS oválján tett kitérő előtt kisebb francia offenzívát vezető Simon Pagenaud veszít valamennyit a 2016-os, Isten tudja honnan összegyűjtött monyójából, az téved. Nagyon-nagyot téved.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen bőven van miről beszélni az időmérő eseményei kapcsán.

Az első csoportkörből a Chip Ganassi Racing veterán duója jutott tovább az első -második helyeken Scott Dixon és Tony Kanaan sorrendben, az pedig külön figyelemre méltó, hogy kettejük között mindössze 0.0062 másodperc differencia alakult ki. Örülhetett még a folytatás lehetőségének a Team Penske ebbe a körbe beosztott ötven százaléka, név szerint a harmadikként leintett Juan Pablo Montoya, valamint az ötödik legjobb időt megfutó Will Power.

Kivívta még a kvalifikáció következő, a legjobb tizenkét autó részvételével lebonyolítandó felvonásába jutást az AJ Foyt Racinges Takuma Sato, valamint a Schmidt Peterson Motorsports-ot képviselő James Hinchcliffe.

James Hinchcliffe (SPM)

Bár az Indianapolis 500 edzésein rendre az élmezőnyt uralták, magán a versenyen pedig az első két helyet is behúzták, úgy fest sajnos, hogy a jobbkanyarokat is tartalmazó pályára visszatérve az Andretti Autosport vesszőfutása ott folytatódik, ahol a májusi, indianapolisi road futam után abbamaradt.

A detroiti első csoportkörbe beosztott mindhárom pilótájuk, Marco Andretti, Ryan Hunter-Reay, valamint Alexander Rossi egyaránt már az elején búcsúzni kényszerült.

A csoportkör leintése után ráadásul kis híján tettlegességre került sor, miután Marco cifra káromkodások közepette támadt rá Hunter-Reay-re, mondván csapattársa blokkolta őt gyors körén. A 2012-es bajnok állította, hogy az előtt ehaladó Sébastien Bourdais miatt kényszerült lassítani tempóján, a csapatvezér fiát azonban ez nem hatotta meg. A vita végül odáig hevült, hogy Michael Andrettinek kellett szétválasztania tulajdon versenyzőit.

Az eredménnyel Rossi sem volt megelégedve.

„Nem erre számítottunk. 15 – 17 -19.-nek [RHR, Rossi, Marco – a szerk.] lenni nagyon rossz. Muszáj megbirkóznunk ezzel, felszívnunk magunkat és abban reménykedni, hogy a dolgok javulni fognak.”

Alexander Rossi (Andretti Herta Autosport)

Rajtuk kívül búcsúzott még a KVSH Racing egyetlen, full szezonos versenyzője, azaz Bourdais, továbbá az Ed Carpenter Racing színeiben ezen a hétvégén debütáló, a #20 Dallara-Chevy-t a szezon hátralévő road/street futamain (oválokon marad Carpenter kezei alatt) vezető Spencer Pigot is.

A 22 éves pilóta 2015-ös Indy Lights bajnoki címével idén három garantált IndyCar versenyt kapott, amelyeket az RLL Racing jóvoltából már teljesíthetett is – St. Petersburgben a 14., a GP of Indianapolison 11., az Indy 500-on pedig a 25.-ként zárt.

Mostani eredménye révén Pigot első futamát új munkaadójánál végül a 21. helyről kezdheti meg.

Apropó, ha már szóba került Rossi, a 100. Indianapolis 500 győztese a TMZ-nek adott csütörtöki interjújában nehezményezte, hogy Barack Obama még csak egy telefonhívásra sem méltatta történelmi sikere után.

Egyáltalán nem számít szokatlannak, hogy az Amerikai Egyesült Államok mindenkori elnöke személyesen gratulál a jelentős sportteljesítményt nyújtó honfitársainak. Ennek megfelelően a Fehér Házban időről-időre megfordulnak olimpiai és világbajnokok, továbbá természetesen a profi ligák (NBA, NFL, NHL, MBA, MLS stb.) aktuális kiemelkedő alakjai, ami alól a NASCAR szupersztárjai sem számítanak kivételnek. Az Indianapolis 500 azonban az utóbbi időben kegyvesztett lett. Az utolsó győztes, akit meginvitáltak a Fehér Házba Sam Hornish Jr. volt 2006-ban, a legendás verseny következő amerikai diadalát arató Ryan Hunter-Reay azonban 2014-ben már nem kapott meghívást. Még csak azt sem lehet mondani, hogy Obama nem tartja sokra a motorsportot, mivel a NASCAR nagyágyúi továbbra is egymásnak adták a kilincset nála.

Ez a tendencia Rossinak is böki a csőrét, aminek hangot is adott:

„Ez a legamerikaibb dolog, amit csak véghez vihettünk. Az Indianapolis 500 századik megrendezése? Amerikai győzelem? Szerintem ez nagyon klassz! Szóval, Elnök úr ….. várni fogom.”

Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy jó sok türelmet és kitartást kívánunk hozzá.

Mikhail Aleshin (SPM)

Ennyi kitérő után térjünk vissza Detroithoz.

Andrettiék becsületét végül az Indy 500-on másodikként zárt, emiatt a végletekig elkeseredett Carlos Munoz mentette meg, aki – ironikus módon – a második helyen fejezte be a saját csoportkörét a Team Penske bajnoki éllovasa, Simon Pagenaud mögött.

Simán továbbhámozta magát a legjobb tizenkettő közé még a Chip Ganassi Racinges Charlie Kimball, az RLL Racing arca, azaz Graham Rahal, míg az utolsó, még folytatást érő hatodik helyet Mikhail Aleshin kaparintotta meg. A Schmidt Peterson Motorsports orosz közkedvence kvalifikációs körein szerencsére már jóval összeszedettebbnek bizonyult, mint az azt megelőző szabadedzésen, amelyen lányos zavarában két piros zászlót is előidézett.

Nem sok oka maradt azonban az örömre az Ed Carpenter Racinges Josef Newgardennek, aki kevesebb, mint öt századdal kapott ki Aleshintől, de ez bőségesen elég volt ahhoz, hogy az amerikai innentől fogva már csak nézőként szemlélhesse az eseményeket. Búcsúzott továbbá az időmérőtől Max Chilton,megfosztva ezzel a Chip Ganassi Racinget attól, hogy 100%-os felállással képviseljék magukat a legjobb 12 között. A brit újonc mögött a kiesők listáján a Dale Coyne Racing párosa zárt Gabby Chaves – Conor Daly sorrendben, a csoportör leglassabjának pedig az idén jószerivel csak zavartan pislogó Jack Hawksworth bizonyult AJ Foyt nem túl nagy örömére.

A fentiekből kiderül, hogy a top 12 autó főszereplésével zajló második kvalifikációs etapjában a teljes flottájával harcba szállhatott az RLL Racing (mondjuk nekik annyira nem nehéz, lévén egyetlen pilótájuk van) a Schmidt Peterson Motorsport, valamint a Team Penske, míg Ganassiék három, az AJ Foyt Racing és az Andretti Autosport pedig egy géppel léphetett a pilóták szerint még a tavalyinál is hepehupásabb felületű pályára.

Ezen felvonás tétje természetesen már a pole pozícióért zajló Fast 6-be jutás volt.

A feladatot csapatszinten a Team Penske oldotta meg a legjobban, lévén kvartettjükből hármain is esélyesek maradtak a rajtelsőségre, miután Castroneves az első, Pagenaud a harmadik, Montoya pedig a negyedikként jutott tovább. A tökéletes Penske-fiesztát Power rontotta el, lévén az ausztrál nem tudta magát a kilencedik helynél feljebb tornászni, így számára minden remény elillant egy újabb pole kapcsán.

Nem így Hinchcliffe-nek és a kétségkívül bizonyítási vágytól is hajtott Munoznak, akik az ötödik-hatodik pozícióikkal még bemasírozhattak a Fast 6 mezőnyébe.

Simon Pagenaud megállíthatatlan

A Fast 6 során a pole végül Simon Pagenaud-nál landolt, aki ezzel IndyCar pályafutása ötödik – egyben idei harmadik – rajtelsőségét szerezte.

A Team Penske kvalifikációs statisztikái pedig még ennél is impozánsabbak. A gárda az elmúlt 22 versenyen – a 2015-ös szezonnyitótól számolva – összesen 19 alkalommal foglalhatta el az első rajtpozíciót, az idei évben pedig az Indy 500-at kivéve valamennyi futamon az ő egyik autójuk várhatta az élről a startot jelző zöld zászlót.

Összességében pedig Pagenaud mostani sikere a Penske fennállásának 182. pole-ját jelenti.

Roger Penske versenyzői a szombati detroiti futamon egyenesen kibérelték a rajtrács első három helyét. Pagenaud mellől az első sorból Castroneves indulhat, míg a Fast 6 harmadik legjobb idejét Montoya futotta, ami pedig a top 12-es szakaszban kihullott Powert illeti, ő a kilencedik helyről rajtolhat.

Mindez azt is jelenti, hogy a csapat sikeresen maga mögött tudhatja az Indy 500-on nyújtott pocsék teljesítményét, amikor is csak a 10., 11., 19. és 33. pozíciókat tudták megszerezni.

„A pálya hihetetlen” – nyilatkozta az érthetően boldog Pagenaud. „Igazi utcai harcot vívtunk. A csapat leírhatatlan munkát végzett, örülök, hogy a lendületünket tovább tudjuk vinni; az elmúlt hétvége nem úgy alakult, ahogyan szerettük volna, de visszatértünk. Fantasztikus érzés a mai.”

Pagenaud mindössze 0.0119 másodperccel kerekedett felül Castronevesen, a brazil azonban nem tűnt emiatt elkeseredettnek.

„Simon elcsípett engem. Az egész szervezet jó munkát végzett. Simon megszerezte a pole-t, én pedig meg fogom szerezni a győzelmet, semmi gond.”

A háromszoros detroiti győztes magabiztossága érthető, pláne, hogy a kvalifikáció második szegmense során egy laza huszárvágással még Power 2015-ben felállított rekordját is átadta a múltnak.

Helio 1:14.6899 alatt repesztett végig a pályán, ami több, mint 1.5 másodpercet vert az ausztrál 1:15.0197-es, tavalyi idejére.

A második sort Montoya mellett Hinchcliffe teszi teljessé, míg a harmadikat a Munoz – Dixon duó alkotja.

A Chevrolet Indy Dual in Detroit szombati versenye magyar idő szerint 21:40-kor veszi kezdetét.

A második, vasárnapi futam rajtsorrendjét már csak két, egyenként 15 perces csoportkörrel döntik el vasárnap 16:45-től, amelyet szintén kb. 21:40-től követ maga a verseny.

A Dual in Detroit 1. futamának rajtsorrendje: