Rossi: Az IndyCarban végre azt ehetek, amit akarok

Az IndyCar mezőnyének nem sok ideje marad arra, hogy kipihenje a fizikálisan és mentálisan egyaránt rendkívül megterhelő Május Hónapot, hiszen a hétvégén máris a detroiti Bell Isle Parkban van jelenésük, ahol a szezon egyetlen duplafordulójára kerül sor.

Ez alól természetesen a 100. Indianapolis 500-on óriási meglepetésre győzelmet szerző Alexander Rossi sem kivétel. Az Andretti Autosport újoncának napjai ennek révén másodpercre pontosan be vannak táblázva, egyik interjút adja a másik után, miközben saját bevallása szerint még mindig nem dolgozta fel magában a múlt vasárnap aratott, történelmi jelentőségű sikerét.

Hiába lett azonban tavaly nyolc év után az első amerikai versenyzője a Forma-1 mezőnyének, hazájában egészen eddig nem sok ember ismerte a 24 éves pilóta nevét, így amikor elsőként érte az Indy 500 végét jelző kockás zászló, a szurkolók többsége egybehangzóan kérdezte: “Mégis, ki ő?”

Rossi egészen az IndyCar idén februárban, a Phoenix International Raceway-en rendezett tesztig – amelyen akkor csak nézőként volt jelen, miután az autója nem állt készen – még csak nem is látott közelről ovált, ennek ellenére gyorsan felvette a ritmust a számára vadonatúj kihívást jelentő pályatípuson. Első éles oválfutamát – szintén a PIR-en – áprilisban a tizennegyedik helyen zárta, másfél hónappal később pedig az Indianapolis Motor Speedway-en végérvényesen beírta magát a motorsport történelemkönyvébe.

A kaliforniai pilóta médiaturnéjának fő témája persze a sikerben kulcsszerepet játszott stratégia, aminek során a csapata úgy döntött, kritikusan alacsony üzemanyagszint ide-oda, a többiekkel ellentétben megkísérlik a hajrát még egy kiállás beiktatása nélkül teljesíteni. A húzás bejött, a folytatást pedig már mindannyian ismerjük.

“Tudtam, hogy innom kell a tejből, de arról fogalmam sem volt, hogy mennyit” – rántotta le a leplet Rossi arról, hogy mi volt a legelső probléma, amivel a győzelmét követően szembesülnie kellett. “Volt, aki szétlocsolta, én viszont úgy voltam vele, hogy ezt nem szeretném, de végül mégis megtettem. Ötletem sem volt arról, mit csináljak. Ezelőtt soha nem viseltem babérkoszorút sem, de fel tudtam venni, a bal karomon át!”

Rossi számára a soron következő, detroiti duplaversenyes hétvége egy újabb “első” lesz a sorban, lévén még soha ezelőtt nem járt az autóipar fellegvárának számító városban, így értelemszerűen a küszöbön álló versenyek helyszínéül szolgáló Belle Isle Parkot sem ismeri.

“Sajnos semmit nem tudok róla, de rengeteg videót meg fogok nézni” – nyilatkozta az ifjú győztes, aki biztosított mindenkit, hogy nyugodtan szólítsák csak Alexnek, hallgat ő arra is.

“Nagyon várom már, hogy Detroitban lehessek. Úgy hallottam, hogy a pálya elég hepehupás. Nagyszerű (nevet)! Ez azt jelenti, hogy a kezeim megint le fognak szakadni egy kicsit. Azért is kezdtem megszeretni az oválokat, mert azok nem aprítják annyira a karodat, de most azt hiszem ennek megint vége.”

Rossi úgy véli, semmiben sem különbözik a többi, vele egykorú fiataltól, pusztán a foglalkozása tér el az átlagtól. Kedvenc filmje az 1985-ös Nulladik Óra, amit elmondása szerint már legalább százszor megnézett, sorozatok terén pedig ki nem hagyná a Feketelista egyetlen epizódját sem.

A sajtó érdeklődésére ráadásul olyan fontos információkat is örömmel megosztott, hogy az átlagos, avagy a szűk farmert részesíti-e előnyben egy randevún.

“Attól függ, hogy hol és milyen típusú lánnyal találkozom” – mondta az IMS-en a győztes és csapata főszereplésével tartott tradicionális fotózás közepette.

A könnyű F1-es versenygépről a nehezebb, robosztusabb, vezethetőség terén fizikailag jóval nagyobb kihívást jelentő, szervó nélküli IndyCar gépre való átállást firtató kérdésekre pedig nevetve így válaszolt:

“Mi a legjobb ebben? Hogy végre nem kell keményen diétáznom! Azt ehetek, amit akarok és én imádom a csirkeszárnyat!”

Ez persze nem azt jelenti, hogy Rossi idén hátradőlve hódol az amerikai gyorséttermek örömeinek.

“A fitnesz az életem meghatározó részét képezi. Minden nap lemegyek az edzőterembe, beleértve a vasárnapot is, ami valószínűleg nem éppen jó dolog, de ez van. Ez a hónap viszont eléggé kifacsart, lényegében egy buszban éltem (az IMS-en) két és fél héten keresztül és edzeni sem tudtam menni.”

A 100. Indy 500-on aratott győzelme után valósággal elárasztották az SMS-ek, telefonhívások és e-mailek, nem beszélve a közösségi oldalakon kapott üzenetekről.

“Ha összeadjuk ezeket, akkor a számuk meghaladja az ezret. Nem tudom kik küldték őket, meg sem néztem. Csak az anyukámmal akartam beszélni, ez minden.”

Rossi – aki a vasárnapi sikere után nem ünnepelt féktelen bulizással, ehelyett korán nyugovóra tért – kijelentette, hogy az első pillanattól fogva maximálisan elkötelezte magát az egyelőre csak erre az évre szóló IndyCar programja, ezzel együtt pedig az Andretti Autosport mellett. Célja pedig, hogy egy napon bajnoki címet szerezzen a szériában.

A Május Hónap során Rossi több alkalommal is ‘alfahímekként’ definiálta az Indianapolis 500 mezőnyének tagjait.

“Az IMS-en 230 mph (370 kmh) feletti tempóval vezetni, különösen úgy, hogy még harminckét másik autó is van a pályán …. Igazán sarokba lennék szorítva, ha találnom kellene olyasvalakit, aki nem [végletekig versengő, megszállott, munkamániás]  A-típusú személyiség.

 

 

kép: IndyCar Media

hirdetés

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy