Véleményes győzelem a Long Beach-i paradicsomban

 A versenybíróság már megint ellopta a show-t az IndyCar mezőnye elől.

Az utcai pályák Indianapolis 500-aként is aposztrofált Toyota Grand Prix of Long Beach egy laza kis vasárnap délutáni sétakocsikázást prezentált a helyszínre kilátogató, népes közönség, valamint a televíziókészülékek előtt ülők számára.

A 80 körös versenyt a legnagyobb elfogultsággal sem lehet hajtépően izgalmasnak lefesteni anélkül, hogy az embert ne vádolnák meg masszív trollkodással. Az üzemanyag spórolási játék és a nem éppen előzésbarát aero kitek révén – IndyCar mércével mérve – csak elenyésző számú, igazán figyelemre méltó momentum akadt köszönhetően például Ryan Hunter-Reay-nek, Graham Rahalnak és Charlie Kimballnak, de ezek közül jó néhányat a televíziós közvetítés során sajnos elfelejtettek megmutatni.

A 21 autót számláló mezőny rekord gyorsasággal, 01:33:54.4835 perc alatt letudta a távot, amiben az a tény is nagy szerepet játszott, hogy ezidő alatt egyetlen-egy sárga zászlós periódusra sem került sor. Erre utoljára 2013-ban, Mid-Ohión volt példa, Long Beachet tekintve pedig egészen 1989-ig kell visszautazni az időben, hogy megleljük az ezt megelőző, utolsó teljes zöld jelzés alatt lebonyolított futamot.

A pole pozícióból a Team Penske-t képviselő, amerikai ninjaharcosnak készülő Helio Castroneves indulhatott, aki sokáig magabiztosan vezette is a versenyt és olybá’ tűnt, hogy a 2014-es detroiti elsősége után először ismét ellátogathat a Victory Lane-re. A pitstratégia azonban egy késői kiállás formájában megbosszulta magát, így végül a brazil csak a harmadik helyen zárt.

A győzelem azonban házon belül maradt, miután a Penske csapat 22-es Dallara-Chevy-jét vezető Simon Pagenaud a futam történetének legszorosabb befutója során, 0.3032 másodperccel gyűrte le a Chip Ganassi Racing négyszeres bajnokát, Scott Dixont.

A 31 éves francia ezzel IndyCar pályafutása ötödik, a 100. Indianapolis 500 tiszteletbeli pace car sofőrjének választott Roger Penske alkalmazottjaként pedig első győzelmét aratta aminek révén 14 pontra növelte előnyét összetettben a már említett Dixonnal szemben.

Ez már önmagában véve nagy sztori lehetne, pláne, hogy Pagenaud helyét a tavalyi év után többen is megkérdőjelezték, mondván egy olyan csapatnál, mint a Team Penske, amely miatta indított fennállása során először negyedik autót, nem éppen kielégítő eredmény kettő darab dobogós – az is harmadik – hely a teljes szezon során.

A 2016-os idény azonban már merőben másként kezdődött a tökéletes Jean Girard hasonmás (ezt amúgy rohadtul unja)  számára. A szezonnyitó St. Petersburgi futamot, majd a soron következő phoenixi viadalt is a második helyen zárta, aminek következtében pályafutása során először állt a bajnoki tabella élére. A nagy áttörésre az áhított Penske-s győzelemmel Long Beach-en került sor, az ezzel járó sajtót azonban Pagenaud és a csapat teljesen más aspektusból kapta meg.

A Team Penske ugyanis a rajongók hangosabbik része szerint csalt. Az IndyCar pedig a véres szájú, konteó-hívők vádjai alapján szemet hunyt efelett, mert …. szóval, mert a Team Penske-ről van szó. 

lbch.jpg

A kérdéses pitelhagyás

   

A kérdéses momentumra a pitkiállások második hullámakor került sor. Az élmezőnyből utolsóként, az 53. körben Pagenaud ejtette meg látogatását a szerelőcsapatánál, ahonnan a pályára visszaigyekezve pont be tudott vágni az éppen érkező Dixon elé. Ezzel még önmagában semmi probléma nem lett volna, ha ezt a francia nem a szabályoknak ellentmondóan teszi. Az érvényben lévő regulák szerint ugyanis a pitből kivezető utat szegélyező dupla sárga vonalat szigorúan tilos az autó négy kerekével is átvágni, márpedig Pagenaud pontosan ezt tette.

A vonal átvágásáért a szabálykönyv szerint háromféle büntetés adható (nem beleszámítva azt, ha úgy ítélik meg, nincs szükség semmilyen lépésre, mert még sincs szó kihágásról): a legenyhébbnek számító figyelmeztetéstől kezdve a mezőny végére száműzésen át a maximálisnak számító áthajtásos vagy stop & go-ig. Az IndyCar stewardjai (Max Papis, Arie Luyendyk és Don Davis, a versenyigazató Brian Barnhart nem szavaz) Pagenaud esetében úgy találták, a kihágás nem volt elég súlyos ahhoz, hogy keményebben szankcionálják, így a francia megúszta egy szimpla figyelmeztetéssel.

A történtek után a Chip Ganassi Racing, velük egy Dixon és a szurkolók túlnyomó többsége felháborodásának adott hangot, mondván a szabálysértésnek Pagenaud konkrétan a győzelmet köszönhette, ezért röhejes a széria indoklása, miszerint a manőver nem volt elég komoly.

A történtek után a Chip Ganassi Racing, velük együtt Dixon és a szurkolók túlnyomó többsége felháborodásának adott hangot, mondván a szabálysértésnek Pagenaud konkrétan a győzelmet köszönhette, ezért röhejes a széria indoklása, miszerint a manőver nem volt elég komoly.

A CGR csapatmenedzsere, egyben Dixon versenystratégája, Mike Hull szerint ráadásul a döntéssel a versenyigazatóság ismételten ellentmondásba került önmagával.

“Azt mondták nekünk, hogy az új steward rendszerrel idén már nem lesznek figyelmeztetések” – mondta Hull az NBCSN-nek. “A versenyzői eligazgatáson is úgy tájékoztattak, hogy ha bárki ilyet csinál, az büntetést von maga után. Nem mondták, milyen büntetést, de neki [Pagenaud-nak] nyilvánvalóan nem kellett volna vezetnie a versenyt.”

A csapattulajdonos Chip Ganassi már egy kicsit elnézőbbnek bizonyult, mi több, védelmébe vette a döntéshozókat.

“A videó egy aspektusból mutatja meg a dolgokat, én nem tudom, hogy a stewardok mit használtak fel a döntésük meghozatalakor. A versenyigazgatás teljesen megújult idén, és mindent megtesznek azért, hogy a tőlük telhető legjobb munkát végezzék. Nincs könnyű dolguk.”

cheatemm.jpg

Nem értett egyet viszont ezzel Scott Dixon felesége, Emma, aki Twitterén nemes egyszerűséggel lecsalózta a Team Penske-t. Az egykori középtávfutó-bajnok nem az első mérges családtag, aki a közösségi oldalakon fakad ki. Nem is olyan régen, a 2014-es, szintén Long Beach-i verseny után Helio Castroneves Twitterén többek között azt nehezményezte, hogy az IndyCar kivételez a pilótákkal a büntetések kiosztása terén. Később az ominózus mondatot a brazil nővére magára vállalta, bár máig sokan azon a véleményen vannak, hogy valójában Kati csak a testvérét próbálta így megvédeni a potenciális szankcióktól. Az igazságot várhatóan már soha nem tudjuk meg.

Mint azonban minden, Pagenaud vétsége és azért adott ‘nesze semmi, fogd meg jól’ büntetés háttere sem fekete-fehér.

A Penske-s a megmozdulása révén – végül a győzelmét is jelentő – pozíciót nyert, rajta kívül azonban a versenyzők túlnyomó többsége minimum kérdőjelesen hagyta el a pitet, beleértve Ganassiék két alapemberét, Tony Kanaan-t és, igen, Scott Dixont is.

A gárda újonca, Max Chilton ráadásul még ennél is látványosabb magánakciót folytatott pályalevágásaival, aminek sokadik megismétlése után is csak annyit kértek tőle, hogy ne csináljon ilyet többet.


 
Chilton pályalevágása és DIxon, Kanaan, valamint Sato pitelhagyása

   

A fentiek közül senki nem kapott egy árva büntetést sem, mi több, Kanaan, vagy éppen Sato vonallevágását még csak nem is mutatták meg újra visszajátszásban.

Mindenféle csapatszimpátia nélkül kérdem, miért kellett volna keményen szankcionálni Pagenaud-t azért, mert centikkel átlépte a sárga vonalat, ha közben Chilton például még figyelmeztetést sem kapott miután méterekkel lerövidítette magának a pályát?

A hivatalos végeredményt közlő dokumentum szerint (lásd. lent) egy körrel a francia előtt, ugyanolyan vétségért  az Andretti Autosportos Carlos Munozt már “lekapcsolták”, de ő is megúszta figyelmeztetéssel.

Ha tehát az IndyCar Pagenaud manővere előtti, hasonló kihágásokat – bármilyen okból is, ennek fejtegetésébe most helyhiány miatt nem mennék bele – nem büntette, akkor a helyes döntés véleményem szerint az volt, hogy az ő esetében sem tesznek kivételt. Az nem pálya, hogy az első vétkest nem szankcionálják, az utolsót viszont ugyanazért már igen.

A Toyota Grand Prix of Long Beach tehát megint nem arról szólt, amiről kellett volna, noha egyáltalán nem volt olyan pocsék verseny, mint amilyennek például a Twitter bugyraiban megpróbálják beállítani. A kerék a kerék ellen csatákat szeretők minden bizonnyal tényleg unatkoztak, mi több, bealudtak rajta, de a stratégiai harcokat kedvelőknek viszont őszintén ajánlani tudom.

A gyártók versenyét tekintve a top 10-ben nyolc Chevrolet-t és két Hondát találhattunk, utóbbiak legjobb eredményét a 2013-as Long Beach-i győztes Takuma Sato érte el, aki az ötödik pozícióba kormányozta az AJ Foyt Racing #14 Dallara-Hondáját. A japán gyökerű márka másik képviselője a felsőházban a Schmidt Peterson Motorsports-nak vezető James Hinchcliffe lett, aki az idei első két futamon megszerzett 19. és 18. helye után most már a jóval biztatóbb 8.-ként látta meg a kockás zászlót.

A GP of Long Beach 0.37-es rátát ért el az NBCSN-en, ami enyhe növekedést jelent a 2015-ös évhez képest, amikor is 0.32-es értéken zárt.

És végül egy érdekes statisztika: az, hogy elmúlt három versenyt három különböző pilóta nyerte, rendkívül változatosnak tüntetheti fel az IndyCar idei szezonját. Csapatszinten azonban már másabb a helyzet, miután az összesített versenytáv 96%-át a Team Penske és a Chip Ganassi Racing autói töltötték az élén.

Hogy ez az arány változni fog-e, arra hamarosan választ kapunk, hiszen ezen a hétvégén már az alabamai Barber Motorsports Parkban van jelenése a széria mezőnyének.

 

>>>>>>>Toyota Grand Prix of Long Beach a statisztika szemüvegén át (+ a bajnokság állása)

 

 lbch2.jpg

 

 

képek: IndyCar Media, Twitter, Tumblr

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy