A ninjának készülő Castronevesé lett a GP of Long Beach pole-ja -

A papírformát hozta a 42. Toyota Grand Prix of Long Beach kvalifikációja, azonban az IndyCarról lévén szó, a meglepetések sem maradtak el.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kaliforniai Long Beach 1.968 mérföld hosszú, 11 kanyart magában foglaló ideiglenes, utcai pályája a legszebb látványt nyújtja a széria versenynaptárában. És nem csak az ikonikus, ezen sorok írója által őszinte rajongással övezett szökőkút miatt.

Na, de félre a mellébeszéléssel és lássuk, miként alakult az idei Verizon IndyCar Series szezon harmadik időmérő edzése.

A kvalifikáció lebonyolítása a road/street pályákon megszokott rend szerint zajlott le.

A mezőnyt az előzetes szabadedzések kombinált eredménye alapján két csoportra osztották, melyekből egyaránt az első hat helyezett jutott tovább az időmérő második, a top 12 részvételével zajló fordulójába, majd innen újfent a legjobb hat folytathatta a körözést a Fast 6-ben, ahol már nem más volt a cél, mint a pole pozíció.

Az első csoportkör legjobbjaként a 2015-ös Long Beach-i győztes, egyben regnáló IndyCar bajnok Scott Dixon (Chip Ganassi Racing) masírozhatott tovább a kvalifikáció következő etapjába.

A hétvége eddigi részét uraló Team Penske öröme is teljes lehetett, hiszen az ebbe a körbe beosztott mindkét versenyzőjük simán vette a kötelező lécet, miután Juan Pablo Montoya a második, Simon Pagenaud pedig a negyedik legjobb időt autózta.

Hasonlóképpen elégedettséggel nyugtázhatta ezt a szegmenst James Hinchcliffe harmadik helye után a Schmidt Peterson Motorsports, ahogyan az AJ Foyt Racing is kipipálhatta az ebbe a csoportba beosztott pilótáját, Takuma Satót, aki az ötödikként verekedte be magát a legjobb 12 részvételével lezajló, második felvonás szereplői közé. Az utolsó, továbbjutást érő pozíciót Ryan Hunter-Reay harcolta ki az Andretti Autosport képviseletében.

Ami a kiesőket illeti, amennyire örülhetett a Chip Ganassi Racing Dixon elsőségének, legalább annyira verhette a fejét, miután Charlie Kimball és Max Chilton egyaránt elvérzett már a legelején. Eme két fiatalemberen kívül véget ért még a kvalifikáció az RLL Racing egy szem Graham Rahaljának, valamint a Dale Coyne Racing ötven százalékát képező Conor Daly-nek.

A második csoportkör a papírformát hozva Will Power sikerével zárult, de rajta kívül a szintén Team Penske-t képviselő Helio Castroneves is lazán továbbment a rostán harmadik helyével. A két klasszis pilóta közé, a második helyre Carlos Munoz ékelődött be, aki az Andretti Autosport egyetlen vigasza is volt az etap leintése után, miután másik két, ide beosztott emberük, név szerint Alexander Rossi a nyolcadik, Marco Andretti pedig csak a tizenegyedik helye révén egyaránt mehetett átöltözni.

Kiérdmelte a folytatást viszont az Ed Carpenter Racinget képviselő Josef Newgarden, a Dale Coyne Racingnek vezető Luca Filippi, valamint a Chip Ganassi Racing veteránja, Tony Kanaan is.

Az időmérő történésit innentől már csak nézőként követő Rossi és Andretti mellé viszont csatlakozott az SPM orosz pilótája, Mikhail Aleshin, továbbá az AJ Foyték színeiben induló Jack Hawksworth sem tudott csodát tenni.

A legnagyobb mérget azonban nagy valószínűséggel az egyautós KVSH Racinget képviselő Sébastien Bourdais-nak kellett lenyelnie. A francia pilótát sokáig biztos továbbjutóként jelezte az egyre inkább megborulni készülő időmérő rendszer, mígnem kiderült, hogy valójában Filippié a folytatás joga, köszönhetően annak, hogy Bourdais szóban forgó, leggyorsabb körét már a kockás zászló életbe lépése után 0.2 másodperccel kezdte meg.

Kialakult tehát a legjobb tizenkettő mezőnye, amelynek tétje immár a kvalifikáció utolsó szegmensébe való jutás volt, ahol már nem kevesebb forog kockán, mint a pole pozíció sorsa.

Mindeközben az izgalmakat csak tovább növelte, hogy az IndyCar fentebb már említésre került, gyengélkedő, hivatalos live timingja fogta magát és végképp összezavarodott, mint veterán örömlány a Vatikán főterén.

A hiba elhárítása miatti hosszas várakozás után végül csak megszületett a végeredmény, amely szerint – senkinek sem őszinte meglepetésére – a komplett Penske-kvartett átvitte az akadályt. A Fast 6 mezőnyét rajtuk kívül a Chip Ganassi Racing még talpon lévő 50%-a, azaz Scott Dixon és Tony Kanaan tette teljessé.

A Penske-fiúk – legalábbis egyikük – csillaga azonban nem ragyogott sokáig. Történt ugyanis, hogy az utolsó szegmens végén Will Power kissé elmérte a féktávot a 9-es kanyarban és egyenesen a kifutó zónában kötött ki. Az emiatt életbe léptetett piros zászló okozásáért a szabályok értelmében azon melegében megfosztották a jellegzetes tekintetű ausztrált a két legjobb idejétől. Miután az esetre alig két perccel a leintés előtt került sor, ezért a versenyigazgatóság úgy határozott, hogy a résztvevőknek az eredetileg rendelkezésre állt időn kívül még engedélyeznek egy mért kört. Ez azonban a büntetésben lévő Powerre nem vonatkozott, így neki meg kellett elégednie a hatodik hellyel.

A pole pozíciót végül akárcsak 2015-ben, idén is Helio Castroneves csípte meg. A Long Beach-i pályacsúcsot tavaly óta tartó pilóta 1:07:1246-tal kapaszkodott fel a Fast 6 tabellájának csúcsára, több, mint három tizedet verve a második rajthelyet megszerzett Dixonra.

A szabadedzések után – pláne Power szombat délelőtt összerakott 1:06:8892-es körét látva – fennállt a lehetősége annak, hogy Castroneves rekordját (1:06:6294) máris átadják a múltnak, végül azonban erre nem került sor.

A 40 esztendős brazil IndyCar pályafutása 47. rajtelsőségét ünnepelhette, amivel az örökranglista negyedik helyét foglalja el. Nagy esély van viszont arra, hogy ezen akár már idén javítani fog, lévén a harmadikként jegyzett Bobby Unser neve mellett csak kettővel több, azaz 49 pole szerepel.

A második sort a Pagenaud – Kanaan duó alkotja, míg a harmadikból Montoya várhatja a zöld zászlót Power társaságában.

Gondolom most már mindenkit nagyon foglalkoztat az a ‘ninja’ szócska a címben. Itt az idő, hogy jól meg is magyarázzuk.

A Dancing with the Stars-t 2007-ben megnyert Castroneves újabb, de a táncos mókától lényegesen eltérő televíziós show-műsorra készül, amelyben ráadásul követőkre is lelt az IndyCaron belül.

Helión kívül ugyanis Josef Newgarden és Tony Kanaan is jelentkezett az NBC-n idén nyáron immár nyolcadik évadát megkezdő American Ninja Warriorba.

A nagy sikerű showban amatőr és profi sportolók mérik össze fizikális és mentális képességeiket brutális akadálypályákon. Ez utóbbiak nehézségét jól jelzi, hogy még a legkeményebb crossfit atléták és MMA harcosok közül is csak nagyon kevesen tudják elejétől a végéig teljesíteni, így az eredménylista az alapján születik meg, hogy ki meddig – és milyen idővel – jut el.

A megmérettetések a kvalifikált városokon belül zajlanak le, a legjobbak pedig a Las Vegas-i nagy fináléban feszülhetnek neki az akadályoknak.

Az átlag feletti akaraterőt és fizikális állapotot megkövetelő kihívásra már mindhárom pilóta javában készül. És, hogy mennyire komolyan veszik, azt jól példázza, hogy Castroneves jókora vízhólyagokkal a bal tenyerén érkezett Long Beach-re, amelyeket a speciálisan a műsorbéli feladatokra összeállított edzésprogramja során szerzett Miamiban.

Mondani sem kell, nagyon szurkolunk és reméljük, hogy ha ténylegesen bejutnak a showba, akkor végleg megcáfolják „az autóversenyzők nem sportolók” tartalmú téveszmét.

A Toyota Grand Prix of Long Beach magyar idő szerint vasárnap, 22:45-kor veszi kezdetét és élőben látható lesz az NBCSN-en, valamint kis hazánkban a DIGI Sport 3 műsorán. Akit pedig a live timing is lázba hoz, annak továbbra is rendelkezésére áll a racecontrol.indycar.com (kétszer egy hétvégén már csak nem kergül meg.)

Toyota Grand Prix of Long Beach – Kvalifikáció végeredménye