Felemás visszatérést produkált az IndyCar az arizonai sivatagban

Felemás visszatérést produkált az IndyCar az arizonai sivatagban

A villanyfényes Phoenix GP olyan volt, mint a langyos limonádé: tökéletes, ha éppen szomjan halni készülsz,  üdítőnek viszont már csak jóindulattal ajánlható.

Néhány nappal ezelőtt még azon bosszankodtam, hogy egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudom élőben megnézni az IndyCar magyar idő szerint vasárnap hajnali negyed négykor kezdődött avondale-i versenyét.

Miután azonban egy nappal később, szigorú internet-cölibátus után sikerült bepótolnom az elmaradást (és még az F1-es Bahreini Nagydíjat sem spoilerezte el nekem ezúttal senki, ami világrekord) már rögvest más színben láttam a helyzetet. Egyúttal mély meghajlással szeretnék tisztelegni mindazok előtt, akik oly’ korai órákban képesek voltak ébren maradni a teljes, 250 körös táv alatt. Igazán heroikos teljesítményt nyújtottak.

Azt már jó ideje sejteni lehetett, hogy az IndyCar visszatérő futama a Phoenix International Raceway-re – ha csak valami csoda nem történik – nem a tüzijátékról fog szólni. Sajnálatos módon ez így is történt, az előzési lehetőség a prognózisnak megfelelően minimális szintet ütött meg, ami rá is nyomta a bélyeget a verseny általános képére.

Mint azt valószínűleg már mindenki tudja, az amerikai open-wheel szakág csúcskategóriája 2005 óta az elmúlt hétvégén először látogatott el az arizonai Avondale-ben lévő Phoenix International Raceway ováljára.

A megunhatatlanul jól csengő Desert Diamond West Valley Phoenix Grand Prix névre keresztelt verseny Scott Dixon győzelmét hozta, a befutót azonban enyhén szólva árnyalta, hogy a mezőny sárga zászlós körülmények között csorgott be a célba. A kései figyelmeztető jelzés okát az Andretti Autosport újonc versenyzőjénél, Alexander Rossinál kell keresni, akinek két körrel a vége előtt sikerült koccolnia a 4-es kanyar falát.

Dixon a hatodik helyről rajtolhatott, miután pedig a 96. körben az élre állt, már nem is engedte ki a vezetést a kezéből és szerezte meg végül pályafutása 39. IndyCar győzelmét, amellyel az örökranglista negyedik helyét foglalja el Al Unserrel holtversenyben.

A győzelem nem csak Dixon számára volt a legelső a PIR-en, hanem a Chip Ganassi Racingnek is, amely gárdának mindeddig nem csak az IndyCarban, de a NASCAR-ban sem sikerült ellátogatnia itt a Victory Lane-re.

A gárdánál 2002 óta szolgálatot teljesítő új-zélandi ráadásul egy új rekordot is felállított, miután az elmúlt tizenkét szezonból egyet sem fejezett be győzelem nélkül.

A 90-es évek közepétől Iceman becenévre hallgató pilótát nem véletlenül tartják az egyik legjobbnak a széria történetében, hiszen teljesítménye még a pályatípusok terén is rendkívül kiegyensúlyozottnak mondható, amit jól példáz, hogy a mostani győzelme a 20. volt oválon, míg road/streeten jelenleg 19 elsőségnél tart.

„Kemény futam volt, határozottan az egyik legkeményebb rövid oválon” – nyilatkozta Dixon. „Az autó szupergyors, a legjobb volt a stratégiát és pitkiállásokat illetően. Meggyőződésem, hogy tennünk kell némi módosítást a több side-by-side verseny érdekében, de jelenleg csak nagyon boldog vagyok a csapat miatt. A Team Target elképesztő munkát végzett, ez a gárda első győzelme Phoenixen. A Chevy munkája szintén hihetetlen volt, de egyszerűen nem tudok elég köszönetet mondani a csapatomnak, a tőlük telhető legjobbat nyújtották, én pedig megpróbáltam ezt fenntartani a pályán.”

A Team Penske veteránjainak versenye jól indult, majd nagyon gyorsan a pokol felé vették az irányt, miután az első 39 kört vezető St. Pete-i győztes Montoyát, majd a következő 55-ön élen álló, a PIR pole-ját megszerzett Helio Castronevest sújtotta egzakt ugyanaz a probléma egy jobb első defekt formájában. Ennek következtében mindkét pilóta körhátrányba került, amelyet bár sikerült ledolgozniuk, de végül meg kellett elégedniük a 9. és a 11. helyekkel.

Roger Penske másik két embere azért némiképp feledtette ezt a helyzetet, miután a második helyen Simon Pagenaud-t, a harmadikként pedig Will Powert intették le.

Előbbi francia pilótát tavaly megannyit baszkuráltuk, mivel a legjobb eredményeként a Penske színeiben – akik csak miatta indítottak fennállásuk során először negyedik autót a szériában – mindössze két harmadik helyet tudott felmutatni, most viszont úgy áll a helyzet, hogy az eddigi két futamon behúzott két második helye – na és persze a vetélytársai betlije révén – konkrétan vezeti az IndyCar pontversenyét. Pályafutása során először.

52.jpg

Ahogyan arra a fentebb idézett nyilatkozatában Dixon is utalt, a versenyzők sem voltak lenyűgözve attól, amit  az általuk preferáltnál nagyobb leszorítóerő és tapadás miatt a pályán nyújtottak a nézőknek.

„Nyilvánvalóan sokkal jobb show-t tudunk csinálni ennél” – mondta a négyszeres bajnok. „Igen, volt pár tesztnapunk itt, de ennek ellenére nehéz változásokat eszközölni, ha arról fogalmad sincs, hogy miként fognak ezek muzsikálni a versenyen. A ma éjjeli futam egy kicsit visszafogott volt bizonyos részről, a kérdés pedig az, hogy össze tudunk-e hozni egy jobb show-t. Szerintem abszolút. Jövőre visszatérünk és akkor jóval nagyobb és jobb lesz az egész, a helyes irányba fordulunk.”

A futam során két versenyzőnek sikerült igazán figyelemre méltó előzést végrehajtania. Ryan Hunter-Reay a rajt során rögtön öt pozíciót javítva a 12. helyről az 7.-re kormányozta az Andretti Autosport #28 Dallara-Hondáját, míg a Chip Ganassi Racinges Tony Kanaan-nek az utolsó 55 kör alatt sikerült körhátrányból felverekednie magát a negyedik pozícióba.

A végül a 10.-ként leintett Hunter-Reay is magasabban zárhatott volna, ha a hajrában nem szúrja el az előzési kísérletét Ganassiék újoncával, Max Chiltonnal szemben, ami miatt lesodródott az ívről értékes időt veszítve.

„Nem hiszem, hogy bárki is több autót előzött volna nálam, de nehéz volt” – nyilatkozta az NBC Sports-nak a PIR-en 2003-ban és 2004-ben győzni tudott Kanaan. „Mindig nagyon nehéz, amikor csak egyetlen ív áll rendelkezésre, bár én találtam azért még néhányat. Hála Istennek, meg tudtuk csinálni, de korántsem volt olyan jó a helyzet, mint amikor korábban itt, Phoenixen versenyeztem.”

A 9. helyen leintett Juan Pablo Montoya és a KVSH Racing társtulajdonosa, Jimmy Vasser (ők ketten 1999-ben és 2000-ben, a Chip Ganassi Racingnél csapattársak is voltak) rögtön az IndyCar tisztviselői felé vették az irányt, hogy tapasztalataikat megosszák Bill Pappasszal (aki anno Montoya versenymérnöke volt).

„A futam mindennél jobban szólt az abroncsok megóvásáról” – mondta a kolumbiai. „Tudtuk előre, hogy nehéz lesz előzni, így is lett. Hogy őszinte legyek, aggódom, hogy nem dönthetek arról, mi történik az autómmal. Adtak nekünk egy kész csomagot és abból mi kihoztuk a legtöbbet. Úgy érzem, megvolt hozzá az autónk, hogy megnyerjük a versenyt, csak éppen nem használhattuk ki a benne rejlő lehetőséget.”

A verseny során hat alkalommal volt szükség a sárga zászlós periódus elrendelésére.

Először az 50. körben, a Dale Coyne Racing oválújoncának, Luca Filippinek megpördülés miatt kellett beküldeni a pace cart, az olasz azonban folytatni tudta a küzdelmet.

Nem volt ilyen szerencsés viszont az Andretti Autosportos, Carlos Munoz, akinek a hétvége során másodszor is sikerült összetörnie az autóját. A 24 éves kolumbiai már a kvalifikációs kísérlete elején falnak csapta a #26 Dallara-Hondát, amely mutatványt a futamon is megismételte.

Alig hagyta el a pályát a pace car a 131. körben, a 134.-ben már jöhetett is vissza köszönhetően annak, hogy Charlie Kimball a kelleténél jobban összeakasztotta a bajszát Josef Newgarden (Ed Carpenter Racing) #21 Dallara-Chevy-jével. Az esetet a versenybírák elkerülhető ütközésnek minősítették és azon melegében kiróttak a Chip Ganassi Racing pilótájára – aki IndyCar pályafutása legjobb kvalifikációs eredményét érte el a PIR-en, miután a 4.-ként rajtolhatott – egy áthajtásos büntetést. Itt külön szeretnénk virtuálisan integetni az illetékes ítészeknek, amiért tartják szavukat, és tényleg nem tökölnek napokat a szankciók megfogalmazásán.

A PIR felmatricázásának itt még nem volt vége, hiszen a 146. körben Sébastien Bourdais falazott egyet a 4-es kanyarban, majd 50 körrel később ugyanitt az oválspecialista Ed Carpenter pusszantott oda egyet. Ezen kanyar a futam végén is népszerű lett, lévén a törmelék miatti lassú defekttel küzdő Rossi is itt koccant egyet, ami végül előhozta a hírhedt utolsó sárgát.

Mindenképpen vetni kell egy pillantást még az újoncokra is. A Phoenix GP legjobb elsőéveseként Max Chilton végzett. Ganassiék 24 éves britje már a kvalifikáción is jó formát mutatott és élete első főkategóriás oválfutamán a nyolcadik rajthelyet szerezte meg és végül a hetedikként látta meg a kockás zászlót.

Hasonlóan nem szégyenkezhet Alexander Rossi sem, aki a tizennegyedik helyen ért célba köszönhetően a már említett defektjének. Az eredménye annak fényében pedig még meggyőzőbb, hogy Chiltonnal ellentétben – aki tavaly, az Indy Lights iowai futamán már győzni is tudott oválon – ő ezt megelőzően csak egyetlen-egyszer tesztelt ilyen pályatípuson.

A Dale Coyne Racingnek vezető – St. Petersburgben brillírozó – Conor Daly a tizenhatodik helyen zárt, míg a hivatalosan már nem újoncként számon tartott, ámde oválon először versenyző csapattársa, Luca Filippi pedig a huszadikként fejezte be a viadalt.

A szabadedzés, valamint a kvalifikáció után a nagy kérdés az volt, hogy mennyire alázza meg vajon a Chevrolet a Hondát, miután a japánok legjobb eredménye mindkét esemény során egy-egy 11. hely volt. A mundér becsületét végül a futamon Graham Rahal mentette meg, miután az ötödik helyre kormányozta be az RLL Racing #15 Dallara-Hondáját, de rajta kívül beverekedte még magát a márka képviseletében a top 10-be Hunter-Reay is.
Egy dolog azonban biztos, az aero kiteket ellenző hangok soha nem üvöltöttek nagyobb decibellel, mint mostanság. A témába helyhiány miatt nem mennék bele ismét, aki bővebben szeretne tájékozódni, annak ezt a két posztot ajánlom melegen a figyelmébe: Cirkusz kupola nélkül és Az IndyCar kudarcot vallott az aero kitekkel

A Phoenix GP 0.29-es nézettségi rátát ért el az NBCSN-en.

A helyszíni nézőszám meghaladta a 20000 főt, ami mintegy 5000 emberrel több, mint az előzetesen alsó küszöbként megállapított 15000, a helyi vállalkozások pedig szintén pozitívan értékelték az esemény rájuk gyakorolt hatását.

Bár a verseny ennek ellenére nem termelt profitot a PIR-nek, a pálya vezetői azonban mindenképpen szeretnék jövőre is viszont látni az IndyCart.

 

 

Folytatás április 17-én, ezúttal már Long Beach utcáin.

 

Phoenix GP – VÉGEREDMÉNY

 50.jpg

 

 

képek: IndyCar Media