Sarah Fisher lett a biztonsági autó új sofőrje
Új szerepben mutatkozik be az IndyCar világának egyik legnépszerűbb figurája.
A széria a minap hivatalosan bejelentette, hogy Sarah Fisher lesz a pace car egyik sofőrje a 2016-os IndyCar szezon során. Az egykori versenyző és csapattulajdonos a háromszoros Indianapolis 500 győztes Johnny Rutherforddal felváltva vezeti majd a biztonsági autót.
A munka oroszlánrésze azonban Fisherre hárul, aki két futamot leszámítva a szezon valamennyi fordulóján ott ül majd a pace car volánja mögött.
A kivételek, amelyeken a szériában 1996 óta a biztonsági autó volánja mögött tevékenykedő – mára azonban már jóval kevesebb ilyen jellegű megbízás vállaló – Rutherford veszi át a volánt az április 2-ai, Phoenix International Raceway-en rendezendő verseny, valamint a május 29-ei Indianapolis 500 lesz.
„Együtt dolgoztam JR-ral amikor újonc versenyző voltam, és az ő nyomdokaiba lépni egy leírhatatlan megtiszteltetés” – nyilatkozta Fisher, akinek első bevetésére a pace carral a hétvégi, St. Pete-i szezonnyitón kerül sor. „Az Indy versenyzésért élek, így amikor Jay [Frye] felajánlotta nekem ezt a pozíciót, nem gondolkodtam el kétszer is azon, hogy újra elkötelezzem-e magam imádott sportom iránt.”
>>>>>>>>>>>>>>>> A biztonsági autó intézményének zavarba ejtő oldala
Fisher 1999 és 2010 között összesen 81 IRL/IndyCar futamon vett részt, 2002-ben pedig a főkategóriás autóversenyzés történetében első nőként tudott pole pozíciót szerezni, méghozzá a Kentucky Speedway-en, amely körét máig hivatalos pályacsúcsként jegyzik.
Sarah és férje, Andy O’Gara 2008-ban hozta létre a Sarah Fisher Racinget, amely első két szezonjában részidős csapatként működött Fisherrel a volán mögött, majd 2010-ben lehetőséget biztosítottak Jay Howardnak, valamint Graham Rahalnak is.
A versenyzőből lett üzletasszony, aki 2000-ben, mindössze 19 esztendősen ejthette meg debütálását az Indianapolis 500-on, 2011-ben, első gyermeke születését megelőzően akasztotta végleg szögre a sisakját, és onnantól fogva kizárólag csapattulajdonosi teendőinek tett eleget. Még ugyanebben az évben, az Indy 500 után csatlakozott a gárdához Ed Carpenter, aki Torontót és Edmontont leszámítva végigversenyezte a szezon hátralévő részét, Kentucky-ban pedig nyerni is tudott, ami egyúttal Sarah Fishert az élkategóriás autóversenyzés első futamgyőztes női csapatvezetőjévé is tette.
A következő évtől a gárdát a kezdetektől támogató olajvállalkozó, Wink Hartman társtulajdonossá lépett elő, 2015-ben pedig egyesítették erejüket az Ed Carpenter Racinggel, amely frigyből megszületett a CFH Racing. Hiába nyertek azonban a szezon során két futamot is, az olajpiaci árak mélyrepülése miatt Hartmannak nem maradt más választása, mint, hogy kihátráljon a csapatból, az elkeserítő anyagi helyzet következtében pedig végül Fisher is leköszönt tisztségéből.
A gárda az idei évtől visszavedlett Ed Carpenter Racinggé, ahol Sarah feladata a meglévő partnerkapcsolatok kezelése lett.
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough