Rossi: Az IndyCar nem igazán visszalépés

Március 11-én, pénteken kapja meg a zöld zászlót az IndyCar idei első szabadedzése a napfényes Floridában fekvő St. Petersburg utcáin. Ezzel hivatalosan is megkezdődik a széria 2016-os évada, a mezőnyben három teljes szezonos újonccal.

A trióból a Dale Coyne Racingnek vezető Conor Daly számít a legtapasztaltabbnak, lévén – ha a számára már a rajt előtt műszaki hiba miatt véget ért 2015-ös Indianapolis 500-at nem számoljuk – öt versenyt tudhat a háta mögött, tavaly Detroitban pedig az impresszív hatodik helyen ért célba.

Bár a Chip Ganassi Racing friss szerzeménye, Max Chilton csak St. Pete-en ejtheti meg IndyCar debütálását, az amerikai pályák azonban már nem számítanak újdonságnak a brit ifjonc számára, lévén tavaly, az első számú nevelőszériaként jegyzett Indy Lights-ban három futam híján valamennyi fordulón elindult összesen hat dobogós helyezést szerezve, az iowai oválon pedig a győzelem is az övé lett.

A fenti két fiatalemberrel ellentétben azonban az Andretti Autosportba beolvadt Bryan Herta Autosport #98 Dallara-Hondáját megkaparintó Alexander Rossi eddig összesen két tesztnapot tudhat maga mögött vadonatúj közegében, azt is roadon, a floridai Sebring International Raceway 1.65 mérföldes, rövid pályáján teljesíthette.

Az IndyCarral eddig egy meglehetősen sajátos, szeret-nem szeret viszonyt ápoló pilóta a széria naptárába tizenegy év után idén április 2-án visszatérő Phoenix International Raceway-en lebonyolított, múlt heti teszten látott először testközelből oválpályát, ráadásul ekkor sem az autóban, csak az AA/BHA pitjében megfigyelőként.

Rossi azonban optimista és nagy elvárásokkal tekint pályafutása első IndyCar szezonja elé, amiről a Motorsport.com-nak adott, alább olvasható interjújában részletesen szót is ejtett.

 

  
Motorsport: Két napig teszteltél Sebring rövid vonalvezetésén egy magas leszorítóerővel bíró autóval, szervó nélkül. Hogy vannak a karjaid?

Alexander Rossi: Jól vannak. Klassz dolog, hogy ennyi időt tölthettem a pályán az első verseny előtt. Ez pozitív dolog. Szórakoztató volt, igazán élveztem.

 

M: Amikor Montoya 2014-ben visszatért az IndyCarba, azt mondta, a kanyar csúcsa felé óvatosan kell felvinni az autót, utalva arra, hogy milyen pontosnak kell lenni egy ilyen nehezen kormányozható gépben. Nehéznek találtad, hogy precíz legyél, miközben a kormánykerékkel birkózol?

Nem, de a sebringi pályának nincsenek nagy sebességű kanyarjai. A kormánymű súlyának szempontjából nem volt túl nagy probléma. Talán amikor egy gyors, jelentős tapadással rendelkező pályára megyek, mint például Barber, akkor érezni fogom ezt egy kicsit jobban.

Amit a leginkább észleltem, azok a bukkanók voltak. Európai roadokon versenyeztem sokáig, nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ilyen sok bukkanóval teli pályán vezessek, úgyhogy ez egy kicsit meglepett.

 

M: Mik az első benyomásaid egy Indy autóról és milyen gyorsan voltál képes hozzáigazítani a DW12 karakterisztikájához a saját vezetési stílusodat?

AR: Az első benyomásom nagyon pozitív volt. Mint bármelyik más versenyző, én is mindig azt szeretném, hogy még több erő legyen az autóban. A leszorítóerő és a tapadás szintje azonban meggyőző. Őszintén szólva, nagyon kellemes meglepetés volt, hogy az autónak milyen jó a kanyarsebessége. Az első szett abroncs valószínűleg teljesen el lett használva, de már az első nap délelőttjén megtaláltuk a tempót és képesek voltunk némi fejleszési munkát végezni. Megtanultam, hogy milyen hatással vannak a módosítások az autóra, a második napon pedig már aerodinamikai teszteket is végrehajtottunk, szóval, ez egy teljesen zökkenőmentes átmenet volt az IndyCarba.

 
M: Elérted azt a pontot, amikor úgy érezted, hogy nem te alkalmazkodsz az autóhoz, hanem már képes vagy azt a saját vezetési preferenciáidhoz igazítani?

AR: Igen, teljes mértékben. Ahogyan már mondtam, ez egy kisebb tanulási tapasztalat volt abban az értelemben, hogy néhány technikai változtatás hasonló hatással bírt, mint más autók esetében, amelyekkel már versenyeztem, tehát legjobb tudomásunk szerint próbáltuk megtalálni a számunkra legjobb irányt. Néha azonban emlékeztetnünk kellett magunkat arra, hogy ez a teszt a St. Pete-i versenyre való felkészülésről szólt, nem pedig a Sebringhez való alkalmazkodásról. A pálya jól szemléltette az utcai helyszíneket, legalábbis a bukkanók és az aszfalt változásának szempontjából, de jelentős mértékű tapadással bír, amely szituáció már nem lesz jelen St. Pete-en.
Azt kell hogy mondjam, a teljesítmény nagyon jó volt Sebringen, nem panaszkodom a teszt miatt.

 

M: Frusztráló valamilyen szinten, hogy visszatérsz az egyenautók közé – azt hiszem, a GP2-ben így találtad – , mivel kevesebb módosítást eszközölhetsz, hogy finomhangold a gépet a saját ízlésedhez igazítva, köszönhetően annak, hogy egyszerűen kevesebb elemről van szó, vagy szűkebb paraméterek között mozoghattok?

AR: Ami azt illeti, igen is és nem is. Az IndyCar nyitottabb, mint a GP2, mivel különböző aero csomagok és konstans fejlesztések folynak arról, hogy mihez kezdhetsz a lengéscsillapítóval például. A Honda támogatása pedig jelentős, ráadásul hajlandóak is meghallgatni az embert.

A Forma-1-ben nem olyan csapatnak vezettem, ahol a versenyhétvégékről származó visszajelzések alapján építhettek volna új elemet. Soha nem tapasztaltam még a mérnöki fejlesztések ilyen szintjét a karrierem során, tehát nem mondanám, hogy az IndyCar visszalépés lenne. A GP2-höz képest nyilvánvalóan előrelépésnek számít.

 sebr2.jpg

M: Az általános tendencia a DW12 esetében az alulkormányzottság volt, és emlékszem, hogy sok versenyző azon kesergett, nincs elég mozgástér a szabályokban, hogy személyre szabják ezt. Te mit preferálsz, mint versenyző?

AR: Én az olyan autót részesítem előnyben, ami inkább túlkormányzott, de azt kell, hogy mondjam, nagyon sok időt töltöttem a Pirelliken az elmúlt négy évben, és mindig alulkormányzottra kellett állítani az autót, hogy megóvjuk a hátulját. Viszont azt kell, hogy mondjam, a Firestone abroncsokon vezetve, úgy, hogy nem kell aggódni a gumik miatt sokkal élvezetesebb az egész. Szóval igazán megtanultam, hogy miként bánjak az alulkormányzottsággal, még akkor is, ha nem ez a kedvencem. Igen, a DW12 ezt a tendenciát követi, de az Andretti Autosport egy erős csapat, komoly mérnöki mélységgel, és van a tarsolyukban számos, lehetséges megoldás erre. Annak ellenére tehát, hogy az alulkormányzottságot az autó karakterisztikája vonja maga után, még nem áthidalhatatlan, ördögi probléma ez.

 
M: Sikerült belefolyni az olyan részletekbe is, mint az üzemanyagspórolási technikák? Ez olyasmi, ami gyakran kifog az IndyCar új versenyzőin.

AR: Igen, idáig is eljutottunk. Ez olyasmi, amit már csináltunk tavaly a Manor F1-es autójával, szóval nem teljesen idegen számomra. Inkább arról szólt, hogy ráérezzek mennyire érzékeny a motor az üzemanyag-fogyasztásra, valamint, hogy megértsem ennek a különleges erőforrásnak a sajátosságait. Az ehhez szükséges technikában azonban nem volt semmi új.

 

M: Az oválversenyekre rátérve, a Phoenix [International Raceway]-en rendezett teszt sajtótájékoztatóján elmondtad, hogy mennyire élvezted nézni, amint a versenyzők különböző íveket használnak a pályán. Azonban, mint totális ovál-újoncként, amikor végül beülsz az autóba, hogyan szándékozol új ívekkel kísérletezni, amikor a határ alapvetően a fal?

AR: Nagyon jó kérdés. Még nem igazán tudom… Azt hiszem, nem kezdhetsz neki kísérletezgetni addig, amíg nem tudsz többet arról, hogy miként is zajlik az oválversenyzés. Eleinte azt fogom tenni, ami természetesen jön, mindegy, hogy túl hamar, vagy túl későn kanyarodok, túl lassan, vagy túl gyorsan, nem érdekel a kezdetekben. Amikor ráérzek arra, hogy mi a jó oválon és mi a rossz, elkezdhetek kicsit játszani az ívekkel, de csak pici lépésekben haladva, ezért nem látom, hogy olyan nagy probléma lenne.

Magára, Phoenixre gondolva, ez nem az a hely, ahol túl sokat lehet kísérletezni. Nem azt mondom, hogy bármelyik oválon is lehetne, de Phoenix után Indy-ben már rengeteg edzésidő áll rendelkezésünkre a Május Hónap során. Azt hiszem, itt már jóval több alkalmunk lesz arra, hogy kipróbáljunk különböző dolgokat. Lesz már a hátam mögött egy oválfutam, így többet fogok tudni arról, miként is működik ez. Phoenix nem az a verseny lesz, ahol megpróbálok majd túl kreatív lenni.

 

M: Fogsz legalább tesztelni a [PIR-en] a versenyhétvége előtt?

AR: Megpróbálunk lépéseket tenni ez ügyben. Mindannyian szeretnénk, de néha a dolgok nem a szánk íze szerint alakulnak.

 

M: Vissza St. Pete-re, milyenek a reális esélyeid összehasonlítva a csapattársaiddal, akik már veteránnak számítanak a szériában?

AR: Nem tudom. Mindegyik Andretti autó nagyon közel volt Sebringen, bár egy kör csak 50 másodperc és az edzésidő sem volt limitálva. Továbbra is úgy megyek az első versenyre, hogy nem igazán tudom, mire számítsak, de ugyanakkor most már tudom, milyen érzés az autóban lenni, miként reagál, ezek voltak a legfontosabb dolgok, amiket megtanultam a teszten.

Azt mondanám, elmegyek St. Pete-re azzal a céllal, hogy az enyém lesz a legjobb Andretti autó, valamint a legjobb Honda, és ahová ez vezérel bennünket, meglátjuk. De őszintén szólva, nagy elvárásokkal vágok neki.

 

 

képek: IndyCar Media

hirdetés

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy