Az erő és az akarat diadala
Készült már rá egy ideje, de most végre meg is valósul: Dean Stoneman az Egyesült Államokban folytatja.
Stoneman saját Twitter profilján jelentette be, majd az Andretti Autosport hivatalosan is megerősítette, hogy a brit versenyző lesz a gárda harmadik pilótája az idei Indy Lights szezonban.
„Dean egy valódi, nyers tehetség egy leírhatatlanul inspiráló történettel” – idézi a hivatalos sajtóközlemény Michael Andrettit. „Nem tudok olyat, aki nála jobban illene az Indy Lights csapatunkba, egyben a Mazda Road to Indy Programba. Alig várjuk, hogy együtt dolgozhassunk Dean-nel és segítsük abban, hogy karriert építsen az amerikai open-wheel versenyzésben.”
A fiatal tehetség a kanadai Dalton Kellett és az amerikai Shelby Blackstock csapattársaként ejtheti meg tengerentúli bemutatkozását.
„Már egy ideje figyeljük az amerikai versenyzést és most végre sikerült ülést szerezni az Indy Lights-ban Andrettiékkel, ami fantasztikus számomra” – mondta Stoneman. „Ez a szezon az első lépést fogja jelenteni az IndyCar Series felé.”
Dean Stoneman valódi példaképként szolgálhat mindannyiunk számára abban a tekintetben, hogy mire képes az erő és az akarat.
A most 25 éves versenyzőre 2010-ben figyeltem fel, még a szép emlékű Forma-2 bajnokság során. Agresszív, ugyanakkor érett vezetési stílusa alapján rögtön felkerült arra a bizonyos, elméleti listámra, amelyen a jövő reménységeit tartom számon, azokat a fiatal pilótákat, akiknek képességeik alapján jó esélyük van arra, hogy a legnagyobbak között is letegyék névjegyüket. Stoneman az F2-es szezont hat győzelemmel és további hét dobogós helyezéssel zárta, aminek hála a bajnoki cím is az ő zsebében landolt. Persze a mezőny nem volt egy csúcskategóriás, de a produkciója láttán vitathatatlan volt, hogy a brit ifjonc nem egy egyslágeres hullócsillag.
Várható volt, hogy magasabban jegyzett szériák is felfigyelnek rá, azonban ehelyett Stoneman eltűnt a színről.
Ehhez azonban az ő esetében nem a szokásos, versenyzőket sújtó financiális okok vezettek. Az ekkor mindössze húszéves versenyzőnél ugyanis rákot diagnosztizáltak, mind közül az egyik legagresszívebb fajtát, ami egyben azt is bizonyította, hogy a betegség az atletikus fiatalokat sem kíméli.
Dean esete mellett legtöbb kollégájának szponzorációs problémái röhejes semmiséggé redukálódnak, míg azonban sokan már ennél jóval kisebb teher alatt összeroppannak, addig főhősünk hite egy pillanatra sem ingott meg.
”A csúcson voltam, miután megnyertem a Forma-2-t, kaptam egy F1-es tesztet a Williamstől Abu Dhabiban, jó munkát végeztem és a csapat nagyon meg volt elégedve velem, a tervek szerint a következő szezonban a WSR-ben folytattam volna” – emlékezett vissza élete legszörnyűbb időszakának kezdetére Stoneman egy a RACER-nek adott, 2015-ös interjújában. „2011. januárjában aztán úgy éreztem, valami nincs rendben és elmentem orvoshoz. Ekkor jött a borzasztó diagnózis a rákról.”
A további bajnoki címekről álmodozó fiatalember élete egy pillanat alatt a feje tetejére állt, amikor kiderült, hogy betegsége szinte már a végstádiumban jár.
„Az orvosok azt mondták, hogy két órányira vagyok attól, hogy elveszítsem mindkét lábam, ha nem kerül sor azonnali műtétre.”
Az operáció után agresszív kemoterápia következett, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A daganat visszatért és egy újabb, minden addiginál erősebb kezelés következett.
Stoneman további műtéteken esett át és a kritikus időszakban több alkalommal került vészesen közel a halálhoz. Orvosai keresetlenül közölték vele, ha túléli is a betegséget, sportolói pályafutásáról le kell mondania. Őt viszont nem olyan fából faragták, hogy bármi is az útjába álljon.
„A folyamat során azt mondták nekem, hogy valószínűleg soha nem versenyzem többé. Nyolc héttel azután, hogy elhagytam a kórházat, már WSR autót teszteltem.”
Miután csodával határos módon gyógyulttá nyilvánították, fokozatosan kezdett visszatérni a versenyzés közegéhez. Kisebb kategóriákban mérette meg magát, sportautózni kezdett, sőt, még a motorcsónakok világában is felbukkant, nem is akárhogyan, tekintve, hogy 2012-ben, a P1 SuperStock kategóriában bajnoki címet szerzett. Első Indy Lights tapasztalatát is ebben az évben szerezte, miután tesztelhette Andrettiék előző generációs autóját.
2013-ban a brit Porsche Carrera GT-ben indult, emellett pedig két futam erejéig a finn Koiranen GP színeiben a GP3-ban is elrajtolhatott.
Utóbbi kategóriában, 2014-ben már teljes szezonban versenyzett és kis híján a bajnokságot is megnyerte, noha év közben egy csapatváltáson is átesett, miután az olaszországi hétvégét – melynek második futamát megnyerte – követően a Marussia Manor Racing becsukta a boltot. A Koiranen GP azonban nem hagyta veszni és a Sochiban már az ő autójukkal rajtolhatott el, rögtön egy győzelemmel meghálálva a lehetőséget. 2015-ben a Formula Renault-ban a DAMS csapat révén mérette meg magát a teljes szezonban, az Indy Lights-ban is jelen lévő Carlin jóvoltából pedig a GP2 idény utolsó öt versenyén is elindult.
Stoneman egy pillanatig sem tagadja, hogy mint a legtöbb open-wheel pilótának, neki is az F1 volt a célja, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy az ebbe a sorozatba való bejutásra az esély rendkívül alacsony, különösen a mostanság uralkodó viszonyok közepette. Így jött a képbe számára az Egyesült Államok, amelynek szériára ő – egyesekkel ellentétben – egyáltalán nem kényszermegoldásként tekintett.
„Voltam már Amerikában és láttam az IndyCart, láttam az Indy Lights-ot, és igazán tetszett mindaz, amit ezek nyújtanak” – nyilatkozta a RACER-nek tavaly év elején. „Mindkettő nagyszerű bajnokság és úgy vélem, Amerika a legjobb opció számomra. Úgy érzem, képes lennék arra, hogy egyenesen az IndyCarba menjek, de ha az Indy Lights-ban kell kezdenem, azzal is kiegyezem. Növekvő érdeklődés van mindkét széria iránt és én karrierbe szeretnék kezdeni ott.”
Stoneman számára a Lights azért is jó megoldás, mert itt megtanulhatja a pályák többségét és beilleszkedhet az amerikai közegbe. Múltja révén rendkívül magabiztos, hisz magában és nem fél nekiiramodni egy olyan lécnek sem, aminek átvitelére sokan egyelőre nem fogadnának nagy tételben.
„Első nekifutásra megnyertem az F2 bajnokságot, majdnem megnyertem a GP3-at is első évemben, szóval nincs ok arra, amiért ne mehetnék Amerikába és ne végeznék jó munkát” – mondta magabiztosan egy évvel ezelőtt. „Tudom, hogy hatalmas kihívás lenne, de mindazok után, amin átmentem és bizonyítottam saját magamnak, úgy érzem készen állok. Nem félek a kihívásoktól, bármelyik szériára készen állok.”
Mi drukkolunk!
kép: Andretti Autosport
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough