Aligátoroktól a túszul ejtett mezőnyig

A NASCAR a történelem során számtalanszor tanúbizonyságot tett arról, hogy vele kapcsolatban csínján kell bánni a lehetetlen szóval. Értekeztünk már versenyző majomról, lopott felvezető autóról és elátkozott versenypályáról, most pedig következzék néhány újabb, első olvasásra hihetetlennek ható gyöngyszem a stock-car amerikai csúcsszervezetének mozgalmas világából.

1953 májusában az autósport máig egyetlen, futamgyőztes rhesusmajma, Jocko Flocko egy rosszul rögzített heveder miatt kibújt az üléséből és kis híján tragédiát okozott a NASCAR Grand Nationals (a mai Sprint Cup elődje) Raleigh Speedway-en rendezett futamán. Az autót vezető Tim Flock-nak nem maradt más választása, mint idő előtt a pit felé venni az irányt, ahol csapatának tagjai végül sikeresen kiemelték a rémült állatot.

Ez a jelenetsor már önmagában szürreálisnak hat, képzeljük el azonban azt a szituációt, amikor egy versenyzőnek azért kell egy be nem tervezett kiállást eszközölnie, mert a motorháztetőn ott kapaszkodik a tulajdon, tinédzser fia.

Még szintén 1953-ban, annak is június havában a Grand Nationals mezőnyének az Észak-Karolinai High Pointon volt jelenése. A verseny során a későbbi háromszoros bajnok Lee Petty egy teljesen szokványos kerékcserére látogatott ki a pitcsapatához, amelynek tagjai között 15 esztendős fia, Richard (igen, az a Richard, a majdani hétszeres bajnok legenda) is ott serénykedett. A kissrác azonban ekkor még nagyon távol állt a ‘Király’ státusztól és a feladata kimerült abban, hogy az apja Dodge-ának szélvédőjét törölgesse, miközben a szerelők végzik a munkájukat. Richard már 11 éves korától kezdve, problémamentesen segédkezett a pitben, ezen a forró nyári napon azonban homokszem került a gépezetbe. A csapat lecserélte a kerekeket, majd annak rendje és módja szerint jelet adtak Petty-nek az indulásra – csak éppen erről elfelejtették értesíteni Richardot, aki még mindig a motorháztetőn hasalva próbált minél jobb látási viszonyokat biztosítani édesapja számára. Lee már a pályán volt, amikor észrevette az autójába az életéért kapaszkodó fiát és csak annyit tehetett, hogy folyamatosan ordította neki, tartson ki. A NASCAR tisztviselői természetesen azonnal lengették a fekete zászlót, aminek megfelelően Petty a kör végén ismét a pitbe hajtott, hogy a kaszkadőr szakmával frissen megismerkedett Richard biztonságosan földet érhessen.

A kalandok már versenyzőként sem kerülték el Richard Petty-t, akiből tíz évvel később, 1963-ban kis híján aligátor eledel lett. A Grand Nationals Savannah Speedway-en rendezett futamán az akkor 25 éves pilóta balesetet szenvedett, aminek következtében Plymouth-ával átrepült a pályát szegélyező falon és végül az öt yardnyira terpeszkedő mocsárban landolt. Petty kiugrott az autójából és olimpikonokat meghazudtoló sprintet bemutatva igyekezett vissza a szárazföldre. Na nem mintha az ingoványos talajtól félt volna, sokkal inkább az abban élő, a helyiek által Jake névre keresztelt aligátortól, aminek számláján – akarom mondani étlapján – ekkor már számos kisebb-nagyobb állat ott szerepelt, Petty-nek pedig nem szerepelt a bakancslistáján a hüllő első emberi áldozatává válás.

Nem a Király volt azonban az egyetlen, akinek meggyűlt a baja a pályák közelében lévő folyékony halmazállapotú területekkel.

photo08.jpg

Tommy Irwin T-Birdje már útban a szárazföld felé

 

 

A nagy dőlésszögű Daytona International Speedway építési munkálatai során egy hatalmas lyukat vágtak a pályának otthont adó terület kellős közepén, amit később vízzel töltöttek fel. Így született meg a mára ikonikussá vált Lake Lloyd nevű, méretét tekintve 12 hektáros tó.

A kétszeres Grand Nationals futamgyőztes Tom Pistone számára pedig pontosan ez jelentette az igazán rémisztő dolgot a DIS-en. Az amerikai ugyanis nem tudott úszni, ami miatt rettegett a fulladásos haláltól, így valamennyi daytonai futamán egy mentőmellényt és egy oxigénpalackot is magával vitt az autójában.

Félelme nem volt alaptalan, hiszen az 1960-as Daytona 500 első kvalifikációs futamán Tommy Irwin pontosan a tó kellős közepén kötött ki T-Birdjével együtt és csak úszástudásának köszönhette, hogy gond nélkül ki tudott jutni onnan.

Hamarosan azonban kiderült, hogy holmi majmok, aligátorok, tinédzserek és tavak sehol sincsenek ahhoz képest, amire a feldühödött nézők ereje képes.

Az 1961 augusztus 13-án, az Asheville-Weaverville Speedway-en rendezett Grand Nationals verseny során a pálya állapota rohamosan romlott, körről-körre újabb kátyúk és repedések jelentek meg. A helyzet egy ponton olyan súlyossá vált, hogy az egyik pilóta, Buck Baker szó szerint attól tartott, hogy a végén megnyílik a mezőny alatt a föld. A 209. körben, egy baleset után végül a NASCAR-nak nem maradt más választása, mint a piros zászló belengetése. A pályamunkások igyekeztek lapátokkal és ásókkal betömködni a lyukakat, de hamar kiderült, hogy ezzel nem lehet orvosolni a problémát. Némi tanácskozás után a NASCAR tisztviselői úgy döntöttek, 50 kör erejéig újraindítják a versenyt. A káosz a Junior Johnson győzelmét hozó kockás zászló megjelenésekor vette kezdetét.

A nézők ugyanis felháborodottan vették tudomásul, hogy az előzetesen kiírt 500 helyett csak 259 környi versenyt kaptak a pénzükért. Az embertömeg dühösen beviharzott a pályára és gyorsan elzárták az egyetlen kijáratot, amelyen az autók távozni tudtak volna. Ahogyan a korabeli híradásokban megjelent, a csalódott rajongók azt skandálták, hogy a teljes futamért fizettek fejenként 5 dollárt, nem pedig a féltávért, ezért vagy folytassák, vagy pedig azonnal térítsék vissza a jegyek árának 50%-át.

A sarokba szorított versenyzők végül gyorsan választottak egy szószólót, aki megpróbált szót érteni a hangadókkal. Finoman szólva sem járt sikerrel, mivel a tömeg azonnal lecsapott rá, megverték, végül pedig áthajították a közeli kerítésen.

Időközben a helyi rendőrség is megjelent, de látva a túlerőt meghátráltak.

Ironikus módon végül mégis csak egyetlen ember kellett ahhoz, hogy rendet tegyen a káoszban. Ő nem volt más, mint Bud Moore pitcsapatának tagja, a több, mint két méter magas, közel 180 kilós Pop Eargle.

Eargle először megpróbált észérvekkel hatni a tömegre, amikor azonban egy férfi egy nehéz gerendával rátámadt, ő is realizálta, hogy a szép szónak ebben a helyzetben semmi értelme. A másodperc tört része alatt kicsavarta a dühös rajongó kezéből a fadarabot, a feje felett játszi könnyedséggel kettétörte, majd lazán ledobta maga mellé és megkérdezte: “Ki lesz a következő?”

Ez volt az a pont, amikor a tömeg elkezdett oszlani, az a néhány ember, akik pedig továbbra is konfrontálódni próbáltak, Eargle öklétől kaptak csattanós választ.

 

 

kép: NASCAR

forrás: The Milwaukee Journal (News archive), Speedweeks: 10 Days at Daytona, A Celebration of 50 Years of NASCAR, NASCAR.com

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy