A DRR két autót is indítana a 100. Indy 500-on
Nem hivatalos információk szerint Sage Karam helye már biztos a csapatnál.
A Motorsport.com értesülései szerint a Dreyer & Reinbold Racing tulajdonosa, Dennis Reinbold csütörtökön jelenti be hivatalosan, hogy minimum egy autóval már biztosan neveznek a május 29-én, szám szerint 100. alkalommal megrendezésre kerülő Indianapolis 500-ra.
Reinbold továbbra is bízik abban, hogy a hátralévő kis időben még sikerül a második nevezést nyélbe ütni, de ha ez nem jönne össze, akkor sem dőlnek kardba.
„Van szponzorunk egy autóra a 100. Indy 500 körüli érdeklődés miatt. [A másodikon] továbbra is dolgozom, de még nagyon sok mindennek történnie kell addig.”
A spekulációk szerint a csapat a Chevrolet zászlaja alatt versenyezhet majd. Ezt az infót Reinbold sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem kívánta egyelőre.
„Még nem írtunk alá semmit, de tradicionálisan mi Chevy csapat vagyunk, minden elemünk és alkatrészünk a Chevy-hez köthető, szóval lenne értelme.”
A rajongók számára leglényegesebb kérdés azonban, ki kapja meg az esélyt arra, hogy májusban, a DRR színeiben pályára léphet az IMS oválján.
Reinbold megerősítette, van alapja azon pletykáknak, amelyek szerint a csapata – ha a kétautós nevezés összejönne – Sage Karam és JR Hildebrand révén egy fiatal, amerikai felállással képviseltetné magát, ugyanakkor azt is elmondta, hogy olyan veteránokkal is folytat megbeszéléseket, mint Oriol Servia és Townsend Bell.
Ezen versenyzők mindegyikének van már kapcsolata a DRR-rel: Bell 2008-ban és a 2015-ös Indy 500-on vezetett a gárda színeiben, Hildebrand élete első két IndyCar futamát teljesítette velük 2010-ben, Servia 2012-ben és 2013-ban vezette az autójukat, Karam pedig a 2014-es 500-on debütálhatott DRR/Kingdom Racing koprodukcióban indított géppel..
„Nem gondolom, hogy bármi titok lenne abban, hogy folytattunk megbeszéléseket ezekkel a srácokkal, mivel mindannyian remek munkát végeztek nálunk. És kettőt közülük megnyerni igazán nagyszerű dolog lenne.”
Egyes sajtóorgánumok azonban már kész tényként állítják, hogy a DRR pilótája a 100. Indianapolis 500-on Sage Karam lesz. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen kérdőjeles ülésnek csak a teoretikusan létező második autóé számít, aminek indítására az esély maga Reinbold szerint is kevesebb, mint 50%.
Arra a kérdésre, hogy a DRR újra részt venne-e további versenyeken is az IndyCarban, Reinbold igennel felelt, de csak akkor ha az az egész bajnokságra szólna.
„Szívesebben visszajönnénk teljes szezonra az IndyCarba, mint néhány versenyt menni itt és ott, vagy csak az Indy 500-at bevállalni. Ugyanakkor nem hiszem, hogy lenne esély számunkra a teljes 2016-os szezont lefutni. Egy nagyon pici esély talán van, de ez olyan halvány, hogy nem is igazán foglalkoztunk vele.”
A Dreyer & Reinbold Racing még 2000-ben, az Indy Racing Leauge-ben mutatkozott be, a tulajdonosi székben pedig az egykori autóversenyzőt, Robbie Buhl-t és az üzletember Dennis Reinboldot üdvözölhetjük. Eddigi egyetlen győzelmüket is az ezredforduló évében, a Walt Disney World Speedwayen szerezték az akkoriban még aktív Buhl révén. A csapat nevéhez két pole pozíció is fűződik, köztük a történelmi jelentőségű 2002-es rajtelsőség a Kentucky Speedwayen, amikor is az akkor 21 éves Sarah Fisher személyében először indulhatott hölgyversenyző az élről főkategóriás open-wheel sorozatban. Az évek során olyan nevek versenyeztek a DRR-nél, mint például Al Unser Jr., Paul Tracy, Ryan Briscoe, Simon Pagenaud, Buddy Lazier, Justin Wilson, vagy éppen Darren Manning. 2011-ben nem kevesebb, mint kilenc versenyző fordult meg náluk, köszönhetően többek között annak is, hogy a teljes szezonra alkalmazott Ana Beatriz és Justin Wilson egyaránt lesérült és futamokat kellett kihagyniuk.
A következő esztendőben a DRR is egyike volt azon alakulatoknak, amelyek Lotus motorral vágtak neki a 2012-es szezonnak, de már a legelején kiderült, hogy ez enyhén szólva sem volt jó választás. Az Indianapolis 500-at megelőzően így a Team Barracuda (Bryan Herta Autosport), valamint a – ma már a Formula E-ben keresendő – Dragon Racing is kihátrált a Lotusszal kötött szerződésből, a kérdés azonban az volt, hogy innen hogyan tovább, hiszen erőforrás nélkül nem igazán lehet versenyezni. Ekkor jött a képbe a – később csúnya véget ért – Panther Racing, akikkel a DRR végül szövetségre lépett, így hozzájutottak a Chevrolet motorjához, cserébe viszont megszűnt a teljes autonómiájuk és bár külön csapatként, mégis a Panther család tagjaként folytatták az évet. Az új erőforrás révén a Panther-DRR egyetlen versenyzője, Oriol Servia rögtön egy negyedik hellyel zárt Indianapolisban, de sikerült a legjobb ötben végeznie Detroitban, Milwaukee-ban, Torontóban és Baltimore-ban is. Hiába azonban az eredmények és a Pantherrel való összeborulás, a DRR számára nem szűntek meg a kiscsapatokat hatványozottan sújtó anyagi problémák, ami 2013 tavaszára csúcsosodott ki, és fizetőképes támogató híján az Indianapolis 500-at követően távoztak a szériából.
Az utóbbi két évben már csak az IMS 2.5 mérföldes, világhíres oválján tették tiszteletüket; 2014-ben a Kingdom Racinggel közösen – a Chip Ganassi Racing hátszelét élvezve – indították Sage Karamot, tavaly pedig Townsend Bell kapott lehetőséget a szintén a KR-rel közösen tető alá hozott gépben.
kép: IndyCar Media
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough