Újabb helyszínnel gazdagodhat az IndyCar naptára -

Egyre fényesebben ragyog Calgary jövője – már ami a szériába való belépést illeti.

Nem sokáig marad Kanada egyfutamos állomásként az IndyCar naptárában, legalábbis ha Ric Petersonon és James Hinchcliffe-en múlik.

A Schmidt-Peterson Motorsports társtulajdonosa, valamint a csapat pilótája ugyanis már egy jó ideje azon dolgozik, hogy közös szülőhazájuk újra több versenyt biztosítson az IndyCarnak. A két úriember azonban nem valamelyik korábbi pályát szeretné viszontlátni a naptárban, hanem egy merőben új helyszínben gondolkodnak.

Kanada nyugati része a három évvel ezelőtti, edmontoni forduló óta egyetlen említésre méltó, magasan kvalifikált autóversenynek sem adott otthont. Hinchcliffe és Peterson szerint ezt az űrt tölthetné be Calgary városa, a projekt pedig már olyan jól halad, hogy az eseménynek már teoretikus dátuma is van.

„A dolgok átkozottul jól alakulnak” – nyilatkozta a Motorsport.com-nak a Calgary-ből származó Peterson. „Minden a Green-Savoree [promóciós cég, többek között ők állnak a GP of St. Petersburg mögött is] kezében van, de folyamatosan tájékoztatnak bennünket. Az eredeti terv [a verseny időpontjának] 2017. szeptembere volt, ami még mindig jó lehetőségnek számít.”

A futam helyszínéül a város dél-keleti részén fekvő Stampede Parkot szemelték ki, ami egyébként alig 200 mérföldre fekszik a Champ Car World Series-t nyolc éven át fogadó edmontoni reptértől is.

„Nincs kétségem afelől, hogy Kanada még mindig nagy szenvedélyt tanúsít az open-wheel versenyzés iránt” – véli Peterson. „Ez a körzet mindenféle sporteseményt nagyban támogat, vegyük például a Calgary Stampede-et [nagyszabású, évente megrendezendő lovas derby – a szerk.], ami több, mint százezer embert vonzott zsinórban tíz napig.”

A szakember biztos abban, hogy a tervezett versenyt egyaránt támogatni fogják a kanadai vállalkozások és a calgary-i média is, ahogyan arról is meg van győződve, hogy a helyiek sem fognak ágálni ellene, mint láttuk azt korábban a jövőre debütáló bostoni futam kapcsán.

„A Stampede területét használjuk, ami azt jelenti, hogy a futam és az arra való felkészülés nem befolyásolná az emberek mindennapi életét, még annak ellenére sem, hogy az esemény Calgary szívében található. Nem számítok tehát ellenkezésre a helyi lakosságtól, sem pedig a médiától. Például, James Hinchcliffe a múlt héten a városban járt egy Oculus rendezvényen, amely során négy különböző tévécsatornán és két napilapban is szerepelt. A versenyzés iránti lelkesedés és támogatás tisztán jelen van. Nyilvánvalóan probléma lenne, ha nem lenne kanadai a mezőnyben, de James révén legalább egy van és remélhetőleg hamarosan többen is lesznek.”

És, hogy miért szeptemberi hónapra tervezik a versenyt? Peterson erre is magyarázatot adott:

„Itt fent relatíve rövid a nyár. A Stampede-et júliusban rendezik, augusztusban pedig a legtöbb ember a nyaralását tölti. Szeptemberben viszont már mindenki visszatért.”

A Stampede Park a kezdetektől fogva elsőszámú prioritásként szerepel, de Peterson azt sem zárja ki, hogy adott esetben a versenyt a város utcáin rendezik meg.
A legfontosabb tényező azonban Calgary gazdasági helyzete, amely ha az elkövetkezendő időszakban nem javul, akkor a futam megrendezése akár 2018-ra is csúszhat. Akárhogy is legyen, a pálya mibenléte (Stampede Park vagy utcák) és vonalvezetése csak a verseny időpontja előtt 12 hónappal kerül megállapításra, tehát a legjobb esetben is várnunk kell egészen 2016. szeptemberéig arra, hogy erre a fontos kérdésre választ kapjunk.

Hinchcliffe, aki már jó ideje szívügyének tekinti egy új kanadai verseny tető alá hozását, a Motorsport.com-nak úgy nyilatkozott, rendkívül elégedett a Calgary-ben lévők hozzáállásával.

„Azok a prominens pozícióban lévő emberek, akikkel már beszéltem, mind nagyon pozitívan viszonyulnak hozzá. Biztosan állíthatom, hogy meglehetősen kevés akadály van előttünk jelenleg. Igaz, hogy még senkinek nem kellett aláírnia egy csekket sem! De azt hiszem, a megfelelő emberekkel kommunikáltunk a város részéről, a sport oldaláról pedig mindenki alig várja, hogy ott legyen. Szóval, azt mondhatom, a jelek arra mutatnak, hogy a nem túl távoli jövőben [a verseny] össze fog jönni. Keleti parti srác vagyok, de mindenek felett kanadai is, szóval minél több versenyünk van a határ északi részén, annál jobb. Tudom, mennyire népszerű volt Vancouver mielőtt 2004-ben elvesztettük és néhány évig Edmonton is igazán erős volt. A piac adott és a kanadai rajongók nagyon klasszak, szuper lelkesek. Ideális esetben három versenyt szeretnék Kanadában, de ehhez először kettőre kell emelnünk a számot.”

Korábban szóba került egy utcai futam Quebec City-ben, ahogyan a Canadian Tire Motorsports Park [Mosport] neve is felmerült. Hinchcliffe szerint azonban a logikus választásnak Calgary minősül, egyrészt mivel ez Nyugat-Kanada pénzügyi központja, másrészt pedig Peterson hazai pályája is, aki rendkívül motivált és eltökélt a siker reményében.

„[Peterson] megtalálta a megfelelő embereket, akikkel tárgyal és azt hiszem, nagyon sok olyan fontos döntéshozó is akad, akik szerint egy Calgary versenynek van létjogosultsága.”

A néhai Justin Wilson 2005-ben, Torontóban szerezte meg első Champ Car győzelmét, 2006-ban pedig Edmontonban is nyerni tudott

Kanada az elmúlt három esztendőben csak Toronto révén szerepelt a tengerentúli open-wheel szakág menetrendjében, noha volt időszak, amikor három, különböző pályát is felvonultattak egy azon szezonon belül.

Erre utoljára 2007-ben volt példa, méghozzá a Champ Car World Series – mint később kiderült – búcsúszezonjában, amikor is a rogyadozó lábakon álló bajnokság mezőnye Mont-Tremblanton, Torontóban, valamint Edmontonban mérte össze erejét. Ebből a trióból mára csak az Exhibition Place maradt meg Ontario tartomány fővárosában.

A 2005-ben debütált edmontoni reptér az egyike volt azon három CCWS pályának, amelyek a három évvel későbbi újraegyesülés után az IndyCar naptárában is helyet kaptak, itteni pályautása azonban kérészéletűnek bizonyult, miután a 2012-es fordulót követően a verseny promótere, az Octane Motorsports bejelentette, hogy élő szerződésük ellenére sem kívánnak tovább együttműködni a szériával, mivel az financiálisan nem érte meg számukra.

Csak, hogy szemléltessük kicsit az akkori helyzetet: Edmonton Indy volt az egyetlen olyan verseny abban az évben, melynek nem volt névadó szponzora.

Elgondolkodtató volt továbbá az is, hogy Edmonton polgármestere sem törte kezét-lábát azért, hogy segítsen a szériának új promótert találni, pedig Stephen Mandel szerint a verseny hatalmas esemény volt mind’ a pályán, mind’ azon kívül városa számára, ráadásul remek megjelenési platformot nyújtott a nemzetközi promóció szempontjából. Mégis baromi könnyen lemondott róla, csak a csalódottságát fejezte ki – minden bizonnyal krokodilkönny-közeli állapotban -, oszt’ jónapot. A 2012-es verseny helyi reklámja a promóter részéről lényegében a nullával volt egyenlő, ott spóroltak, ahol tudtak; mindössze egyetlen versenyzőnek – Simona de Silvestronak – fizetett az Octane a kötelezően lefutott pofavizitekért, ráadásul a jegyek értékesítésénél sem követte az előző évi modellt, mikor a 2012-re szóló belépőket már a 2011-es futamot követően elkezdték árusítani.
Bár a promóter igyekezett hangsúlyozni, hogy mindent megtettek az eredményes, további együttműködésért, a gyakorlati példák azonban nem erre engedtek következtetni.
2012. július 22-én lement a verseny, de a jegyekkel kapcsolatban néma csend honolt. És hogy tovább fokozzuk a dolgot: Perry Nelson világszerte elismert sportfotós elmondta, hogy hosszútávra szóló szerződését az Edmonton Indy-vel a futam hetének elején bontotta fel az Octane, s ebből egyenesen az következett, hogy Perryt idézzem: „ Ha nincs szükségük az idei évi képekre sem, akkor ez számomra azt jelenti, hogy a jövő évvel már nem is terveznek”.

Ami Mont-Tremblant-t illeti, a pálya a Circuit de Gilles Villeneuve kiesését követően került be 1970 után ismét a CCWS 2007-es naptárába, de a következő évi nagy összeborulás miatt folytatásra nem került sor.

Szót kell ejteni még Vancouverről is, amely város 1990-2004 között szerepelt a CCWS naptárában, de végül szintén üzleti okok miatt mára ezen helyszín is csak emléknek minősül.

Bár, mint fentebb már említésre került, Toronto 2013-ra magányos zászlóvivője lett az IndyCarnak Kanadában, de ennek ellenére két,teljes értékű futamot rendezhetett, miután Detroit és Houston mellett ez a pálya is duplafordulós hétvégésség vált.

2015-ben, a Pánamerikai Játékok miatt a Honda Indy Toronto az addigi júliusi helyett júniusi dátumot kapott, továbbá csak egyetlen versenyt bonyolítottak csak le. Bár voltak arra törekvések, hogy 2016-ban megint duplázzanak, ebből azonban nem lett semmi.

Ha azonban minden jól alakul, akkor könnyen lehet, hogy két év múlva már újra egynél több IndyCar versenyt szurkolhatnak végig testközelből a helyi rajongók.

Kíváncsian várjuk a további fejleményeket.

képek: IndyCar